Hozsanna! Meggyógyított!
Jézus a korozaini
zsinagógában van, amely lassanként megtelik néppel. Jézus, úgy látszik nem akar
beszélni ott, de a város vezetői ragaszkodnak ehhez:
– Nem vagyunk
szemtelenebbek a júdeaiaknál vagy a Tízváros lakóinál. Te mégis elmész oda,
éspedig ismételten.
– Itt is oktatlak
titeket szavaimmal és tetteimmel, hallgatásommal és cselekedeteimmel egyaránt.
– De ha mi keményebb
szívűek vagyunk a többieknél, ez eggyel több ok arra, hogy oktass minket. Vedd
tehát jónéven a meghívást, és beszélj!
Jézus erre elmondja
nekik a gyantakancsóról szóló példabeszédet (P 5,187-189), amelyből ezt a
tanulságot vonja le:
– Ti megmunkálhatatlanok
vagytok. A szeretet melege, a türelmes tanítás, a dorgálás hidege, a véső
fáradozása nem fog rajtatok. Amint leveszem rólatok kezemet, megint olyanná
váltok, mint voltatok. Pedig a megváltozáshoz egyetlen dolgot kellene csak
tennetek: teljesen rám bízni magatokat. Nem teszitek. Sohasem fogjátok
megtenni. A Megmunkáló, csüggedten, sorsotokra hagy titeket. De mivel
igazságos, nem egyformán hagy el mindenkit. Levertségében is ki tudja
választani a szeretetére méltókat, ezeket megvigasztalja és megáldja. Asszony, gyere
ide! – mondja, egy asszonyra mutatva, aki a fal mellett áll, kérdőjel alakban
meggörbedve.
Az emberek látják, hová
mutat Jézus, de nem látják az asszonyt. Az asszony viszont, testtartása miatt
nem láthatja Jézust és kezét.
– Menj hát, Márta! Hív
téged – mondják neki többen is. S a szerencsétlen elindul, bicegve, botjával, amelynek teteje egy
magasságban van fejével. Már Jézus előtt van, aki így szól hozzá:
– Asszony, legyen egy emléked
arról, hogy itt jártam, és nyerj jutalmat néma, alázatos hitedért! Szabadulj
meg betegségedtől! – kiáltja végül, kezeit az asszony vállaira téve.
Az asszony rögtön fölegyenesedik.
Olyan egyenes, mint egy pálmafa. Magasra tartott karral kiáltja:
– Hozsanna! Meggyógyított!
Meglátta hűséges szolgálóját, és jót tett vele! Dicsőség Isten Szabadítójának
és Királyának! Hozsanna Dávid Fiának!
Az emberek hozsannázással
válaszolnak az asszonyéra, aki most Jézus lábánál térdel, és köntöse szegélyét
csókolgatja. Ő pedig így szól hozzá:
– Menj békében, és tarts ki a
hitben!
A zsinagóga elöljárója, akit
égethetnek Jézusnak a példabeszédben mondott szavai, méreggel akarja viszonozni
a korholást, és felháborodva kiáltja, miközben a tömeg kettéválik, hogy utat
engedjen a csodásan meggyógyultnak:
– Hat nap van a munkára, hat nap a
kérésre és az adásra. Azokon jöjjetek tehát kérni, ugyanúgy, mint adni. Azokon
gyertek meggyógyulni, és ne szegjétek meg a szombatot, ti bűnösök és
hitetlenek, romlottak és a Törvény megrontói! – és igyekszik mindenkit
kituszkolni a zsinagógából, mintha a meggyalázást akarná kiűzni az imádság
helyéről.
Jézus azonban, aki látja őt,
valamint a neki ebben segítő négy vezető embert és másokat – akik a tömeg közé
vegyültek, és leginkább kimutatják megbotránkozásukat, és jelét adják annak,
hogy mennyire bántja őket Jézus... gaztette – rájuk szól, s közben mellén
összefont karral, szigorúan, fönségesen néz rájuk:
– Képmutatók! Ma közületek ki nem
oldotta el ökrét vagy szamarát a jászoltól, hogy megitassa? És ki nem vitt
fűkötegeket nyája juhainak, és nem fejte ki a tejet a megtelt emlőkből? Hat
napotok van ennek megtételére, akkor miért tettétek meg ma is, kevés pénzt érő
tejért, vagy attól félve, hogy szomjan pusztul ökrötök meg szamaratok, és így
elveszítitek azt? És én ne oldozzam fel ezt az asszonyt kötelékeitől, miután a
Sátán tizennyolc éven át megkötözve tartotta, pusztán azért, mert szombat van?
Menjetek! Én fel tudtam oldani ezt az asszonyt nem akart bajából. De soha nem
foglak tudni feloldani titeket bajaitokból, amelyeket magatok akartatok, ti, a
Bölcsesség és az Igazság ellenségei!
A jó emberek – Korozain sok rossz
embere között – helyeselnek, és dicsérik Jézust. A többiek azonban, haragtól
elkékülve, elszaladnak, faképnél hagyva a szintén elkékült zsinagógafőnököt.
Jézus is faképnél hagyja, és
kimegy a zsinagógából, körülfogva a jó emberektől. Ezek mindaddig körülveszik,
míg a mezőre nem ér. Itt Jézus még egyszer megáldja őket, majd rátér a főútra,
unokatestvéreivel, Péterrel és Tamással.
(5-183)
A meggörbült asszony
meggyógyítását Lukács is följegyezte: Lk 13,10-16.
Jézus később kiegészítette a
korozainiakról szóló példabeszédét a terméketlen fügefáról szóló
példabeszéddel: P 5,190-191. Lk 13,6-9. Korozain megátalkodásáról pedig ezt
jegyezte fel a Szentírás:
Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert
ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a bennetek végbement csodák, már rég
zsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. Ezért Tirusznak és Szidonnak
tűrhetőbb lesz a sorsa az ítéletkor, mint nektek. Lk 10,13-14. Mt 11,20-22.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése