Hogy
megtanítsál jól meghalni
Kérünk téged, hallgass meg minket!
A két
véglet: Krisztus és a Gonosz, vagy Belzebub. És Jézus nem riad vissza attól,
hogy Vele összefüggésbe hozzák a Gonoszt, az emberek. Egyáltalán, képesek
vagyunk, mi emberek, különbséget tenni: Gonoszságainktól elhatárolódni, és
Krisztushoz ragaszkodni? Rá feltakarni?
Azt
gondolom, hogy ez, nem egy szimpla kérdés. Éppen ezért nem is egyszerű rá
választ adnunk. Ma, de, lehet hogy ez így volt mindig is, annyira
összemosódnak, hogy mi jó és mi nem. Mi miért, vagy mitől válik jóvá, vagy
rosszá? Mi gonoszság, és mi megszentelő?
Mitől
lesz belőlem bármi tett életté, és mi válik enyészetté, illetve kártevővé?
Egyedül az dönti el, hogy milyen szándékkal teszem?
Jézus
azt mondja: „Amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig
semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök
teljes legyen.” [Jn 16,23-24] Ebben a kijelentésében van benne az is, hogy amit
Jézus nevében teszek, azt az Atya megszenteli? Ennyire egyszerű, és
természetes? Csak mi emberek misztifikáljuk a megszentelődés kérdését?
Isten jelenvaló,
velünk együtt él, létezik, és cselekszik. Bennünk, általunk és velünk! Igen,
ilyen egyszerű, hogy Isten cselekvő léte én magam vagyok! Ez a teremtésben való
társas kapcsolatom Istennel! Mindent általam hajt végre Isten, amiben az én
részemet kéri. Én legyek megengedő számára, hogy véghezvihesse a szándékát!
Vagy, a Belzebubbal társulok?
Jézus
erre mondja az intését: Vagy általam megy végbe Isten terve, vagy általam lesz
kárhozattá az Élet, amit Ő szán az Embernek!
Ha a
magam erejében, a magam képességeiben és lehetőségeimben úgy bízok, mint akinek
az Élet felett is hatalmam volna, nagyot kell csalódnom. Míg, ha minden
adottságomat úgy fogadom, és úgy használom, mint ami Istentől kegyelem, csodára
lelhetek!
Istenem,
a Te csodáidban teljesíts ki engem, hogy felismerhessem már ma, hogy elérkezett
a Te országod! Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése