2010. március 23., kedd

Erre az Úr tüzes kígyókat küldött a népre.


Erre az Úr tüzes kígyókat küldött a népre!
4Mózes 21, 6a.

Uram, hallgasd meg könyörgésemet, és kiálltásom jussod eléd!
A Számok könyve az egyik legtitokzatosabb elbeszélés az Ószövetségben. A kígyók jelenléte önmagában akár természetes jelenség is, hiszen nincs földünknek olyan része, ahol ne lennének megtalálhatók ezek az élőlények. Sőt emlékezzünk csak vissza arra az időre, amikor még csupán két ember élt a földön. A kígyó már akkor is ott siklott csendben észrevétlenül, villás ágú nyelvével képes volt úgy beszélni, hogy a hiszékeny ember elhihette neki élhet isteni módon. Az eredményt mindannyian a magunk bőrén érezzük a legjobban, pedig az eset sok ezer évvel ezelőtt történt. Kígyók ma is körülöttünk sündörögnek és hiába sújtotta az átok őket a levegőből a porba, sziszegő, csábító hangjuk ott táncol megtévesztően füleinkben. A kígyó a bűnbeesés eszköze, amikor a kígyók megjelennek körülöttünk, akkor Krisztusban szeretett Zarándok Testvéreim már nagy a baj. Isten nem csak figyelmeztetésként használja az emberrel szemben, hanem lehet az büntetésének eszköze is. A kígyók ma is köztük vannak, csakhogy a Sátán segítségével immár nem a porban csúsznak, hanem emberi alakot öltve, két lábon járnak és így vezetnek bennünket tévútra. A kígyót ma politikusnak is lehetne nevezni, mert ők is tévútra vezetnek bennünket. Az Ószövetség zsidói is a mai magyar emberhez hasonlóan elfordultak Istentől, de ugyan úgy zúgolódnak liberális vezetőik ellen is, akik erre a mocsaras területre vezettek bennünket. Annak a zsidó népnek azonban volt egy Mózese, aki szinte mindennapi kapcsolatban élt a Mennyei Atyával. Nekünk a ma élő bűnös emberének azonban nem tudjuk, hogy ki lesz, aki közben jár értünk. Már pedig a marások mindennaposak, az emberek halnak és nem születnek. A temetések hetenként zajlanak, míg a keresztelések fél évente történnek. Nekünk is csak ez maradt a kereszt ebben a nagyböjti időben, amelyre feltekinthetünk és mégis milyen kevesen vannak, akik hajlandók szemüket felemelni. Pedig a tűzes harapások okozta fájdalmak ellen ez az egyetlen azonnal ható gyógyír. Egyszerű feladat feltekinteni a keresztre, nincs is arányban a mérges kígyók marta ember lázadásával. Mégis ez az a jel valósul meg a megváltás művében, ahol a halál sátán okozta marása gyógyulását Jézus kereszthalála tette szabadulásunk, gyógyulásunk forrásává. Isten emberré lett Fia vállalta sátán mardosta sorsunkat a kereszten, értünk vállalt halála lett irgalmát kérő szívünk megmenekülése az örök haláltól. Ez volt és ez lesz minden ember üdvösségének jele és forrása. Ezért mondjuk nemcsak keresztútjainkon, hanem mindennapi életünk útjain is: Imádunk téged Krisztus és áldunk Téged, mert szent kereszted által a megváltottad a világot!
Hagyatkozz az Úrra, bátran cselekedj, szíved legyen erős, és bízzál az Úrban! Tiporjuk el a tüzes kígyók sziszegő fejét.
Kérünk, Istenünk, adj nekünk hűséget szolgálatodban, hogy apjainkban egyre többen és egyre buzgóbban kövessenek téged. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen!

Per eundem Dominum nostrum Jesum Christum Filium tuum, qui tecum vivit et regnat in unitate Spiritus Sancti, Deus, per omnia saecula saeculorum. Ámen!


2010. március 1., hétfő

Angersi Szent Albin hitvalló püspök


Angersi Szent Albinus
470-550
hitvalló püspök

"Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem gyümölcsöt."
Máté 7, 19.

Az Albin germán-latin név, amelynek a jelentése: nemes barát. A franciaországi Bretagne félsziget Vannes városában született 470 körül. A rendelkezésre álló források ebben a tekintetben nem megegyezőek, mert egészen 480-ig is teszik születésének dátumát. Abban azonban szinte teljes az egyetértés, hogy Albin püspök nyolcvan évet élt hívei körében. Abban is egyetértenek a történészek, hogy keresztény és nemesi származású szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. Igen nagy érdeme volt abban, hogy a kereszténységre tért frankok között a katolikus élet szárba szökött. Érdekessége hittérítő munkájának, hogy brit létére a germán frankok elfogadták munkásságát. Az is biztos, hogy ez nem lehetett volna így, ha Albin élete nem azt a példát mutatta volna, amelyet hirdetett.
490 körül határoz úgy a fiatalember, hogy a világi élet helyett azt az életet választja élet hívatásának, amelyet addig is odaadó buzgalommal folytatott. Augers közelében található Tintillac kolostorában szenteli magát Istennek és a bencések szerzetesi ruháját ölti magára a selyemruhák helyett. Szent Benedek reguláin nevelkedve és élve szívja magába azt az élet felfogást, amelyet később aztán a germán-frankok hittérítésében és a keresztény hit elmélyítésében vállalt.
504-ben még mindössze 35 éves, amikor szerzetestársai megválasztják a kolostor apátjának. A választás nagyon jónak bizonyult, mert Albin az is maradt huszonöt éven keresztül szerzetes testvéreinek legnagyobb megelégedésére. 529-ben ellenkezése ellenére megválasztják Angers város püspökének. Több zsinaton vett részt és mindent megtett azért, hogy a vad, szilaj frankok Jézus szelíd igáját édesnek érezzék.
Életrajzírói leírták róla, hogy egész életén keresztül megóvta magát a világtól s annak gyarlóságaitól, bűneitől. Szerzetesi, de főpapi ruhájára sem rakódott le semmiféle szenny, bár püspökségétől fogva látta és tapasztalta a világi életben a bűn mély fertőjét. Fortunátusz, aki megírta élettörténetét, így ír erről: " Szívének rejtekébe volt zárkózva még akkor is, ha külső dolgainak intézésére a kolostort is el kellett hagynia. Elmélkedve csak Krisztussal foglalkozott, akit folyton a szívében hordott!" Egy vad, bárdolatlan nép között élt és úgy fénylett előttünk, mint a fényes csillag.
Életútját számtalan csoda kísérte, s ezek mintegy alá is támasztották tanítását, és sokakat elgondolkoztattak, megváltoztattak. Jól tudta, hogy a tanítás, a szavak, önmagukban semmit sem érnek, hanem párosul hozzá az ebből fakadó tett és élet. Csak így nyerhetők és tarthatók meg az emberek a Krisztusi úton. Szeretettel fordult a betegek, a szegények felé, és segített, ahol csak tudott. Különleges szeretettel vette körül a beteg és nyomorék gyermekeket. Ezek számára otthonokat építettet, hogy rövid földi életüket békében és biztonságban élhessék le. Ezekhez való ragaszkodása határozta meg életének utolsó éveit. Nem véletlen tehát, hogy a beteg gyermekek égi védelmezője lett belőle az utókor számára.
538-ban Childebert király udvarában járva olyan tapasztalat fogadta, amely ellen Orleansban szinte önmagából ki kelve támadt a királyra és a főnemesekre, azok vérfertőző életük és házasságaik miatt. Püspöki javadalmait arra is többször fordította, hogy a portyázó kalózok által elfogott és túszul ejtett keresztényeket kiváltsa rabságukból. Egy másik alkalommal ismét szembe került Childebert királlyal, aki alaptalanul börtönöztetett be egy keresztény asszonyt név szerint Etheriát, akinek bűne tartózása volt. Ő óvadék ellenében kiakarta hozni onnan, de az egyik őr nem akarta ezt engedni. Albin püspök ekkor eléje lépett, rá lehelt és a katona, aki éppen kardot akart húzni ellene holtan rogyott össze. Egy másik legenda szerint Angers börtönébe is igazságtalanul zártak be pár keresztény embert. Albin püspök közben járt értük, de még így sem engedték őket szabadon, erre addig imádkozott egy éjszaka, míg a börtönfala le nem omlott ott ahol azokat tartották fogva.
550. március 1.-én halt meg és Angersben helyezték örök nyugalomra. Childebert király fia Clovis, akinek tanítója is volt építettet templomot a sírja főlé. Élete azonban nem fejeződött be ezzel, hiszen ettől kezdve tisztelete futótűzként terjedt el az Atlanti-óceántól a Balti-tengerig. A tengerparti és folyóparti városok jó része védőszentjeként tisztelte és hozzá imádkozott, ha idegen vitorlák tűntek fel a közeli vizeken. Ezeket az a csoda erősítette még inkább fel, amely a Loire folyónál fekvő Guérande várossal történt, amelyet kalózok vettek ostrom alá és már-már az éhhalál közelében jártak, amikor a város lakói egy emberként Albinus püspökhöz kezdtek imádkozni, és a kalózok egyik reggelre elhajóztak. De sokkal később még 1000 körül is jegyeztek fel sírjánál csodákat, még pedig Nicholas Belfort személyében.
Az sem meglepő tehát, hogy később az Anglikán Egyház is szentjeként kezdte el tisztelni.
Angersi Szent Albin püspök tisztelettel hozzád imádkozva kérjük, hogy életünk során ments meg bennünket a hibás rossz döntésektől. Kérünk, hogy különösen is azokat óvjad közbenjárásoddal, akik rossz házasságot készülnek kötni, ne enged, hogy az emberek megszentségtelenítsék a házasság és a család szent intézményét. Krisztus, a mi Urunk által!

2010. február 19., péntek

Báthory László apát-plébános, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tagjának emlékére


Krisztusban szeretett Testvéreim!

Mély fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva Gyászjelentéssel kell kezdenünk az idei nagyböjt első keresztút imaóráját. Minden bizonnyal sokan értesültek már erről a szomorú eseményről, amely nemcsak egyházmegyénket, nem csupán egyházközségünket, hanem szinte az egész katolikus magyar nemzetet érte.

A Pécsi Megyéspüspök, a Pécsi Egyházmegye, a Pécsi Esperesi Kerület, a papság és a rokonság az örök élet hitével tudatja, hogy

Báthory László
püspöki tanácsos, énekiskola igazgató, apát-plébános

életének 78., áldozópapságának 54. évében hosszan tartó súlyos betegség után, szentségekkel megerősítve 2010. február 16-án elhunyt.

Néhány szóval megemlékeznék életéről, hiszen személyesen is jól ismertem, és ismertük. Én nem is igazán a Bátán töltött szolgálatából, hanem később, amikor már Tolnán szolgált, és még sokkal később, amikor pár éve László András atya Pécsen bemutatott neki, onnan ismerhettem.

Zamárdiban született, 1932. augusztus 23.-án. Huszonnégy évesen 1956. június 17. szentelték pappá Isten dicsőségének szolgálatára. Első szolgálati helye is a Sárközhöz kötötte, hiszen Decsre került. Innen 1958-ban kerül Pécs - Gyárvárosi templomába, ahol elsősorban hitoktatói feladatokat látott el. 1962-ben aztán Alsószentmártonba helyezik szolgálatra püspöki biztosként. Első önálló plébánosi megbízatására 1968-ban kerül sor a német nemzetiségiek lakta Erdősmecskén. Itt sem marad túl sokáig, mert 1972-ben már Diósberény plébánosa. A mozgalmas életút következő állomása BÁTA, a mi egyházközségünk. Sajnálatos módon nálunk alig egy évnyi szolgálat után már új állomáshelyre vezénylik Jézus Krisztus katonájaként. 1975-ben egy tizennégy éves küldetése kezdődött Tolna városában. A rendszerváltáskor 1989-ben kerül utolsó plébániájára, Pécsre az Ágoston téri templomba. 1994-ben a Szűz Máriáról elnevezett ábrahámi apát cím kitüntetettje. A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tagja. 1999-ben 67 évesen nevezik ki az Énekiskola igazgatójává. Püspöki tanácsos.

Egyszer kedves emlékként említi, hogy papszentelésekor az olvasmányban Izajás próféta mondata szerepelt, mely szerint: anyám méhétől fogva kiválasztott vagyok. Ennek jelentősége azért nagy, mert a pappá szentelése után mondta el édesanyja, hogy 40 napos korában elvitte a templomba bemutatni, és felajánlotta a Szűzanyának gyermekét. Minden vasárnap édesanyja karjában hallgatta a liturgiát, és amikor már egyre nehezebb lett, akkor sem fáradt édesanyja keze, nem tette le, hanem egyre magasabbra emelte és csak annyit mondott: „Istenem, a te dicsőségedre”. Erről a talajról indult hivatása.

Csodálatos embernek ismertem meg. Kemény volt, következetes, sokan ezért nem szerették. Véleményét, még ha az nem is volt kecsegtető, a szemedbe mondta, kertelés nélkül. "Azokban az években" szülők rejtegették padlásaikon, ahol a hit alapjaira tanította a gyerekeket, az érdeklődő felnőtteket, életét kockáztatva. Titkos keresztelőket tartott, rejtett kápolnákban. Azon papok egyike volt, akik becsülettel szolgáltak egész életük során. Ezen a Húsvéton még nagyon szeretett volna hívei között lenni. Nem adatott meg neki. A Nagyböjtöt már az Úr Jézussal tölti. Köszönjük neked László Atya.

Paptestvérünkért az engesztelő szentmiseáldozatot 2010. március 9-én 14.00 órakor mutatják be a Pécsi Köztemető Szent Mihály kápolnájában, majd a feltámadás reményében helyezzük örök nyugalomra.

2010. január 30., szombat

Elküldte tehát az Úr Nátánt Dávidhoz. (2Sámuel 12, 1a.)


Elküldte tehát az Úr Nátánt Dávidhoz.

(2Sámuel 12, 1a.)

Isten uralma elsősorban és mindig az erkölcsi rend fenntartását célozza. Mózes óta a zsidó nép meggyőződéséhez tartozott az a tudat, hogy igazi uralkodója Isten. A szövetségben neki ígértek engedelmességet, ő pedig védelmet nyújtott nekik. Sokáig nem is volt más vezetőjük, addig, amíg ő ki nem könyörögték maguknak a földi királyt. Isten intette őket azonban arra, hogy a királynak is tartania kell magát a törvényhez. Isten megtartotta ígéretét, ahogy mindig megtartja. A kiválasztott nép, a zsidók azonban úton-útfélen megszegték az ígéretüket. Ezért aztán az Úr szintén közvetítőt jelöl ki magának, a próféták személyében, mint Isten küldöttei ők is felelősségre vonhatták az embereket, sőt még az uralkodókat is, ha megszegték a törvényt. Nátán próféta Dávidot inti bűnbánatra.

Mai reggelünkön ismét jól észrevehető összefüggés található ünnepelt szentünk Britannia Szent Bathildis között. Dávidot az Úr a semmiből emelte ki Saul királlyal szemben és védelmezte egész élete során. Dávid király, mint a legtöbb emberi uralkodó amint biztonságban érezte magát, legyőzte ellenfeleit, szinte rögtön megfeledkezik arról, hogy honnan érkezett, az Isten honnan emelte ki, és miért. Britanniai Szent Bathildist az Úr szintén a semmiből emelte ki és helyezte a meroving uralkodóház élére. Rabszolga és nő létére abban az időben egy fiatal és nagy királyság élére került. Ő azonban sohasem felejtette el egy pillanatra sem, hogy kinek az erejéből került a trónra. A zsidók Dávid királyt ma is nagy uralkodójuknak tartják bűneivel együtt, mi pedig hajlamosak vagyunk megfeledkezni olyan szentünkről, mint Britanniai Szent Bathildis, aki szinte bűntelenül, tökéletesen élte le alig ötvenévnyi életét. Csakhogy Szent Bathildis élete nem ért véget földi életével és ennek a Mennyei Atyánk az utókornak is látható jelét adta. Nemcsak hogy fénylétrát szőtt számára a Mennyei királynénk, a Boldogságos Szűz Mária, hanem még a sírban heverő földi testét is megőrizte az elmúlástól.

Dávid királyt a bűnbánat megmentette a haláltól és talán a teljes elfeledéstől is, de csak azért, mert az időkön átívelő Isteni terv része volt családja, hiszen Dávid házából született Megváltó Jézus Krisztusunk. E tervnek része volt Szent Bathildis is, hiszen az ő utódaiból is királyok hosszú nemzedéke került ki.

Mind az ószövetségi, mind az újszövetségi ember, elbizakodott ember. Amikor bajban van, Istenhez fohászkodik és a 74. zsoltár szavaival szólítja meg Mindenható Atyját:

Emlékezz, Urunk, szövetségedre és a rád hagyatkozó szegényeket ne hagyd magukra mindörökre. Kelj fel, Urunk, ítélj ügyedben, és ne feledd a téged keresők szavát.

Amikor pedig úgy véli, hogy jól megy a sora, hálaadás helyett rögtön megfeledkezik Mindenható Atyjáról és elbizakodottságában bűnt bűnre halmozz. Ekkor érkezik az ószövetségben a próféta Nátán, az újszövetségben pedig az olyan szentek, mint Bathildis királynő, akinek élete alig ismert a modern ember számára. Legendáját nem fényezik naponta, de nekünk keresztény katolikus híveknek igen is emlékezetünkben kell tartanunk őt. Talán ha a ma bennünket kormányzó politikusok is ismernék Szent Bathildis életét és példájából tanulva félreállnának, amikor kell, akkor a mai világ sokkal jobb és igazságosabb lenne.

Van okunk a bűnbánatra! Életükben szinte minden nap megjelenhetne a próféta Nátán. Több dolga lenne, mint a világ legelfoglaltabb emberének. Most ezen a reggelen valljunk mi is bűnbánatot a misztikus, latin nyelvű középkori himnuszköltészet egyik legnagyobb alakjával, Jacopone da Todival.

Jacopone da Todiról azért néhány dolgot érdemes tudnunk. Bolognában jogot hallgatott, haza térte után feleségül vette szerelmét, Vannát, Coldimezzo grófnőt, s sikeres jogászi működésbe kezdett. Egy évi házasság után felesége meghalt egy színházi nézőtéri szerencsétlenségben. Todi bánatában remetének állt, majd Assisi Szent Ferencet követve ferences rendi szerzetes lett. A felesége elvesztése feletti fájdalom és az aszkézis olyan lelkiállapotba juttatta, amit ő maga „santa pazzia” (szent őrület) gyanánt emlegetett. Költővé is ez az érzés tette, s költeményeit, amelyek közül több is tájszólásban íródott saját maga recitálta Umbria utcáin és piacain. Tíz éven át bolondnak tettette magát, mivel az apostol szerint „Isten a bolondokat választá a bölcseket megszégyeníteni”, úgyhogy később írásainak felmutatásával kellett igazolnia épelméjűségét. Dühös hangú szatírákat írt a ferences eszménytől elrugaszkodott V. Celesztin pápa, később VIII. Bonifác pápa ellen. Belekeveredett egy összeesküvésbe is, Bonifác börtönbe vetette, s egy földalatti üregben raboskodott 1297-től egészen a pápa haláláig, 1303-ig. 1306-ban halt meg. Ide illő vallomása így hangzik:

BŰNBÁNAT

Istenem, ölj meg inkább,
hogysem könnyed fakasszam;
hasadjon meg e rosszban
megrögzött szív, esengek.

Uram, ugyan hiába
voltál Te hozzám kedves:
gonoszság, ím a hála,
amellyel megkövezlek!
Méltó, hogy végét vessed
lázadó életemnek.

Jobb, hogyha engem ölsz meg,
mintsem Te légy a bántott:
javulnom, lám, nem ízlett,
sőt inkább rosszra vágyok;
ítéld el, Uram, mármost,
ki számkivetve senyved.

Ítéletem azon kezdd,
hogy egészségem vesszen:
testem erejét vond meg,
kényére ne tehessen;
mert valameddig frissen
járt-kelt, csak bűne erjedt.

Tégy minden szívet zorddá,
hogy engemet ne szánjon:
kedvem nekem se volt rá,
hogy a beteget szánjam;
rabold el vidámságom:
útban ne énekeljek.
Aki él, fogjon össze
s bosszúját töltse rajtam,
ki hogy törvényed kötne
úton-félen sokalltam;
megtorlásul tiporjon
rajtam mindenki egyet.

Nem könnyít meg a könny sem,
melyet Éretted sírok;
Tőled megfosztva, könnyben
enyhülni úgyse bírok. -
Szívem, miképpen bírod,
mely széjjelzúz, e terhet?

Avagy miképpen bírod
így cserbenhagyni társad,
akit szerelme kínoz,
míg tégedet a bánat!
Most bűne miatt bágyad,
s nem bízik, csak tebenned.

Ámen!

S nézd meg Kánaán földjét, amelyet Izrael fiainak adok birtokul. (5Mózes 32, 49c)


Katolikus Egyházunknak nincs olyan napja, amelyen ne tudnánk megemlékezni valamelyik szentünkről. A mai nap sem kivétel ez alól. Báta hosszú időkön keresztül bencés szerzetesek egyik központja volt, ezt bátran állíthatjuk, mert olyan bencés apátok irányították, amelyek Európa hírűek voltak. Ma az imaóránkban megemlékezünk az üldözést szenvedett és szenvedő minden keresztényről és kérjük, hogy Britanniai Szent Bathildis özvegy apáca támogassa ezen kérésünket a mennyei hazában.

Szentünk 630-ban született Britannia angolszász vidékén. Ifjú koráról, vagy szüleiről annyit tudunk, hogy teljesen egyszerű hétköznapi emberek lehettek, akár csak mi. Élték az úgynevezett sötét középkor nem könnyű és nem biztonságos életét. Az azonban szinte teljes biztonsággal állítható, hogy keresztény nevelésben részesült. Az is, hogy vagy a tengerparton éltek, vagy egy nagyobb folyó mellett. Egy nap ugyanis minden megváltozott Bathildis addigi életében. Ekkor 11 éves lehetett. Viking kalózok támadtak falujukra és rabolták el őt is többedmagával. Szabad jobbágyból így vált a kilátástalannak tűnő rabszolgává. Addigi életével bizonnyal nem szolgált rá, hogy számára ilyen sors jusson, mégis a Mindenható Gondviselő Isten ilyen nehéz helyzetbe hozta. S hogy a kalózok nem becstelenítették meg azt csak annak köszönhette, hogy szűzen sokkal több pénzt remélhettek érte.


A hajó Galliában kötött ki, ahol hamarosan egy rabszolgapiacon került értékesítésre. Isten, aki a rosszat is jóra tudja fordítani ezen esetben is kiváló példát mutatott. Erchinoald udvarnagy udvarában szolgálóként nőtt fel és feltűnő szépségűvé virágzott ki. Feladata a takarítás, a cipők és ruhák rendben tartása volt. Egyszerű, alázatos mégis bájos természete nemcsak szolgatársai figyelmét vívta ki, hanem az odajáró főurakét is. II. Klodvig meroving herceg, aki hét évvel fiatalabb volt 648-ben elhatározza, hogy eljegyzi Bathildist. A rabszolgalány azonban elutasítja a király közeledését. Az azonban nem hagy fel az udvarlással és bebizonyítva szerelmét végül is 649-ben összeházasodnak. Erchionald udvarnagy támogatta a házasságot, hiszen, ezáltal továbbra is megőrizhette befolyását a fiatalok és az ország felett. Amikor Bathildis rabszolganőből királynővé lépett elő az egész ország ünnepelte. S története ezáltal egy megvalósult tündérmese lett. 652.-ben születik meg első fiúgyermekük, amelyet még másik kettő követ, s mind háromból király lesz a későbbiekben. Klodvig király fiatalon 657-ben hal meg. Bathildis legidősebb fia őt évesen király lesz, de ő, mint régens kerül az ország élére és ebben Erchionald is segítette. Bölcs, igazságos uralkodása közel nyolc évig tartott Párizsban. Ez idő alatt egyszer sem felejtette el, hogy honnan jött és milyen segítséggel. 664-ben átadja a hatalmat fiának és kolostorba vonul 665-ben. Itt nem vett igénybe semmiféle kiváltságot, amely őt, mint egykori királynőt megilletet volna. Szent Bertilla apátnő vezetése alatt 15 évet töltött kolostorban és élte a nővérek vezeklő, imádságos és kemény munkával teli szigorú életét. Amilyen csodálatos királynő volt, olyan csodálatosan tudott egyszerű apáca is lenni. Legyűrte a hatalom kísértését, Jézus többet jelentett neki, mint a királyi korona. Életszentsége abban is megnyilvánult, hogy mindent elkövetett a simoniás papok eltávolításáért. De még inkább pazarló bőkezűségében, amit az egyházért tett. A Corbie és a Chelles kolostorokat is ő alapította, később ez utóbbinak lett a lakója. A rabszolga, királynő és nővér szentségének titka az, hogy élete fordulóin őszinte engedelmességgel adta át magát Isten akaratának. Királynői méltósága idején soha nem viselt sem aranyat, sem drágakövet. Halála előtt látomásban volt része: látta, hogy a kolostor a Szűzanya oltáráról fényből szőtt létra emelkedik fel az ő számára és a legteteje elér Isten mennyei trónusáig. 680. január 30.-án szenderült halálba é a Chellesi kolostorban temették el. Sírjánál számos csoda történt. Ez arra késztette 833-ban Jámbor Lajos királyt, hogy felnyitassa a sírját, amelyben Bathildis testét teljes épségben találták.

Abban az időben hatalmas és kilátástalan szegénység uralkodott. Ezért az egyszerű emberek gyermekeiket gyakran rabszolgának adták el, hogy megélhessenek. Bathildis uralkodása alatt csökkentette az adókat és törvényben tiltotta meg keresztény gyermekek rabszolgának való eladását és megvásárlását Franciaországban. E cselekedete miatt a keresztény gyermekek védőszentjének tartják.

Földi életünk nagyon ritkán követi a tündérmesék forgatókönyvét, de Britanniai Szent Bathildis esetében olyan példát kaptunk Mennyei Atyánktól, amelyből megtanulhatjuk, hogy nincs olyan reménytelen helyzet életünkben, amelyből az isteni gondviselés szeretete ki ne emelhetne bennünket.

Ámen!

2010. január 28., csütörtök

Néki adja Urunk, Istenünk, atyjának Dávidnak trónját.


Néki adja Urunk, Istenünk, atyjának Dávidnak trónját.

Írja Lukács evangélista könyvének első fejezetében. Majd néhány fejezettel később így folytatja. Az Úr lelke rajtam, kiválasztott és megjelölt engem, ő küldött, hogy az üdvösség örömhírét vigyem a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket.

Ma a 2010. év január 28.-án csütörtökön, amikor a két fő ünnepünk közti köznapokat éljük, ma Aquinói Szent Tamás egyháztanító áldozópapról emlékezünk meg kötelezően világszerte a katolikus keresztény gyülekezetekben. Továbbá ma a Szentlélek emlékezetét is ünnepeljük, amely különösen is fontos volt Szent Tamás számára is. Ahogy a képen is jól látható ábrázolása, mely szerint egyik kezében a tudományokat ábrázoló könyvet tartja, addig a másikban az Oltáriszentséget markolja jelezve, hogy egyikőjük sem lényegtelen a másikkal szemben.
Mind az ész, mind a hit fénye Mennyei Atyánktól, az Istentől származik, ezért nem állhatnak szemben egymással, hanem egymás mellett kell állniuk egymást segítve és kiegészítve. Olvasható Szent Tamásról, II. János Pál pápa "Fides et ratio" kezdetű enciklikájában. Amikor a hit megvilágosítja, az ész megszabadul a törékenységtől és a bűn engedetlenségéből fakadó korlátoktól, s megkapja a szükséges erőt ahhoz, hogy felemelkedjék a Szentháromság egy Isten misztériumának megismerésére. Aquinói Szent Tamás térdelő filozófus és teológus volt. Talán ezért is tudott olyan nagyszerűen írni az Oltáriszentségről, mint senki más.
Higgyük el, hogy fennállva egészen másként látni a világot, mint a földre térdepelve. Amikor mi magasodunk egyre feljebb a világ és embertársaink fölé, akkor eltorzul látásunk, bedugul a fülünk és mind távolabb kerülünk a valóságos világtól. Amikor letérdepelünk, amikor közel hajolunk a földhőz, amelyből vétettünk, akkor alulról feltekintve sokkal élesebben látunk, akkor sokkal finomabban hallunk. A világ, amelyben élünk sokkal csodálatosabb és egyszerűbb lesz. A túlzott tudásvágy és minden nagyra vágyás pontosan attól szakít el bennünket, ahová tartozunk. Ettől aztán elveszítjük mindazt, ami fontos az életben. Szent Tamás mindig közel járt a földhöz, gyakran megszagolta, és megnézte közelről, hogy soha ne felejtse el honnan jött és hová tart.
Ha betartjuk az élet alapvető szabályait és törvényeit, ha nem helyezzük magunkat embereket, embertársaink, vagy környezetünk főlé, akkor megvalósulhat mindaz, amit Lukács apostol írt, és amit ma a válaszos zsoltárunk feleleteként újra és újra elmondunk, megvallunk:
Néki adja Urunk, Istenünk, atyjának, Dávidnak trónját.