Hallgassuk meg a fiataljainkat, sok mindent taníthatnak nekünk – Lezárult a CCEE szegedi találkozója
Befejeződött az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) egyetemi és ifjúságpasztorációért felelős püspökeinek és országos referenseinek tanácskozása, melyet április 27. és 29. között rendeztek Szegeden, a Gál Ferenc Főiskolán.
Négy
fiatal egyetemista szólalt fel a találkozón – Magyarországról, Romániából,
Olaszországból és Svédországból –, ők voltak a CCEE április 27. és 29. között
Szegeden megrendezett találkozójának valódi főszereplői. Az európai püspöki
konferenciák egyetemi és ifjúságpasztorációs felelősei – válaszként a fiatalok
felvetéseire – megfogalmazták azokat a legfontosabb magatartásformákat,
amelyeket el kell sajátítaniuk azoknak, akik fiatalokkal dolgoznak: „jelen
lenni, meghallgatni, támaszt nyújtani és kísérni”.
A Szegeden
felszólaló fiatal egyetemisták – elgondolkodva arról, milyen kérdések, gondok,
várakozások élnek a szívükben – rámutattak arra, hogy egy egészséges
nyugtalanság jellemzi kortársaikat az érési folyamat során, az életnek ebben az
érzékeny, átmeneti szakaszában, amikor végleg elhagyják a serdülőkort, hogy
kezükbe vegyék saját jövőjüket, saját életüket.
Úgy
tűnik, napjainkban a magánytól félnek leginkább a fiatalok, miközben
megpróbálnak értelmet adni létezésüknek, igyekeznek megtalálni szerepüket és helyüket
ebben „a társadalomban, amely örökbe fogadta őket”; miközben azt szeretnék,
hogy szeressék őket és ők is tudjanak szeretni. Nagy kérdéseik, amelyek nagyon
konkrét kérdések is egyben, gyakran mély aggodalmakká, valódi szorongásos
állapotokká, vagy akár depresszióvá is válnak, ha egyedül keresik rájuk a
választ: Milyen lesz az életem fél év múlva?; Hogyan válasszam ki a társamat?;
Kik az igazi barátaim?; Mit jelent számomra Isten?; Mire használjam az időmet?;
Melyek legyenek a legfontosabb dolgok az életemben?; Mi motivál abban, hogy
végigcsináljam feladataimat?; Felérek-e ahhoz a hitbeli tapasztalathoz, amelyre
meghívást kaptam?...
Ebből
fakad az az ajánlás, amelyet megfogalmaznak mindazok, akik a fiatalok
lelkipásztori gondozásával foglalkoznak: tudni kell mindenekelőtt segítőkész
barátjuknak lenni, különösen a nehéz, bizonytalan pillanatokban; olyan embernek
lenni, aki inkább meghallgat, mint ítélkezik; támogatni mindenkit abban, hogy
értéknek tartsa és fejlessze képességeit; és legfőképpen tudni kell úgy kísérni
a fiatalokat, hogy saját felelősségükre ráébredve haladjanak útjukon az
érettség felé.
Más
részről a résztvevők által bemutatott számos tapasztalat arról árulkodik, hogy
ez egy nagyon gazdag és aktív valóság, a fiatalok vágynak rá, hogy adjanak az
idejükből másoknak, megosszák tudásukat, erőforrásaikat. A földrészünk szinte
minden részéről érkező, számos tapasztalat – különösen olyan területeken mint a
hit hirdetése, a szeretetszolgálat vagy a társadalmi igazságtalanság elleni „
harc”, amelyet olykor más keresztény felekezetekkel vagy más vallásokkal együtt
folytatnak – jól megmutatja, hogy a fiatalok, ha megfelelő ösztönzést kapnak,
képesek komoly válaszokat adni, képesek kilépni önközpontú világukból, képesek
eljutni hitük lényegéig.
A
fiatalok valójában nem utasítják el a találkozást, a kapcsolatot, az egyházat,
sőt, keresésben vannak, és igaz, mély kapcsolatokra vágynak kortársaikkal,
papjaikkal és Jézus Krisztussal. Úgy tűnik, a legjobban az ítélkezéstől félnek.
Nagyon fontos számukra a másik ember ítélete, amely komoly sérülést is okozhat
azoknál, akiknek nincs reális önbecsülésük. Életükre nagy hatással vannak azok
az intézmények, kapcsolatok, amelyek ítéletet alkotnak felettük (ilyen az
úgynevezett internetes hírnevük – e-reputation – a közösségi hálókon, saját
barátaik és családtagjaik róluk alkotott ítélete, az egyetemi vizsgák mint
ítéletek...) és ezért nem fogadják el azt az egyházat, amely ítélkezik. Olyan
egyházat akarnak, amely befogadja őket úgy, ahogyan vannak, a kérdéseikkel, kétségeikkel;
amely nem mondja meg nekik, mit csináljanak, milyenek legyenek, hanem kísérni
tudja őket a válaszok megtalálása, és olykor a megfelelő kérdések
megfogalmazása útján is. Olyan egyházat akarnak tehát, amely nem fél attól,
hogy olyan javaslatokkal, kihívásokkal forduljon feléjük, amelyek akár azt is
kívánják tőlük, hogy erőfeszítéseket tegyenek.
Napjainkban,
amikor valakinek nincs munkája – és ez gyakran kapcsolódik ahhoz, hogy nem
sikerült elvégezni egy iskolát, képzést –, különösen megnő a bizonytalanság
érzése, a fiatalok képtelennek érzik magukat arra, hogy felépítsék a jövőjüket,
nem bíznak magukban. Európában sajnos riasztó mértékben nő az inaktív fiatalok
száma. Túl azon, hogy ez az inaktivitás milyen hatást gyakorol társadalmi és
gazdasági szinten, az igazi dráma a személyes szinten játszódik. „Az inaktív
fiatalok sok problémája – mondták a fiatalok Szegeden – láthatatlan, kis
bizonyosságok mögé rejtőzik, amelyek gyakran valódi és sajátos
szenvedélybetegséggé alakulnak át.”
A
találkozón részt vett Palánki Ferenc, Magyarország ifjúságpasztorációért
felelős püspöke és az ország több ifjúsági lelkésze is. Serfőző Levente atya
bemutatta az egyetemi és ifjúságpasztoráció helyzetét Magyarországon. A
lakosságnak több mint 50 százaléka katolikus, a múlt századi, hosszú időn
keresztül tartó egyházüldözés ellenére az ifjúságpasztoráció ma jól szervezett
és összehangolt valóság lett, számos találkozóval és projekttel – köztük
ökumenikus és preevangelizációs programokkal –, kiemelt figyelemmel a szociális-karitatív
téren és a környezetvédelem terén megvalósuló önkéntes munkára. Megemlítették,
hogy az egyetemi pasztoráció területén az országban működő tizenöt egyetemi
lelkészségen túl fontos szerepet töltenek be az egyetemi kollégiumok.
Hangsúlyozni kell, hogy különleges figyelem irányul a roma népességre,
speciális programok és intézmények foglalkoznak a cigány fiatalok kísérésével.
Végül
a közös munka egy részét arra szánták, hogy átgondolják a következő szimpózium
munkadokumentumát. A szimpóziumot 2017. március 7-én rendezik meg Barcelonában
a fiatalok kíséréséről a hit útján.
A szegedi tanácskozáson – amelyet Michel Remery atya, a CCEE
főtitkár-helyettese és Leon Ó'Giolláin atya, a CCEE Katekézis, Iskola és
Egyetem Bizottságának egyetemi szekcióját vezető titkára vezetett, és amelynek
Marek Jędraszewski érsek volt az elnöke – részt vett Kiss-Rigó László
szeged-csanádi püspök, a bevezető szekción jelen volt dr. Kozma Gábor, a Gál
Ferenc Főiskola rektora és dr. Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem rektora.
A munka megkezdése előtt felolvasták dr. Balog Zoltán, az emberi erőforrások
minisztere és Giuseppe Versaldi bíboros, a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció
prefektusa üzenetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése