Kevin Doran ír püspök lelkipásztori levele az abortusszal kapcsolatos ír népszavazás előtt
Kevin Doran elphini püspök „Az élet ajándéka – Közös felelősség” címmel január 26-án közzétett lelkipásztori üzenetének magyar fordítását közöljük. Az üzenetet a tavasszal tartandó, az abortusz legalizációjáról szóló népszavazás kapcsán írta a főpásztor.
Az ír
alkotmány nyolcadik módosítása kimondja az anya és még meg nem
született gyermeke egyenlő mértékű jogát az élethez. Nem függetlenül a
nemzetközi nyomástól, idén tavasszal népszavazással döntenek Írországban az
alkotmány e pontjának eltörléséről. Kevin Doran püspök a közelgő
népszavazás okán szólt az írekhez lelkipásztori üzenetében.
* * *
AZ ÉLET
AJÁNDÉKA – KÖZÖS FELELŐSSÉG
Kevin
Doran püspök lelkipásztori üzenete
1. Az
élet titka
2016
nyarán észrevettem egy hattyúpárt öt fiatal hattyúval úszni a Garavogue folyón.
Következő tavaszra már majdnem teljesen megnőttek. Sáros, barna tollaikat új,
fehér színűre cserélték. Rút kiskacsáknak tűntek korábban, de hattyúk voltak,
éppúgy, mint a szüleik. Ha egy ilyen természetes dolog, mint ez, az élet
titkának csodálatára és félelmére késztet minket, még inkább így tesz egy baba
születése, aki a mi húsunkból és vérünkből való.
Mi,
keresztények semmiképp sem vagyunk az egyetlenek, akik meglátják Isten keze
munkáját egy új gyermek megformálásában, megszületésében. Ebben osztozunk a
zsidókkal, a muszlimokkal, és különböző mértékben más vallási hagyománnyal
rendelkező emberekkel is. A Szentírás legelső oldalaitól mélyen tudatossá válik
bennünk Isten, aki életre és a vele való kapcsolatra hív bennünket, aki
„megformált minket anyánk méhében” (Zsolt 139), és aki kiválasztott minket, hogy
„szeretetben éljünk előtte” (Ef 1).
A férfi
és a nő biológiai közreműködésével formálódik meg az új emberi embrió a
megtermékenyítéskor, de Isten az, aki életadó lelkét lehelve új személyt alkot
a saját képére és hasonlatosságára; a szülők szerető gondozására bízva, de a
Vele való kapcsolatra teremtve őt. Benedek pápa nagyon szépen fejezte ezt ki,
kimondva: „Nem
vagyunk az evolúció véletlen és értelmetlen termékei. Valamennyien Isten
gondolatának gyümölcsei vagyunk. Mindannyiunkat akarnak, szeretnek, mindegyikünkre
szükség van.” Úgy gondolom, a legtöbb szülő ezt ösztönösen tudja,
még akkor is, ha nem mindig tudják szavakba önteni.
A
sejtbiológia felfedezéséig, kevesebb mint kétszáz évvel ezelőttig, senki sem
tudta igazán, mi történik a megtermékenyítéskor vagy a várandósság korai
szakaszaiban. Az apostolok idejétől azonban az Egyház mindig is azt tanította,
hogy az emberi élet szent, az ártatlan emberi élet szándékos elvételét pedig
súlyos bűnnek tekinti. A modern embriológia most már világossá teszi, hogy
nincs konfliktus a hit és az észszerűség között. Az új ember élete, aki kilenc
hónap elteltével kisbabaként megszületik, a megtermékenyítéssel kezdődik. Az új
gyermek genetikai identitása már a fogantatástól kezdve jelen van. Minden más
egyszerűen természetes fejlődés.
2.
Felelősségvállalás az emberi életért
Az
utakon és a munkahelyeken egyre nagyobb figyelmet fordítanak az ír
társadalomban az élet ajándékának megóvására vonatkozó közös felelősségünkre.
Ezzel a háttérrel magunk mögött még nehezebb megérteni, hogy miért javasolná
bárki is, hogy legalizálják az abortuszt.
II.
János Pál pápa és Ferenc pápa is elismerték, hogy számos tényező
befolyásolhatja az abortusz melletti döntést, és hogy ez egy fájdalmas és
összetörő döntés lehet. Mindkét pápa, ragaszkodva ahhoz, hogy az abortusz
mindig súlyos bűn, biztosított minket arról, hogy Isten kegyelme mindig
elérhető számunkra, amikor hozzá fordulunk. Ez minden bizonnyal a helyes
egyensúly.
Az
abortuszért természetesen nem csak a nő tartozik felelősséggel. Ahogy II. János
Pál pápa írja, mindannyiunknak része van a felelősségben azokért a döntésekért,
melyeket meghozunk, vagy elmulasztunk meghozni.
„A jó és
a rossz, a halál és az élet, a »halál kultúrája« és az »élet kultúrája« közti
hatalmas és drámai összeütközés előtt állunk. De nemcsak »előtte«, hanem a
konfliktus »kellős közepében« állunk: részesei vagyunk valamennyien azzal a
lerázhatatlan felelősséggel, hogy föltétlenül az élet javára kell
választanunk.” (Evangelium vitae, 28)
Amikor a
választáshoz való jogról esik szó, egyre inkább elfelejtjük, hogy egy másik
személy is jelen van; egy olyan sérülékeny személy, akinek nincsen választása,
és aki teljes mértékben mások védelmétől függ. Ha a társadalom elfogadja, hogy
egy embernek van joga véget vetni egy másik ember életének, nem lehetséges
többé azt állítani, hogy bárkinek is alapvető emberi joga lenne az élethez való
jog. Számos EU-tagállam legalizálta már az eutanáziát. Meggyőződésem, hogy ha
bármilyen teret is engedünk az abortusznak, ugyanezeket az érveket, amelyeket
most az abortusz igazolására használnak, alkalmazni fogják az elesett idős vagy
súlyosan fogyatékos emberek életének kioltásának igazolására is. Ez a végső
határ. Ha átlépjük, nem lesz könnyű a visszaút.
Eszembe
jutnak a költő, John Donne szavai, aki így ír:
„Minden
halállal én leszek kevesebb,
mert egy vagyok az emberiséggel;
ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang:
érted szól.”
(Sőtér István fordítása)
mert egy vagyok az emberiséggel;
ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang:
érted szól.”
(Sőtér István fordítása)
3.
Javaslat az életpárti alkotmánymódosítás eltörléséről (40.3.3 cikkely)
A
nyolcadik alkotmánymódosítást tárgyaló Oireachtas Bizottság felvázolja a
legalizáció széles jogszabályi lehetőségeit, ha és amennyiben a 40.3.3 cikkelyt
eltávolítanák az alkotmányból. Ezek a lehetőségek magukba foglalják:
– a
tizenkettedik hétig végzett abortuszt, mindenféle korlátozás vagy indoklás
nélkül;
– a
születés pillanatáig végzett abortuszt, ha az orvosok úgy vélik, hogy a magzat
valószínűleg meghal a születés előtt vagy röviddel azután;
– az
abortuszt, ha a nő élete vagy egészsége veszélyben forog; az egészséget pedig
úgy definiálják, hogy az a mentális egészséget is magában foglalja.
Ezek a
javaslatok a jelenleg Nagy-Britanniában hatályos törvényeknél is jelentősen
liberálisabbak, ahol a még meg nem született gyermekek valamivel több mint
ötödét abortálják évente. Nagy-Britanniában elméletileg az összes abortuszt
egészségügyi indokkal végzik, de az egészség kiterjesztett fogalmát használva,
amely az anya mentális egészségi kockázatát is magába foglalja, így ez a gyakorlatban
kérésre végzett abortuszt jelent.
A 12
hetes javaslat alapján az abortuszt a háziorvosi szolgálaton keresztül
biztosítanák. Ez radikálisan megváltoztatná az orvostudomány ethoszát, amely
mindig is a betegek gyógyításáról és a betegségek megelőzéséről szólt. Az
abortusznak semmi köze az egészségügyi ellátáshoz. Semmit sem tartalmaz a
háziorvosaink munkaköri leírása, amely akár csak egy pillanatig is azt
sugallná, hogy az emberi élet kioltásában kellene részt venniük. Egyes orvosok
elfogadhatják ezt, de sokan fognak nagy bajba kerülni ezáltal, és szükségük van
a támogatásunkra.
Az
Oireachtas Bizottság legfőbb javaslata azonban, hogy a 40.3.3. cikket
egyszerűen helyezzék hatályon kívül. A (gyermeket és az anyát megillető)
élethez való jogról szóló való hivatkozást eltávolítanák az alkotmányból, és
nem helyettesítenék semmi mással. Ez az alkotmányos kérdés az egyetlen kérdés,
amit Írország népének vállára helyeznek majd. Ha elfogadnánk, hogy a 40.3.3.
cikket egyszerűen
töröljék, a kormány teljes mértékben szabad kezet kapna ahhoz, hogy olyan
abortuszrendszert vezessen be, amilyet csak akar, most, és a jövőben bármikor.
A népszavazás előtti ígéretek semmilyen értelemben nem lennének kötelező
erejűek. A Bizottság arra kéri az állampolgárokat, hogy biankó csekket adjanak
a kormánynak. Sosem volt jó érzésem a biankó csekkekkel kapcsolatban.
4.
Együttérzés és igazság
A
legtöbb ember, akivel találkozom, láthatóan elég egyértelműnek gondolja, hogy a
meg nem született gyermek valóban egy emberi kisbaba. Az emberek azzal
küzdenek, hogy egyensúlyba hozzák ezt az alapvető igazságot annak szükségével,
hogy együttérzők legyenek; és ez így van jól, mert valóban együttérzőknek kell
lennünk. De min alapszik a valódi együttérzés? Vajon együttérzően viselkedünk
egy súlyos nehézségekkel küzdő nővel, ha azt mondjuk: „Talán meg kellene
fontolnod a gyermeked életének kioltását azért, hogy megkönnyítsd a szenvedésed
vagy a traumád.” Nem tehetnénk ennél jobbat?
Az
együttérzés mély szimpátia vagy érzékenység érzése. Erkölcsileg jó, ha arra
ösztönöz minket, hogy szolidaritásunkat fejezzük ki a másik felé, de ennek a
tettnek összhangban kell lennie az igazsággal. Egyes jó szándékú emberek talán
az együttérzés kedvéért veszik fontolóra a nyolcadik alkotmánymódosítás
eltörlésére irányuló szavazást, de amennyiben a szavazat szándéka, hogy emberi
kisbabákat abortáljanak, megkérdezném: „Hogyan lehet ez a tett nem súlyosan
bűnös, amikor ilyen egyértelműen szemben áll az igazsággal?”
5. Mi
mit tehetünk?
Úgy
gondolom, hogy nagy segítséget jelentene, ha az emberek, akik hisznek a meg nem
született gyermekek élethez való jogában, beszélgetnének erről a
szomszédjaikkal és a barátaikkal egy csésze tea vagy egy korsó sör mellett,
úgy, mint ahogy a sportról vagy a politikáról szoktak. Itt nem a vitákról vagy
veszekedésekről van szó. A legalapvetőbb szinten ez csak arról szól, hogy
lássák meg az emberek, nincsenek egyedül, és hogy teljesen észszerű hinni az
élethez való jogban.
Az
emberek néha úgy beszélnek az imádságról, mintha az az utolsó menedék lenne. Én
nem így látom. Az imádságban olyan szíveket kérünk, amelyek összhangban vannak
Isten szívével. Ha nem biztosak abban, hogy hogyan szavazzanak, vagy mit
tegyenek, biztatom Önöket, hogy imádkozzanak naponta a bölcsesség ajándékáért,
és engedjék meg a Szentléleknek, hogy vezesse Önöket. Lelki erőforrásokat
találhatnak a www.chooselife2018.ie oldalon.
A
politika nem csak a politikusoké. A politika a jó kormányzás művészete, és egy
demokráciában nekünk mindannyiunknak szerepet kell vállalnunk a kormányzásban.
Tehát beszéljenek a politikusaikkal, vagy írjanak nekik, és tegyék világossá
számukra, hogy meg akarják védeni a meg nem születettek életét. Legyenek
udvariasak, de győződjenek meg róla, hogy tudják, hogy ott vannak, és tudják,
hogy mit gondolnak.
Bármi is
történik az alkotmány tekintetében, továbbra is szükség lesz a nők
támogatására, különösen azokéra, akik kihívásokkal kerülnek szembe
várandósságuk során. Ezt szem előtt tartva keresem, hogy hogyan lehet (a
legfelsőbb bíróság által biztosított) válságterhességi tanácsadáson túlmenően
olyan további támogatást nyújtani számukra, amely képessé tenné őket, hogy az
életet válasszák, nemcsak a baba miatt, hanem a saját érdekükben is. Örömmel
hallanék ilyen lehetőségekről bárkitől, aki olyan különleges szakértelemmel
vagy személyes tapasztalattal rendelkezik e téren, amely segíthetne nekünk a
válaszok megformálásában.
Isten
áldja Önöket, és adjon Önöknek bölcsességet és bátorságot, hogy szeretettel
tanúskodjanak az élet örömhíréről.
+ Kevin
Doran
Elphin püspöke
2018.
januárElphin püspöke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése