Szent Kleofás, Szent Annának férfi öccsétől való
unokafia,
Mikor volt Izrael igazából fogságban, idegen földön?
Akkor-e, amikor fiait elhurcolták szülőföldjükről, de hallotta Isten vigasztaló
ígéretét, vagy akkor, amikor még saját hazájában, politikai szabadságban élt,
ám bálványistenek és saját bűnei hálójában vergődött? És mi vajon akkor
vagyunk-e fogságban, amikor szenvedések és különféle megpróbáltatások érnek
minket, de napról napra élhetünk a szentségek által Isten kegyelmi
ajándékaival, vagy pedig ha jól megy a sorunk, de életünket bűnös megalkuvások
terhelik? Amíg szentáldozáshoz járulhatunk, hol az igazi megpróbáltatás? Nem az
lenne a legnagyobb megpróbáltatás, ha halálos bűneink, szentségtörő életállapotunk
miatt, amelyekhez ragaszkodunk, nem járulhatnánk a szentáldozáshoz?
Amikor a rabság és a szabadság tartalmán elmélkedünk,
és különösen a megpróbáltatások órájában gyógyító lehet, ha azt a világot
állítjuk a szemünk elé, amely az Úr választottainak osztályrésze örök időkre:
ünnepi asztal, menyegzős lakoma, boldog hazaérkezés az atyai házba… Jézus nem
vetette meg, hanem értékelte és élvezte e földi élet javait, a finom ételt, a
jó bort, a kellemes társaságot, de sohasem önmagukban, hanem azért, mert az
Atya ajándékát látta bennük. Azt a világot, melyet a sátán kínált fel neki,
minden szépségével és gazdagságával együtt visszautasította, mert a mennyek
országa örömének lényege az Atyával és a benne egymással fennálló közösség.
Hordozzuk szívünkben a mennyei Jeruzsálemről szóló látomást, ahol az Istennel
való életszövetség ragyogásában fürdik a szent város, hiszen az Úr minden egyes
megkeresztelt emberrel, velünk is szövetséget kötött: „Az én népem lesztek, én
pedig a ti Istenetek leszek.”
Urunk Jézus, vezesd tekintetünket, hogy e világ
örömeit és megpróbáltatásait a Te halálod és feltámadásod húsvéti fényében
lássuk, neveld fantáziánkat, hogy a körül a jövő körül forogjon, ami a múltban
már megvalósult Benned. Szentlelkeddel adj lendületet lehangolódó érzelmeinknek
és lanyhuló akaratunknak, hogy mindenekfelett azzal azonosuljunk és arra
törekedjünk, ami Nálad vár minket az Atya jobbján, örök örömben és el nem múló
dicsőségben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése