A Megszentelt Élet Éve 147.

május 29.

Imádkozzunk a családpasztorációban szolgáló szerzetesekért!

A személy, valamint az emberi és a keresztény közösség jóléte szorosan összefügg a házastársi és a családi közösség kedvező helyzetével. Ezért mindazokkal együtt, akik e közösséget nagyra értékelik, a keresztények is szívből örülnek, azoknak a különböző segítségeknek, melyek növelik az emberekben e szeretetközösség megbecsülését és az élet tiszteletét, segítik a házastársakat és a szülőket a maguk nagyszerű hivatásában. GAUDIUM ET SPES

Idézet az imaszándékhoz:

„A III. évezred küszöbéhez érkeztünk. A család, minden egyes család, főszereplőjévé válhat ennek a kornak. A család, mely Isten alkotása, a szeretet remekműve, és útmutatást adhat arra vonatkozóan, hogy hogyan vállalhatunk részt a holnap világának átalakításában.
A család feladata tehát ez: otthonában a szeretet tüzének folyamatos táplálása által újra kell élesztenie azokat az értékeket, melyeket Isten ajándékozott a családnak, s nagylelkűen, szünet nélkül azon kell fáradoznia, hogy a társadalom minden területére kisugározza azokat.” Chiara Lubich

Évközi nyolcadik hét péntekje

Évközi nyolcadik hét péntekje

A mai evangéliumban a kereskedők templomból való kiűzéséről olvasunk, amelyet a fügefa megátkozásának története foglal keretbe. Egyáltalán nem csodálkozunk azon, hogy a fügefán csupán zöldellő levelek vannak, gyümölcs még nem terem rajta olyankor, amikor még nincs itt az érés ideje. Jézus viszont másként látja a helyzetet, ő már most érett gyümölcsöt szeretne látni a fán. Mivel nem talál, megátkozza és a fa másnapra elszárad. Mindkét esetben Jézus meglehetősen szenvedélyes, szinte indulatos. Könyörtelen határozottsággal viselkedik a templomban tevékenykedő kereskedőkkel szemben és nem kegyelmez a fügefának. Mi indokolja indulatát? Mit ártottak neki ezek az árusok? És mit ártott neki az ártatlan fügefa?
Mindkét esetnél Jézus jelképes cselekedetet tesz, amelyek a messiási idő beköszöntét jelzik. A világba érkező Messiástól azt várták, hogy helyreállítja majd a templom rendjét, az istentisztelet helyének rendjét és Isten házát újra az imádság házává teszi. Jézus pontosan ezt teszi, amikor helyteleníti a kereskedők jelenlétét ezen a helyen. A fügefa esetében pedig azt akarja jelezni, hogy most jött el a messiási idő, most van itt a megtérés ideje, nem kell már tovább várakozni. Aki felkészült és a bűnbánat gyümölcsét termi, annak eljött a megváltás ideje.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Vedd, Uram, és fogadd el egész szabadságomat, emlékezetemet, értelmemet, akaratomat, mindent, amim. csak van. Te adtad mindezt nekem, s én Neked' adom vissza, Uram. Minden a tiéd, rendelkezz velük szabad tetszésed szerint. Egyedül szeretetedet és kegyelmedet add nekem, s nekem ez elég.
Loyolai Szent Ignác 

Zsolozsma CLXXX.

Jób könyvéből

 11, 1-20
Cofár előadja a szokásos véleményt Jób szavaira a naamai Cofár felelt: 

„Maradhat válasz nélkül ez a szóáradat, adhatunk igazat egy ilyen szájhősnek? Hazug szavad elhallgattatja a férfiakat, nincs, ki szembeszállna gúnyos beszédeddel. Magadról azt mondod: „Tiszta az életem, tiszta voltam mindig a szemedben.” Bárcsak újra szólna hozzád az Isten, megnyitná ellened ismét a száját, s feltárná előtted a mély bölcsességet, amelyen elámul az értelem. Tudd meg: a bűnödet kéri számon tőled! Fel tudod tán fogni Istennek mélységét, mindenható Urad tökéletességét? Magasabb az égnél: mit teszel ennek láttán? Alvilágnál mélyebb: és a te tudásod? Hogyha hosszát méred, a földnél is hosszabb, szélessége nagyobb, mint az óceáné. Hogyha útnak indul, ki szól neki: „Állj meg!” Ha valamit elkezd, ki mondja: „Hagyd abba!” Tudja, hogy az ember tele hamissággal, ismeri a bűnét, azt is szemmel tartja. Észre térhet néha az üresfejű ember, és a vadszamár is szelídebbé válhat. Nos, hozd bensődet rendbe, és terjeszd felé a kezedet! Ha elveted kezedből mind, ami bűnös, és sátradban nem adsz szállást a bűnnek, fejedet akkor magasra tarthatod, lábad szilárdan áll, és nincs mitől tartanod. Elfelejted akkor sok-sok kínlódásod, úgy gondolsz majd rá, mint az elfolyt vízre. Jobban ragyog az életed, mint a déli nap, és a sötétség is reggelre változik. Biztonságban leszel, mert lesz reménységed, biztos fedél alatt nyugodtan pihenhetsz. Ha aludni akarsz, senki sem riaszt fel, sokan lesznek, akik hízelegnek neked. Közben a bűnösöknek megtörik a szemük, menedékhelyüket is elveszítik, reményük csak az, hogy kilehelik lelkük.”

Ferenc pápa: Ne távolítsuk el az embereket Jézustól!

Ferenc pápa: Ne távolítsuk el az embereket Jézustól!

Ferenc pápa május 28-án, csütörtökön reggel a Szent Márta-házban tartott szentmise homíliájában a napi evangéliumot, a vak Bartimeusról szóló történetet magyarázta – tájékoztat a Vatikáni Rádió.

A vak koldus Jézushoz kiált fel, hogy adja vissza neki szeme világát, de a tanítványok elhallgattatják. Ennek az evangéliumi képnek a segítségével a keresztények három csoportjáról beszélt homíliájában a Szentatya.

Az érzéketlen önzők csoportja

Vannak olyan keresztények, akik csak a saját, Jézussal való kapcsolatukkal törődnek, ők zártak, önzőek, és nem hallják meg mások kiáltásait. Ez a csoport ma is létezik, és nem hallja meg oly sok embernek a kiáltását, akiknek pedig szükségük van Jézusra. Ez a közömbösök csoportja, ők nem hallanak, és azt hiszik, hogy az élet az ő csoportjuké. Elégedettek magukkal, és süketek a többiekre, akiknek szükségük van a megváltásra, Jézus segítségére, az egyház segítségére. Az ilyen emberek önzően maguknak élnek. Képtelenek arra, hogy meghallják Jézus hangját – mutatott rá a pápa.

Az ügyeskedő üzletelők csoportja

Aztán vannak azok, akik meghallják ugyan mások kiáltását, de el akarják őket hallgattatni. Miként a tanítványok elutasították a gyermekeket, hogy „ne legyenek a Mester terhére”. Pedig a Mester az övék, értük van – figyelmeztetett a Szentatya. – Ezek eltávolítják Jézust azoktól, akik hozzá kiáltanak, akiknek hitre van szüksége, akik üdvösségre várnak. Ezek között vannak az ügyeskedők, az üzletelők, akik közel vannak Jézushoz, bent a templomban, látszólag „vallásosak”, ám Jézus kiűzi őket a templomból, mert üzletet csináltak Isten házából. Ők nem akarják hallani a segélykiáltásokat, hanem inkább az üzleti ügyeikkel foglalkoznak, és ehhez felhasználják Isten népét, használják az egyházat, saját üzleteikre. Ezek az üzletelők eltávolítják a népet Jézustól. Ebben a csoportban vannak azok, akik nem tesznek tanúságot.

Vannak névleges keresztények – „szalonkeresztények”, a fogadások hívei, ám az ő belső életük nem keresztény, hanem evilági. Ők magukat kereszténynek mondják, de eltávolítják azokat, akik Jézushoz kiáltanak. Aztán vannak a szigorúak, túlzottan szigorúak, akiknek Jézus keserű szemrehányást tesz, mert nagyon nagy terhet tesznek az emberek vállára. Jézus a Máté-evangélium 23. fejezetében szemükre veti, hogy kihasználják a népet, ahelyett, hogy felelnének a kiáltásokra – hangsúlyozta a pápa.

A segítő keresztények csoportja

Végül pedig vannak azok a keresztények, akik következetesen élnek a többi keresztény között, segítik őket, hogy Jézushoz jussanak, mert nekik szükségük van a kegyelemre, az üdvösségre és spirituális segítséget kérnek lelkük számára. Jót tesz nekünk egy ilyen lelkiismeret-vizsgálat, hogy megértsük, milyen keresztények vagyunk: olyanok, akik eltávolítanak sokakat Jézustól vagy olyanok, akik Hozzá segítenek sokakat? – zárta szentbeszédét a pápa.

 

A Megszentelt Élet Éve 146.

május 28.

Imádkozzunk azokért a magyar szerzetesekért, akik külföldön vannak misszióban!

„Jóllehet Krisztus minden tanítványának vállalnia kell a hitterjesztés reá eső részét, az Úr Krisztus mégis újra meg újra kiszólítja a tanítványok közül azokat, akiket ő maga akar, hogy vele legyenek, és elküldi őket a nemzetekhez prédikálni. Éppen ezért, a Szentlélek által, aki tetszése szerint osztogatja a közösség javára a karizmákat, egyesek szívében missziós hivatást ébreszt...Különleges hivatás részesei ugyanis azok a bennszülött vagy külföldi papok, szerzetesek és világiak, akik természetes tulajdonságaik, tehetségük és alkatuk folytán készek is missziós tevékenység végzésére.” (A II. Vatikáni Zsinat AD GENTES kezdetű dekrétuma az Egyház missziós tevékenységéről)

Idézet az imaszándékhoz:

„A missziós tevékenység nemcsak bizonyos földrajzi területek kérdése, hanem népeket, kultúrákat, konkrét személyeket érint, mivel a hit „határvonalai” nemcsak helyeken és emberi hagyományokon, hanem minden ember szívén keresztül húzódnak.”