Gyermekeink jól tanuljanak! Add meg Urunk!

Gyermekeink jól tanuljanak!
Add meg Urunk!

Isten egy édesapa gyöngéd szeretetével szeret minket. Bűneink sem tudják kioltani irántunk valószeretetét. Fürkésző tekintettel, és kitárt karral vár az atyai ház bejáratánál, sőt a bűnbánat legcsekélyebb gesztusára siet felénk, és a kegyelmek új ruhájába öltöztet. A mi Istenünk eltörli bűneinket, és mindebben örömét találja. Így szelídít mindnyájunkat a halál civilizációjából a szeretet civilizációjába.

Vajon az embernek az éhes disznó sorsára kell jutnia, hogy felfedezze Isten szeretetét? Miért van az, hogy jólétünkben hálátlanok vagyunk? Miért feledkezünk meg olyan könnyen az atyai ház melegéről és biztonságáról? A tékozló fiú sorsa a mi sorunk is. A kérdés az, hogy mit engedünk meg magunknak, milyen mélyre engedjük süllyedni  magunkat, hogy aztán felkeljünk és meginduljunk az isteni jóság felé? Minél mélyebbre süllyedünk annál nehezebb a felkelés. De erőt adhat az Atya viselkedése: már messziről látja gyermekét, eléje siet, nyakába borul és megcsókolja. Az isteni szem már akkor is látja a tékozlót, amikor az még nem is sejti.

Himnusz CCCCLXXVI.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.

HIMNUSZ

Üdvösség napja, Krisztusunk,

hasítsd szét vakságunk ködét,

hogy felragyogjon az erény,

midőn reánk nappalt hozol.

Adtál üdvünkre szent időt,

adj hát bűnbánó szívet is,

hogy jóságod térítse meg,

kiket sokáig tűrt kegyed.

Hadd vezekeljünk némiképp

a bűnbocsánat díjaként:

hisz bűneink bármily nagyok:

csodás irgalmad még nagyobb.

Jön már a nap, fényes napod,

és minden újra felvirít;

mi is vigadjunk boldogan,

hogy szent kegyelmed ránk ragyog.

A nagy mindenség téged áld,

kegyes Háromság, és imád,

bocsánatodban újulók,

mi is mondjunk új éneket! Ámen.

Ferenc pápa: Jézus azokat a gyóntatókat szereti, akik széleskörűen alkalmazzák az irgalmasságot

Ferenc pápa a gyóntatókkal

A jó gyóntatók azok, akiknek nincs órarendjük, mindig gyóntatnak, amikor a híveknek szükségük van rá. Ők egyben Jézus igazi barátai, akik szeretik az irgalmasságot széles körben alkalmazni. Így fogalmazott Ferenc pápa az Apostoli Penitenciária által a gyónásról szervezett továbbképzés 700 résztvevőjének pénteken délelőtt, amikor kihallgatáson fogadta őket a vatikáni VI. Pál aulában.

Az Apostoli Penitenciária

Az Apostoli Penitenciária olyan törvényszék, amit szeretek, mert az irgalmasság bírósága – mondta a Szentatya. Három pontban összegezte, hogy mit jelent jó gyóntatónak lenni. Először is a gyóntató legyen Jézus igazi barátja, ami annyit jelent, hogy elmerül az imában. Ez segít elkerülni a keménységet és a meg nem értést, amely előfordulhat a gyónás szentségével való találkozás során. Jézus bizonyára örül, ha széles körben alkalmazzuk az irgalmasságot.

Az ima

Az a gyóntató, aki imádkozik, tudja jól, hogy ő is bűnös és neki is megbocsátottak. Nem lehet megbocsátani a szentségben annak tudata nélkül, hogy már nekünk is megbocsátottak korábban. Az ima tehát az első biztosíték ahhoz, hogy elkerüljük a keménység minden megnyilvánulását, amely értelmetlenül a bűnöst ítéli el a bűn helyett. Az imában szükség van arra, hogy kérjük a sérült szív ajándékát, amely képes megérteni mások sebeit és meggyógyítani azokat az irgalmasság olajával. Ezt öntötte az irgalmas szamaritánus a pórul járt ember sebeire, aki iránt senki nem mutatott könyörületet (vö. Lk 10,34).

A Lélek és a megkülönböztetés embere

A jó gyóntató második jellemzője, hogy a Lélek és a megkülönböztetés embere. Mennyi kárt okoz az egyháznak a megkülönböztetés hiánya! – állapította meg a pápa. A Lélek lehetővé teszi, hogy azonosuljunk azokkal, akik belépnek a gyóntatószékbe és hogy elkísérjük őket óvatos és érett megkülönböztetéssel, valamint a bűn szegénysége által okozott szenvedéseik iránti igaz együttérzéssel. A gyóntató nem saját akaratát fejezi ki és nem saját doktrínáit tanítja. Arra kapott meghívást, hogy mindig és kizárólag Isten akaratát tegye, szeretetközösségben az egyházzal, amelynek szolgálója, vagyis szolgája – hívta fel a figyelmet Ferenc pápa.

A megkülönböztetés

A megkülönböztetés lehetővé teszi, hogy különbséget tegyünk és ne keverjünk össze dolgokat, mindent egy kalap alá véve. A megkülönböztetés neveli a tekintetet és a szívet, illetve lehetővé teszi a lélek finomságát, amelyre nagy szükség van azzal a személlyel szemben, aki megnyitja számunkra lelkiismeretét, hogy fényre, békére és irgalmasságra leljen.

Ördögűzők

A pápa emlékeztetett arra, hogy aki belép a gyóntatószékbe, az a legkülönbözőbb helyzetekből érkezhet, súlyos saját lelki zavarokkal küzdhet. Ezekben a helyzetekben ne habozzunk utalni azokra a személyekre, akik az egyházmegyében az ördögűzés kényes és szükséges szolgálatát látják el. Őket nagy gonddal és körültekintéssel kell kiválasztani. Ezek a zavarok lehetnek pszichikai eredetűek, amelyeket a tudománnyal egészséges együttműködésben kell kideríteni.

A gyóntatószék egyben az evangelizáció és a képzés helye

A pápa harmadik szempontja a jó gyóntató meghatározásához az volt, hogy a gyóntatószék egyben az evangelizáció és a képzés helye, mert lehetőséget nyújt Isten igazi arcával találkozni, ami az irgalmasság. A rövid párbeszédben, amelyet a bűnbánóval folytat, a gyóntató arra kapott meghívást, hogy különböztesse meg mi a hasznosabb és mire van igazán szüksége e testvérünknek spirituális útján. Előfordul, hogy újra hirdetni kell a hit legalapvetőbb igazságait. Gyors és intelligens megkülönböztetésre van szükség, amely nagyon jót tehet a híveknek – jegyezte meg a Szentatya.

A gyóntatás lelkipásztori prioritás

A gyóntató arra kapott meghívást, hogy mindennap induljon el a gonosz és a bűn perifériái felé, ami nem egy szép hely! Ez a tevékenysége hiteles lelkipásztori prioritást jelent. A gyóntatás lelkipásztori prioritás. Ferenc pápa arra kérte a papokat, hogy ne függesszenek ki olyan értesítőket, mint: „Gyóntatás csak hétfőn és szerdán, ettől eddig”. Mindig gyóntassunk, amikor kérik. És ha imádkozva ül ott a pap, akkor nyitott gyóntatószékkel vár, amely Isten nyitott szívét jelenti – zárta beszédét Ferenc pápa az Apostoli Pentitenciária által a gyónásról szervezett továbbképzés 700 résztvevőjének.

 

 

Nagyböjt második hetének szombatja

Nagyböjt második hetének szombatja

Jézus példabeszéde megrendítő módon mutatja be az ifjú lázadását apja iránt, felelőtlen döntését és könnyelmű távozását otthonából, vagyonának elpazarlását értelmetlen élettel, valamint az idegenség és a sötétség napjainak kilátástalanságát. Döbbenten figyelünk az események előrehaladtára, melynek során a fiú elveszíti emberi méltóságát és szégyellnivaló helyzetbe kerül. E mélypont, ahonnan már aligha lehet mélyebbre süllyedni, felébreszti benne a honvágyat, eszébe juttatja az atyai házat, ahol korábban biztonságban, szeretetben élhetett. Nem kis bátorságra volt szüksége ahhoz, hogy útnak induljon hazafelé. Tudta, hogy örökségének kikövetelése és távozása arcátlan cselekedet volt, ezért már nem számított arra, hogy újra apjának fia lehet, megelégedett volna azzal is, ha szolgának, cselédnek visszafogadja őt apja.
És ekkor jön a történet második meglepő fordulata, az apa nem utasítja el fiát, aki korábban mélységesen tiszteletlen volt iránta, hanem visszafogadja őt. Az apa nem feledkezett meg fiáról, méltatlan elmenetele után is megtartotta őt szívének szeretetében.
Isten irgalmas Atyaként várja megtérésünket, bűneink megbánását. A kiengesztelődés, a fiúi méltóság nem a mi bűnbánatunk érdeme, hanem az irgalmas Isten ajándéka.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy feléd közeledjek. Sőt, éppen ellenkezőleg, ezek segítenek a leginkább abban, hogy megtaláljalak Téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged, érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted, s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.