Szent Ambrus püspöknek
„A halál értéke” című
értekezéséből Hordozzuk magunkban Krisztus halálát!
Az Apostol mondja: Számomra
a világ keresztre van feszítve, én pedig a világ számára (vö. Gal 6, 14). Mivel
tudjuk, hogy ebben az életben van halál, mégpedig jó halál is, buzdítson minket
az, hogy Jézus halálát hordozzuk a testünkben; aki ugyanis Jézus halálát hordja
magában, az Jézus életét is hordani fogja a testében (vö. 2 Kor 4, 10). Működik
tehát bennünk a halál, amint működik az élet is. A halál utáni jó élet olyan
jó, mint a győzelem utáni élet, olyan jó, mint a verseny megnyerése utáni élet,
olyan, hogy a test törvénye már nem tud ellenkezni a lélek törvényével, hogy
már nem lesz semmi küzdelmünk sem a halott testtel, sőt ebben a halott testben
lesz meg a győzelmünk. Nem is tudom, hogy a halál erősebb-e, mint az élet.
Követem az Apostol tekintélyét, aki ezt mondja: Bennünk tehát a halál működik,
de tibennetek az élet (2 Kor 4, 12). Egynek a halála mennyi nép életét
építette! Azt tanítja tehát, hogy a földi életben levőknek e halál után kell
vágyódniuk, hogy Krisztus halála nyilvánvaló legyen a testükön. Ama boldog
halál után kell vágyódnunk, amely lerombolja bennünk a külső embert, hogy belső
emberré újítson meg bennünket, és leomoljék e földi sátrunk (2 Kor 4, 16), és
így kitáruljon előttünk mennyei otthonunk. A halálhoz hasonló folyamaton megy
keresztül az, aki kivonja magát ennek a testnek az életformájából, és
megszabadítja magát azoktól a bilincsektől, amelyekről az Úr mondja neked
Izajás által: Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az igaz köteleit.
Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! (Iz 58, 6],
Elszenvedte tehát az Úr a halált, hogy megszűnjek a bűn, de hogy a halálban
mégse legyen vége az emberi természetnek, azért adta meg a halottaknak a feltámadást,
hogy a halál által eltűnjék a bűn, a feltámadás által pedig örökké éljen az
emberi természet. Ez a halál tehát mindenkire vonatkozó átmenet. Szükséges,
hogy állandóan meglegyen benned ez az átmenet: átmenet a romlottságból a
romolhatatlanságba, a halandóságból a halhatatlanságba, a bizonytalanságból a
nyugalomba. Ne ijedj meg ettől a szótól: „halál”, hanem inkább örülj a te jó
átmeneted sikerének. Mi más ugyanis a halál, hogyha nem a bűnök eltemetése és
az erények feltámasztása? Ezért mondja Bileám: Bár az igazak halálával
halhatnék meg én is! (Szám 23, 10), azaz bárcsak olyan lenne eltemetése, hogy
lerakná bűneit, és magára venné azoknak az igazaknak a szeretetreméltóságát,
akik Krisztus halálát hordozzák a testükben és a lelkükben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése