Évközi harmincharmadik hét keddje
Az evangéliumi jelenet helyszíne továbbra is
Jerikó városa, ahol Jézus visszaadta a vak szemevilágát. A vak koldus tudta,
hogy rászorul Jézus segítségére, Zakeus nem érzi ennek szükségét. Ő egyszerűen
csak kíváncsi, látni szeretné Jézust. A vámosok vezetője nem is gondolja, hogy
neki bármire is szüksége lenne az Úrtól, s nem is sejti, hogy milyen változást
fog eredményezni életében a Jézussal való találkozás. Az evangélium nem számol
be ugyanis Zakeus hitéről, s nem szól arról sem, hogy meg akarna térni vagy a
koldushoz hasonlóan hangosan kérné Jézus segítségét. Nem feltételezhetjük, hogy
azzal a szándékkal keresi Jézus közelségét, hogy ettől majd megváltozik az
élete, de valamit mégis keres. Miközben az emberek gúnyosan nevetnek rajta és
ujjal mutogatnak rá, ő csak ül csöndben a fán, s szemeivel vagy talán a
szívével is az arra haladó Jézust keresi. És Jézus vele is csodát tesz. Nem a
szemét, hanem az eddig érzéketlen és a mások előtt bezárt szívét nyitja meg. Az
emberek lenézik őt, de Jézus meglátja benne az egyetlen elveszett bárányt, akit
meg kell mentenie.
Előfordulhat, hogy nem is érezzük azt, hogy rászorulunk Jézus támogatására, s nem is tudjuk, hogy mit kérjünk tőle vagy nem akarjuk kényelmesen elrendezett életünket megváltoztatni. Engedjük, hogy Jézus belépjen életünkbe és ne zárjuk ki annak lehetőségét, hogy megváltoztassa azt! Keressük közelségét, legyen bennünk a vágy, hogy lássuk őt! Fogadjuk örömmel, amikor hozzánk közeledik és megszólít minket!
© Horváth István Sándor
Előfordulhat, hogy nem is érezzük azt, hogy rászorulunk Jézus támogatására, s nem is tudjuk, hogy mit kérjünk tőle vagy nem akarjuk kényelmesen elrendezett életünket megváltoztatni. Engedjük, hogy Jézus belépjen életünkbe és ne zárjuk ki annak lehetőségét, hogy megváltoztassa azt! Keressük közelségét, legyen bennünk a vágy, hogy lássuk őt! Fogadjuk örömmel, amikor hozzánk közeledik és megszólít minket!
© Horváth István Sándor
Imádság
Irgalmas Atyám! Beismerem, hogy sokszor
eltékozlom a tőled kapott kegyelmi kincset, kegyelmi örökséget. Elszakítom
magamat tőled és szeretetedtől. Elveszítem istengyermeki és emberi
méltóságomat. A lelki sötétség pillanatában és a tőled való elszakítottság
állapotában sem akarok elfeledkezni arról, hogy a gyermeked vagyok, mert mindig
annak tekintesz. Adj erőt, hogy visszainduljak hozzád, akinél megtalálom a
biztonságot, a boldogságot és a szeretetet! Ölelj magadhoz, Uram! Bocsáss meg
nekem, Istenem! A te gyermeked vagyok. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése