Vasárnap délben Ferenc
pápa öt új bíboros kinevezését jelentette be
Május 21-én a Regina caeli elimádkozása előtt a
szeretet fontosságát hangsúlyozta a pápa: a szeretet által ismerjük meg Jézust,
a szeretet a legfőbb parancs, a szeretetet mindennap tanulnunk kell.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai evangélium (vö. Jn 14,15–21), mely
folytatása a múlt vasárnapinak, ahhoz a megható és drámai eseményhez visz
vissza minket, amely Jézus utolsó vacsorája tanítványaival. János evangélista
az Úr szájából és szívéből összegyűjti az ő kínszenvedése és halála előtt adott
utolsó tanításait. Jézus megígéri barátainak abban a szomorú, sötét
pillanatban, hogy őt követően „másik paraklétoszt” (Jn 14,16) fognak kapni. Ez
a szó azt jelenti, hogy másik „ügyvédet”, másik pártfogót, másik vigasztalót:
„az igazság Lelkét” (Jn 14,17); és hozzáteszi: „Nem hagylak titeket árván:
eljövök hozzátok” (Jn 14,18). Ezek a szavak Krisztus újabb eljövetelének
öröméről szólnak: ő feltámadottként és megdicsőültként az Atyában lakik,
ugyanakkor hozzánk jön a Szentlélekben. Ebben az újabb eljövetelében pedig
feltárul a mi egységünk ővele és az Atyával: „Megtudjátok majd, hogy én
Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek” (Jn 14,20).
Amikor ma Jézus e szavain elmélkedünk,
hitérzékünkkel azt tapasztaljuk, hogy Istennek az Atyával és Jézussal
közösségben lévő népe vagyunk a Szentlélek által. A közösségnek ebben a
misztériumában az Egyház saját küldetésének kimeríthetetlen forrását találja,
küldetése pedig a szeretet által valósul meg. Jézus azt mondja a mai
evangéliumban: „Aki elfogadja parancsaimat, és teljesíti azokat, az szeret
engem, aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni
fogom, és feltárom magam neki” (Jn 14,21). A szeretet vezet be minket Jézus
ismeretébe, ezen „ügyvéd” tevékenységének köszönhetően, akit Jézus elküldött,
vagyis a Szentléleknek köszönhetően. Az Isten iránti szeretet és a felebaráti
iránti szeretet az evangélium legnagyobb parancsa. Az Úr ma arra hív minket,
hogy nagylelkűen válaszoljunk az evangélium szeretetre hívó felszólítására: hogy
Istent helyezzük életünk középpontjába, és testvéreink szolgálatára szenteljük
magunkat, különösen azokéra, akik legjobban rászorulnak segítségünkre és a
vigasztalásra.
Ha van olyan magatartásforma, amely sosem
könnyű, és még egy keresztény közösség számára sem adott magától, az, hogy
szeretjük egymást, Jézus példáját követve és az ő kegyelmének segítségével.
Időnként a veszekedés, a gőg, az irigység, a megosztottság otthagyják
bélyegüket az Egyház szépséges arcán is. A keresztények közösségének Krisztus
szeretetében kellene élnie, viszont épp ezen a területen mutatkozik meg, hogy a
gonosz nem alszik, és mi bedőlünk neki. Ennek árát pedig azok fizetik meg, akik
lelkileg a leggyengébbek. Hányan eltávolodtak közülük – ti is ismertek
ilyeneket –, mert úgy érezték, hogy nem fogadják el őket, nem értik meg őket,
nem szeretik őket! Hányan eltávolodtak egy-egy plébániától vagy közösségtől
például az ott talált pletykáló, féltékeny, irigy légkör miatt!
A szeretni tudás a keresztények számára sem
egyszer és mindenkorra megszerzett képesség; mindennap újra kell kezdeni,
gyakorolni kell, hogy szeretetünk testvéreink iránt, akikkel találkozunk,
éretté váljon, és mentessé azoktól a korlátoktól és bűnöktől, amelyek
részlegessé, önzővé, meddővé és hűtlenné teszik. Mindennap tanulnunk kell a
szeretet művészetét. Figyeljetek ide: mindennap tanulnunk kell a szeretet
művészetét, mindennap türelmesen kell járnunk Krisztus iskolájába, mindennap
meg kell bocsátanunk, és Jézusra kell tekintenünk, ennek az „ügyvédnek”, ennek
a vigasztalónak a segítségével, akit Jézus elküldött nekünk, aki a Szentlélek!
Szűz Mária, az ő Fiának, az Úrnak tökéletes
tanítványa segítsen minket, hogy egyre tanulékonyabbak legyünk a paraklétosz,
az igazság Lelke iránt, hogy mindennap tanuljunk úgy szeretni, ahogyan Jézus
szeretett minket!
A szentatya szavai a Regina Caeli elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Sajnos rendkívül szomorú hírek érkeznek a
Közép-afrikai Köztársaságból, amelyet a szívemben hordozok, különösen, amióta
oda látogattam 2015 novemberében. Fegyveres összecsapások következtében sokan
meghaltak, sokan menekülni kényszerültek, és ezek az összecsapások
veszélyeztetik a békefolyamatot. Közel vagyok a lakossághoz, a püspökökhöz, és
mindazokhoz, akik önzetlenül segítik az embereket és előmozdítják a békés
egymás mellett élést. Imádkozom az áldozatokért, a sebesültekért, és
megismétlem felhívásomat: hallgassanak a fegyverek, és jusson érvényre a
párbeszédre irányuló jó akarat, hogy béke és fejlődés köszöntsön az országra!
Május 24-én lélekben a Kínában élő katolikus
hívőkhöz kapcsolódunk a Boldogságos Szűz Mária, a „keresztények segítsége”
ünnepén, akit a Sanghajban található shesani kegyhelyen tisztelnek. A kínai
katolikusoknak mondom: emeljük szemünket Máriára, édesanyánkra, hogy segítsen felismernünk
Isten akaratát arra vonatkozóan, hogy az Egyháznak milyen konkrét utat kell
követnie Kínában, és támogasson, hogy nagylelkűen fogadjuk Isten
szeretettervét! Bátorítson minket Mária, hogy mindnyájan, személy szerint
hozzájáruljunk a hívők közötti közösségnek és az egész társadalom harmóniájának
építéséhez! Ne feledkezzünk el arról, hogy tanúságot tegyünk hitünkről imával
és szeretettel, és mindig nyitottak maradjunk a találkozásra és a párbeszédre!
Szeretettel köszöntelek titeket, római hívek és
zarándokok! Külön is köszöntöm a pamplonai székesegyház kórusát, a lisszaboni
Szent Tamás-iskolából érkezett csoportot, a párizsi Croix Saint-Simon Kórház
Szent Károly-kápolnájának híveit, valamint a Torrentből (Spanyolországból), a
Kanadából és az Amerikai Egyesült Államokból érkezett híveket, ez utóbbiak
között olyanok is vannak, akik Guam szigetéről jöttek.
Szeretettel köszöntöm a genovai egyházmegyéből
érkezett fiatalokat, akik mostanában bérmálkoztak vagy még bérmálás előtt
állnak: Isten segítségével szombaton meg fogom látogatni városotokat. Köszöntöm
továbbá a Frosinonéből érkezett „Katicabogárkákat”, valamint a római Goretti
Szent Mária-plébániáról jött híveket.
Kedves testvéreim!
Szeretném bejelenteni, hogy június 28-án
konzisztóriumot tartok öt új bíboros kinevezésére. Az, hogy a világ különböző
tájairól valók, az egész földön elterjedt Egyház egyetemességére utal, az
pedig, hogy egy címtemplomot vagy egy diakóniát jelölünk ki számukra Róma
városában, a bíborosoknak a római egyházmegyéhez tartozását fejezi ki, Róma
egyháza Szent Ignác ismert megfogalmazása szerint „az összes egyházak” „élén
áll a szeretetben”.
Június 29-én, Szent Péter és Pál apostolok
főünnepén együtt mutatom be a szentmisét az új bíborosokkal, a bíborosi
testülettel, az új metropolita érsekekkel, a püspökökkel és néhány pappal.
Ezek az új bíborosok nevei:
1. Jean Zerbo, Bamako érseke, Mali.
2. Juan José Omella, Barcelona érseke,
Spanyolország.
3. Anders Arborelius OCD, Stockholm püspöke,
Svédország.
4. Louis-Marie Ling Mangkhanekhoun, Aquae Novae
in Proconsulari címzetes püspöke, Pakxé apostoli vikáriusa, Laosz.
5. Gregorio Rosa Chávez, Mulli címzetes
püspöke, a San Salvador-i főegyházmegye segédpüspöke, El Salvador.
Bízzuk az új bíborosokat Szent Péter és Pál
oltalmába, hogy az apostolok fejedelmének közbejárásával az egyházi közösség
hiteles szolgái, a népek apostolának közbejárásával az evangélium vidám
hirdetői legyenek az egész világon, tanúságtételükkel és tanácsadásukkal pedig
nagyobb mértékben támogassanak engem Róma püspökeként, az Egyház egyetemes
pásztoraként végzett szolgálatomban.
Szép vasárnapot kívánok
mindenkinek! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A
viszontlátásra!
Bejegyzések
