Himnusz CXXXIV.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Rózsálló hajnalfény ragyog,

zeng már az égi háladal,

örömben ujjong a világ,

panaszt üvölt a kárhozat,

midőn az égi nagy Király

halál hatalmát megtöri,

s lábbal tiporva poklokat

feloldja foglyok láncait.

Sírját nehéz kő zárta el,

őrzötte zsoldos őrsereg,

de fölkelt fényesen, s ragyog

a gyász fölött győzelmesen.

Az alvilági sóhajok

s fájdalmak oldódnak tehát,

mert fényes angyal hirdeti,

hogy Krisztus immár nem halott.

Maradj örökre, Jézusunk,

fényes húsvéti örömünk,

s kiket kegyelmed újraszült,

oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

Ferenc pápa: Az egyház történetében is vannak ártatlanul meghurcolt emberek

Az írástudók elítélnek másokat, Isten szavát használva Isten szava ellen, bezárják szívüket a prófécia előtt, nem törődnek mások életével, csak a törvény és betű alkotta sémáikkal. Ferenc pápa erről beszélt április 11-én, hétfőn reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmiséjén.

Homíliájának középpontjában a hétfői szentlecke állt az Apostolok cselekedeteiből, (ApCsel 6,8–15) amelyben az írástudók megrágalmazzák Istvánt, mert nem tudnak ellenállni bölcsességének és a Szentléleknek, amellyel eltelve beszélt. Hamis tanúkat bujtanak fel ellene, hogy elmondják: káromló szavakat használt Mózes és Isten ellen. Az isteni igazság előtt bezáródó szív csak a törvény igazságába kapaszkodik, sőt nem is annyira a törvény, mint a betű igazságába, és nem talál más kiutat, mint a hazugság, a hamis tanúzás és a halál útját. Jézus már megfeddte őket ezért a viselkedésükért, mert atyáik megölték a prófétákat, és most ők magasztalják ezeket a prófétákat. Az írástudók válasza pedig inkább cinikus, mint képmutató: ha mi atyáink idejében lettünk volna, mi is ugyanazt tettük volna. Így mossák kezeiket, és tisztának vallják magukat. De a szívük zárva van Isten szava előtt, az igazság előtt, Isten hírnöke előtt, aki elhozza a próféciát, hogy haladjon előre Isten népe.

Ferenc pápa ekkor elmondta: rosszul érzi magát, valahányszor a Máté evangéliuma 27. fejezetében lévő részt olvassa, amelyben a bűnbánó Júdás visszamegy a főpapokhoz, és azt mondja: „Vétkeztem”, és vissza akarja adni az ezüstöket. „Mi közünk hozzá?” – vágják rá ők – „Az a te dolgod!” Bezárták szívüket ez előtt a szegény bűnbánó ember előtt, aki nem tudta, mitévő legyen. „Az a te dolgod!” Aztán elment, és fölakasztotta magát. Mit tesznek ők, a főpapok, amikor Júdás elmegy, és fölakasztja magát? Talán azt mondják: Nahát, szegény ember? Nem! Rögtön a pénzre gondolnak: „Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja” (vö. Mt 27,6). Ez és ez a szabály… Ilyenek az írástudók!

Nem törődnek a másik ember életével, nem érdekli őket Júdás bűnbánata: az evangélium azt mondja, hogy megbánta tettét, és úgy ment vissza. A főpapokat csak a törvényeik, s a sok-sok szó és dolog érdekli, amit felépítettek. Ez az ő szívük keménysége, oktalansága, és mindazoké, akik nem tudtak ellenállni az István mondotta igazságnak, inkább hamis tanúkat keresnek, hogy elítéljék őt.

István úgy végzi, mint minden próféta, úgy, mint Jézus. És ez megismétlődik az egyház történetében: sok embert ártatlanul megöltek, elítéltek: Isten szavával ítéltek Isten szava ellenében. Gondoljunk a boszorkányüldözésekre, vagy Szent Johannára és sok más emberre, akiket elégettek, elítéltek, mert nem igazodtak a bíráik szerint Isten szavához. Ez a jézusi minta, aki azért, mert hűséges és engedelmes volt az Atya szava iránt, a kereszten végezte. Milyen nagy gyengédséggel mondja Jézus az emmauszi tanítványoknak: „Ti oktalanok”. Kérjük az Urat, hogy ugyanezzel a gyengédséggel nézze szívünk kisebb-nagyobb oktalanságait, simogasson meg minket, és mondja: „Ti oktalanok” – és aztán magyarázza el nekünk a dolgokat – zárta hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Húsvét harmadik hetének hétfője

Húsvét harmadik hetének hétfője

János evangélista arra törekszik, hogy a lehető legpontosabban írja le az eseményeket, gyakran megjelölve a helyet és az időt is. A csodálatos kenyérszaporítás a Genezáreti-tó keleti partján történt. Innen indultak az apostolok bárkával éjszaka Kafarnaum felé, ekkor történt Jézus vízen járása. A kenyércsoda utáni napon immár Kafarnaum közelében zajlanak az események. Az emberek feltehetően nem hajókkal jöttek, hanem a tavat északi irányban megkerülve gyalogosan tették meg a mintegy 12-14 km-es távolságot. Jézust keresik. Amikor megtalálják őt, Jézus beszédet intéz hozzájuk, amelyben az élő kenyérről, az örök élet kenyeréről ad tanítást. Ezt a beszédet olvassuk részleteiben a héten.
Lényeges, hogy Jézus azoknak beszél, akik jelen voltak a kenyérszaporításnál és ettek az általa adott kenyérből. A hallgatóságnak tehát már van tapasztalata arról, hogy Jézus tud kenyeret adni. Erre a tapasztalatra, élményre épít a beszéd. Egyrészt beszél a földi kenyérről, másrészt utal a mennyei kenyérre, amelyet szintén Jézus ad majd az Oltáriszentségben. A testi táplálékról fokozatosan a lelki táplálékra helyezi a hangsúlyt, mint olyan eledelre, amelyért érdemes az embernek fáradoznia az örök élet elnyerése érdekében.
Keresem-e Jézust? Vágyom-e az általa adott mennyei kenyérre?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Add meg nekem, Uram, hogy minden evilági dolognak meghaljak, és e világban vessenek meg engem, s ne tudjanak rólam a te szereteted miatt! Add, hogy minden kívánságok fölött benned nyugodjon meg, s benned béküljön meg a szívem! Hiszen te valóban a szívek békéje vagy, egyedül te vagy a nyugalom, rajtad kívül minden durva és nyugtalan.
Canisius Szent Péter

 

Az Atya 6.

Isten szuverén Ura az időnek

 
Hiszen az idő a teremtményi lét egyik kategóriája, a teremtmény pedig létében és működésében teljesen Istenre van utalva. A teremtményi függőség miatt az értékek teljessége birtoklásának örök jelenét nem képzelhetjük úgy, mintha az időtlenség kizárólagos transzcendencia, mintegy a világ fölött lebegő időfölöttiség volna. A kinyilatkoztatás Istene állandóan kapcsolatban van az időbeliséggel. Ez a kapcsolat a világ teremtésével kezdődött, folytatódik a történelem gondviselésszerű irányításával, betetőződését pedig a megtestesülésben nyerte el. A megtestesüléskor ugyanis Isten szubsztanciális módon is belépett az időbe, hogy az embernek az örökkévalóságban való részesedését lehetővé tegye. Miben állt Isten tevékenysége és az időhöz való vonatkozása a világ teremtése előtt? Mivel az idő csak a teremtéssel kezdődött, előtt -ről csak átvitt értelemben beszélhetünk itt. A felelet pedig csak akkor lesz teljes, ha tekintetbe vesszük, hogy a világ nem befolyásolhatja Isten életét: Végtelen tökéletességéhez semmit sem adhat hozzá a világ. Új elfoglaltságot sem jelenthet számára a világgal való törődés, hiszen a teremtés és a történelem eseményei öröktől fogva jelenben élnek benne. A világ nélkül való élete nem képzelhető unalmas egyedüllétnek, mert mint a Szentháromság titka mutatja, belső élete a kölcsönös megismerés és szeretés szüntelen dinamikája.

Himnusz CXXXIII.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Urunknak áldott napja ez,

szent fényességgel virradó,

világnak átkos vétkeit

kiontott szent vér mossa le.

Eltévedt ember hitre tér,

vakok szemében gyúl a fény;

s hogy irgalmat nyert a lator,

félelmünk immár megszűnik!

Ámulnak mind az angyalok

látván a bűnbánó latort,

ki bízva Krisztushoz kiált,

s menny üdvösségét élvezi.

Csodálandó nagy szent titok:

világnak bűnét elveszi,

s a testben járók vétkeit

eltörli Krisztus teste már.

Mi más lehetne nagyszerűbb?

Bűnt megbocsát az irgalom,

félelmet űz a szeretet,

s új életet hoz a halál.

Maradj örökre, Jézusunk,

fényes húsvéti örömünk,

s kiket kegyelmed újraszült,

oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

Ferenc pápa: El kell vinnünk a húsvéti örömhírt és reményt minden embernek!

Április 10-én a déli Regina caeli elimádkozásakor a Szentatya a feltámadt Jézus jelenlétének mindent átalakító erejéről elmélkedett, és felszólítást tett közzé a háborús térségekben elfogottak kiszabadítására. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangélium azt beszéli el, amikor a feltámadt Jézus harmadszor jelenik meg a tanítványoknak, a galileai tó partján, és beszámol a csodás halfogásról is (vö. Jn 21,1–19). Az elbeszélés a tanítványok mindennapi életének keretei közé van beillesztve: a tanítványok visszatértek földjükre, korábbi halászmunkájukhoz az Úr kínszenvedésének, halálának és feltámadásának felkavaró napjai után. Nehézséget okozott számukra, hogy megértsék a történteket. De míg úgy tűnt, hogy mindennek vége, Jézus újból tanítványai keresésére indul. Ő az, aki elkezdi őket keresni. A tónál találja meg őket, akik bárkáikban töltötték az éjszakát anélkül, hogy fogtak volna valamit. Az üres hálók bizonyos értelemben a Jézussal kapcsolatos tapasztalatuk mérlegét mutatják: egykor megismerték őt, mindent elhagytak, hogy kövessék, tele voltak reménnyel… most pedig? Az igaz, hogy látták őt feltámadottként, de aztán azt gondolták: „Elment, itt hagyott minket… Mintha csak álom lett volna az egész…”

És egyszer csak hajnalban Jézus megjelenik a tóparton, ők azonban nem ismerik fel (vö. Jn 21,4). Az Úr pedig így szól a fáradt és csalódott halászokhoz: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok” (Jn 21,6). A tanítványok bíztak Jézusban, és hihetetlenül bőséges fogás volt az eredmény. Ekkor János Péterhez fordult: „Az Úr az!” (Jn 21,7). Péter pedig rögtön vízbe ugrik és úszik a part felé, Jézus felé. Abban a felkiáltásban – „Az Úr az!” – benne van az örömmel és ámulattal teli húsvéti hit egész lelkesedése, amely szöges ellentétben áll azzal a zavarodottsággal, csüggedéssel és tehetetlenségérzéssel, amely befészkelte magát a tanítványok lelkébe. A feltámadt Jézus jelenléte mindent átalakít: a sötétséget legyőzi a világosság, a hasztalan munka újfent gyümölcsözővé és ígéretessé válik, a fáradtság és elhagyatottság érzése átadja helyét az új lendületnek, valamint annak a bizonyosságnak, hogy ő velünk van.

Attól kezdve ugyanezek az érzések töltik el az egyházat, a feltámadt Jézus közösségét. Mindannyian a feltámadt Jézus közössége vagyunk! Ha a felületes tekintet előtt időnként úgy tűnik is, hogy a rossz sötét fellegei és a mindennapi élet fáradalmai felülkerekednek, az egyház bizonyossággal tudja, hogy mindazokra, akik követik az Urat, Jézus felragyogtatja a húsvét immár örökké tartó világosságát. A feltámadás csodaszép híre mély örömet és csalhatatlan reményt önt a hívők szívébe. Krisztus valóban feltámadt! Az egyház ma is folytatja ezt az ünnepélyes híradást: az öröm és a remény ma ugyanúgy szétárad a szíveken, az arcokon, a gesztusokon és a szavakon. Mi, keresztények mindannyian meghívást kaptunk, hogy továbbadjuk a feltámadás üzenetét mindazoknak, akikkel találkozunk, főleg azonban azoknak, akik szenvednek, egyedül vannak, ínséges körülmények között élnek, betegek, menekültek, kirekesztettek. Tegyünk meg mindent, hogy mindenkit elérjen a feltámadt Krisztus világosságának egyik fénysugara, az ő hatalmas irgalmasságának egyik jele.

Ő, az Úr, bennünk is újítsa meg a húsvéti hitet! Segítsen minket, hogy egyre jobban tudatában legyünk küldetésünknek: az evangélium és testvéreink szolgálatának! Töltsön el minket az ő Szentlelkével, hogy – Mária közbenjárásának támogatásával – az egész egyházzal együtt tudjuk hirdetni az ő szeretetének nagyságát és irgalmasságának gazdagságát!

A Szentatya szavai a Regina caeli elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Abban a reményben, amelyet a feltámadt Krisztus adott nekünk, ismét felhívást teszek közzé azoknak az embereknek a kiszabadítására, akiket olyan térségekben fogtak el, ahol fegyveres konfliktusok vannak; külön is szeretnék megemlékezni Tom Uzhunnalil szalézi papról, akit a jemeni Adenben raboltak el március 4-én.

Olaszországban ma tartják a Szent Szív Katolikus Egyetem nemzeti napját, melynek témája: „A holnap Olaszországában én ott leszek!”. Kívánom, hogy ez a nagy egyetem, mely fontos szolgálatot tesz az olasz ifjúságnak, új elkötelezettséggel tudja folytatni képzési küldetését, egyre jobban igazodva a mai kívánalmakhoz.

Köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak és akik Olaszországból, illetve a világ különböző tájairól zarándokként érkeztetek. Üdvözlet azoknak is, akik maratont futnak! Köszöntöm a gandossói, Golfo Aranci-i, Mede Lomellina-i, cernobbiói, Macerata Campania-i, Porto Azzurro-i, maleói és Sasso Marconi-i híveket, valamint a campobassói, marzoccai és montignanói bérmálkozókat.

Megköszönöm a plébániai kórusok jelenlétét, közülük némelyek szolgálatot teljesítettek ezekben a napokban a Szent Péter-bazilikában. Nagyon köszönjük!

Mindenkinek nagyon szép vasárnapot kívánok! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Húsvét harmadik vasárnapja

Húsvét harmadik vasárnapja

Megelőző szeretet

 
Újra és újra elcsodálkozunk azon a drámai párbeszéden, amelyet a mai evangéliumban olvasunk. Jézus háromszor kérdezi meg Péter apostoltól, hogy szereti-e őt, és Péternek háromszor kell kinyilvánítania az Úr iránti szeretetét. Jézus nem elégszik meg azzal, hogy egyszer teszi fel a kérdést, hanem még kétszer megismétli azt, s teszi mindezt a többi apostol füle hallatára. Miért teszi mindezt? Lehetséges magyarázatként a keresztény igehirdetésben sokszor megjelenik az a gondolat, hogy Jézus ilyen módon ad lehetőséget Péternek arra, hogy jóvátegye háromszori tagadását. Emellett azért is történt mindez, mert Jézus többet, nagyobb szeretetet várt Pétertől, mint a többi apostoltól. Jézusnak az a szándéka, hogy Péterre bízza az Egyház vezetését. De ezen megbízás előtt megkívánja azt, hogy a kiválasztott személy megvallja szeretetét. Megkívánja azt, hogy ez a szeretet ne csak egyszerű szóbeli vallomás, hanem a szív legmélyebb érzésének megnyilvánulása legyen. Péter pozitív válasza után kap megbízást arra, hogy vezesse a krisztusi közösséget.
Péter apostol szeretet-vallomása nem egyszerűen csak Jézus kérdésére adott felelet, hanem Jézus szeretetére adott válasz. Mert Krisztus szeretete minden szeretetet megelőz. Megelőzi Péter szeretetét és megelőzi a miénket. Az Úr előzetes szeretete megnyilvánul a meghívásban, ahogyan Pétert kiválasztja apostolának és megmutatkozik abban is, ahogyan neki különleges feladatot ad. De Krisztus szeretetének a legnagyobb jele az, hogy a kereszten meghalt értünk. Ezért van jelentősége annak, hogy Péter felé nem a szenvedés előtt, hanem a kereszthalál után hangzik el a kérdés. A szenvedés és a halál vállalásával a szeretet legnagyobb jelét adja az Úr és erre az előzetes szeretetre válaszol Péter. A drámai beszélgetésben nincs szó Krisztus szeretetéről, de nincs is erre szükség. Péter jól tudja, hogy az Úr előbb szerette őt, s ő legfeljebb csak viszonozhatja ezt a szeretetet.
Be kell látnunk, hogy Jézus megelőző és mindent felülmúló szereteténél nincs nagyobb. Isten Fia azért jött el emberi világunkba, azért lett emberré, azért élt a földön, azért tanította az embereket, azért szenvedett és halt meg, támadt fel a halálból és küldte el pünkösdkor a Szentlelket, hogy megismerjük Isten végtelen szeretetét, bennünk éljen ez a szeretet és ezt tartsuk életünkben a legnagyobb ajándéknak.
Ahhoz, hogy ki tudjunk lépni önmagunk világából és megnyíljunk mások felé, szükség van arra, hogy megtapasztaljuk: szeretnek minket. Mindenekelőtt Isten szeret minket és az emberek is szeretnek minket. Isten szeretete tökéletes, az emberek szeretete nem mindig teljes. Minél tökéletesebb teremtményei, képmásai vagyunk Istennek, annál jobban megmutatkozik bennünk az önzetlen szeretet. Nekünk Jézus nem háromszor, hanem naponta felteszi a kérdést, hogy szeretjük-e őt. S nekem válaszolnom kell erre a kérdésre. Nem érdemes megsértődnöm azon, hogy az Úr minden nap a szeretet megvallását kéri tőlem, hiszen éppen azáltal erősödik bennem a szeretet. Kéri tőlem, hogy naponta cselekedetekkel mutassam ki szeretetemet. Az élet szeretet nélkül, a szeretet megvallása nélkül értelmetlen. A szeretetben megtalálható életem értelme.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Megerősítem irántad való szeretetemet és minden nap meg akarom azt vallani előtted. Légy velem, hogy szüntelenül megújuljak a szeretetben, s azt ne csak szavaimmal, hanem cselekedeteimmel és egész életemmel is kifejezzem. Hálával gondolok arra, hogy te szeretetből feláldoztad életedet értem és minden emberért. Elkötelezem magamat, hogy én is az önzetlen és önfeláldozó szeretet útját fogom járni. Segíts, hogy irántad való szeretetből mindent megtegyek üdvösségemért. Uram, te légy bennem a szeretet!