A kommunizmus bűneinek
keresztény krónikása – Száz éve született Szolzsenyicin
Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin
születésének (1918. december 11.) századik évfordulójához kapcsolódva Szabó
Ferenc SJ a Gulágot megjárt orosz író keresztény szellemiségéről írt jegyzetet,
ami a Jezsuita.blog.hu oldalon jelent meg.
Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin (1918–2008)
életművét, hányatott sorsát, üldöztetését és eszmevilágát fokozatosan
megismerte a nagyvilág attól kezdve, hogy 1973-ban megírta A Gulag
szigetvilág című dokumentumregényét. Művei magyar fordításban is sorra
megjelentek.
Szolzsenyicin 1918. december 11-én született.
1945-től nyolc évet börtönökben és munkatáborokban töltött. 1956-ban
rehabilitálták. Ezután tanított és írt; könyvei a hatvanas évek elején
külföldön jelentek meg. 1969-ben rendszerellenes megnyilvánulások vádjával
kizárták a szovjet Írószövetségből. 1970-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat.
1973-ban A Gulag szigetvilág dokumentációértékű közlései miatt
megfosztották a szovjet állampolgárságtól, és kiutasították a Szovjetunióból.
Az Egyesült Államokban élt 1973 és 1994 között. Közben visszakapta
állampolgárságát, 1994-ben hazatért, 1997-ben az Orosz Tudományos Akadémia
tagja lett.
Szolzsenyicin szellemi ellenállása miatt járta
meg a Gulag poklát. Stéphane Courtois írja A kommunizmus fekete könyve
első tanulmányában: „A hóhérok módszeres küzdelemben vonultatták föl az emberi
lelkiismeret minden fölvilágosítója ellen az egész világon közbelépni képes
nagy, modern államok egész fegyvertárát. El akarták venni hitelüket, le akarták
járatni, meg akarták félemlíteni őket. A. Szolzsenyicin, V. Bukovszkij, A.
Zinovjev, I. Pljuscs külföldre, A. Szaharov száműzetésbe, Gorkijba kényszerült,
Pjotr Grigorenko tábornokot tébolydába zárták, Markovot mérgezett esernyővel
gyilkolták meg.”
(...) Olivier Clément (1921–2009) ortodox író,
teológus, aki hosszú keresés után harmincéves korában tért meg az ateizmusból
az ortodox hitre, Szolzsenyicin szellemiségéről írt könyvében számtalan
idézettel érzékelteti az orosz író világszemléletét, keresztény hitét. Az
ortodoxián kívül nagy hatással volt rá Dosztojevszkij és a jeles misztikus
gondolkodó, Vlagyimir Sz. Szolovjov (1853–1900). A Nobel-díj átvételekor is ezt
a két szellemóriást idézte. Szolovjovot főleg etikája miatt kedvelte;
Dosztojevszkij műveiben a hit és a hitetlenség küzdelmét figyelte meg.
(…) Szolzsenyicin tanúságot tesz műveiben az
emberi személy – Isten képmása – transzcendenciájáról és az élő Istenbe vetett
hitéről. Isten „Valaki”, tehát élő Személy. „Kétségkívül Szolzsenyicin számára
Isten az Evangélium Élő és Éltető Istene, Ő, aki »az Úr Krisztusban«
kinyilatkoztatta szeretetét.”
(...) Olivier Clément 1979-ben A Szellem
lázadása című könyvében talán túl derűlátóan ítélte meg a Nyugat szellemi
helyzetét, amikor azt bizonygatta, hogy lassan kilábol az ateista
nihilizmusból. De azért nem volt a naiv optimizmus szószólója. Szolzsenyicinre
hivatkozva kifejtette, hogy a 20. század „emberarcú barbársága”, a totalitárius
rendszerek és a koncentrációs táborok ellenére a Szellem lázad, egyfajta
földalatti misztika terjed, és a Feltámadott diadalmaskodik. Ezt jelzi szerinte
a keleti vallások iránti érdeklődés (főleg a fiatalabb nemzedékben), meg egyes
irodalmi/kulturális alkotások is, amelyekben nyomon követhető a
zsidó-keresztény bibliai hagyomány hatása.
(...) Olivier Clément idézett könyvében
elmondja: sokan voltak igazi keresztények a Gulag szigetvilágban is, akik
alázatos és ragyogó tanúságot tettek krisztusi lelkületükről, imádkoztak
hóhéraik üdvösségéért, és ellenségszeretetükkel még kínzóik szívét is
megérintették. Szolzsenyicin első hőse, az Ivan Gyenyiszovics egy napja
című regényében egy baptista. Példa arra, hogy a különböző felekezetű
krisztushívők közös vértanúsága lehet az ökumenizmus gyökere. A kommunista
diktatúrát átszenvedett ortodox Kelet vértanúitól tanulhatna az
elkereszténytelenedett, ateizmusba hajló „nyugati világ”.
Szolzsenyicin 2008. augusztus 3-án hunyt el Moszkvában. Augusztus 4-én a totalitarizmus ellen küzdő író emlékére meggyújtották a Rómában a vértanúság jelképévé vált ókori műemlék, a Colosseum fényeit. Gianni Alemanno, az Örök Város polgármestere döntését ezekkel a szavakkal indokolta: „Alekszandr Szolzsenyicin halála súlyos veszteség nemcsak az egész világ kulturális élete, hanem a demokrácia számára is. A diktatúrák ellen tiltakozó Nobel-díjas orosz író a 20. század egyik legfontosabb tanúja volt. Rendkívüli értéket képviselt, mivel bátran egész életét az emberi jogok védelmének szentelte nemcsak a szovjet rezsim Gulagjának szörnyűségeivel, hanem általában véve minden totalitárius rendszerrel szemben. Modern hős volt, aki a gyengék, az elnyomottak oldalán harcolt, mindig azok mellé állt, akik nem hallathatták szavukat, akik gyakran magányosan küzdöttek, de soha nem adták meg magukat az elnyomás logikájának.”
Szolzsenyicin 2008. augusztus 3-án hunyt el Moszkvában. Augusztus 4-én a totalitarizmus ellen küzdő író emlékére meggyújtották a Rómában a vértanúság jelképévé vált ókori műemlék, a Colosseum fényeit. Gianni Alemanno, az Örök Város polgármestere döntését ezekkel a szavakkal indokolta: „Alekszandr Szolzsenyicin halála súlyos veszteség nemcsak az egész világ kulturális élete, hanem a demokrácia számára is. A diktatúrák ellen tiltakozó Nobel-díjas orosz író a 20. század egyik legfontosabb tanúja volt. Rendkívüli értéket képviselt, mivel bátran egész életét az emberi jogok védelmének szentelte nemcsak a szovjet rezsim Gulagjának szörnyűségeivel, hanem általában véve minden totalitárius rendszerrel szemben. Modern hős volt, aki a gyengék, az elnyomottak oldalán harcolt, mindig azok mellé állt, akik nem hallathatták szavukat, akik gyakran magányosan küzdöttek, de soha nem adták meg magukat az elnyomás logikájának.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése