Krisztus Király 20.

Krisztus Király győzedelmes harcai 

A teremtés érdekes mozzanata, hogy Isten teremtő szava a fű és faféléket a földből a levegőre parancsolta, a szárnyasokat fajtájuk szerint a vízből hívta elő.

A Napba öltözött Asszony előtt ott lapult a sátán, és leste, mikor jön világra a Megváltó kisded. Adott pillanatban a jó angyalok Isten trónja elé mentették őt, édesanyját pedig a pusztába. A sátánt kemény küzdelem után levetették a földre, és Szent János apostol onnét látja felemelkedni a sátán két rémisztő segítőjét. Az első párduchoz volt hasonló: hét feje volt és azokon tíz szarv. Fejein koronák ragyogtak és istenkáromló szavak. A vízbe dobott sárkány szinte halálos sebből gyógyította ki egyik fejét. Aztán a földre küldte, hogy harcoljon Jézus ellen. A megtévesztett emberek istenként imádták. Aztán egy kisebb fenevad bújt elő a szárazföldből. Neki csak két szarva volt, de nagy erővel káromolta Istent. Megteszi, hogy minden kicsi és nagy, gazdag és szegény, szabad és szolga bélyeget viselhessen jobb kezén vagy a homlokán, és senki se vásárolhasson vagy adhasson el, ha nem viseli a vadállat bélyegét vagy nevét, vagy nevének számát. Ez a bölcsesség. Akinek van értelme, számítsa ki a vadállat nevének számát, mert ember száma az, és száma hatszázhatvanhat” (Jel 13,16-18) Aztán elérkezett az aratás órája. „Ekkor íme, fehér felhőt láttam, és a felhőn az Emberfiához hasonló ült, akinek fején arany korona volt és a kezében éles sarló. Egy másik angyal jött ki a templomból, és hangos szóval így kiáltott a felhőn ülőnek: csapj a sarlóddal és arass, mert eljött az aratás órája, hiszen megérett az aratnivaló az egész földön. És a felhőn ülő nekieresztette sarlóját a földnek, és learatta a földet. Ekkor egy másik angyal jött ki az égben lévő templomból, neki szintén éles sarlója volt. Az oltártól ismét egy másik angyal jött ki, akinek hatalma volta tűz felett, és hangosan odakiáltott annak, akinek éles sarlója volt: Csapj le éles sarlóddal, és szüreteld le a föld szőlőjének gyümölcseit, mert megértek szőlőfürtjei. Az angyal megindította sarlóját a földre, és leszüretelte a föld szőlőjét és Isten haragjának nagy borprésébe dobta. Megtaposták a borprést a városon kívül, és vér jött ki a présből a lovak zablájáig, ezerhatszáz stádiumnyira.”(14-20) A gabona és a bor az Oltáriszentség alapvető újszövetségi motívumai. A megváltás eszköze Jézus emberi Teste és Vére. Külön hangsúlyozni kell, hogy ezek a szentségi jelek a mostani gyakorlatunkban is változatlanok, Jézus parancsa szerint alkalmazzuk a szentmisékben:„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Ebben benne találjuk Megváltónk mindent feláldozó szeretetét, és naponta edződünk arra, hogy a magunk önző énjét átitassuk Urunk eucharisztikus erejével.

Zsolozsma 7.

Szent Maximus torinói püspök beszédeiből 

Urunk megkeresztelkedésének titka

A szent evangélium elmondja, hogy Urunk elment a Jordán folyóhoz, hogy megkeresztelkedjék, és e folyóban akarta mennyei misztériumaival önmagát megszentelni. Jóllehet évek választanak el bennünket attól az időtől, mégis indokolt, hogy Urunk születésnapja után megtartsuk ezt az ünnepet is; és úgy vélem, hogy ezt az ünnepet is Urunk születésnapjának kell neveznünk. Akkor megszületett az emberek közé, ma ismét születik a szentségekben; akkor a Szűz révén jött a világra, ma pedig a misztérium révén született meg. Akkor mint kisgyermek született, akit édesanyja, Mária karjaival ölelt a keblére, most amikor mint misztérium születik meg, az Atyaisten e szavai fonják körül: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok! (Mt 3, 17.) Az Édesanya ölelő karjai közt édesgeti gyermekét, az Atya pedig kegyes tanúságtételével kedveskedik Fiának. Az Édesanya a napkeleti bölcsek elé tárja gyermekét, hogy imádjak, az Atyaisten pedig ünnepélyesen bemutatja a pogányoknak, hogy őt tiszteljék. Urunk, Jézus Krisztus eljött tehát keresztelkedni, és azt akarta, hogy szent testét a folyó vize mossa le. Azt mondhatná talán valaki: „Aki szent, az miért akar megkeresztelkedni?” Halld tehát! Krisztus megkeresztelkedik, de nem azért, hogy a víz tegye őt szentté, hanem azért, hogy ő szentelje meg a vizet, és hogy ez a tisztává lett víz azután már megszentelje mindazt, amit csak érint. Krisztus megszentelő ereje nagyobb, mint az elemek megszentelő ereje. Amikor ugyanis az Üdvözítő a vízben alámerül, már akkor az egész víz a mi keresztségünkre megtisztul; és megtisztul a forrás, hogy azután a jövő népeinek a megtisztulás kegyelmével szolgáljon. A keresztséggel Krisztus tehát előttünk jár, hogy a keresztény nép hűségesen kövesse őt. Így lesz érthető ez a misztérium: miként ugyanis egykor Izrael fiai előtt a tűzoszlop vonult át a Vörös-tengeren, hogy a nép félelem nélkül követhesse, úgy lépett ő is elsőként a vízbe, hogy az utána jövőknek már járt utat készítsen. Ez a tény, amint az Apostol mondja, a keresztség titokzatos előképe volt. Bizonyos szempontból meg inkább keresztség volt az, amikor felhő borította be az embereket, és hullámokon jártak. Mindezt Krisztus Urunk is megtette ugyanúgy, hiszen miként ő vezette annak idején tűzoszlopba elrejtőzve Izrael fiait, most ugyanúgy ment emberi testbe öltözve elsőként a keresztségre a keresztények előtt. Ő az az úgynevezett felhőoszlop, amelyik annak idején világosságot tárt az őt követő vándorlók szemébe, most pedig a hit fényét gyújtja meg a hívők szívében; akkor a tenger hullámait száraz úttá szilárdította, most pedig a hit útját biztosítja a keresztségben. 

2014.01.11. szombat Vízkereszt utáni idő

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.11. szombat Vízkereszt utáni idő


Az ima hatékonysága: „Az a bizalom, amellyel iránta vagyunk, azt jelenti, hogy bármit kérünk is akarata szerint, meghallgatja. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat bennünket, tudjuk azt is, hogy amit kértünk, azt már meg is kaptuk.” (1Jn 5,14-15)
Ez a mai szentlecke első üzenete, amelyet boldogításunkra nekünk ajándékoz. Ha Sámuel édesanyjának, Hannának történetét kezdjük olvasni, megtudjuk, hogy ez az asszony első és nagyon kedvelt felesége volt Elkána nevű zsidó férfinak, mindketten mélyen hívő emberek, házasságkötésük előtt is, utána is elzarándokoltak Silóba, ahol akkor az Úr szent sátora állt. Imádkoztak, főként azért, hogy adjon Isten a fiatal házasoknak fiú-gyermeket. Mivel évekig nem kapták meg az Úrtól, és a zsidók nagyon szeretik a gyermekeket, nem voltak boldogok. Elkána ezért elvett egy másik lányt is feleségül, aki három évenként fiúkat és lányokat szült férjének. Peninna kezdte lenézni Annát. sőt amikor Silóban bemutatták áldozatukat, és a soros pap a család tagjainak bőven adott részt az áldozatnak hozott fiatal marhából, Elkána Peninnának és szép számú gyermekeinek sok falat húst osztott, a kedvenc asszonynak pedig csupán egy darabot. Hanna egy alkalommal csak sírt, és nem evett az áldozati lakomából. Odament a szentsátor elé, sírva mondta csendes imáját. Az idős főpap, Éli, a hosszúra nyúlt csendes imát kemény szóval illette: „Meddig akarsz még itt maradni ilyen részegen? Igyekezz kijózanodni! De Hanna ezt válaszolta: Nem, uram! Szerencsétlen asszony vagyok, sem bort sem mámorító italt nem ittam, csak a szívemet öntöttem ki az Úr előtt. Ne tartsd szolgálódat semmirekellőnek! Mert nagy bánatomban és szomorúságomban imádkoztam ilyen sokáig! Éli így felelt rá: Menj békével! Izrael Istene teljesíti kérésedet, amelyet elé terjesztettél. Erre azt mondta:Bárcsak tetszésre találna szolgálód szemedben. Aztán az asszony elment útjára, evett, és az arca nem volt többé olyan, mint azelőtt” (1Sám 1,14-18) Egy év múlva megszületett a kért kisfiú. Anyja Sámuelnek nevezte el, ami annyit jelent: Isten meghallgatott. Három éves koráig szoptatta, aztán elvitte Silóba a szentsátorhoz, és ott hagyta őt örökre Isten szolgálatára. Sámuel hosszú időn keresztül ő irányította a zsidó nép életét. Öreg korában ő kente föl királlyá Sault, majd annak kegyvesztettsége után Dávidot. Édesanyja hálaéneke pedig sok gondolatot ébresztett Szűz Mária hálaénekében, amellyel megköszönte, hogy Jézus Krisztus Édesanyja lehetett. (Lk 1,46-55) A szentleckéből kiragyogó öröm: Amikor valaki látja, hogy testvére bűnt követ el, de ez a bűn nem jelenti számára a halált, imádkozzék érte, és életet szerez annak, aki a halállal, egyenlő bűnnel vétkezik. Van halált jelentő bűn is; nem az ilyenről mondom, hogy könyörögjön érte. 17Minden igazságtalanság bűn, de van olyan bűn is, amely nem egyenlő a halállal. (1Jn 5,16-17) Szent Pál jó tanácsa segít megérteni ezt a nehezen felfogható különbségtételt: Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek. (halálosan, végleges döntéssel) A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. Ne adjatok teret az ördögnek”.(Ef 4,26-27) Ha dühös, haragos vagy, könnyen mondasz vagy teszel olyat, ami önmagában lehet halálos vétek. A düh, az indulat, amely a szeretetnek súlyos megsértése, halálos bűn önmagában, vagy azzá lesz, ha teljes józan tudattal, poklot is vállaló akarattal történik. A felindulás azonban rendszerint elhomályosítja az elmét, bénítja az akaratot, amit ilyenkor tesz vagy mond valaki, enyhíti a bűn nagyságát. Így szól a halálos bűn biztos fogalma: „Súlyosan az vétkezik, aki teljes tudattal, megfontolt akarattal mond vagy tesz valamit, ami önmagában nagy Isten sértés. (Délután kitör egy nagy vita. Elfajul, elvadul a téma. Szóban vagy tettben súlyosnak minősíthető, ha valaki ilyenkor megfontoltan tud cselekedni. A felindultság menti az illetőt. Estére megnyugszanak, bocsánatot kérnek,nem válik halálossá a bűn.)

Krisztus Király 19.

Krisztus Király győzedelmes harcai

Jézus a megváltást egyedül vitte végbe.

A bűnökért egyedül szenvedet meg, mert az Isten elleni lázadást, a végtelen elleni sértést, bántást jóvátenni, elégtételt adni senki sem tudott. Nincs olyan értékű cselekedete a világ minden emberének, amelyre azt mondhatná bárki: ezzel lemostam magamról az irtózatos bűnt, sőt embertestvéreimet is tisztára mostam. Ilyen ember nem született és nem is fog születni soha. Éva ősanyánk hite megrendült a végtelenül jó, szeretetre legméltóbb Teremtőben, aki ezt a mérhetetlen látható világot csak azért teremtette, hogy az embert meggyőzze. A testedben olyan parányi vagy, hogy a csillagvilágban csak porszemnek tűnsz majd. A mérhetetlen csillagvilágot neked adom, a szemed gyönyörködjön benne. Az igazi hazád majd a picinek tűnő föld lesz. Azt kell megművelned, egyelőre csak egy jókora kertként, mert még az is túl nagynak tűnik számodra. Majd benépesíted gyermekeiddel, unokáiddal, és azok ivadékaival: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy (ő is) uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az egész földön, s minden csúszó-mászón, amely mozog a földön! Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá!” (Ter 1,26-28) Mindezt INGYEN, csupán szeretetből, hogy te is hasonló módon gondolkozzál. „Halld Izrael: az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből!” (MTörv 6,4-5) „a második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Lev 19,18)

Az ember története Isten terveiben

„Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!”(Ter 2,18) „Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek”.(24) Szeress, tehát mindenedről mondj le mások javára! Így lehetsz boldog.

A sátáni terv: Vedd el Isten legfőbb jogait

„Tudja az Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: Tudni fogjátok a jót és a rosszat“ (3,5) (Ti lesztek az isten)

Éva elsőszülötte meggyűlölte öccsét

„Ám az Úr azt mondta neki: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Nemde, ha jól cselekszel, jutalmat nyersz, de ha rosszul, legott az ajtóban leselkedik a bűn! Kíván téged, de te uralkodj rajta!” (4,6-7) „Mit műveltél? Testvéred vérének szava hozzám kiált a földről. Ezért légy átkozott e földön, amely megnyitotta száját s befogadta öcséd vérét kezedből. Ha műveled, ne adja meg neked gyümölcsét! Kóborbujdosó légy a földön!” (10-12)
„Élet Ura, meghaltál lelkünkre, a sátánnak országa most dőlt le. Szűzanyádnak fájdalmát tekintsed, Add meg nekünk a mennyei kincset!” (Ho 67B,3)

A Jelenések könyvének krónikása pedig a mi korunkról,kereszténységet tagadó korról szomorúan jegyzi fel: „Ekkor, íme, láttam, hogy a Bárány a Sion hegyén állt, és vele a száznegyvennégyezer, akiknek homlokára volt írva az ő neve és az ő Atyjának neve. Egy hangot hallottam az égből, amely olyan volt, mint a nagy vizek zúgása, és mint a mennydörgés, s a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfákon játszó hárfásoké. Új éneket énekeltek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki más nem tudta megtanulni azt az éneket, mint az a száznegyvennégyezer, akik meg vannak váltva a földről. Követik a Bárányt, amerre csak megy, ők megváltást nyertek az emberek közül, zsengééül Istennek és a Báránynak, és a szájukban nem találtatott hazugság, mert szeplőtelenül állnak Isten trónja előtt” (Jel 14,1-5)

Zsolozsma 6.

Alexandriai Szent Cirill püspöknek Szent János evangéliumáról szóló magyarázatából

A Szentlélek kiárad minden emberre

Amikor a mindent teremtő Isten elhatározta, hogy Krisztusban csodálatos módon helyreállít mindent, és újra visszaadja az embernek az elveszített ártatlanságát, megígérte, hogy bőkezűen adott sok ajándékával együtt megadja majd a Szentlelket is, hiszen nélküle nem lehet kincseinek békés és maradandó birtokosává tenni az embert. Isten meghatározta tehát az időt, amikor a Szentlélek le fog szállni ránk, tudniillik Krisztus eljövetelének idejét, és megígérte: Azokban a napokban – ez a Megváltó ideje – kiárasztom Lelkemet minden emberre (Jo 3,1) Amikor azután ez a nagylelkű bőkezűség beteljesedett, és az Atyaisten megismertette a világgal Egyszülöttét, akit a Szentírás asszonytól született embernek nevez (Gal 4, 4), megadta a Szentlelket is. Elsőnek Krisztus, mint a megújított teremtés első embere fogadta be őt. Keresztelő János így tanúsította ezt: Láttam a Lelket, amint az égből leszállt rá és rajta maradt (Jn 1, 32) Krisztusról annyiban mondhatjuk, hogy megkapta a Szentlelket, amennyiben emberré lett, s amennyiben mint ember befogadta őt. Ugyancsak nem esett nehezére, hogy miután emberré lett, az Atya így szólítsa meg: Fiam vagy nekem, ma adtam neked életet (Zsolt 2, 7); jóllehet a megtestesülés előtt is az Atyaisten Fia és az ő lényegéből születik öröktől fogva. Róla ugyanis, aki öröktől fogva az Atyától született Isten, azért mondja az Atya: ma adtam neked életet, hogy minket benne tegyen fogadott gyermekeivé. Krisztusban van összefoglalva az egész teremtés, amennyiben ember: így amikor azt mondjuk, hogy az Atya saját Lelkét adja a Fiúnak, azért történik, hogy benne mi nyerjük el a Szentlelket. Emiatt öltötte magára Ábrahám utódának testét, amint ez írva van, és lett mindenben testvéreihez hasonlóvá. Az egyszülött Fiú tehát nem a maga számára kapja meg a Szentlelket, hiszen az az ő Lelke, hanem általa és benne ajándékozza nekünk Isten a Szentlelket, amint már ezt előbb mondtuk. Emberré lévén magában hordoz minden teremtményt, hogy azt megújítsa és újból teljesen hiánytalanná tegye. Továbbá, ha helyesen következtetünk, és jól akarjuk érteni a Szentírás tanúságát, látható, hogy Krisztus nem magának kapta meg a Szentlelket, hanem önmagában minekünk: minden jó ugyanis általa jut el hozzánk.

2014.01.10. péntek Vízkereszt utáni idő

Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.10. péntek Vízkereszt utáni idő

Az igaz taps

Amikor az apostolok visszatértek igehirdető és gyógyító körútjukról, nagy örömmel számoltak be Jézusnak elért eredményeikről. Legjobban az lelkesítette őket, hogy „még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben” (Lk 10,17) Ennek nyilván Jézus is örült, hiszen a világ fejedelme ellen indultak hadjáratra. Mégsem ezt emeli ki dicséretként: „Láttam a sátánt, mint a villám, úgy zuhant le az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben” (18-20) Szerencsére Magyarországon nem divat a templomi taps. A munkánk eredménye ilyen gyorsan nem szokott jelentkezni. Az igazi sikert az jelent számunkra, ha valakit sikerül meggyőzni arról, hogy a saját életének a célja ne valamilyen érzékelhető fizetség legyen, mert tudjuk, hogy csak a meg nem fizetett tudás,öröm,boldogságszolgálatok bízhatnak abban, hogy ezek a jótettek viszonzásul megkapják az örök élet boldogságát. Aranyszájú Szent Jánosnak igaza van abban, hogy a szeretet gyarapodása, a boldog családi élet, a családok szaporodása az jelzi, hogy eredményes az Isten igéjének hirdetése. Ha híveinknek négyszemközt van visszajelzése arról, hogy a szentbeszéd milyen hatással volt az ő lelkiéletükre, nagyon jónak találom. Különösen az megnyugtató, ha a hittani tudást gyarapíthattuk, ha a fogalmakat tisztán értik a híveink, mert az Isten országa az igazság és szeretet világa, és az igazság csak tiszta fogalmakkal ismerhető meg.

Zsolozsma 5.

Szent Proklusz konstantinápolyi püspök beszédeiből 

A víz megszentelése

Krisztus megjelent a földön, és az elszürkült világot felékesítette, ragyogóvá, örömtelivé tette. Magára vállalta a világ bűnét és a világ ellenségét letaszította. Megszentelte a forrásvizeket, és az emberek lelkét megvilágosította. Csodát csodára halmozott. Ma ugyanis a szárazföld és a tenger osztozott az Üdvözítő kegyelmében, és az egész világot öröm járta át. A mai nap Karácsonynál nagyobb csodákat tár elénk. Az Üdvözítő születésnapján nagyon örvendezett a föld, mert az Urat hordhatta hátán a jászolban. Isten megjelenésének ezen a napján pedig a tenger ujjong tombolva, mert a Jordánon át a megszentelő áldás ömlött beléje. Karácsonykor a gyenge Kisded jelent meg előttünk, megmutatva a mi gyenge tökéletlenségünket: ma viszont a tökéletes Krisztus áll előttünk, burkoltan mutatva magát, aki tökéletes Istenként a tökéletes Istentől származik. Akkor a Király a test bíborát öltötte magára, most a Jordán vize öleli körül és öltözteti fel. Figyeljetek hát és lássátok az új csodát: az Igazság Napját, amint a Jordánban fürdik, a tüzet, amint a vízbe merül, Istent, amint megszenteli őt a szolga ember. Ma az egész teremtés így énekel himnuszt: Áldott, aki az Úr nevében jön (Zsolt 117, 26). Áldott, aki minden időben érkezik, hiszen nem most jött el először. Mondd csak világosan te, boldog Dávid: Kicsoda ő? Isten az Úr, ő ragyog felettünk (Zsolt 117, 27). Nemcsak Dávid próféta mondja ezt, hanem Pál apostol is megerősíti az ő tanúságát, midőn így ír: Megjelent megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára, és tanít minket (vö. Tit 2, 11). Nem néhány embernek, hanem minden ember számára. Éppúgy megadja a keresztségben az üdvösséget a zsidóknak, mint a görögöknek, s mindenkinek feltárja a keresztség közös kincseit. Nézzétek és csodáljátok ezt az új áradást, amely nagyobb és sodróbb, mint a Noé korabeli vízözön volt. Az az áradás ugyanis elpusztította az emberiséget; a keresztségnek ez a vize viszont újra életre szólítja a holtakat annak erejéből, aki ma megkeresztelkedett. Az az olajágat hozó galamb, amely Noéhoz visszatért, az Úr Krisztus kenetének illatát jelezte; most a galamb képében érkező Szentlélek az irgalmas Urat mutatja meg nekünk.