Fájdalmak
Anyja
Könyörögj érettünk!
A mai
Ige nagyon alkalmas rá, hogy folytassam a tegnapi gondolatot. Hallottam egy
értékes prédikációt vasárnap, ahol arról beszélt az az idős pap bácsi –
tisztelem, és szeretem; jó, hogy vállalja az Isten szolgálatát, a mi javunkra
(!) -, szeptember eleje lévén, hogy újra kezdeni. Ahogy a verseny kezdődik. Ő, a
rajtnál elhangzó szavakhoz társította azokat a gondolatokat, melyeket ajánlott
azért, hogy lélekben is kezdjük újra. Rajtoljunk el, ideje, hogy újra kezdjük
–ezt már én teszem hozzá. Azt, amit a nyár elején, a kikapcsolódás okán
elhanyagoltunk.
Megismétlem
a tegnap már idézett szavakat: Vigyázz, Kész, Rajt!
Vigyázz
= megtisztulás, önmegtagadás szavakkal párosította. Ahhoz, hogy elindulhassak
egy új útra, a megújulás útjára, mert győzni szeretnék, le kell győznöm
mindazt, mi addig meggátolt abban, hogy megújuljak. Rá kell döbbennem azokra a
gyengeségeimre, melyek visszafogtak. Vagyis, meg kell tisztítanom magamat, fel
kell adnom eddigi önmagamat, hogy képessé legyek megújulni.
Kész =
megvilágosodás. Azaz, látnom kell, fel kell ismernem, miben kell változnom, mit
kell másképpen tennem, mint eddig. Vízióra van szükségem ahhoz, hogy lássam,
mit miért tegyek ez után másképpen. Küzdelem, szenvedés, áldozat árán tehetem
meg! Ez, ha erre rá tudok ismerni, akkor egy nagy felismerés. Erre mondja
Jézus, aki követni akar engem, vegye fel keresztjét. Jézus és a kereszt
elválaszthatatlan! De csak ideig, óráig! Hiszen, Jézus feltámadt, már nincs a
kereszten! Ez az élet, út. Az út nincs fáradtság, izzadtság, fájdalom,
szenvedés, és kudarc nélkül! Ez mind az út velejárója. De ott az öröm is. Ha
más öröm nem is jut az embernek, az bizonyos, hogy örömét lelheti abban, hogy
nincs egyedül ezen az úton! A szenvedésben, az áldozatban, a kudarcban, az
önfeláldozásban mindig ráismerhetek Jézusra, Aki útitársam. Ő velem van, az Ő
gyötrelme mindig rám talál, hogy enyhítse az enyémet! A reményben! Krisztus a
feltámadás Istenéről ad hírt nekünk! Minden szenvedésen túl van az öröm, az
örök boldogság. Ahhoz, hogy oda eljuthassak, kell az alázatom, és a
szelídségem, melyben társulhatok Jézushoz. Jézus mondja: „Vegyétek magatokra
igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű – és
nyugalmat találtok lelketeknek.” [Mt 11,29]
Rajt =
egyesülés, Krisztussal közösség, az Ő követése. Mi más a szenvedésben, a
nélkülözésben, a fájdalomban, a hiányban a kitartás, az alázat, a szelídség, a
türelem, mint közösséget fogadni Jézussal. Követni Uram azon az úton ,melyet Te
végig jártál, azért, hogy elvezess arra a pontra (utam végére, a célba), ahol
rám találhatsz, mikor újra eljössz, hogy elvihessél oda, ahol Te vagy!
Jut
eszembe az egész prédikáció összefoglaló gondolata: azért nem tudunk
megérkezni, mert nem tudunk semmit elkezdeni! Az indulásban benne rejlik a
megérkezés. A tudatos élet: tudom hová készülök, ezért úgy indulok el, hogy megérkezhessek
oda!
Hol
találkozik ez a gondolat a mai Igével? Pál arról beszél, hogy az, aki az
induláskor tudja, hogy kire bízza magát, kit akar követni, akkor az, az úton
nem kell, hogy féljen. A sötétben sem, és a nappalon sem. Hinni kell abban,
hogy a vezetőm a célba vezet, ezért rá bízom magam, és lám, a terhem már nem is
lesz olyan nehéz teher, vagy olyan elviselhetetlen teher. „… akár ébren
vagyunk, akár alszunk, ővele éljünk. Vigasztaljátok tehát egymást, és legyetek
egymás épülésére”!
Imámban
úgy szoktam imádkozni, hogy „taníts engem feltétlen szeretetedre, hogy
tanúságot tudjak tenni rólad, hogy magam és a gonosz számára is bizonyítani
bírjam, Tied vagyok”. Mert Istenem, a Te erőd elől menekül a gonosz, a
gonoszság bennem, belőlem, hogy egészen Te tölthessél be engem. Ahogy elhangzik
a mai evangéliumi példabeszédben is! Ez az úton levés bizonyossága, biztonsága,
és reménye, mely megtartani képes az úton, hogy célhoz érjek. Ámen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése