Advent második hetének csütörtökje

Advent második hetének csütörtökje

Keresztelő Jánosról, az ő előfutáráról nagyon elismerő szavakkal nyilatkozik Jézus, amikor ezt mondja róla: „Az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál.” Jézus elismerését, dicséretét az váltotta ki, hogy a Keresztelő teljesítette azt a küldetést, amit a mindenható Isten szánt neki, azaz előkészítette a nép körében a Megváltó jövetelét. János a Megváltó, a Messiás előhírnökeként lépett fel, mint az ószövetségi idők utolsó prófétája. Azt hirdette, hogy hamarosan beteljesedik a Messiás jövetelére vonatkozó isteni ígéret, amelyet Isten nem vont vissza, hanem időről időre prófétái által megerősített. János valóban próféta volt, aki figyelmeztette a népet: bűneik megvallásával készüljenek, mert eljött a megváltás ideje. Figyelmeztető szavait nem fenyegetésként értékelték, hanem felismerték benne Isten felszólítását.
Mindez nagy tanulságot hordoz. Az Egyház és szolgálattevői Krisztus megbízásából minden korban hirdetik a megtérés fontosságát. Ezzel nem az a szándékuk, hogy felesleges bűntudatot ébresszenek vagy azzal ijesztgessék az embereket, hogy milyen következményei lesznek bűneiknek. A megtérés hirdetése mindig arra irányul, hogy a bűnös felfedezze az irgalmas Istent. A megtérés hirdetése megmutatja tehát azt a lehetőséget, hogy az ember miként szabadulhat meg bűneitől.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Jöjj el isteni dicsőség fénye! Jöjj el isteni erő és bölcsesség, tedd fényessé éjszakánkat, oltalmazz a veszélyben, tedd látóvá vakságunkat, erősítsd bátorságunkat, vezess kezeddel fogva minket, hogy hűségesen, szent akaratod szerint járjunk földi zarándokutunkon, míg végül fölveszel az örök hazába, amelyet te alapítottál, és magad építettél fel.