Hálaadás

Hálaadás

Az esztendő fordulója újra és újra a mögöttünk lévő időre és az előttünk lévőre irányítja gondolatainkat. Keresztény hitünk a teremtő isteni szándékban fedezi fel mindennek az eredetét és kezdetét, beleértve emberi természetünket is. Ugyanakkor a teremtés végső céljára a világ beteljesedésére, az ember újjászületésére is gondolunk, mert nem élhetünk csupán a múltból, hanem jövőnket is terveznünk kell, sőt, Istennek is terve van velünk a jövőben, mind a közeliben, amit földi életnek nevezünk, mind a távoliban, amit örök életnek. A keresztény hit nem egyszerűen csak visszatekintés a múlt év eseményeire, amelyeket személyesen megéltünk és nem csak felidézése az elmúlt évszázadok eseményeinek, amelyeket elődeink átéltek, hanem szüntelen előretekintés. Előretekintés és várakozás arra, hogy a jövőben Isten és a világ úgy találkozik, hogy Isten lesz a világban és a világ megújul Istenben. Vonatkozik ez a teremtett világra és az emberre, mint teremtményre egyaránt. Minden létező számára Isten a kezdet és ő a végső cél, hozzá szeretnénk mi is eljutni. És hogy ez az út, az Istenre találás és az Istenhez érkezés útja milyen hosszú, hány évig vagy évtizedig tart, az bizonyos szempontból nem is lényeges, mert egyedül az a fontos, hogy megérkezzünk hozzá. Éveink számához mindig hozzáadhatunk egyet a születésnapunkon és a történelmi időt az új év kezdetétől eggyel nagyobb évszámmal jelölhetjük, de ez már nem lesz fontos, amikor megérkezünk az örökkévalóságba.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Légy áldott, ó, Atyánk, ki mérhetetlen szeretetedben egyszülött fiadat ajándékozta nekünk. Ő megtestesült a Szentlélektől a Szűzanya legtisztább méhében és mintegy kétezer éve megszületett Betlehemben. Útitársunk lett, s új értelmet adott a történelemnek, közös utunknak az Új Ég és Új Föld felé, melyet szorongás és szenvedés, hűség és szeretet kísér. Ennek végén Te, a halált legyőzve, minden leszel mindenben.

 

Kik a világon megaláztátok magatokat és azért menyégben felmagasztaltattatok

Kik a világon megaláztátok magatokat és azért menyégben felmagasztaltattatok (Lukács 18).

Ments meg, Uram minket! 

Egy szent példája, József példája. Igaz lehet még ma is az, hogy a család feje az apa?

Most, a Karácsony készületében elmélkedtem arról, hogy a Szentcsalád minden tagja szent. Vagyis, a család tagjai képesek egymást megszentelni, szentté alakítani, és eközben teszik ők szentté a családot is. Ezek a dolgok nem függetlenek egymástól.

Pál mondja: „Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus félelmében! Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, amint Krisztus is feje az egyháznak; ő a test üdvözítője. De mint ahogy az egyház Krisztusnak van alárendelve, úgy az asszonyok is mindenben a férjüknek.” [Ef 5,21-24] Az idézet tanítás első gondolatán nyugszik az egész! Ha a családot teremtő két személy egyként nem tud Krisztus félelmében – azaz tiszteletében, tanítványként – engedelmességben élni egymással, és egymásnak, akkor a család sérül. Akkor a család nem tudja feltétel nélkül betölteni küldetését, el-rendeltetését. A szándék teljesüléseként, gondolom, hogy a férfi és az asszony között nem a klasszikus, vallási értelemben értelmezett közös ima a fontos, hanem az a személyiségük felett álló egység, mely Krisztusról szól, és a tanításának féltéséből – értéséből, befogadásából, megéléséből -, a Vele való közösségből, egyezőségéből táplálkozik. Ez, értelmezésem szerint, a szentháromságos, folyamatos polemizálást, dialogizálást akarja jelenteni, kifejezni. Talán érthető, hogy ebben az értelemben a két személy egyként és szüntelen Krisztussal és Krisztusban éli jelenvalóságát, így tekinthetjük imádságosnak életüket. Bár nem hallottam még az egység gondolatának a kifejtését ilyen módon az Egyházban, mégis úgy vélem, hogy ezt akarja jelenteni a Teremtés könyvének 2,24-ben elhangzó meghatározása, amit ma házasságként értelmezünk: „egy testté lesznek”. Amit aztán idéz az evangélium is (Mk 10,7; Mt 19,5), de Pál apostol is (Ef 5,31). És ez nem a testiségről szól, hanem arról a személytelen egységről, mely egységben a két személy válik egységgé. Személyiségüket rendelik alá a Krisztus tanításában kibontakoztatható egységnek! Nos, ez az a Családot megformáló, meghatározó misztérium, ami hasonló és ekvivalens a Szentháromság misztériumával. De ez ebben a teremtett világban válik, válhat valósággá, míg a másik, a természetfeletti létben létező. Éppen ezért, a Család soha sem képes elérni azt a teljességet, melyet misztériumaként tisztelni, mégis csak lehet, és kell is. Mert a világnak tökéletlen formájában is szüksége van a Család szentségére. Mondhatjuk úgy, hogy szent családokra szüksége van a világnak.

Szükségünk van a szent asszonyokra, és a szent férfiakra, akik szent anyákká és szent apákká válva kiművelhetik, kidolgozhatják a szent családokat, megszentelve ezzel utódaikat, és a világunkat!

„Mint ahogy az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik.” [Zsolt 103,13]

»Isten gondolatai nem a mi gondolataink, és az ő útjai nem a mi útjaink (ld. Iz 55,8). Isten a rosszból is tud jót előhozni, csak az a fontos, hogy mi József hűségével kövessük az Ő akaratát. Igen, Uram, ez a boldog család receptje, hogy ne a mi akaratunkat, hanem a tiédet kövessük. Ha mint szülő a gyerekeket a Te akaratod teljesítésére tanítom, akkor a Szent Család nyomában járok. Ha mint gyermek szüleimnek engedelmeskedek, mert Isten akaratát látom szavaikban, akkor az Atyának kedveskedem, mert Ő akarta, hogy szüleim gondomat viseljék, hogy irányítsák gyermekkorom, fiatalságom lépteit. Istenem, minden nehézség közepette én a Te akaratodat keresem, mert abban lelhetem igazán örömem.

Istenünk, Atyánk, kérlek téged, segíts gondviselő szereteteddel, hogy családunk földi életének kihívásaiban is, a Szent Család példáját követve, az egyenes utat válassza, téged, mert Te vagy az Út, az Igazság és az Élet (ld. Jn 14,6)!« (P. Szász Csaba LC gondolatai Szent Család ünnepén)

Himnusz CCCIVC.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Szeráfok boldog szent kara,

dalold, kit Krisztus úgy szeret;

közösségünk is énekel,

mint boldog versenytársatok

arról, ki tudja s hirdeti,

mint kél a Fényből tiszta Fény,

ki anyaölbe szállt alá,

bár Atyja keblén megmaradt.

Szent János, téged Mestered

előre látva arra hív,

hogy fényét lásd a Táboron

s kínját a Szenvedés hegyén.

Te mennyekig ragadtatol,

és láthatsz égi titkokat:

a Bárány rejtett életét

s az Egyház titkát felfogod.

Szent Szűzhöz méltó szent fiú,

az Egy-Fiú utódja vagy;

legyünk mi mind a Szűz fia,

Krisztus keblébe rejts ma el!

Dicsérjük, áldjuk az Igét,

ki testté lett s így valljuk őt,

de áldjuk Atyját is vele

és Szentlelkét is szüntelen! Ámen.