Zsolozsma 224.

Szent Pacianus püspöknek a keresztségről mondott beszédéből

Ki hasonló hozzád,Istenünk;te megbocsátod bűneinket

Ahogy a földi ember képét magunkon hordoztuk, a mennyeinek képét is magunkon fogjuk hordozni, mert az első ember földből való, földi, a második ember a mennyből való, mennyei (vö. 1 Kor 15, 41-49). Ha ez megvalósul bennünk, szeretteim, többé már nem halunk meg. Még ha elporlad is ez a testünk, élünk majd Krisztusban, hiszen ő maga mondja: Aki bennem hisz, még ha meghal is, élni fog (Jn 11, 25).Bizonyosak lehetünk tehát – az Úr saját tanúsága alapján –, hogy Ábrahám, Izsák, Jákob és Istennek összes szentjei élnek. Hiszen éppen ezekről mondja az Úr: Mindezek élnek, mert Isten nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene (vö. Mt 22, 32). Az Apostol is így beszél magáról: Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek (vö. Fil 1, 21-23). Továbbá: Míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. A hitben élünk még és nem a szemlélésben (1 Kor 5, 6). Ez a mi hitünk, szeretett testvéreim. Mert ha csak ebben az életben reménykedünk, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk (vö. 1 Kor 15, 19). A földi élet az állatok, a vadak és a madarak számára látszólag közös a mienkkel, sőt az övék néha hosszabb is. Az emberi élet sajátos többlete, amelyet Krisztus ad Lelke által, maga az örök élet, de csak akkor, ha többé már nem vétkezünk. Mert amint a halált bűn által vonjuk magunkra és az erényes élet révén kerüljük el, úgy az életet bűnökkel lehet elveszíteni, erényekkel pedig megőrizni. Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az Örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban (Róm 6, 23). Ő az, aki megváltott minket, megbocsátotta minden bűnünket – mint az Apostol mondja –, eltörölte az ellenünk szóló adóslevelet: az útból eltávolította és a keresztre szögezte. Levetve testi mivoltát halálakor, megtörte a hatalmasságokat, nyilvánosan diadalmaskodott rajtuk (vö. Kol 2, 13-15). Kiszabadította a foglyokat, összetörte bilincseinket, amint Dávid megjövendölte: Az Úr fölemeli azt, aki elesett, az Úr kiszabadítja a foglyokat, az Úr megvilágosítja a vakok szemét (Zsolt 145, 7-8). És máshol: Bilincseimet széjjeltörted, most hálaáldozatot hozok neked (Zsolt 115, 16-17). Megoldódtak tehát bilincseink, amikor a keresztség szentségében az Úr zászlaja alá gyülekeztünk. Krisztus vére és neve által szabadok lettünk. Tehát, testvéreim, egyszer mos meg minket a keresztvíz, egyszer szabadulunk meg, egyszer jutunk be a halhatatlanság országába. Egyszer boldogok azok, akiknek a bűne megbocsátva, akiknek be van födve gonoszsága (vö. Zsolt 31, 1). Erősen tartsátok meg azt, amit kaptatok, ragaszkodjatok hozzá boldogan, többé ne vétkezzetek. Tisztán és szeplőtelenül őrizzétek meg magatokat minden bűntől az Úr napjára!

Zsolozsma 223.

XII. Piusz pápának Munificentissimus Deus kezdetű apostoli rendelkezéséből

Tested szent és dicsőséges

A szent egyházatyák és nagy hittudósok az Istenszülő mennybevételéről úgy beszéltek ünnepi homíliáikban és szentbeszédeikben a néphez, hogy az a keresztény hívők előtt már ismeretes és elfogadott igazság, s azt még érthetőbben ki is fejtették. Az ünnep értelmét és tartalmát mélyreható érvekkel tárták hallgatóik elé. Főként azt igyekeztek világosan kifejteni, hogy ezen az ünnepen nemcsak azt ünnepeljük, hogy a Boldogságos Szűz Mária teste nem volt alávetve a romlandóságnak, hanem azt is, hogy ő a halál felett diadalt aratott, és egyszülött Fiának, Jézus Krisztusnak példájára az ő teste is megdicsőült a mennyben. Ennek az egyházi hagyományban levő igazságnak a legkiválóbb hirdetője Damaszkuszi Szent János, Amikor a Boldogságos Istenanya test szerinti mennybevételét párhuzamba állítja az ő többi kiválóságával és kiváltságával, lángoló ékesszólásával azt mondja: „Illő volt, hogy ő, aki szüzességét a szüléskor is sértetlenül megőrizte, halála után is megőrizze testét minden romlástól. Illő volt, hogy ő, aki Teremtőjét gyermekeként hordozta méhében, Isten hajlékába jusson. Illő volt, hogy a jegyes, akit az Atya jegyzett el, a mennyei otthonban lakjék. Illő volt, hogy ő, aki szülésekor a fájdalom tőrétől mentes maradt, de amikor Fiát a keresztfán látta, a szívét döfte át a fájdalom tőre, ott lássa Fiát az Atya mellett trónolni. Illő volt, hogy az Isten Anyjáé is legyen az, ami a Fiáé, és hogy minden teremtmény tisztelje őt, mint Isten Anyját és szolgálóleányát.” Konstantinápolyi Szent Germánosz kifejti, hogy az Istenszülő Szűz Mária testének romolhatatlansága és mennybe felvétele nemcsak annak a következménye, hogy ő Istenanya, hanem szűzi testének egészen különleges szentségéből is következik ez:„Te – miként a Szentírás mondja – nemcsak szépségben (Zsolt 44, 5) tündökölsz, de szűzi tested egészen szent, egészen tiszta, egészen az Isten otthona; ebből az is következik, hogy nem porlad el, hanem ez az emberi test romlás nélkül a romolhatatlan dicső életbe való. Élő és fölséges, sértetlen, és részese a tökéletes életnek.” Egy másik régi író pedig így bizonyít: „a mi Üdvözítő Istenünknek, Krisztusnak, az élet és halhatatlanság adományozójának boldogságos Anyja Krisztus által él romolhatatlan testben mindörökké, ő támasztotta fel sírjából, ő vette fel magához a mennybe, hiszen egyedül csak ő tudta ezt megtenni.” A szent egyházatyáknak minden bizonyítéka és megfontolása, mint végső alapra, a Szentírásra támaszkodik, amely Isten szent Anyját úgy állítja szemünk elé, mint aki isteni Fiával a legszorosabb kapcsolatban van, és az ő emberi sorsában mindig részesedik. Főként pedig arra kell nagyon figyelnünk, hogy a szent atyák már a második századtól kezdve Szűz Máriát úgy említik, mint új Évát az új Ádám mellett. Bár alá van neki rendelve, de mégis a legszorosabb kapcsolatban van vele még abban a harcban is, amelyet az ősevangélium előrejelzése szerint az alvilági ellenséggel szemben a bűn és halál feletti teljes győzelem fejezett be. E kettő feletti győzelmet a nemzetek Apostola mindig összekapcsolja írásaiban. Mivel pedig Krisztus dicsőséges feltámadása ennek az említett győzelemnek a lényeges része és egyben végső győzelmi jele, azért ebből arra is kell következtetni, hogy Mária szűzi teste is megdicsőült, hiszen Fiának ez a harca közös volt a Boldogságos Szűz harcával. Ugyanez az Apostol ugyanis ezt mondja: Amikor ez a halandó test halhatatlanságba öltözik, akkor teljesedik az Írás szava: A győzelem elnyelte a halált (1 Kor 15, 53) Ezért tehát Isten fölséges Anyja Istennek ugyanazon egyetlen, előre elhatározott akarata szerint titokzatos módon egybekapcsolódott Jézus Krisztussal: szeplőtelen fogantatásában, istenanyaságában és sértetlen szüzességében, és azzal, hogy oly nemes társa volt Megváltó Istenünknek, aki teljes diadalt aratott a bűn és annak minden következménye felett, így Szűz Mária végül is mintegy kiváltságainak legfőbb koronájaként elnyerte. A mentességet a sírban való romlástól, és – szent Fiához hasonlóan – legyőzve a halált, testével és lelkével felvétetett a mennyei dicsőségbe, ahol szent Fiának, az örökkévalóság halhatatlan Királyának a jobbján, mint Királynő tündököl.

Zsolozsma 222.

Szent Maximilián Mária Kolbe áldozópap és vértanú leveleiből

Apostoli buzgóság a lelkek megszentelésére és üdvösségére

Kedves Testvérem! Nagyon örülök lángoló buzgóságod miatt, amely Isten dicsőségének előmozdítására ösztönöz téged. Korunkban szomorúan látjuk a közömbösség fájdalmas jelenségét, amely nemcsak a világiak, hanem a szerzetesek között is különböző formákban terjed. Első és legfontosabb feladatunk, hogy a minden dicséretre méltó Isten dicsőségét szerény képességeink szerint előmozdítsuk, még akkor is, ha sohasem tudjuk őt a neki kijáró módon megdicsőíteni, mert csak gyarló teremtmények vagyunk. Hogy pedig Isten dicsősége a Krisztus vérével megváltott lelkek üdvösségében mindjobban visszaragyogjon, az legyen apostoli életünk sajátos törekvése, hogy minél több lélek üdvösségét, sőt mind tökéletesebb megszentelődését előmozdítsa. Kevés szóval elmondom, hogy erre a célra, tudniillik Isten dicsőségének és mind több lélek megszentelődésének előmozdítására mi a legalkalmasabb út: Isten, aki végtelenül bölcs, és mindent tud, és így nagyon jól ismeri, hogy nekünk mit kell folytonosan tennünk az ő dicsőségének növelésére, akaratát legtöbbször földi helyettesei által nyilvánítja ki számunkra. Így az engedelmesség, és csupán az engedelmesség az, amely biztosan nyilvánvalóvá teszi számunkra isteni akaratát. Bár tévedhet az elöljáró, azonban az nem lehetséges, hogy tévedésbe jussunk, ha engedelmeskedünk. Az engedelmeskedés alól csak akkor van kivétel, ha az elöljáró valami olyat parancsolna, akár csak a legkisebb fokban is, ami az isteni törvény nyilvánvaló megsértését jelentené; ez esetben ugyanis nem lenne Isten akaratának hűséges tolmácsa. Isten az, aki végtelenül bölcs, szent, jóságos, egyedül ő Urunk, Teremtőnk és Atyánk, a kezdet és a vég, bölcsesség és hatalom és szeretet; mindez maga az Isten. Mindaz, ami Istenen kívül van, annyit ér, amennyire Istenre vonatkozik, aki minden dolog Teremtője, az emberek Megváltója, és minden teremtmény végső célja. Ő az, aki imádandó szent akaratát földi helyettesei által nyilvánítja ki számunkra, magához vonz minket, s azt akarja, hogy általunk mások is eljussanak, és mind tökéletesebb szeretettel kapcsolódjanak hozzá. Lásd, testvérem, Isten irgalmából milyen nagy a mi hivatásunk. Az engedelmesség által mintegy átlépjük kicsinységünk határait, és azonosulunk az isteni akarattal, amely végtelen bölcsességével és okosságával a helyes cselekvésre irányít minket. Sőt az isteni akarathoz ragaszkodva, amelynek senki teremtmény ellenállni nem képes, mindenkinél erősebbek leszünk. Ez a bölcsesség és okosság ösvénye, és ez az egyetlen út, amelyen járva Isten dicsőségét szolgálhatjuk. Ha más út alkalmasabb lenne, azt Krisztus szavával és példájával bizonyára tudomásunkra adta volna. De hosszú názáreti életéről a Szentírás csak ennyit mond: Engedelmeskedett nekik (Lk 2, 51); élete további folyásáról is az engedelmességet emeli ki, többször rámutatván, hogy Atyja akaratának megvalósítása végett jött a földre. Szeressük tehát, nagyon szeressük a minket oly nagyon szerető mennyei Atyát, és ennek a nagy szeretetünknek az engedelmesség legyen bizonyítéka, amelyet leginkább akkor kell gyakorolnunk, amikor saját akaratunk feláldozását kéri tőlünk. Nincs ugyanis fölségesebb tankönyvünk, mint a keresztre feszített Jézus Krisztus, hogy az Isten iránti szeretetben előrehaladjunk. Mindezt pedig legkönnyebben a Szeplőtelen Szűz által nyerhetjük el, akire a végtelenül jóságos Isten rábízta irgalmasságának kiosztását. Semmi kétség nincs afelől, hogy Mária akarata számunkra magának Istennek akarata. Amikor magunkat a Szűzanyának szenteljük, eszközeinket az ő kezébe tesszük, ahogyan ő is Isten kezébe teszi, az isteni irgalom részesei leszünk. Hagyjuk tehát, hogy ő vezessen minket, engedjük, hogy megfogja kezünket, vezetése alatt legyünk biztonságban és nyugalomban, ő ugyanis mindent megszerez nekünk, mindenről gondoskodik, testi-lelki szükségeinkben nyomban segítségünkre siet, nehézségeinket és gyötrelmeinket szeretetével elhárítja.

NAGYBOLDOGASSZONY ÜNNEPÉRE

NAGYBOLDOGASSZONY ÜNNEPÉRE

Őseink az augusztus hónapot Nagyasszony havának nevezték.Ennek a hónapnak közepén volt, és mai napig van a Boldogságos Szűz Mária, Jézus Krisztus Édesanyja mennybevételének ünnepe. A katolikus Anyaszentegyházban a liturgikus naptár átrendezése után ez az egyetlen kötelező Mária ünnep. Az Egyház január 1-én Mária Istenanyaságát ünnepli, de ez a nap, mint az év első napja munkaszüneti nap, ünnepnap. A VIII. században Damaszkuszi Szent János egyházatya sürgette, hogy a kereszténység kezdetétől élő hagyomány alapján szenteljenek az akkor még egységes katolikus egyházban ünnepet Dormitio Mariae, Mária elalvása címen a Szűzanya testével-lelkével együtt történt mennybevételének. A szép hagyományt két és fél évszázaddal később Szent István, az ifjú magyar király nemcsak átvette, hanem a keresztény államának központi ünnepévé tette. Édesapjától hallotta: Álmában egy éjjel csodálatos fénytől övezve, gyönyörű asszony jelent meg. Ékességes szüzek követték Szavakat intézet hozzá: Nyugodt legyen a lelked Géza! Mária vagyok, akiről a keresztény emberek beszéltek Neked, hogy Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának Édesanyja vagyok. Mennyei fény világosit meg, értelmed homálya eloszlik, elismered Istent, aki téged teremtett. Még rejtve van előtted, de tudd meg: feleséged fiút szül neked, aki királyi címmel uralkodik a magyarok felett, az igaz Isten kiváló tisztelője lesz. Nagyszerű érdemeket szerez Fiamnál, ezért én megígérem, országodnak kiváló védelmezője és patrónája leszek.( Ranzani-Schwandtner: Scriptores rerum Hungaricarum ) A mennyei fénnyel övezet asszonyban Géza is István is felismerte a Mennyek Királynőjét. Mennybevételének ünnepén országos búcsút rendelt el, amit az egész ország évről évre nagy buzgalommal ünnepelt. A búcsú helyéül Székesfehérvárt, az ország vallási fővárosát jelölte ki, habár püspökséget nem alapított itt. A mennybevitt és a világmindenség Királynőjévé koronázott Szűzanya tiszteletére lélegzetelállítóan szép templomot építtetett. A búcsú után egy héten átfogadta az alattvalóit, hogy peres ügyeikben személyesen azonnal ítélkezhessen, senki se várjon évekig ügye tisztázására. Másfél évtizede uralkodott, amikor 1015-ben először járt e búcsúba Gellért a későbbi Csanádi püspök és vértanú. Máriát Nagyasszonyunknak tartjuk és nevezzük. Őseink nem voltak bálványimádók. Mindig az egy igaz Istent imádták, akiről azt vallották: van egy leánya, aki a magyar nemzetnek gondoskodó Nagyasszonya. A keresztény hitből megismerték: a szellemi Istennek nincs, nem lehet testi lánya, de van egyszülött Fiának földi édesanyja, amióta megtestesült, hogy Megváltónk legyen. öldi életének beteljesülésével az Édesanyját a mennybe vitte, aki Géza fejedelemnek megígérte, hogy nemzetünket védeni fogja. Örömmel valljuk, hogy egy valóságos, élő a mindenségen uralkodó Nagyasszonyunk van. Tény, hogy ilyen történelmi háttér nélkül nem fogadta volna el egységesen az egész nemzet Nagyasszonyának és nem tartott, volna ki ezen eszme mellett ezer esztendőn keresztül. Manapság sokan úgy vélik, hogy a régi s pogány eszméket a kerszténység eltörölte és kisajátította. Ahogy Jézus az Ószövetséget nem eltörölte, hanem beteljesítette, úgy történt a mi esetünkben is.

A MENNYBEVITT SZŰZANYA MAGYARORSZÁG NAGYASSZONYA

A MENNYBEVITT SZŰZANYA MAGYARORSZÁG NAGYASSZONYA

Évről évre örömmel figyelem pünkösd szombatján a csíksomlyói búcsúsok áhítatát és növekvő létszámát. Mint magyar, ferences pap őszintén örülök, hogy magyarországi testvéreim közül egyre többen vesznek részt a búcsún és ezért sok áldozatot hoznak. Különösen jó érzés tölt el, hogy ezt a hitet a magyarság szilárd pontjának lehet látni és nevezni. Néhány éve Közép-Európa ferences rendtartományainak főelöljárói Csíksomlyón tartottuk esedékes konferenciánkat. A Kis-Somlyón állva hallgattuk a búcsúkról szóló ismertetést, és néztük a hegy nyergét. Elhangzott az akkori részvételi szám: kétszázötvenezer búcsús volt jelen. A müncheni tartományfőnök felkapta a fejét erre a hírre. Csodálkozva megismételte, és a további programok alatt is többször megismételte: kétszázötvenezer búcsús itt a hegytetőn. Benedikt atya még jobban megdöbbenhet, ha az idei létszámról értesül: több mint félmillióan gyűltek össze, hogy népünkért imádkozzanak a csíksomlyói búcsúban. Az erős hitben és buzgó imában való összefogás, ez valóban a magyarság szilárd alapja. 1948. nyarán kaptuk kézhez XII. Pius pápa rendelkezését, hogy az egész világon minden megyéspüspök és szerzetes főelöljáró mérje föl, hogy a rájuk bízottak erősen hiszik-e a Boldogságos Szűz Mária testben történt mennybevételét, és eme titok dogmaként történő kihirdetését időszerűnek tartják-e? Fiatal teológusként én is kutatni kezdtem magyar népünk állásfoglalását. Gyerekkorom óta részese voltam a segesdi nagyasszonyi (augusztus15.-ei) búcsúnak. Több ezer zarándok gyalogolt a poros utakon a búcsú elő napján. Egész éjjel imádkoztak, elvégezték szentgyónásukat, az előénekesek felváltva vezették a szebbnél szebb, ősi és újabb énekeket. Hajnaltól szentmisék, prédikációk, nagy körmenet következett, s a kegykápolnánál fejeződött be a délelőtti program. De mi volt a népünk régebbi meggyőződése? Kutatásaimban egyre bővebb és gazdagabb anyaggal ismerkedtem meg. Örömöm csúcspontja volt a koronázási eskükereszt felfedezése. Ennek hátlapján olvastam ősi hitünk velős foglalatát: „REGINA COELI PATRONA HUNGARIAE” a mennyek Királynője, a magyarok Pátronája. Ez a felfedezés villámfény volt a számomra: népünk nemcsak hitte, hogy Máriát Isten testestül vitte fel a mennyei boldogságba, koronázta a világmindenség Királynőjévé, hanem a mi égi Királynőnk is lett, és ez a titok volt állami létünk első percétől Mária-tiszteletünk szinte egyetlen kifejezője. Géza magyar fejedelem a laza törzsszövetségből erős nemzeti egységet akart létrehozni. Az ősmagyar hitet tökéletessé akarta tenni a kereszténység teljességével. Egyik sem bizonyult könnyű feladatnak. Az is aggasztotta, hogy sokáig nem született fia, nem volt biztos örököse a trónra, és a kettős feladat folytatására. Ekkor lépett be történelmünkbe a Mennyei Királynő. „Egy éjjel álmában csodás fényben ragyogó, gyönyörű asszonyt látott, akit sok előkelő szűz követett. Ő ezekkel a szavakkal szólt hozzá: Nyugodj meg, Géza, én Mária vagyok, az az érintetlen Szűz, akiről a keresztény emberek elmondták neked, hogy Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának édesanyja vagyok. Mennyei fény világosít meg, és elűzi lelked minden homályát. Megismered Istent, aki téged alkotott. Tudd meg, ami rejtve van előtted: fiút szül neked a feleséged, ő királyi rangban uralkodik a magyarokon, és az igaz Istennek kiváló tisztelője lesz. Én pedig megígérem neked, hogy érdemeiért, amelyeket Fiam előtt szerez, a te országodnak védője és különleges pát rónája leszek” (Schwandtner: Scriptores rerum Hung. Tom. I. 583-584) a Mennyek Királynője maga jön le az égből és fölajánlja örökös oltalmát. István ezt megérti, és e szerint cselekszik békében, későbbi háborúiban is tőle kér segítséget. Szent István politikai központtá Esztergomot tette, de vallási központtá Székesfehérvárt. Itt nem szervezett püspökséget, itt a Mennyei Királynő volt a legfőbb vezető. Tiszteletére „lélegzetelállítóan szép templomot épített”. Évente ide hívta nagyasszonyi búcsúra, augusztus.15-ére az egész nemzetet. A búcsú folytatása pedig törvénylátás volt, ahol a király meghallgatott minden panaszt, és azonnal ítélkezett. A Gondviselés által Magyarországra vezetett velencei bencés szerzetes, Gellért 1015-ben részt vett ezen a nemzeti zarándoklaton. Meglepődve érdeklődött kisérőjétől: hogy lehetséges, hogy az alig megtért magyar nép ilyen gyorsan és szívből elfogadta a kereszténységet, de miért nem hallja az imádkozók ajkáról Mária nevét? Kísérője felvilágosította: mi Őt Nagyasszonyunknak=Királynőnknek nevezzük. Ősi hitünk szerint is volt Nagyasszonyunk, aki nemzetünkről Isten nevében gondoskodott. Most már tudjuk, hogy ő nem az Isten lánya, mert neki ember-gyereke nincs, hanem természete szerint született Fia, Szűz Mária általa lett emberré, Megváltóvá. Gellért megértette és megszerette, népünket és soha nem hagyta el. Végül nemzeti vértanúnk lett. Szent István halála előtt egész országát felajánlotta a Nagyasszonynak: „Mennyek Királynője, a világ nemes megújítója, nagy könyörgéssel a te oltalmadba ajánlom a szent Egyházat a püspökökkel és a papokkal, az országot az előkelőkkel és a néppel együtt, s amikor tőlük végbúcsút veszek, lelkemet a te kezedre bízom” (Hartvik: Vita S. Stepheni Hung. Protoregis 84-85). Ez első szent Királyunk végrendelete volt. A király meghalt, a végrendelet érvénybelépett. Érvényes ma is, felbontani senki sem tudja a legutóbbi időkig ebben a csodálatos hitben élt nemzetünk. Mária pedig minden viharból kimentett bennünket, nem vette le a kezét rólunk hiába hirdette meg egy önjelölt messiás, hogy majd Mária helyet ő folytatja a művét. Hitvallásunkkal vissza kell térni Nagyasszonyunkhoz, hogy szelíden és igazságosan segítsen rendet teremteni országunkban. Remélem, megpróbáljuk. Úgy legyen.

A magyar ferences Mária-tisztelet 3.

A magyar ferences Mária-tisztelet

elmélkedés harmadik rész

A Ferenc-rendet, hivatalos nevén a Kisebb Testvérek Rendjét Francesco di Bernardone, vagy, ahogy mi ismerjük: Assisi Szent Ferenc alapította. Ő kalandos ifjúsága után „megtért”, azaz Isten szolgálatára szentelte az életét. A konkrét tennivalókat kutatva sokat imádkozott az Assisi hegyoldalban épült bencés San Damjano kolostorban. Ennek festett feszületén megelevenedett Krisztus Urunk alakja, megszólalt és felszólította Ferencet, hogy hozza rendbe düledező egyházát. Három kis templomot tatarozott serényen Francesco. Ezek között volt a várostól nem messze a völgyben épült kis kápolna. Ennek mennyezetén a Szűzanya angyalok között látható a falfestményen, ezért „Angyalos-Boldogasszony templomának hívják. Ezt a kis templomot nagyon megszerette. Itt alapította rendjének három ágát. Fiait arra buzdította, hogy ezt a helyet el ne hagyják, ha kiűzik őket az ajtón, másszanak vissza az ablakon, mert ez az ő kicsinyke osztályrészük, azaz Porziuncula-juk. A később sok ágra szakadt rendből a mi közösségünk az ordo fratrum minorum (OFM) boldogan birtokolja kápolnát. Hatalmas templomot építettünk föléje, úgy óvjuk, védjük. Amikor a Rend elterjedt szerte a világon, mindenüvé vitte az Angyalos-Boldogasszony tiszteletét. A legközismertebb jele ennek a róla elnevezett amerikai nagyváros: „Sancta Maria los Angeles” Eme templomocska búcsúnapján az egész világ minden ferences templomában teljes búcsú nyerhető Rendalapítónk közbenjárására. Az l220-as években már hazánkban is voltak ferencesek. 1231-ben a beregi egyezmény tanúsága szerint már saját tartományuk volt. Minden bizonnyal ujjongó örömmel vették tudomásul, hogy az új hazájukban éppen ezt a Mennyei Királynőt tisztelik két évszázaddal megelőzve a ferenceseket. Később a rendházak száma nagyon megnövekedett, több tartományra oszlott az ősi tartomány más-más név alatt. Ez az ősi közösség 1523-ban a spanyolországi Burgos városában tartott nagykáptalanon bejelentette, hogy ez után Mária-tartomány néven működik tovább, és védőszentje a Mennybevitt Szűzanya lesz, akkor, amikor hazánk egén feketén gyülekeztek a török viharfelhők. Az 1456-os nándorfehérvári győzelem után a török nagyhatalom hetven évig csendben készült az Európa elleni nagy hadjáratra. Mint régebben, hazánk volt az első akadály, amit le akartak győzni. Mátyás király politikája nem az édesapja szellemisége szerint alakult. Európa legképzettebb hadserege volt a magyar fekete sereg. A király, ha a sereget KisÁzsiába küldi, és otthon megtöri a török sereget, soha többé nem tudott volna lábra állni. Jó példa erre a lepantói győzelem:a török hajóhad ellen felvonultatták az összes tengermelléki keresztény ország hajóhadát. Nehezen, de le tudták győzni a török sereget és soha többet nem lettek tengeri hatalom. A világjáró ferencesek nyilván jól értesültek a török készülődésről. A pesti rendházunkban élő Vásárhelyi András atya ezért írta 1508-ban az „Angyaloknak nagyságos Asszonya” kezdetű versében a prófétai sejtést:„Törököknek megnyomorítója, Királyoknak jó tanácsadója, Magyaroknak megoltalmazója”Történelmi tapasztalatokból tudhatták, hogy a Nagyasszonyon kívül nem fog senki sem segíteni rajtunk. Igaz, akkor is, azóta is sok vérzivatart kellett elviselnünk, vértanúhalált halt András atya több társával együtt a pesti templomban. Tudjuk, meg akarjuk érteni a Mennyei Királynőnk titkát: Az alázatos szolgálóleányból előbb szegény iparos család tagja, majd fájdalmas Anya kellett, hogy legyen, csak később lehetett a világ, Magyarország és rendtartományunk Királynője. A sorrend, úgy tűnik, azóta sem változik. Imádkozzunk, hogy legyen elég hitünk, erőnk végigjárni a közös magyar és ferences utat a beteljesülésig.

2014.08.16. szombat

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.08.16. szombat

Vigyük magunkkal Máriát

Óriási szerencse, ha valaki olyan család gyermeke lehet, amelyikben naponta összekulcsolt kézzel imádkozzák az Úrangyalát reggel, délben és este. Ha megkondult a harang, megállt a munka, mert köszönteni akartuk Jézus Édesanyját. Vasárnap, pedig a délutáni litániára ugyanúgy sietett az édesanyánk, mint minden vasárnap délelőtt a szentmisére. Közben megvolt a reggeli, tizenkettőkor a finom ebéd, és este a vacsora. Amikor noviciátba indultunk unokaöcsémmel, azzal a tudattal mentünk az ismeretlenbe, hogy pappá szentelésünkig, tehát kilenc évig egyáltalán nem mehetünk haza, mi megéreztük Chiara Lubich jóval későbbi ajánlatának fontosságát: Vigyük magunkkal Máriát! Bementünk ketten a templomunkba, és az Eukarisztia áldása után odalépegettünk a Lourdes-i barlanghoz a torony aljában. Biztosak voltunk abban, hogy Ő édesanyaként kísér majd bennünket családunktól távol a várható kilenc éven át. Aztán két év múlva váratlanul hazaküldtek bennünket Esztergomból. Gőzerővel, azaz tankok ezreivel törtek előre az orosz csapatok. Vasutak összebombázva, vonatunkat egy bomba visszatolatásra kényszeríttette tíz kilométeres út után a komáromi állomásra, amelyet előző éjjel bombáztak össze. Nagyon szorongó szívvel ültünk az ablaktalan fülkében. Másnap reggel újra indultunk. Kicsit odább, mint előző délelőtt, románok lőtték szét a mozdonyunkat lopott Messerschmittekkel. De Ő akkor is, ott is és egész életemben mindig vigyázott rám.