Karácsony nyolcadának hatodik napja

Karácsony nyolcadának hatodik napja

Esztergomi Szent Sebestyén szerzetes érsek

Mialatt mély csend borul mindenre,

És az éjszaka sietős útja középen tartott,

Mindenható Igéd,

Királyi trónjáról eljött közénk.

Könyörögjünk!

Kérünk, mindenható Istenünk, hogy egyszülött Fiadnak test szerint való születése a bűn régi rabságából szabadítson meg minket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen!

Krisztusban szeretett Testvéreim!

„quæ non discedebat de templo, jejuniis et obsecrationibus serviens nocte ac die.”

(Lukács 2, 37b)

Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent éjjel-nappal. Írja a mai evangéliumban Szent Lukács evangélista arról az idős asszonyról, aki Simeon után rögtön másodiknak tesz tanúságot a megszületett gyermekről a templomban, és ez az idősasszony Anna prófétanő. Tegnapi elmélkedésünkben már végig ecseteltük, hogy kik és miért járnak, vagy nem járnak templomba. Így az év utolsó napjaiban, amikor világi dolgainkról is beszámolót tartunk magunknak, újra meg újra a templomnál és Isten melletti tanúságunknál járunk. A mai nap szentje, akit a nyugati egyházakban ezen a napon ünnepelnek az a szent, aki Magyarország első esztergomi érseke volt, ha úgy tetszik, akkor az ország első prímása. Szent Sebestyénről van szó, aki viszonylag fiatalon bencés szerzetesből lett magyar főpap. A pannonhalmi bencés szerzetest maga Szent István király szemelte ki erre a célra és helyezte ilyen magas tisztségbe. A szerzetes érsek szinte minden idejét a templomban töltötte imádkozással és még az alakuló egyház rendszer ügyeit is innen intézte, mert ez volt az a hely, ahol egyedül jól érezte magát. A fiatal király ilyen példát látva 1002-ben, amikor átadja a pannonhalmi Szent Márton apátság privilégium levelét akkor nemcsak a király szándékát írja le, hanem azt is amely a bencéseket arra szólítja fel, hogy naponta imádkozzanak "pro stabilitate regni nostri", azaz az ország fennmaradásáért, sértetlenségéért - a szerzetesek mind a mai napig eleget is tesznek első királyunk óhajának. Kövessük, Testvéreim mi is a bencés szerzetesek ezer éves példáját, hiszen Báta egykor és lélekben ma is a bencés szellemiség fellegvára.

Dicsőítünk Téged, Mennyei Atyánk, hálát adunk Neked országunkért, mert Te éppen itt, ezen a helyen áldasz meg minket: azon a földön, amelyet Te adtál nekünk (MTörv 28,8). Uram, Te azt mondod, boldog az a nemzet, melynek Istene az Úr (Zsolt 33,12). Hisszük és valljuk, hogy Magyarországnak Te vagy az Ura, Istene: kérjük, add meg minél több honfitársunknak, hogy őbennük is valósággá váljék a Te uralmad! Ezért tégy minket alkalmassá és készségessé az örömhír hirdetésére, hogy sokan meghallják hívásodat, így alkalmuk legyen elfogadni Téged Uruknak, és sokasodjon a hívők száma! (ApCsel 6,7). Dicsőítünk, Urunk, mert meghallgatod és megválaszolod imáinkat, amelyeket egy akarattal és a Te biztos, kinyilatkoztatott ígéreteidre támaszkodva terjesztünk eléd. Köszönjük, hogy megáldasz minket jókedvvel, bőséggel: mert előbb van a jókedv, a lendület, lelkesedés, a hit, a bizakodás, az odaszánás - és utána jön a bőség. Hozz reánk víg esztendőt, Istenünk!
Legyen meg a Te akaratod Magyarországon! ÁMEN!

Néhány gondolat erejéig még visszatérnék Anna prófétanőre, aki megjelenésével lezárja Jézus Krisztus születése körüli megjelent tanúk sorát. Ezzel egy igen mozgalmas időszakon vagyunk túl a templomi bemutatással. Úgy is mondhatnánk, a Gyermek útja a jászoltól az oltárig vezet. Amint az istálló nélkülözhetetlen szereplői, lakói a pásztorok, úgy a templomok elmaradhatatlan részei az idősek, köztük is leginkább az asszonyok. A szereplők akarva-akaratlanul is, maguk is reflektorfénybe kerülnek. Igaz, hogy reflektor nincs, de azért, hogy tisztán lássunk, Betlehemben maguk az angyalok ragyognak világosságot. Ellenben a templomban uralkodó félhomályt az öregek jelenléte nem töri meg. Anna prófétanő tipikus példája azoknak az idősasszonyoknak, akik gyermekkel, vagy gyermektelenül, özvegyen, férjezetlenül vagy házasságban – de minden korban fontos tanúi Jézus Krisztusnak, és ha nem is reflektorként világítanak, de mint csendesen pislákoló gyertyák mindig jelen vannak a templomban. Vegyünk példát ezekről az idősasszonyokról, vegyünk példát a mai szentjéről, Sebestyénről és újfent kérem, hogy látogassátok többet a templomot. Ahogy bevezető gondolatunkat az elején elmondtuk csatlakozzunk ismét Lukács evangélistához, merítsünk az evangélium forrásából, adjunk hálát a Mennyei Atyának, hogy vannak templomaink, fogadjuk meg, hogy nem hagyjuk el azt soha sem, hogy böjtölünk és imádkozunk, hogy ezzel szolgáljuk a mai modern korban is Istent éjjel és nappal.

Imádkozzunk:

Istenünk, te mennyei eledelben részesítesz és magadhoz emelsz minket. Kérünk, tedd hatékonnyá szívünkben e szentség erejét, hogy kegyelmi ajándékaid méltó fogadására maga szentségi ajándékod készítsen elő minket. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen!