Örményország és az örmény kereszténység története: apostoli eredet, töretlen folytonosság
Örmény
kolostortemplom a Kaukázus hegyei között
Örményország
a Biblia földje, mely „Urartu országának” nevezi, ebből ered az Ararát név.
Ennek lankáin művelt szőlőt Noé, aki aztán megittasodott annak levétől. Egy
apokrif evangélium örmény fordítása megnevezi a háromkirályokat, innen ismerjük
tehát Gáspár, Menyhért és Boldizsár nevét. Örményország a kőkortól fogva lakott
terület, máig sok egyedüli vagy csoportos kőblokk tanúskodik erről a
kultúráról, melynek egyenes folytatása lesz a mindenütt föllelhető tipikus
örmény kőkereszt. Ez az örmény kőkultúra hasonló a kelták megalit-kori
emlékeihez és éppúgy a megszámlálhatatlan kelta kőkereszthez főként
Írországban, Dél-Angliában és Bretagne-ban. Örményország közel 30 ezer
négyzetkilométeres területével mintegy harmada Magyarországnak. Lakóinak száma
több mint 3 millió, és becslések szerint 4-5 millió örmény él diaszpórában
szerte a világon. Jelentősebb számban a következő országokban élnek a
szomszédos azeri Hegyi Karabakon túl: Oroszország, Franciaország, Egyesült
Államok, Grúzia, Szíria, Libanon, Argentína, Ausztrália, Kanada, Görögország,
Ciprus, Izrael, Lengyelország, Ukrajna és Brazília. Örményországgal határos
Grúzia, Azerbajdzsán, Irán és Törökország. Nincs tengerhez jutása, az ország
felszínének átlagmagassága 1800
méter, jórészt hegyek és fennsíkok alkotják. Legmagasabb
pontja az Ararát csúcsa 5165 méterrel. Viszontagságos történelmének újabb kori
nagy szakaszát mint a Szovjetunió Tagköztársasága élte át, ahonnét az elsők
között vált ki 1991. szeptember 23-án. Sokatmondóan éppen ennek tízedik
évfordulóján 2001 szeptemberében tett apostoli látogatást Szent II. János Pál
pápa Örményországban.
Az
örmény keresztény egyház története
Az
örmény keresztény egyház független és autokefál. Apostoli, amennyiben eredetét
visszavezeti Bertalan és Tádé apostolok itteni térítőmunkájára. Az örmény
apostoli egyház jóllehet jó ökumenikus kapcsolatokat ápol az ortodox, a
katolikus és a protestáns egyházakkal, valójában egyházjogi szempontból
teljesen független tőlük, legfőbb vezetőjük, az örmény katholikosz irányítása
alatt áll. E függetlenség eredete visszanyúlik a 451-es kalkedoni egyetemes
zsinatig, melyet nem fogadott el. Az örmény apostoli egyház önmagát ortodoxnak
és katolikusnak is tartja, amennyiben az ő hite az igaz keresztény, az
egyetemes egyház hitének a kifejeződése. 1996 decemberében hosszú előkészítés
után Szent II. János Pál pápa és I. Karekin örmény katholikosz aláírták azt a
közös nyilatkozatot, melyben megállapították az örmény és a római katolikus
egyház közös eredetét.
Az
örmény egyház kezdetei
Jóllehet
az örmény apostoli egyház eredetét közvetlenül visszavezeti Bertalan és Tádé
apostolok itteni igehirdetésére, valójában ezt az apostoli hitet Szíria és
Kappadócia misszionáriusai mélyítették el. Mérföldkő az ország életében II.
Tiridatész örmény király megtérése 299-ben, aki 301-ben egész népét keresztény
nemzetté tette. Örményország időrendben a világtörténelem első keresztény
országa. Ezt a döntő lépést Világosító Szent Gergely, az örmények nagy apostola
végezte el, amennyiben meggyökeresítette az örmények friss hitét. Kezdetben az
örmény egyház a kappadóciai Cezárea metropóliához tartozott egyházkerületileg,
de az ötödik század nagy krisztológiai hitvitái, köztük a monofizita kérdés
Krisztus egyetlen, isteni természetével, arra vezették az örmény egyházat,
hogy egyházjogilag függetlenné váljon. Ehhez használták fel a pátriárkával
nagyjából egyenrangú, de tőle független katholikosz hivatalát, aki a
kelet-római császárság határain túl volt illetékes. A negyedik században
születik meg az örmény liturgia, mely modellként közvetlenül a jeruzsálemi
pátriárkátus ősi liturgiájából merített. Ebben a korban született meg az örmény
írásbeliség, a máig szentként tisztelt Meszrop szerzetes munkásságának
köszönhetően, aki megalkotta az örmény ábécét.
Az
örmény ábécé megteremtése, mint a függetlenség forrása
Amikor II. Tiridatész örmény király megtérésével és keresztségével
Örményország a 4. század elején felvette a kereszténységet, az új
államvallásnak számtalan kihívással kellett szembenéznie. Ezek közül a
legfontosabb a nyelvi érintkezés megoldatlansága, valamint az örmény
írásbeliség hiánya volt. Az örmény egyház első papjai szír, latin, illetve
görög nyelvterületekről érkeztek, s nem ismerték az örmények nyelvét, ezért
komoly nehézséget jelentett a köznéppel való érintkezés. A másik alapvető gond
az volt, hogy a legfontosabb liturgikus irodalom nem volt örmény nyelven
hozzáférhető. Ez a problémakör előrevetíthette annak az eshetőségét is, hogy
Világosító Szent Gergely apostoli és hittérítői tevékenysége zátonyra fut, mert
gyakorlatilag a 4. században örmény nyelven a templomokban nem lehetett igét
hirdetni. Ráadásul az 5. század elejéig az istentiszteletek túlnyomórészt szír
nyelven folytak, amelyet a hallgatóság zömmel nem is értett. Kérdéses volt
tehát, hogy a kereszténység képes lesz-e erős gyökereket ereszteni
Örményországban, vagy sem. Természetesen az önálló írásbeliség hiánya politikai
kérdéssé is vált. Örményország két világhatalom, a Szaszanida Irán és a Római
Birodalom között helyezkedett el, s mindkét birodalom az ország feletti teljes
politikai és gazdasági befolyás megszerzéséért küzdött. Ebből kifolyólag az
örmények számára létkérdéssé vált, hogy miképpen tudják nemzeti és politikai
különállásukat megőrizni. Egyik lehetséges lépés az úgynevezett „egyensúly-diplomácia",
a másik pedig az önálló örmény írásbeliség megteremtése volt. A 4. és az 5.
század fordulóján Örményországban gyakorlatilag a klérus hathatós befolyásával
irányították az ország adminisztratív ügyeit, s külföldön - elsősorban
Kis-Ázsia hellenisztikus iskoláiban - tanult örmény egyházi személyeket
alkalmaztak, akik járatosak voltak nemcsak a teológiában, hanem a világi
tudományokban is, mint például a logika, és beszéltek idegen nyelveket is. Az
örmény nyelvű írásbeliség megszületéséhez azonban hiányzott a saját írás és az
ábécé. Ez a feladat Meszrop Mastoc szerzetesnek jutott osztályrészül. A tudós
egyházfi Szahak Parthev katholikosz és Vramsapuh (389-414) örmény király
megbízásából a probléma megoldását a közel-keleti nagy egyházi központokban, mint
például Edessza, Amida, Cezárea, Szamoszata és Antiochia, kereste. Elsősorban a
szír (arameus) iskoláknál próbált útmutatást találni. Tehát az örmények, más
népekhez hasonlóan, a sémi írásjelrendszerekben keresték a mintát. Mivel a sémi
írásrendszerek csak a mássalhangzókat jelölik, Meszrop Mastocnak magának
kellett pótolnia a hiányzó magánhangzókat, s talán ez volt munkásságának egyik
legjelentősebb része. A hellenisztikus iskolák hozzásegítették, hogy 400 körül
megalkossa a teljes örmény ábécét, az egyik legalaposabb és legtökéletesebb
fonetikus írásrendszert. Meszrop Mastoc csodás fonetikai érzékkel olyan pontos
betűsort állított össze a létező a hangzásokra, amely pontosan megkülönbözteti
a kemény, lágy és a hehezetes hangokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése