Ferenc pápa homíliája az új bíborosok kreálására tartott konzisztóriumon
Június 28-án, csütörtökön délután 4 órakor kezdődött a Szent Péter
bazilikában a konzisztórium, amelyet Ferenc pápa 14 bíboros kreálására hívott össze.
A szertartáson részt vett Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek is.
Ferenc
pápa Márk evangéliumának két idézete köré fonta gondolatait homíliájában:
„Éppen útban voltak Jeruzsálem felé. Jézus előttük ment” (Mk 10,32) illetve
„Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagyobb akar lenni, legyen
szolgátok” (Mk 10,43). Az első idézettel kapcsolatban a Szentatya rámutatott,
hogy ez segít nekünk meglátni, Jézus miként gondoskodott népéről páratlan
pedagógiával. A Jeruzsálem felé vezető úton Jézus övéi előtt megy. Jeruzsálem
jelenti a nagy elszántság és döntések óráját. A lét nagy útkereszteződései a
szív nem mindig átlátszó kérdéseit és vágyait is felszínre hozhatják. Az
evangélista nem rejti ezeket véka alá: a tanítványok az első helyeket keresik,
féltékenység, irigység jelenik meg szívükben, intrikák, egyezségek kerülnek
elő. Olyan logika ez, amely belülről rombolja az egymás közti kapcsolatokat és
haszontalan vitákba sodorja őket.
A küldetésre kell összpontosítani, nem önmagunkra
Jézus
azonban nem ragad le ennél, megy tovább, megelőzi őket és azt mondja: „Köztetek
azonban ne így legyen, hanem aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok”. Ezzel
Jézus figyelmüket és szívüket másra akarja irányítani, nem engedi meg, hogy
értelmetlen viták kapjanak helyet a közösségben. Jézus szavai arra hívnak, hogy
tanítványaiban a legjobbat találja meg és ők pedig ne hagyják, hogy a világias
logika elvonja figyelmüket arról, ami fontos: „Köztetek ne így legyen”. Az Úr
szava megmenti a közösséget attól, hogy túlságosan önmagára figyeljen ahelyett,
hogy tekintetével, erőforrásaival, várakozásaival és szívével arra
koncentráljon, ami számít: a küldetésre.
Megtérés, a szív átalakítása, az egyház reformja
Jézus
ezzel megtanítja nekünk, hogy a megtérést, a szív átalakítását, az egyház
reformját mindig missziós olvasatban értelmezzük, amelynek előfeltétele, hogy
ne saját érdekeinkkel foglalkozzunk, hanem az Atya érdekeit nézzük. A
megtérés elsődleges célja a hitben és a készségben való növekedés arra, hogy
átöleljük a küldetést. Amikor megfeledkezünk a misszióról, amikor szem elől
vesztjük testvérünk arcát, életünk bezárul saját érdekeink és biztonságunk
keresésébe. Elkezd növekedni a neheztelés, a szomorúság és az undor.
Elveszítjük az örömöt és a szív elhal. (vö. Evangelii gaudium, 2.)
Előmozdítani a másik méltóságát
A
boldogmondások és a Magnificat szavainak mindennapi ismétlésére kaptunk
meghívást. Az Úr kéri, hogy ne feledjük: az egyház tekintélye akkor nő, ha
képesek vagyunk előmozdítani a másik méltóságát, bekenni és gyógyítani sebeit,
valamint sokszor megsértett reményeit. Arra emlékeztet az Úr: azért vagyok itt,
hogy „örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a
szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat,
19és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” (Lk 4,18-19)
Krisztust szolgálni Isten hűséges népében
Ezt
követően Ferenc pápa a bíborosokat arra emlékeztette, hogy az egyetlen hiteles
tekintély az, amely abból születik, hogy mások lábához hajolunk, hogy Krisztus
szolgáljuk. Ez a legnagyobb elismerés és kinevezés, amelyben részesülhetünk:
Krisztust szolgálni Isten hűséges népében, az éhezőben, az elfeledettben, az
elítéltben, a betegben, a függőségben szenvedőben, az elhagyatottban, a konkrét
személyekben történetükkel és reményeikkel, várakozásaikkal és csalódásaikkal,
szenvedéseikkel és sebeikkel együtt. A pásztor hatalma csak ezáltal lesz
evangélium-ízű. Senki se érezze magát magasabbrendűnek a másiknál. Senkire ne
magasról tekintsünk le. Csak akkor nézhetünk rá így egy személyre, amikor
segítünk neki felállni – hangsúlyozta Ferenc pápa a bíborosoknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése