Jézus Szíve, minden erény mélysége, Irgalmazz nekünk!

Jézus Szíve, minden erény mélysége,

Irgalmazz nekünk!

„Ugye felénk fordulsz és életre keltesz minket és néped örvendezhet majd tebenned? Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat, és szabadításodat add meg nekünk. Hadd halljam meg, mit szól hozzám az Úr Isten, hisz ő békét hirdet nemzetének, szentjeinek, s mindazoknak, akik megtérnek szívükben. Bizony, közel van üdvössége azokhoz, akik félik őt, hogy dicsőség lakozzék országunkban. Az irgalom és az igazság egymásra lelnek, csókot vált az igazságosság és a béke.” – fohászkodom magam is, felhasználva a zsoltáros szavait!

Mert Pál szavait ma úgy hallom, mint aki tanúskodik a Lélek erejéről. Nem több mint személyes tanúság. Amit pedig állít, azt a élek állítja, hogy higgyem a Lélek erejét! De, nem vehetem magamra, csak mert Pál mondja. Azt élnem, nekem kell, a megtérés által! Megengedővé lenni a Lélek erejének, hogy változásra bírjon, bírhasson. A hit ereje legyőzhesse az egómat, aki vagyok, mint evilági lény. Pál erre képes volt, és általa, a Benne életre kelt Lélek által, azok is, akikről beszél.

Mi ebből számomra a tanúság? Hogy lehetséges, ha én lelki emberré alakulni vágyom, kész vagyok, és engedelmességre bírom egómat. Alárendelni az egót a Léleknek. Ma már ezt így kell kijelentenem, mert az emberi elme olyan mértékben eluralkodott a Lélek kegyelmein, hogy a tudatom leépítéséről, alárendeléséről a tudatosság szintjéről kell visszabontani. Alázatot gyakorolni, hordozni, tanulni, képességét viselni.

Pál tanításával juthatok el oda, hogy az evangélium szavaival foglalkozhassak, értését kutathassam. Kérve az Igazság Lelkének bölcsességét, és békességét. Mert Jézus szavai nagyon kemények, és határozottak. De, vajon, a szavai óta eltelt kétezer év során milyen változáson ment át az ember, és az emberek kommunikációja? Mert, ha nem ennek a realitásában hallgatom Isten szavát, akkor csak félrehallás, félremagyarázás lehet belőle. Márpedig, én nem a világ zajából akarom értelmezni Istent, hanem a Lélek csendjéből szeretném kibontani. Pontosan azért, amiért lelki életem javára, Isten dicsőségére akarom magamat megengedővé tenni.

Na most, a harag, az indulat, a békétlenség, az egy érzelmi, és lelki állapot megnyilvánulása. Amiben benne vagyunk legalább ketten: én, aki békétlen vagyok, és a másik, aki békétlenséget szít bennem. Ugyan, ki felelősebb azért az állapotért, ami bennem eluralkodik, annak ellenére, hogy törekszem a szentségi életre? Jézus szavai, ilyen módon bár személyesek, mégis minden keresztényhez egyformán szólnak, gondolom én. Tehát én ne szítsam a haragot, ugyanakkor, ne engedjem magamon eluralkodni a haragot, abban a tudatban, hogy mindegyikünk szentségi életre vágyik. De ezt kommunikációval is kell szolgálni, művelni! Tudatosítani egymásban, hogy amit teszek, nem ellenedre teszem, nem akarok benned békétlenséget, haragot gerjeszteni, de én sem akarok haragvó lenni, mert az életszentségre törekszem, eközben szolgálni akarom a Te törekvésedet is, mely életszentségre szólít engem!

Ebben a Légtérben kellene mozogni a keresztény embernek, és ebben a Légtérben kellene életteret biztosítanunk egymás számára. Isten jelenlétében mozogva, mozgásteret teremtenünk egymás számára. Ebben kérem Istenem, Atyám, Teremtőm, kegyelmeidben a megerősítést magam és szeretteim számára! Ámen

  

Ferenc pápa: A korrupció rákbetegség, amely megöli az embert és a társadalmat

Korrózió-korrupció: korunk mételye

A maffiák hétköznapi nyelve, a halál folyamata, amely szétszakítja a személyek közötti együttélést, kedvez a bűnözésnek és végül elpusztítja magát a megvesztegő személyt is. Mindez a korrupció része Ferenc pápa szerint, aki Peter Turkson bíboros “Korrózió” c. könyvének előszavában jellemzi ezt a társadalmi mételyt. A korrupció témájára összpontosított június 15-én az a nemzetközi vitanap is, amelyet a Vatikánban tartottak az Átfogó Emberi Fejlődés Szolgálatában elnevezésű dikasztérium szervezésében, a Pápai Társadalomtudományi Akadémia együttműködésével.

A korrupció – az olasz alapján „cuore rotto” lefordíthatatlan szójátékban – összetört szív, amit valami beszennyezett, megrontott, mint egy bomlásnak indult testet. A pápa péteri szolgálatában számtalanszor visszatért erre a társadalmi bajra, most ebben az interjú kötetben is, amelyet Vittorio V. Alberti gondozott.

A korrupció jelensége, áttételes volta miatt megtámadja a személy legbensőbb lényét és egyben “társadalmi tényezővé” válik. Ferenc pápa számára a kiindulási pont az a három kapcsolat, amely az emberi életet jellemzi: kapcsolat Istennel, felebarátainkkal és a környezettel. Amikor valaki becsületes, akkor mind a három kapcsolatot felelősen éli meg a közjó javára. Amikor ezzel szemben az ember hagyja, hogy megvesztegessék, akkor antiszociális magatartása, amelyre a korrupció indítja, végül megszünteti a kapcsolatok érvényességét. Darabokra törnek a személyek közötti együttélés pillérei, az egyéni érdek méregként fertőz meg minden általános érvényű perspektívát.

A korrupció bűzlik – kiáltott fel néhány évvel ezelőtt a pápa Nápoly Scampia negyedében. A Szentatya most is visszatér ehhez az értelmezéshez: a korrupt személy egy bomlásban lévő szív rossz illatát árasztja. Ez a kizsákmányoláshoz, a lepusztuláshoz, a társadalmi igazságtalansághoz, az érdemek megalázásához vezet. A korrupció egyben a rabszolgaság, a városok, a közjó, a természet elhanyagolásának a gyökere is egyben.

Ferenc pápa erőteljes szavakkal ábrázolja a korrupciót, amely a káromkodás egy formája, a maffiák fegyvere és hétköznapi nyelvezete, a halál folyamata, amely életdnedvet szolgáltat a halál kultúrájának, ez pedig elindítja a bűnözést.

És ma, amikor a jövőnek még az elképzelése is rendkívül nehéz feladat, a korrupció aláássa a reményt, hogy lehetséges egy jobb jövő.

A pápa elismeréssel szól Turkson bíborosnak a jelenségről végzett elemzéséről. Ismét óva inti az egyházat a korrupció legveszélyesebb formájától, ami a mondén lelkiség, a langyosság, az álszentség, a triumfalizmus, a közöny érzése.

Ferenc pápa végül emlékeztet a Vatikán “abszolút szépségű” helyeire, ahol az előszót írja. A szépség nem egy kozmetikai kellék, hanem olyan valami, ami a személyt a középpontba helyezi. Ez a szépség párosuljon az igazságossággal. A korrupciót tehát fel kell ismerni és el kell ítélni, hogy az irgalmasság győzzön a zsugoriság felett, a kiváncsiság és a kreativitás kerüljön a belenyugvó fásultság helyébe. A korrupt személy elfelejti, hogy bocsánatot kérjen, mert fáradt és megcsömörlött, közömbös és öntelt. Az egyház és a keresztények, de a nem keresztények is, egyesülhetnek, mint hópelyhek, amelyek egy új humanizmus lavináját teremtik meg.

Évközi tizedik hét csütörtök

Évközi tizedik hét csütörtök

Jézus újszövetségi törvényének, a szeretet parancsának irányába fejlődik a kereszténység. Az első tanítványok felismerték, hogy Jézus többet kíván tőlük, mint a régi, ószövetségi előírások megtartását. Pontosan erről beszél Jézus a mai evangéliumban, amely szerint többet vár el követőitől, mint a farizeusok vallásossága, akik koruk leginkább törvénytisztelő zsidói voltak. Jézus egy újfajta erkölcsi magatartást hirdet meg. Sok ember annak tökéletes megvalósítására törekszik, hogy „a sértés ne maradjon viszonzatlan.” Ha valaki haragszik ránk, jogosnak tartjuk, hogy mi se szívleljük őt. Ha bárki rosszul szól hozzánk, sokszor mi is mindjárt durván szólunk hozzá. Milyen jó volna, ha megértenénk, hogy Jézus új törvényt adott nekünk, a szeretet törvényét. A szeretet nem viszonozza a rosszat, de még fel sem rója azt. A bosszú, a harag és a visszavágás helyett Jézus azt kéri tőlünk, hogy bocsássunk meg. Milyen jó lenne, ha mindig a krisztusi szeretet törvénye szerint élnénk!
Ehhez kívánkozik még egy gondolat, ami részben kapcsolódik a tegnapi szakaszhoz is: Jézus nem a törvények jogi szemléletű megtartását szorgalmazza, hanem azok erkölcsi támpontjai, a hit, a remény és a szeretet a fontos nála. Ezeket az erkölcsi értékeket az általa elküldött Szentlélek oltja szívünkbe.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Engedd, én Istenem, hogy a te szent Fiad áldozatának gyümölcsét érezzem. Az igaz hit és a keresztény szeretet által szent Fiadba olts be engem, hogy én őbenne és ő énbennem lakozzék. Engedd, Uram, hogy azt az üdvösséget, amelyet nekünk haláloddal nyertél, magunkhoz kapcsoljuk. Gyógyítsd meg lelki sebeinket; ne utáld meg, irgalmas szamaritánus, háládatlan szolgáidat. Azon szeretetért, mely téged a földre hozott, tisztítsd meg az én bűnös lelkemet.
Pázmány Péter