Jézus csodái 46. - Aki hisz, elnyeri a csodát 3.

Jézus Afekában elmondja az Áron vesszejéről szóló példabeszédet (P 8,320-322). Utána egy férfi könyökével utat tör Jézushoz, és azt mondja neki:

– Én szír-föníciai vagyok. Közülünk sokan hisznek benned, jóllehet sohasem találkoztak veled... és vannak betegeink, sokan... Nem jössz el hozzánk?

– Hozzátok nem. Nincs rá időm. De most, szombat után, erről a helyről a ti határaitok felé megyek. Akinek szüksége van a kegyelemre, várakozzék rám a határ mentén.

– Megmondom honfitársaimnak. Isten veled, Mester!

– Béke veled, ember!

Az özvegy letérdel Jézus elé, s azt mondja:

– Elhatároztam, hogy itt hagyom Sámuelt, aki jobb szolga, mint hívő, és elmegyek Kafarnaumba, hogy melletted legyek.

– Én hamarosan elhagyom Kafarnaumot, éspedig örökre.

– De vannak ott tanítványaid.

– Az igaz.

– Így határoztam... Ezáltal bebizonyítom neked, hogy el tudok szakadni a gazdagságtól, és tudok helyesen szeretni. Felhalmozódó vagyonomat a te szegényeid javára fogom fordítani, és elsősorban a szegény gyermekre fogok gondolni, ha anyja valóban meg akarja tartani őt annak ellenére, hogy nem szereti. Addig is, íme ez – és felajánl egy súlyos erszényt.

– Isten áldjon meg téged áldásaival és azok áldásaival, akikkel jót teszel. Néhány óra alatt sokat haladtál előre!

(6-1126)

Zsolozsma 60.

Szent I. Kelemen pápának a korintusiakhoz írt leveléből

Térjetek meg!

Nézzünk figyelmes szemmel Krisztus vérére, és ismerjük fel, hogy az milyen értékes az Isten, az ő Atyja előtt. Ez a mi üdvösségünkért kiontott vér az egész világnak megszerezte a bűnbocsánat kegyelmét. Tekintsünk végig a világ minden korszakán, és értsük meg, hogy Isten minden nemzedék életében megadta a bűnbánat lehetőségét (Jób 24, 23) a megtérőknek. Bűnbánatot hirdetett Noé, és akik hallgattak rá, megmenekültek. Jónás hirdette, hogy pusztulás vár a niniveiekre; akik erre föl bűnbánatot tartottak, könyörgésükkel megengesztelték Istent, és megmenekültek, bár nem tartoztak Isten választott népéhez. A Szentlélek sugalmazására szóltak a bűnbánatról az isteni kegyelem követei. A mindenség Ura is szólt a bűnbánatról, esküvel erősítvén meg szavát: Élek én, úgymond az Úr, inkább akarom a bűnös bűnbánatát, mint halálát. Ezt a nagyszerű ígéretet is hozzátette még: Izrael háza, térj meg gonoszságodból. Mondd népem gyermekeinek: Ha bűneitek a földről az égig érnek is, ha pirosabbak a skarlátnál, és feketébbek a kecskeszőrből készült takarónál, de egész szívvel hozzám megtértek, és mondjátok: Atyánk, akkor mint szent népemet hallgatlak meg benneteket (vö. Ez 33, 11; Oz 14, 2; Iz 1, 18). Az Úr azt akarja, hogy összes kedves gyermeke részesüljön a bűnbocsánatban, és kijelentését mindenható akaratával erősíti meg.Teljesítsük tehát az ő fenséges és dicsőséges akaratát, és esedezve kérjük irgalmasságát és jóságat, forduljunk könyörületességéhez, és térjünk vissza hozzá, elhagyva a hamis tetteket, pártoskodást és versengést, mert ezek halálba visznek minket.Testvéreim, legyünk tehát elménkben alázatosak, hagyjuk el a gőgöt, a kevélységet, az esztelenkedést, a haragot, és tegyük azt, ami a Szentírásban van, mert így szól a Szentlélek: Ne a bölcsességével dicsekedjék a bölcs, s ne az erejével az erős, és a gazdag se a gazdagságával dicsekedjék, hanem aki dicsekedni akar, az Úrban dicsekedjék, őt keresse, törvénye és igazsága szerint cselekedjék (vö. Jer 9, 23-24; 1 Kor 1, 31). Forgassuk elménkben főképpen az Úr Jézus szavait, amelyekkel a méltányosságot és a nagylelkűséget tanította. Így szólt ugyanis: Legyetek irgalmasok, hogy nektek is irgalmazzanak, bocsássatok meg, hogy nektek is megbocsássanak; ahogyan ti tesztek mással, veletek is úgy cselekszenek; ahogyan ti adtok, úgy kapjátok majd ti is vissza; ahogyan ítéltek, titeket is úgy ítélnek meg; amilyen jószívűek vagytok másokhoz, veletek is olyan jószívűek lesznek mások; amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek vissza nektek (Mt 5, 7; 6, 14; 7, 1. 2. 12).Erre a parancsra és ezekre a törvényekre építsünk, és az ő szent tanításának engedelmeskedve éljünk mindig igazi alázattal. Mert ezt mondja a szent ige: Kire tekintsek, ha nem az alázatosra, békeszeretőre, és arra, aki tiszteletben tartja szavamat? (Iz 66, 2). Ily sok nagy és kiváló jótéteményben részesültünk, ezért most arra a lelki békességre törekedjünk, amelyet Isten kezdettől fogva nekünk szánt. Figyelemmel tekintsünk Atyánkra és az egész világmindenség Teremtőjére, ragaszkodjunk erősen a tőle kapott békének nagyszerű és mindent felülmúló ajándékaihoz és jótéteményeihez!

HAMVAZÓSZERDA

HAMVAZÓSZERDA

Édesanyám kislány korában már karácsony után elkezdték a készülődést a következő év nagyböjtjére. A házi tejet altatták, vajat köpültek, aztán a napi étkezéshez szükséges mennyiségű vajat elhasználták, a többit pedig „lesütötték, mint a tárolásra szánt húst”. Amikor pedig beköszöntött a nagyböjt, az addig használatos főzőedényeket elmosták, elrakták, mert a böjtben azokban már semmilyen ételt nem főztek húsvétig. Szigorúan tartották a böjtöt: napi háromszori étkezés, abból vagy az ebéd, vagy a vacsora volt a főétkezés, vagyis szabad volt jóllakni.A második világháború idején már nehéz volt a böjti eledelek biztosítása. Sem a minőség, sem a mennyiség böjti szabályai nem voltak alkalmazhatók, ezért a háború sújtotta vidékeken Egyházunk a lelkiismeretes hívekre bízta, hogy a nehézségek között mit tud felajánlani az Úrnak étkezési önmegtagadásként. A háború után az addig viszonylag vallásos Európában is nagyon megkopott a vallásosság úgy, hogy XII.Pius pápa (1939-1958) Európát missziós területnek nyilvánította. Csak két nap maradt kötelező a böjt: hamvazószerdán és nagypénteken. A hústól való megtartóztatás péntekenként az egész nagyböjt péntekein kötelező.A két és félezer éves böjt lényegét Joel próféta írta le: „Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekből böjtölve, sírva és gyászolva. A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat. Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos és irgalmas, nagy a türelme és csupa könyörület; utálja a gonoszságot. Ki tudja, hátha visszatér és megbocsát, s áldás fakad a nyomában étel- és italáldozat az Úr, a ti Istenetek számára? Fújjátok meg a harsonát a Sionon, rendeljetek el böjtöt, hirdessetek ünnepet, gyűjtsétek egybe a népet, hívjátok össze a gyülekezetet!”(Joel 2,12-16) A visszatérés Istenhez, a szív megszaggatása a szentgyónás. Megszabadulni a bűnöktől: a bánat és a feloldozás után a szóban forgó bűnök megszűnnek, nincsenek. Senki nem fogja nyilvánossá tenni az ilyen megszűnt bűnök emlékeit sem. Sem a halált követő külön ítéleten, sem a végítéleten. De az el nem rendezett, bűnbánat és feloldozás nélküli bűnök viszont vannak, megmaradnak örökre. Örökre kimondhatjuk: Ebben az esetben„Isten nem hátha visszatér és megbocsát”, mint a próféta az Ószövetségben véli, reméli, hiszen értük már szenvedett és meghalt Jézusunk, és a szentgyónás és papi feloldozás tökéletes bűnbocsánatot jelent. Isten pedig a veszekedések, sértések ejtette sebeket a közös együttlétben, Isten ölelésében begyógyítja, visszaadja a békét.„Gyűjtsétek egybe a véneket, hívjátok össze a gyermekeket, meg a csecsemőket!”(16b) Az ősi szeretetközösség: egy otthonban az Istenatya mellett a három generáció, aztán együtt egy ünnepi étkezés, meghallgatják a csöppök az ősi történeteket, megismerik a család gyökereit. A nagyszülők pedig látják kivirulni az ő törzsöküknek legfrissebb hajtásait. Hallani sok vallásellenes emlék gyógyszerét, az öregebb szívek éltető elemét, a hitet, és főként belenevelődni az isteni alapgondolatba: Van az életben sok más érték is, összekötheti a családot millió emlék, de örökre igaz: „Addig, (míg a földön élünk) megmarad (alapértéknek) a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet”. (1Kor 13,13) „Jöjjön elő hálószobájából az ifjú férj, nászházából az új asszony!”(Joel 2,16c) Az Úr tanította Ádámot és Évát az új életre. A nászház kapcsolja végleg össze a férjet és a feleséget. Azok,akik nem járnak (lehetőleg együtt) az Úr templomába, nehezen lesznek örökre boldogok, hiszen az a tökéletes házasság, amikor azt mondhatják majd a kereszteléskor: a mi gyermekünk a Mennyei Atyának fogadott gyermeke lett.Ez minden ima, lemondás, áldozat legjobb garanciája, a böjt ezek nélkül üres erőfeszítés marad, de mindez együtt: tökéletes öröm!

2014.03.05. szerda

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.03.05. szerda

„Térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel, sírással és jajgatással”

Az Anyaszentegyház hamvazó szerdával bűnbánati időszakot kezd. Lényege az Istenhez fordulás, mégpedig teljes szívvel, egész egyéniségünkkel, minden erőnkkel. Ezt Isten mind az Ó-, mind az Újszövetségben ajánlja azoknak, akik az üdvösség útját keresik. Joel próféta mai üzenete: „Térjetek hozzám teljes szívetekből böjttel, sírással és jajgatással!” Urunk, Jézus Krisztus pedig nyilvános működésének kezdetén így kínálja programját az üdvözülni kívánóknak: „Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban”. (Mk 1,15) Az Ószövetség is, az Újszövetség is Istenhez térést ajánl. Az Ószövetség emberi eszközöket ajánl, az Újszövetség pedig Isten kegyelmét nyújtja hozzánk érkezett Fiában. Ha Jézus tanítását figyeljük, akkor tudjuk, hogy a kettő együtt érvényes. Jézus alaptörvényében, a hegyi beszédben nyilatkozik így: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem”. (Mt 5,17) Az evangéliumban mindjárt meg is magyarázza, hogy mit jelent ez a beteljesítés a bűnbánati gyakorlatban. Ugyanazokat az eszközöket ajánlja, mint régen tették, de igazabb lélekkel. A böjt, vagyis a koplalás egész nap vagy csak részlegesen a nap egyik szakában, mint eszköz megmarad Jézus gyakorlatában is. „Amikor böjtöltök, ne legyetek búsképűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel föltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek, ők megkapták már jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked”. (Mt 6,16-18) Nálunk tehát a lelkület az érték. Az imádság lényege az Istennel való beszélgetés. A szándék más a régi és az új személetben: „Mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni, hogy feltűnjenek az embereknek. Bizony, mondom nektek, megkapták jutalmukat. Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki lát a rejtekben, Megfizet majd neked”(6,5-6) Miért? Mert te csak az Atyát keresed. A harmadik böjti segédeszköz az alamizsna, a jótékonykodás. „Ügyeljetek, hogy igaz voltotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy csodáltassátok magatokat velük, mert így nem lesz jutalmatok Atyátoknál, aki a mennyben van. Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek. Bizony, mondom nektek, megkapták jutalmukat”(6,1-2) Jézus tehát a böjti eszközökkel valóban Istenhez akar vinni bennünket. Ez a nagyböjt célja most is, amikor a képmutatás mesterség, sőt életművészet lett, de Isten előtt semmi értéke. Istenben mindent megtalálunk, nélküle mienk lesz és marad a nyomor.

Bevezető a nagyböjti ünnepkörhöz

Bevezető a nagyböjti és a húsvéti ünnepkörhöz.

Régen, gyermekkoromban a nagyböjt előtt három vasárnap volt: a hetvened, hatvanad és az ötvened vasárnap már bevezetőül szolgált a nagyböjti időhöz. Ezt a liturgikus megújulás már eltörölte.Az eredeti nagyböjt is az első vasárnappal kezdődött. Később kezdték számolgatni, hogy így a negyven böjti hétköznapból négy hiányzik. Ezért került a hamvazószerda és még három nap az első vasárnap elé. Ezt a napot jelölte ki a II. Vatikáni Zsinat nagypéntek mellett kötelezően szigorú böjti napnak, a többi harmincnyolcat pedig ki-ki jóakarata szerint vállalja, vagy nem. Édesanyám sokat mesélt nekem arról, hogy az ő fiatalkorában bizony az egész nagyböjtöt igen komolyan vették. Karácsony után kezdték már gyűjteni a füstölt túrót, a köpült vajat átsütötték és elrakták a böjtidőre, mert akkor nem használtak zsírt sem, nemcsak húsételt nem fogyasztottak. Még a szokott főzőedényeket is kisúrolták és félretették, külön böjtidei edényben főztek ilyenkor. A sokféle aszalt gyümölcsből készítették a levest. Ez volt a szigorú böjt egyik összetevője, a hústól való megtartóztatás. A másikat, magát a böjtölést,a napi háromszori étkezést és egyszeri jóllakást is nagyon szigorúan betartották. Nagyszombaton reggel hat órakor volt a tűzszentelés szertartása. Méteres máglya parazsa mellé állt a plébános atya, és amint az új tüzet megáldotta, a templomtéren szorongó gyerekhad megrohanta a parazsat, csípővassal megragadott egy nagyobb darabot, majd magasra emelve hazavitte. Otthon nyitva volt már a tűzhely, és az új tűzzel gyújtottak alá az elkészített kocsonyás fazéknak. Meg is érdemelték a hosszú, komoly böjt után a finom ételt! De komolyan vették a szellemi felkészülést is. Nálunk nem ismerték ezt a különbségtételt, hogy a nagyböjt eleje az ősegyház példája szerint a katekumenek felkészítésére és a hívek tudásának elmélyítésére való, és csak az utolsó két hét a jézusi szenvedés emlékezete. Ma már erről is a szent három nap fogalma beszél. Nekünk, annak idején az első naptól kezdve ez volt az intonálás: „Buzgó szívvel ünnepeljük Üdvözítőnk kínjait”(Ho 57,1) Manapság is jó, ha ez a lelkület él bennünk, hiszen olyan sokszor elfeledkezünk Jézus szenvedéseiről. A pénteki keresztúti ájtatosságok, a fájdalmas olvasó, az elmélkedések a jézusi szenvedésről, és maga a szentmise, a keresztáldozat jelenvalóvá tétele is kapjon új figyelmet, több együtt érző szeretetet, eucharistikusabb lelkületet. A jól átélt nagyböjt után érzőbb lélekkel gyászolunk nagypénteken, és ujjonghatunk a feltámadás örömével.

Jézus csodái 45. - Aki hisz, elnyeri a csodát 2.

Aki hisz, elnyeri a csodát

A gazdag özvegy, aki szeretné örökbe fogadni a kis Alfeust, meghívja Jézust afekai házába. Útközben mutogatja pompás és jól kezelt erdejét. Amikor megérkeznek házába, az öreg szolga, Sámuel, aki a többi szolgák felügyelője, jelenti, hogy Illés, az egyik szolga leesett a létráról, és eltörte a lábát. Az egyik szolgáló hozzáteszi, hogy Illés nagyon szenved. Sára, az özvegy, mindjárt fölkeresi, miközben a szolgák vizet hoznak Jézusnak és kíséretének a tisztálkodáshoz. Visszatér Sára:

– Megmondtam szolgámnak, hogy te itt vagy. Ő kér téged, légy irgalmas iránta. Én is ezt kérem tőled. A sátoros ünnepekre menve, sokan betérnek hozzánk. Nem tudom, mit csinálunk, ha ő beteg...

– Mondd meg neki, hogy jöjjön ide!

– Nem tud. Nem képes felállni.

– Mondd meg neki, hogy a Rabbi nem megy hozzá, de látni akarja őt.

– Idehozatom Sámuellel és Józseffel.

– Csak ez hiányzik! Én öreg és fáradt vagyok! – morgolódik Sámuel.

– Mondd Illésnek, hogy saját lábán jöjjön ide! Én akarom.

– Egy szegény rabbi! Még Gamáliel se lenne képes erre – morgolódik ismét az öreg szolga.

– Hallgass, Sámuel!... Bocsáss meg neki, Mester! Hűséges szolga. Itt született, férjem szolgálójától. Szorgalmas, becsületes... de makacsul ragaszkodik régi zsidó felfogásához... – mentegeti őt suttogva az özvegy.

– Megértem lelkületét. De a csoda meg fogja változtatni. Menj te, s mondd meg Illésnek, hogy jöjjön, és el fog jönni.

Az özvegy elmegy, és visszatér:

– Megmondtam. És elfutottam, hogy ne lássam, amint a földre teszi azt a teljesen fekete és feldagadt lábát.

– Nem hiszel a csodában?

– Én igen. De az a láb borzalommal tölt el... Attól félek, hogy teljesen elrothad a sebtől. Fényes, fényes... rettenetes, és... Ó!... – félbeszakítja felkiáltását, mert látja, hogy Illés odafut, jobban, mint egy egészséges tehetné, és Jézus lába elé vetve magát, azt mondja:

– Dicséret legyen Izrael Királyának!

– Csak Istent illeti a dicséret. Hogyan jöttél? Hogyan mertél?

– Engedelmeskedtem. Arra gondoltam: „A Szent nem hazudhat. És nem adhat ostoba parancsot. Hiszek!” – és megmozdítottam lábamat. Nem fájt többé, és megmozdult. Letettem a földre, felálltam. Egy lépést tettem. Sikerült. Idefutottam. Isten nem okoz csalódást annak, aki hisz benne.

– Kelj fel, ember! Igazán mondom neked, hogy kevés embernek van ilyen hite. Honnan jön hozzád?

– Tanítványaidtól, akik erre jártak, hogy rólad beszéljenek.

– Csak te hallottad őket?

– Nem. Mindnyájan, mert vendégül láttuk őket itt, pünkösd után.

– És csak te hittél... A te lelked nagyon előre haladt az Úr útjain. Folytasd!

Az öreg Sámuel nagyon harcol egymással ellenkező érzelmeivel... De, mint sokan Izraelben, nem tud elszakadni a régitől, az új kedvéért, és megmerevedve felfogásában, azt mondja:

– Varázslat! Varázslat! És megmondatott: „Az én népem ne fertőzze meg magát varázslókkal és jósokkal! Ha egyikük azt teszi, elfordítom tőle arcomat, és kiirtom.” (Lev 20,6) Félj, úrnő, attól, hogy hűtlen légy a törvényekhez! – és elmegy, szigorú, megbotránkozott arccal, mintha magát az ördögöt látná a házban ülni.

– Ne büntesd meg őt, Mester! Öreg! Mindig ebben hitt...

– Ne félj! Ha meg kellene büntetnem mindazokat, akik ördögnek mondanak engem, sok sír nyílna meg, hogy elnyelje áldozatát. Tudok várni... Beszélni fogok napnyugta felé... Utána elhagyom Afekát. Most elfogadom a pihenést tetőd alatt.

(6-1122)

Zsolozsma 59.

Szent Ágoston püspök Vallomásainak könyvéből

Jól ismersz te, Uram, engemet, akárki vagyok

Hadd ismerjelek meg, Ismerőm, hadd ismerjelek meg, amint ismert vagyok én is (1 Kor 13, 12). Áradj lelkembe, lelkem erőssége; alakítsd magadhoz, hogy folt és ránc nélkül legyen a tiéd, és a tiéd is maradjon. Ez a reménységem, ezért beszélek, és ebben a reménységben van örömöm, ha valóban örülök. Minden mást pedig, amit ez az élet nyújt nekünk, annál kevésbé szabad megsiratnunk, minél inkább siratják embertársaink, és annál bővebben kell könnyet hullatnunk érte, minél kevésbé sírnak miatta az emberek, íme, te az igazságot szereted (Zsolt 50, 8), aki pedig megcselekszi ezt, a világosságra megy (Jn 3, 21). Szándékozom, hogy vallomásaimban ezt cselekedjem előtted szívemben, írásomban pedig majd tömérdek tanú előtt.Van-e, Uram, előtted rejtőző valami bennem, még ha nem akarnám is megvallani neked? Hiszen szemed előtt az emberi lélek mélysége mezítelen. Téged rejtenélek el csupán magam elől, és nem magamat tőled. Most azonban, midőn sírásom tanú arra, hogy milyen nagyon nem tetszem magamnak, te fényeskedel előttem, te tetszel nekem, téged szeretlek, reád vágyakozom. Miért? Hogy magamon szégyenkezzek, és elhajítsam magamat, tégedet válasszalak, és ne keressem tetszésedet, de a magamét sem, hacsak nem benned. Jól ismersz te, Uram, engemet, akárki vagyok. Említettem, hogy mit szándékozom elérni e vallomásommal. Nem testem szaván és hangján nyilatkozom, hanem lelkem igéivel és gondolkozásom kiáltásaival. Ismeri őket füled. Ha rossz vagyok, a neked szóló vallomásom nem egyéb, mint hogy nem tetszem magamnak. Ha pedig jó vagyok, nem egyéb a vallomásom neked, mint hogy ezt ne a magam érdeméül rójam, mert te, Uram, megáldod az igaz embert (Zsolt 5, 13), de előbb a bűnöst megigazulttá teszed (Róm 4, 5). Vallomásom tehát neked szól, Istenem, akár csendesen, akár nem csendesen. Csöndben marad talán a hangom, de kiáltanak szívem érzelmei. Te ítélsz meg, Uram, engem. Bár senki sem tudja az ember belső dolgait, csak a benne lakó emberi lélek (1 Kor 2, 11), mégis van valami az emberben, amit nem ismer az ember lelke sem, pedig ez benne lakozik. Te azonban, Uram, te alkottad őt, tehát minden porcikáját ismered. Én, habár megvetem és másnak nem ítélem, csupán pornak és hamunak színed előtt magamat, mégis tudok rólad valamit, amit nem tudok magamról. Lám, most tükör által homályban látunk, s még nem színről színre (vö. 1 Kor 13, 12), és azért míg messze zarándokolok tőled, inkább vagyok magamnak jelenvaló, mint neked, de tudom mégis rólad, hogy semmi módon nem érhet erőszak téged. Nem tudom azonban, hogy milyen kísértés ellen van küzdelemre erőm, és milyen ellen nincsen. Ámde reménykedem, mivel hűséges vagy, és nem engeded, hogy erőnkön felül szenvedjünk kísértést, hanem a kísértéssel együtt a kimenekülést is megadod, hogy kibírjuk. Meg kell tehát vallanom, hogy mit tudok magamról, és azt is, amit nem tudok. Hiszen amit magamról tudok, csupán úgy tudom, hogy fényességeddel rám sugarazol, és amit nem tudok, csak addig nem tudom, míg sötétségem színed előtt nem változik déli verőfényre.