Himnusz CCXXX.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Ó, jöjj, magasztos Asszonyunk,

téged vár földi otthonunk.

Már Erzsébetre szent öröm

szállott le egykor jöttödön.

Ó, jöjj, korunk reménye, te,

imád bűnünket mossa le;

meglátogatva népedet

űzd el tőlünk a vészeket!

Ó, jöjj, ha zúg a tengerár,

vezérlő csillag, fénysugár;

utunk ha görbe, jóra ints,

hogy járjunk tisztán, jöjj, taníts!

Ó, jöjj, könyörgünk, látogass,

erőnk erőddel támogasd,

ha pártfogónk ily égi kar,

lelkünk haladhat biztosan.

Ó, jöjj, királytörzs vesszeje,

tévelygők biztos útjele,

őket hitünkben egybehívd,

hogy égnek üdvét nyerje mind.

Ó, jöjj, magasztos Szűz; veled

Fiadnak hála, tisztelet,

Atyával, Szentlélekkel is,

ki minket áldón megsegít. Ámen.

Ferenc pápa: „Te, férj, szánsz-e időt arra, hogy meghallgasd feleségedet?”

Július 17-én, vasárnap a déli Úrangyala imádság előtt a Szentatya arról az evangéliumi szakaszról elmélkedett, amely Jézus vendégeskedését beszéli el Márta és Mária házában. A nizzai mészárlás áldozatairól is megemlékezett. Beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangéliumban Lukács evangélista azt beszéli el, hogy Jézus Jeruzsálem felé haladva betér egy faluba, és két lánytestvér, Márta és Mária befogadja őt házába (vö. Lk 10,38–42). Mindketten szívesen fogadják az Urat, de ezt két különböző módon teszik. Mária Jézus lábához ül, és hallgatja szavát (vö. Lk 10,39), Mártát viszont teljesen lefoglalják az előkészítendő dolgok, és egyszer csak így szól Jézushoz: „Uram, nem törődsz azzal, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen” (Lk 10,40). Jézus így válaszolt: „Márta, Márta, te sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig csak egyetlen dolog fontos. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszíti el soha” (Lk 10,41–42).

Mária annyira belemerül a készülődésbe, a tevés-vevésbe, hogy szinte teljesen megfeledkezik – és ez a probléma! – a legfontosabb dologról, vagyis a vendég ottlétéről, aki ez esetben Jézus volt. Megfeledkezik a vendég jelenlétéről. A vendéget pedig nem lehet akárhogyan szolgálni, megetetni, ellátni. Legfőképpen meg kell hallgatni – jól jegyezzétek meg ezt a szót: meghallgatni! Mert a vendéget személyként kell fogadni, a maga történetével, érzelmekben és gondolatokban gazdag szívével, vagyis úgy, hogy valóban otthon érezze magát. De ha te vendéget fogadsz a házadba, és folytatod a saját teendőidet, őt pedig leülteted arrébb, nem is szólsz hozzá, ő szintén szótlanul ül, mint a kő: kővendég… Nem! A vendéget meg kell hallgatni! Nyilvánvaló, hogy az a válasz, amelyet Jézus Mártának ad – amikor azt mondja neki, hogy csak egyetlen dologra van szükség –, teljes értelmét Jézus szavának hallgatására vonatkozóan nyeri el, arról a szóról van szó, amely megvilágítja és segíti mindazt, amik vagyunk és amit csinálunk. Ha mi imádkozni kezdünk – például a feszület előtt, és csak beszélünk, beszélünk, beszélünk, aztán megyünk is a dolgunkra, akkor nem hallgattuk meg Jézust! Így nem engedjük, hogy szóljon a szívünkhöz! Meghallgatni – ez a kulcsszó! Ne felejtsétek el! Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy Márta és Mária házában is mielőtt Úr és mester lenne, Jézus zarándok és vendég. Válaszának tehát ez az első és legközelebbi jelentése: „Márta, Márta, miért tüsténkedsz annyira a vendégért, hogy már elfelejtkezel ottlétéről! – A kővendég! – Befogadásához nem kell sok dolog, sőt, csak egyetlen dolog szükséges: meghallgatni – ismét itt a szó: meghallgatni! –, testvérisen bánni vele, úgy, hogy érezze, otthon van, nem egy átmeneti szálláson.”

Ekképpen a vendégszeretet, mely az irgalmasság egyik cselekedete, valóban emberi és keresztény erényként jelenik meg, amelyet félő, hogy a mai világ elhanyagol. Ugyanis bár szaporodnak a szállók és menedékek, de ezeken a helyeken nem mindig valósul meg tényleges vendégfogadás. Különféle intézmények jönnek létre, amelyek a betegség, a magány, a kirekesztettség sok formájával foglalkoznak, de csökken annak valószínűsége, hogy egy külföldi, egy kirekesztett, egy kizárt ember találjon valakit, aki hajlandó meghallgatni: mert külföldi, menekült, bevándorló; meghallgatni az ő fájdalmas történetét. Sőt előfordulhat, hogy az ember saját házában, családtagjai között könnyebben kap szolgáltatásokat és gondozást, mint meghallgatást és befogadást.

A mai rohanó világban annyira lefoglal minket a rengeteg nehézség – némelyik nem is fontos –, hogy gyenge a meghallgatási képességünk. Állandóan elfoglaltak vagyunk, és így nincs időnk mások meghallgatására. Szeretnélek megkérdezni titeket, szeretnék feltenni egy kérdést nektek, mindenki a szíve mélyén válaszoljon: te, férj, szánsz-e időt arra, hogy meghallgasd feleségedet? Te, asszony, szánsz-e időt arra, hogy meghallgasd férjedet? Ti, szülők, szántok-e időt, „vesztegettek-e” időt arra, hogy meghallgassátok gyermekeiteket? Vagy a nagyszülőket, az időseket? – „De a nagyszülők mindig ugyanazt mondják, unalmasak…” – De szükségük van arra, hogy meghallgassák őket! Meghallgatni! Kérlek titeket, tanuljatok meg meghallgatni másokat, és szenteljetek több időt mások meghallgatására. Meghallgatási képességünkben gyökerezik a béke!

Szűz Mária, a meghallgatás és a szolgálatkészség anyja tanítson meg minket arra, hogy befogadók és vendégszeretők legyünk testvéreinkkel és nővéreinkkel szemben.

***

A Szentatya szavai az Angelus után:

Kedves testvéreim!

Szívünket mély fájdalom tölti el a csütörtökön Nizzában történt mészárlás miatt, amely sok ártatlan ember életét oltotta ki, köztük sok gyermekét. Közel vagyok minden gyászoló családhoz és az egész francia nemzethez. Isten, a mi jóságos Atyánk fogadja békéjébe az összes áldozatot, segítse a sérülteket és erősítse meg a családtagokat; hiúsítson meg minden terrorra és pusztításra irányuló tervet, hogy senki se merészelje többé kioltani embertestvére életét. Atyai és testvéri ölelést küldök az összes nizzai lakosnak és az egész francia nemzetnek. Most pedig imádkozzunk mindannyian együtt, gondoljunk erre az öldöklésre, az áldozatokra, a családtagokra. Először magunkban imádkozzunk…

Üdvöz légy, Mária…

Szeretettel köszöntelek mindannyiótokat, Rómából és különféle országokból érkezett hívek! Külön is köszöntöm azokat, akik Írországból jöttek, az Armagh-i Érsekség és a Derry-i Egyházmegye zarándokait, valamint az Elphini Egyházmegye állandó diakonátusra készülő tagjait, feleségeikkel együtt.

Köszöntöm a Pápai „Szent X. Pius” Kalábriai Teológiai Szeminárium rektorát és másodéves hallgatóit, a spinadescói fiatalokat a Cremonai Egyházmegyéből, a Szent Apostolok Pasztorális Közösség fiataljait Milánóból, a postiomai és porcellengói ministránsokat a Trevisói Egyházmegyéből.

És látom, hogy ott vannak a mi derék kínai testvéreink: nagy szeretettel köszöntelek titeket, kínaiak!

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

 

Évközi tizenhatodik hét vasárnap

Évközi tizenhatodik hét vasárnap

Ima és munka

 
A keresztény emberek egyaránt érezvén önmagukban a lelkükből feltörő vágyat Isten után, valamint a földi haza építésének és jobbá tételének kötelességét, minden korban megfogalmazzák a kérdést: hogyan kapcsoljuk össze életünkben az imádkozást és a munkát? Hogyan egyeztethető össze életünkben az imaélet és tevékenykedés? Mert valójában nem választanunk kell e kettő közül, hanem mindkettő, azaz az imádság és a munka számára is meg kell találnunk az elegendő időt. Kérdésünkre a mai evangélium, Márta és Mária személye ad választ, akiknek a tulajdonságai, jellemvonásai egyaránt megvannak mindannyiunk lelkében. A mai napon Jézus barátjának, Lázárnak a két testvérére figyelünk, akik Jeruzsálem közelében Betániában éltek, s akiknek a házában Jézus gyakran vendégeskedett, minden bizonnyal náluk szállhatott meg, amikor valamely zarándoklat alkalmával Jeruzsálembe érkezett.
Az evangéliumi jelenet egy ilyen esetet ír le. Jézus betér hozzájuk, s miközben Márta azzal van elfoglalva, hogy a vendéget megfelelő módon kiszolgálja, testvére, Mária nem segít neki a házimunkákban, hanem leül Jézus mellé és hallgatja tanítását. Mintha Mária megfeledkezne arról, hogy vendéglátóként mi a kötelessége, s Márta figyelmezteti is erre. Jézus viszont mintegy védelmébe veszi Máriát, megdicséri őt, mondván, hogy ő választotta a jobbik részt. Ez a dicséret természetesen nem azt jelenti és nem azt a tanulságot kell levonni belőle, hogy az asszonyok nyugodtan elhanyagolhatják a házimunkát, a családjukról való gondoskodást és egész nap csak imádkozzanak.
A történet a helyes imádkozásra és a munkavégzés helyes lelkületére tanít minket. Mikor imádkozunk megfelelő módon? Sokan azt képzelik, hogy az imádkozás arra való, hogy előadják kéréseiket Istennek, utána pedig várják annak teljesítését. Úgy képzelik, hogy Istentől bármit kérhetnek, ami saját elképzeléseikhez, előbbrejutásukhoz, érvényesülésükhöz, gazdagodásukhoz szükséges. Úgy tekintenek Istenre, mint akinek az a kötelessége, hogy az ő emberi hibáikból és mulasztásaikból fakadó károkat korrigálja, saját kudarcaikat jóra fordítsa. Az ilyen lelkületű ima és kérés lealacsonyítja Istent, mert az az emberi szándék húzódik meg mögötte, hogy a szeszélyes emberi kívánságok és kicsinyes elképzelések végrehajtójává, megvalósítójává tegye. Az imádkozást olyan eszköznek tekintik, amellyel Istentől kikényszeríthetnek valamit a maguk számára. Az ilyen gondolkodásra jellemző a régi mondás: nem csak a mindennapi kenyeret kell kérni Istentől, hanem kemencét is.
Úgy tűnik azonban, hogy Isten nem akar kemencét is adni, annak megépítését az embertől várja, azaz azt kívánja, hogy dolgozzunk is. Helyes dolog, ha imádkozunk az ő áldásáért, de ez nem helyettesítheti a munkánkat. Isten áldása akkor lesz a tevékenységünkön, ha teljesítjük kötelességeinket és szorgalmasan dolgozunk, vállaljuk a munka fáradalmait. Helytelen volna mindent Istentől várni, amire szükségünk van a földi megélhetéshez, ha közben tétlenül és lustán várjuk, hogy mindenünk meglegyen.
Mária Jézusra figyelése emlékeztessen minket arra, hogy lelkünk ápolásával is törődnünk kell és időt kell szakítanunk mindennapjainkban az imádkozásra. Márta példája pedig segítsen minket abban, hogy evilági kötelességeinket szorgalommal teljesítsük. Találjuk meg mind az ima, mind a munka számára az időt!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk Jézus Krisztus! Te egykor betértél Márta és Mária házába, elfogadtad a szolgáló szeretetet Mártától és örömmel fogadtad a tanításodra figyelő Máriát. Márta a mindennapi teendők lelkiismeretes végzésének és a becsületes munkának, Mária pedig a lelki élet, az Istenre figyelés és az imádkozás példája. Segíts minket, hogy megtaláljuk e kettő egyensúlyát az életünkben! A mindennapi ima, az elmélkedés, a szentírásolvasás Istenhez emeli lelkünket. De a becsületesen és lelkiismeretesen végzett munkával is Isten felé haladunk. Vezess minket, Urunk, a mennyei Atyához!

 

Jézus Szent Vére 12.

Hogy bennünket nap mint nap
az újra megbocsátó szeretet érzületével áthass

Vannak, akik éjjel-nappal dolgoznak, még vasárnap sem tudnak megállni. Mások munka nélkül tengetik életüket. Számukra minden nap munkaszünet. Az Úr napja nagyszerű lehetőség arra, hogy elsősorban ne a munkához való viszonyunkon keresztül szemléljük önmagunk és mások életét. Ilyenkor megtanulhatjuk, hogy életünket ne az elvégzett munka alapján, vagy a munkanélküliség társadalmi megítélése szerint értékeljük, hanem Isten szemével.

Himnusz CCXXIX.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Krisztus, tündöklő nappalunk,

az éj árnyát eloszlatod,

kit fényből fénynek vall a hit

és fénnyel áldod szentjeid.

Esengünk hozzád, szent Urunk,

míg tart az éj, vigyázz reánk,

találjunk benned pihenést,

adj nyugodalmas éjszakát.

Mikor lecsukjuk két szemünk,

a szívünk virrasszon veled,

őrködjék mindig jobb kezed

hűséges híveid felett.

Védelmezőnk, tekints le ránk,

igázd le ellenségeink,

vezesd szolgáidat, kikért

véred váltsága volt a bér.

Legyen most néked, Krisztusunk,

és szent Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled

zengjen dicséret szüntelen. Ámen.

Ferenc pápa a sírásról, a könnyek ajándékáról

Ferenc pápa szerint a sírás megtisztít és nyitottá tesz mások fájdalmára. Szavai megmutatják, hogy a sírás nem a gyenge emberek sajátja, hanem mindannyiunk életének fontos része. Az Aleteia nyomán idézzük a Szentatya néhány mondatát, amelyben a könnyek ajándékáról szól.

„Nekünk is jót fog tenni, ha kérjük a sírás kegyelmét, sírunk ezért a világért, amely nem tartja tiszteletben a béke útját. Kérjük a szív megtérését!”

„Ha az ember nem sír, nem sír szívből, soha nem értheti meg ezt a misztériumot. A bűnbánó ember sírása, a testvér sírása ez, aki ránéz sok emberi nyomorúságra. Jézusban tekint rá ezekre, térden állva és sírva, és soha, de soha nem egyedül…”

„Az élet bizonyos helyzeteit csak akkor látjuk meg, ha a könnyek megtisztították a szemünket.”

„Milyen sok könny hull minden pillanatban a világon; mind más és más; és együtt alkotják a kétségbeesés óceánját, amely irgalomért, együttérzésért, vigaszért kiált.”

„Szükségünk van irgalomra, vigasztalásra, amely az Úrtól jön. Mindannyiunknak szükségünk van rá; ez a mi szegénységünk, de a nagyságunk is: kérjük Isten vigasztalását, aki gyengéd szeretetével elénk jön, hogy letörölje arcunkról a könnyeket.”

„Ha Isten sírt, én is sírhatok, tudván, hogy megértenek. Jézus sírása az ellenszere a testvéreim iránti közönynek. Az a sírás megtanítja, hogy magamévá tegyem mások fájdalmát, részesévé legyek a fájdalmas helyzetben élők gondjainak, szenvedéseinek.”

„Az elveszettség, a megrázkódtatás, a sírás pillanatában Krisztus szívéből az Atyához intézett imádság tör elő. Az imádság az igaz orvosság a szenvedésünkre.”

„Minden kereszt tövében ott van Jézus Anyja. Köpenyével letörli könnyeinket. Kezével felemel és elkísér minket a remény útján.”

„Ha nem tanultok meg sírni, nem lehettek jó keresztények. Ez is egy kihívás.”

Évközi tizenötödik hét szombatja

Évközi tizenötödik hét szombatja

Az előző napokban arról olvastunk, hogy Jézus szombaton gyógyított és emiatt a farizeusok vitába szálltak vele. E szóbeli csata azonban nem elegendő nekik, hiszen egyre jobban erősödik bennük az ellenérzés Jézus iránt, aki véleményük szerint sorozatosan megszegi a törvényeket és nem tartja be a hagyományokat. A mai evangélium bevezetése megemlíti, hogy ellenérzésük, haragjuk odáig fajul, hogy már Jézus vesztét akarják. Jézus viszont kerüli a további szóbeli vitákat, nem akarja, hogy még jobban elmérgesedjen a helyzet, ezért eltávozik.
Ez a helyzet alkalmat ad Máté evangélistának arra, hogy tanítást adjon Jézusnak, a Messiásnak a lelkületéről. Izajás próféta jövendölését idézi, amely szerint a megváltó az Isten szolgája, szeretett fia, akire kiárad Isten lelke. A messiás nem száll vitába másokkal, békességre törekszik, a gyengéket segíti, alázatos és a szolgálatkész. Mindezek már azt tükrözik, hogy abban az időben, amikor Máté megírja evangéliumát, a krisztusi közösség lassan megbarátkozik azzal a gondolattal, hogy Jézus nem olyan Messiás, aki hatalommal jön a világba és uralmat szerez magának, hanem olyan, aki vállalja a szenvedést és a halált. Jézus szörnyű szenvedése és halála láttán egyesek azt gondolták, hogy nem váltotta be a messiási várakozásokat, valójában azonban éppen ilyen módon mutatta meg, hogy ő a Megváltó.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Nyisd meg, Urunk, a gazdagok szívét a szegények és szenvedők szükségletei iránt. Add, hogy a munkanélküliek munkaadóra találjanak. Segítsd a hajléktalanokat, hogy otthonra találjanak. Adj a családoknak minden nehézséget legyőző szeretetet. A fiataloknak nyiss utat és távlatot a jövőbe. Oltalmazó palástodat terjeszd ki a kicsinyekre, hogy meg ne botránkoztassák őket.