A halálbüntetésről szóló egyházi tanítás új szövege és a róla szóló tájékoztató levél
Augusztus 3-tól hivatalosan is új szövegezést kapott a Katolikus Egyház Katekizmusának a halálbüntetésről szóló 2267. pontja. Az erről szóló leirat a L’Osservatore Romano augusztus 3-i számában jelent meg.
Az
alábbiakban mind a leirat, mind a hozzá kapcsolódó tájékoztató levél teljes
fordítását közreadjuk.
Ferenc pápa a 2018. május 11-i kihallgatás keretében, melyet a Hittani Kongregáció alulírott prefektusának adott, jóváhagyta a Katolikus Egyház katekizmusa 2267. pontjának új megfogalmazását, és elrendelte, hogy azt fordítsák le a többi nyelvre és illesszék bele az említett katekizmus minden kiadásába.
Ferenc pápa a 2018. május 11-i kihallgatás keretében, melyet a Hittani Kongregáció alulírott prefektusának adott, jóváhagyta a Katolikus Egyház katekizmusa 2267. pontjának új megfogalmazását, és elrendelte, hogy azt fordítsák le a többi nyelvre és illesszék bele az említett katekizmus minden kiadásába.
Halálbüntetés
2267.
Hosszú ideig egyes bűncselekmények súlyosságára megfelelő válasznak és bár
végső, de elfogadható eszköznek tekintették, hogy a törvényes hatóság,
szabályos eljárást követően, a közjó védelme érdekében halálbüntetéshez
folyamodjon.
Ma mind
elevenebb annak tudata, hogy az ember súlyos bűncselekmények elkövetésével sem
veszíti el személyi méltóságát. Ezenkívül mára az állam büntetőjogi
szankcióinak új felfogása terjedt el. Végül hatékonyabb fogva tartási
rendszereket dolgoztak ki, amelyek biztosítják a polgárok megfelelő védelmét,
ugyanakkor nem veszik el végérvényesen a bűnöstől a javulás lehetőségét.
Ezért az
Egyház az evangélium fényénél tanítja, hogy „a halálbüntetés megengedhetetlen,
mert vét a személy sérthetetlensége és méltósága ellen” [1], és eltökélten küzd
annak eltörléséért az egész világon.
[1]
Ferenc pápa: Beszéd az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa által
szervezett találkozó résztvevőihez (2017.
október 11.): L’Osservatore Romano, 2017.
október 13., 5. old.
A jelen
leiratot közli majd a L’Osservatore Romano, és az azon a napon hatályba is lép, később
pedig közli majd az Acta Apostolicae Sedis is.
Luis F.
Ladaria SJ bíboros
a Hittani Kongregáció prefektusa
Kelt a Vatikánban, 2018. augusztus 1-jén, Liguori Szent Alfonz emléknapján.
a Hittani Kongregáció prefektusa
Kelt a Vatikánban, 2018. augusztus 1-jén, Liguori Szent Alfonz emléknapján.
Levél a
püspököknek a Katolikus Egyház katekizmusa
halálbüntetésről szóló 2267. pontjának új szövegezéséről
1.
Ferenc pápa abban a beszédében, amelyet a Fidei depositum apostoli konstitúció
kiadásának huszonötödik évfordulója alkalmából mondott – ezzel a konstitúcióval
hirdette ki II. János Pál pápa a Katolikus Egyház katekizmusát –, azt kérte,
hogy kapjon új megfogalmazást a halálbüntetésről szóló tanítás oly módon, hogy
jobban tükrözze az utóbbi időszakban végbement tanfejlődést. [1] Ez a fejlődés
elsődlegesen azon alapul, hogy az Egyházban egyre világosabbá válik a minden
emberi élet iránti köteles tisztelet. Ennek értelmében jelentette ki II. János
Pál pápa: „Még a gyilkos sem veszíti el személyi méltóságát, s erről maga Isten
kezeskedik.” [2]
2. Ennek
fényében kell felfogni a halálbüntetéshez való hozzáállást, mely egyre jobban
megerősödik a pásztorok tanításában és Isten népének érzékenységében. Ha
ugyanis a korábbi politikai és társadalmi helyzet elfogadható eszközzé tette a
halálbüntetést a közjó védelme érdekében, ma annak mind elevenebb tudata, hogy
a személy súlyos bűncselekmények elkövetésével sem veszíti el méltóságát, az
állam büntetőjogi szankciói értelmének mélyebb megértése, és hatékonyabb, a
polgárok megfelelő védelmét biztosító fogva tartási rendszerek kidolgozása
ahhoz az új tudatossághoz vezetett, mely belátja a halálbüntetés
megengedhetetlenségét és ezért követeli annak eltörlését.
3. Ebben
a fejlődésben fontos szerepet játszik II. János Pál pápa Evangelium
vitae kezdetű enciklikájának tanítása. Az élet új civilizációjának
reményt keltő jelei közé sorolta „a közvélemény egyre terjedő szembefordulását
a halálbüntetéssel, még ha úgy fogjuk is fel, mint a társadalom »jogos
védelmének« eszközét, figyelembe véve azokat a lehetőségeket, amelyekkel a
modern társadalom rendelkezik annak érdekében, hogy hatékonyan visszaszorítsa a
bűnözést oly módon, hogy míg ártalmatlanná teszi a vétkest, nem fosztja meg őt
véglegesen a javulás lehetőségétől”. [3] Az Evangelium vitae tanítása később
bekerült a Katolikus
Egyház katekizmusának mintakiadásába [editio typica]. Ebben a
halálbüntetés nem a bűncselekmény súlyosságával arányos büntetésként szerepel,
hanem egyedül az igazolja, ha „ez az egyetlen járható út az emberek életének
hatékony megvédésére a jogtalan támadóval szemben”, jóllehet ténylegesen „olyan
esetek, amikor a bűnös kivégzése feltétlenül szükséges volna, ma már nagyon
ritkán, vagy egyáltalán nem fordulnak elő” (2267).
4. II.
János Pál pápa más alkalmakkor is felemelte szavát a halálbüntetés ellen,
egyfelől a személy méltóságának tiszteletben tartására hivatkozott, másfelől
pedig azokra az eszközökre, amelyek a mai társadalom rendelkezésére állnak
ahhoz, hogy a megvédje magát a bűnöstől. Így az 1998-as karácsonyi
üzenetében azt a kívánságát fogalmazta meg, hogy „a világban jöjjön
létre egyetértés a halálbüntetés megszüntetése érdekében hozandó sürgős és
megfelelő intézkedésekről”. [4] A rákövetkező hónapban az Egyesült Államokban megismételte:
„Reményt adó jel annak növekvő felismerése, hogy az emberi élet méltóságát
senkitől sem szabad megtagadni, még attól sem, aki rosszat tett. A modern
társadalomnak megvannak az eszközei arra, hogy megvédje magát anélkül, hogy
véglegesen megtagadná a bűnösöktől a megbánás lehetőségét. Megismétlem
karácsonykor megfogalmazott felhívásomat, hogy hozzanak döntést halálbüntetés
eltörlésére, mely kegyetlen és hasztalan.” [5]
5. Az őt
követő pápák is folytatták az ösztönzést a halálbüntetés beszüntetésére. XVI.
Benedek pápa felhívta „a társadalom vezetőinek figyelmét arra, hogy mindent
tegyenek meg, ami csak lehetséges, a halálbüntetés beszüntetésének eléréséért”.
[6] Később pedig a hívők egy csoportja előtt kifejezte azt a kívánságát, hogy
„elhatározásaitok bátorítsák az egyre több országban elindult politikai és
törvényhozási kezdeményezéseket a halálbüntetés eltörlésére, valamint azoknak a
lényeges előrelépéseknek a folytatására, amelyek egyfelől arra irányulnak, hogy
a büntetőjogot a fogvatartottak emberi méltóságának követelményeihez igazítsák,
másfelől pedig hogy a közrendet ténylegesen fenntartsák”. [7]
6.
Ugyanebben a perspektívában Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy „napjainkban a
halálbüntetés megengedhetetlen, bármilyen súlyos legyen is az elítélt által
elkövetett bűncselekmény”. [8] A halálbüntetés, bármilyenek legyenek is
végrehajtásának módjai, „kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmóddal jár”.
[9] El kell utasítani azért is, „mert hibásan működik a büntető
igazságszolgáltatás szelektivitása és felmerül a téves ítélet lehetősége is”
[10] Ennek fényében kérte Ferenc pápa a Katolikus Egyház katekizmusa
halálbüntetésről szóló szövegének felülvizsgálatát oly módon, hogy az
kijelentse: „Bármennyire súlyos volt is az elkövetett bűncselekmény, a halálbüntetés
megengedhetetlen, mert vét a személy sérthetetlensége és méltósága ellen.” [11]
7. A Katolikus
Egyház katekizmusa 2267. pontjának új, Ferenc pápa által
jóváhagyott megfogalmazása összhangban áll a korábbi tanítóhivatali
megnyilatkozásokkal, következetesen fejleszti tovább a katolikus tanítást. [12]
Az új szöveg – II. János Pál pápának az Evangelium vitae enciklikában
kifejtett tanításának nyomdokain haladva – kijelenti, hogy egy bűnös életének a
kioltása mint bűncselekményért járó büntetés megengedhetetlen, mert vét a
személy méltósága ellen, melyet még a legsúlyosabb bűncselekmények
elkövetésével sem veszít el az ember. Erre a következtetésre jutunk akkor is,
ha figyelembe vesszük a modern állam által alkalmazott büntetőjogi szankciók új
felfogását is, ezeknek ugyanis mindenekelőtt a bűnös rehabilitációjára és a
társadalomba való újbóli beilleszkedésére kell irányulniuk. Végül, mivel a mai
társadalomnak hatékonyabb fogva tartási rendszerek állnak rendelkezésére, a
halálbüntetés mint ártatlan személyek életének védelme szükségtelennek
bizonyul. Nyilvánvaló, hogy továbbra is kötelessége a közhatalomnak a polgárok
életének védelme, ahogyan azt a tanítóhivatal mindig is tanította, és ahogyan
azt a Katolikus
Egyház katekizmusa is tartalmazza a 2265. és 2266. pontokban.
8.
Mindez megmutatja, hogy a katekizmus 2267. pontjának új megfogalmazása hiteles
tanfejlődést fejez ki, mely nincs ellentétben a tanítóhivatal korábbi
tanításaival. Azok ugyanis a közhatalom azon elsődleges feladatának fényében
értelmezhetők, hogy védelmezze a közjót egy olyan társadalmi környezetben,
amelyben a büntetőjogi szankciókat másképp fogták fel, és azokat olyan
körülmények között alkalmazták, amikor nehezebb volt biztosítani, hogy a bűnös
ne ismételje meg a bűncselekményt.
9. Az új
megfogalmazás azt is tartalmazza, hogy a halálbüntetés megengedhetetlenségének
tudata „az evangélium fényénél” növekedett. [13] Az evangélium ugyanis segít,
hogy jobban megértsük a teremtés rendjét, amelyet Isten Fia magára vett,
megtisztított és teljességre vezetett. Ezenkívül az evangélium arra is hív,
hogy olyan irgalmasak és türelmesek legyünk, mint az Úr, aki mindenkinek
megadja a megtéréshez szükséges időt.
10. A Katolikus
Egyház katekizmusa 2267. pontjának új szövege ösztönzés is kíván
lenni arra az eltökélt igyekezetre, a politikai vezetőkkel való tiszteletteljes
párbeszéd révén is, hogy olyan gondolkodásmód alakuljon ki az emberekben, amely
elismeri minden emberi élet méltóságát, valamint azoknak a feltételeknek a
megteremtésére, amelyek lehetővé teszik a halálbüntetés jogi intézményének
mostani eltörlését mindenhol, ahol az még hatályban van.
Ferenc
pápa az alulírott prefektusnak adott kihallgatáson 2018. június 28-án
jóváhagyta a jelen – ezen kongregáció rendes ülésén elhatározott – levelet, és
elrendelte annak közzétételét.
Kelt
Rómában, a Hittani Kongregáció székhelyén, 2018. augusztus 1-jén, Liguori Szent
Alfonz emléknapján.
Luis F.
Ladaria SJ bíboros
prefektus
prefektus
Giacomo
Morandi
Cerveteri címzetes érseke
titkár
Cerveteri címzetes érseke
titkár
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése