Kik a Krisztus szeretetitől se erő, se álnokság, se halál által el nem váltatok

Kik a Krisztus szeretetitől se erő, se álnokság, se halál által el nem váltatok (Bölcsesség 5).

Ments meg, Uram minket! 

Az Isten sportszerű. Nem enged mindent szabadjára, gazdátlanul, tanítás – institúció - nélkül, de aztán, a végén majd ítéletet hoz. Hála Istennek, hogy nem így gondolkodik Ő, Aki a Szeretet! Úgy gondolkodik arról a teremtményéről, akit a maga képére és hasonlatosságára teremtett, hogy képeznünk kell magunkat, fejlődnünk kell, lehetőséget kell adnia a számunkra, hogy lehessünk azok, szabad akaratunkból, akivé elgondolt, a teremtésben! Megengedi a választás lehetőségét mindannyiunknak! Bele teremt olyan közegbe, olyan létállapotba, ahol minden van. Hogy én dönthessem el, mit, mivel, és mire kívánok használni. Mindezt az időben helyezi el, és ebbe az időbe állít bele, melyben vannak „mostok”. Tetszik ez a megfogalmazás: „Életünk olyan, mint a „mostok” gyűjteménye. Minden „most” egy nagyobb kép részecskéje, akár egy mozaik.” – olvasom a mai, Regnum Christi elmélkedésben, P .Edward McIlmail LC. –től.

Elgondolkodtat e kép! Minden pillanatom most zajlik, és minden „mostról” én hozok döntést. Kivel, kiért, és hogy élem meg? Lehetek magam, mégsem csak önmagamért való, ráadásul, valamiért, valakiért vállalhatom fel önmagam. Persze, megélhetem ezt úgy is, hogy ’jaj ne!’

De, megélhetem úgy is, hogy: ’de hát, nem vagyok magamra hagyva!’ Hiszen, a felelősségem valami olyan dimenziókban nyer értelmet, mely nem ítéletre kerül, hanem egy olyan ölbe hull, ahol nem az az érdem, hogy, hogy sikerült döntenem, milyen lett az én szememben annak sikere, hanem az, hogy milyen szándékkal tettem! Egy rend részévé lehetek, vagy egy rendetlenség áldozatává, és kiszolgálójává. Nem mindegy!

Ma kezdődik az Advent, egy újabb készület, elcsendesedési lehetőség a keresztény kommunikáció szerint. Visszacsatolás, visszatekintés arra, amit eddig tettem, milyen lélekkel, szándékkal tettem? Tudnom kell, hogy döntéseimet el kell szenvednem. Ez nem kerülhető el egy olyan közegben, mely ennyire heterogén, érzelmileg, kultúrájában, ideológiájában, identitásában, érdekeltségében, értékítéletében, értékrendjében, vélemény alkotásában. Ez egyre inkább lesz így, hogy az önmagát intelligensnek tartott társadalom egyre fegyelmezetlenebb, és érdektelen abban, hogy a másik emberrel közösséget teremtsen, közösségre jusson.

Azonban, ez a leglényegesebb kérdésen jottányit sem változtat. Jézus mondja, hogy amíg a világ világ, a törvény törvény marad, abból egyetlen vessző sem veszti el értelmét, és jelentését! (lásd: Mt 5,18; Lk 16,17) Csak nehogy félre ismerjük, Jézus mit tart a törvényről!

Talán, az ünnep, jelen esetben a Karácsony, nem is önmagáért van. Hanem a készületért, melyben én, a „mostjaimat” kielemezhetem, rájöhetek arra, hogy miben tévedtem az elmúlt időben, mit értettem félre, rosszul, miben okoztam önmagamnak is csalódást, és ezért másokat is bántottam. Aminek a vége, a bűnbánatom, hogy rám találhasson Isten irgalmas szeretete, melynek megélésé lehet számomra ünnepelhetővé! Ez az igazi ünnep, a megtérés örömének megélése! Minden keresztény ünnep lényege ez! Rátalálni Istenre, és ennek a felfedezésnek az örömében tobzódni! Veled, Benned hadd legyél nekem Istenem! Ámen

Himnusz CCCLXIII.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Magasból érkező Ige,

Atyádtól fényként jössz ide;

a világ megmentőjeként

tűnő időben lépsz közénk.

Jöjj és szívünk világosítsd,

égő szerelmed lángra szítsd,

ha szól a hírnök szózata,

tisztuljon már a bűn sara.

Ha majd ítélsz a föld felett,

s a szívek titkát kémleled:

a rossz bűnhődik bűnökért,

ki jó volt országodba tér,

hozzánk ne férjen semmi vész,

bár méltán érne büntetés,

örök hazánk mégis legyen

a szentek között szüntelen.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled

időtlen századok során. Ámen.

Török Csaba: A hitelesség nem médiatechnikai kérdés

Török Csaba: A hitelesség nem médiatechnikai kérdés

A katolikus egyházzal szemben megfogalmazott vádakra Török Csaba egyetemi tanár, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia televíziós referense reagált a SZEMlélek blognak.

– Az Index napokban megjelent cikke azt sugallja, mintha a Magyar Katolikus Egyház, konkrétan az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye el szeretne tussolni az egyház számára kellemetlen ügyeket. Megállja a helyét ez a feltételezés?

– A Főegyházmegye a konkrét ügyben nyilatkozatot tett közzé a Magyar Kurír portálon, amelyben közli azt, ami közölhető. Hogy a vizsgálat folyamata során nem lépett a nyilvánosság elé, annak megvan a maga oka: egyfelől addig nincs mód megalapozott kijelentésre, amíg ki nem derül, valóban történt-e bűncselekmény, vagy sem – sajnos, lehet szó ártó szándékú rágalmazásról is –, másfelől egyszerre kell védeni az áldozatot és a bűnösség beigazolódásáig a megvádolt személyt. Az ártatlanság vélelme mindenkit megillet.

Természetesen arra is figyelmet kell fordítani, hogy kizárják újabb esetek lehetőségét – ezért a megvádolt személy a vizsgálati szakaszban adott esetben már el lehet tiltva a papi ténykedéstől. Ezek tükrében azt kell mondanom, hogy a kérdés tárgyát képező esetben sem a közvélemény tájékoztatása terén, sem más összefüggésben nem állítható, hogy a főegyházmegye „eltussolt” volna bármit is. Hogy egyesek másként képzelik el a kommunikációt, másfajta „stílust” várnak el az egyháztól, ez olyan kérdés, amit nem tudok objektíven megítélni. Ám az, hogy az egyházi hatóság nem olyan módon kommunikál, ahogyan azt egyesek megkövetelnék tőle, egyáltalán nem nevezhető eltussolásnak.

– Az adott cikk fő érve az előbbi állítás kapcsán az volt, hogy egy magyar nyelvű körlevélben csupán két rövid bekezdés szerepel latin nyelven – épp a kellemetlen ügyekről szóló részek. Ez kétségkívül akár úgy is tűnhet, mintha rejtegetni próbálna valamit az egyház.

– Az egyházmegyei körlevelek (circulares) eredendően latin nyelven íródott, belső egyházi használatra szánt közlönyök. Az elmúlt évtizedek során egyre több részük jelent meg magyarul, kezdetben csak a kevéssé jelentős, vagy a hívekre is tartozó részek (pl. templomban felolvasandó állásfoglalás, üzenet). Ugyanakkor a legfontosabb egyházfegyelmi döntvények továbbra is a kánonjog hivatalos nyelvén, latinul láttak napvilágot. Idővel persze ez is változott. Napjainkban általánosságban elmondható, hogy a papi szolgálatra vonatkozó legfontosabb ügyek közlése továbbra is latin nyelven történik.

Ennek sajátos oka van: aki itt, a mi főegyházmegyénkben pap, gyóntathat, misézhet, az a világegyházban bárhol elláthatja a papi szolgálatot, szentségeket szolgáltathat ki, természetesen az illetékességi köröket tiszteletben tartva. Ezért a papi igazolványunk, amely igazolja kilétünket, s feljogosít a gyóntatásra, misézésre, latin nyelvű. De ugyanígy latin nyelvű a gyóntatási fakultás (engedély, felhatalmazás) szövege, amit a szenteléskor egy évre kapunk, majd ez idő leteltével, új vizsgatétel után már határozatlan időre nyerünk el. A papi állapotban bekövetkező változások is latin nyelven jelennek meg (felfüggesztés, eltiltás, a laikus állapotba való visszahelyezés), hisz ahogyan ezek a változások, s hatásaik beállnak a mi főegyházmegyénkben, úgy érvényesek az egész világegyházban is. Adott esetben a körlevél hivatalos szövegéből dokumentálhatónak kell lennie, hogy egy papnak mi az egyházi státusza. Tegyük fel, hogy az illető Amerikában szolgálatot kezdene, ekkor a mi esztergomi körlevelünk szövege alapján az ottani püspöknek el kell tudni döntenie, hogy ezt megengedheti-e számára. Ezért, ha egy pap nősülési szándékkal hagyja el a szolgálatot, ez is latin nyelven fog megjelenni. Egyébiránt minden ilyen latin szövegben ott van a kánoni hivatkozás (az Egyházi Törvénykönyv mely kánonja alapján történt a döntés), így az is utánanézhet a konkrét oknak, aki esetleg nem tud latinul.

– Magával az alaptémával kapcsolatban joggal merül fel sokakban, hogy miért nem tájékoztatja a közvéleményt az egyház az ilyen botrányos esetek rendezéséről, elkerülve ezzel az eltussolás látszatát.

– Ahogy fentebb is említettem, a kommunikáció módja kapcsán fennállhat vita. A tavalyi évben a Pannonhalmi Főapátság például sajtótájékoztatót hívott egybe, a Főapát Úr „mélyinterjút” is adott az ottani esetről. Úgy gondolom, valóban lehet fejlődni, javítani az eszközök terén, s ezért állandóan figyelni kell, kiértékelni a megszólalásaink hatásfokát. A hitelesség azonban nem médiatechnikai kérdés, sokkal inkább személyes, közösségi karakter. Ezért papként úgy vélem, az egyház belső életét, valóságát testközelből nem is ismerő, a média által könnyen manipulált közvélemény mércéül állítása helyett sokkal fontosabb annak elérése, hogy ilyen botrányok ne legyenek: azaz egyrészt a papság nevelésében és továbbképzésében, a formáció terén (pszichés és érzelmi érettség, mentális egészség stb.) kiemelten kell kezelni a kérdést, a veszélyeket, másrészt az egyház közösségi szintjein, vagyis ott, ahol az esetek megtörténnek, ki kell alakítani az érzékenységet, a jó értelemben vett odafigyelést. Ezeken a területeken is történnek kezdeményezések, lépések: vegyük észre, ha baj van; tudjuk, ilyen esetben hogyan lehet hatékonyan segíteni; építsük ki a gyermekek és fiatalok védelmét szolgáló szabályokat, rendszereket; időnként akkor is kerüljön sor szupervízióra a plébánia, iskola, közösség legeltérőbb szintjein, amikor nem merül fel konkrét gyanú... A sort sokáig lehetne folytatni, egészen a hatékony válságmenedzsment és -kommunikáció problémaköréig. Az eltussolás ellen ugyanis a leghatékonyabb védelem, ha nincs mit eltussolni. Ez az elsődleges cél.

Advent első hetének vasárnapja

Advent első hetének vasárnapja

A végső napok

Az ószövetségi írásokban több helyen is olvashatunk a „végső napokról.” Mikeás próféta például Isten lakóhelyének megdicsőüléséről beszél: „A napok végén az Úr templomának hegye a hegyek orma fölé emelkedik, magasabb lesz minden halomnál. A népek odasereglenek, sok nemzet tódul oda” (Mik 4,1-2). Ezzel azonos tartalmú Izajás jövendölése is: „Ez történik majd az utolsó napokban: szilárdan áll az Úr házának hegye a hegyek tetején, kiemelkedik a halmok közül; és özönlenek hozzá mind a nemzetek” (Iz 2,2). Ozeás próféta pedig így jövendöl ezekről a napokról: „Aztán megtérnek Izrael fiai, és keresik az Urat, Istenüket, és királyukat Dávidot, s az idők végén félve keresik majd az Urat és az ő jótéteményeit” (Oz 3,5).
E jövendölések egyik közös vonása, hogy a „végső napok” eljövetelét nem a világ végén, nem beláthatatlan időbeli távlatban látják, hanem a történelem során, az emberek számára belátható időn belül megvalósuló eseményként gondolnak rá. Másik közös elemük, hogy nem neveznek meg pontos dátumot, azaz az emberek nem tudják előre, hogy mikor fognak eljönni ezek a napok, egyedül Isten tudja azok eljövetelének idejét. Közös elem továbbá az is, hogy nem pusztulásról, nem végső és teljes megsemmisülésről szólnak, hanem a világ megújulásáról, egy olyan korról, amikor az emberek keresik és megtalálják Istent.
Az újszövetségi iratokban található, a végső időkről szóló tanítások is ugyanilyen szelleműek. Máté evangéliumának az a részlete, amit ma, advent 1. vasárnapján olvasunk, valamint a többi evangélium hasonló tartalmú részei és a Jelenések könyvében található részek szintén a „végső idők” eseményeiről adnak tanítást, de e szövegrészek értelmezésekor nem szabad túlzásokba esnünk és nem szabad figyelmen kívül hagynunk ezeket az előzményeket. Ezeknek a szövegeknek a kiindulópontja az, hogy Jézus Krisztus, a Messiás már eljött a világba és jövetelével már elkezdődött a világ megújulása. A végső időkben Krisztus újra el fog jönni, ez lesz az ő második eljövetele. Ennek pontos ideje az emberek számára nem ismert, ezért aki évre, hónapra vagy napra pontosan előre meg tudja mondani, hogy mikor jön el a „világ vége”, az biztosan hamis próféta. Gondoljunk csak arra, hogy eddig minden korábbi időpont hamisnak bizonyult és a meghirdetett dátum elmúlt anélkül, hogy bekövetkezett volna bármi rendkívüli. Ne legyünk tehát hiszékenyek!
Ugyanakkor ne legyünk könnyelműek sem és ne gondoljuk azt, hogy soha nem jönnek el a végső idők napjai! Éppen erre figyelmeztetnek a mai evangélium példái: „Ha akkor ketten lesznek kint a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malmával, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Virrasszatok tehát, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok!”
Amikor most, az adventi időszak kezdetén Jézus első eljövetelére gondolunk és azt készülünk újra átélni karácsony ünnepén, akkor gondoljunk az ő második jövetelére is. A Megváltóként egykor világba érkező Krisztus az idők végén újra eljön, hogy újjáteremtse a világot és a feltámadás által minden embert elvezessen a mennyei Atyához.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Mindenható Istenünk! Te vagy az idő és a történelem ura, te teremtetted a világot és benne az embert. Te irányítod a világ eseményeit és gondviselő szereteteddel segíted az embereket. Te jól tudod, hogy mikor jön el valaminek az ideje. Te hívsz minket az örökkévalóságba, az örök életbe. Te határoztad meg, hogy meddig kellett az ószövetségi időkben várakozni a Megváltó jövetelére. Te jelölted ki a Megváltó jövetelének idejét és egyedül te tudhatod, hogy Krisztus mikor fog újra eljönni a világba. Istenünk, ma arra figyelmeztetsz minket, hogy eljött az advent, a várakozás, a készület ideje. Segíts minket, hogy lélekben megtisztulva, felkészülten várjuk az Úr születésének ünnepét!