Árva az a keresztény, aki nem hagyja, hogy Isten magához vonzza – Ferenc pápa homíliája

A Szent Márta ház kápolnája - 

Kedden reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén Ferenc pápa, a napi evangéliumi szakaszból kiindulva (Jn 10,22-30), arra buzdította homíliájában a híveket, hogy Istenre nyitott szívvel fogadják be a Szentlélek „újdonságait”.

Az Atya magához vonzza a szíveket

Az írástudók és a farizeusok kérdése, amelyet többször is elismételnek különböző formában - „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan” – egy vak szívből fakad. A hit vaksága ez, amelyet maga Jézus magyaráz meg beszédpartnereinek: „Ti nem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók”. Isten nyájához tartozni kegyelem, de szükség van hozzá készséges szívre. „Az én juhaim hallgatnak szavamra, én ismerem őket, s ők követnek engem. Én örök életet adok nekik: Nem vesznek el soha és senki sem ragadja el őket a kezemből”. Ezek a juhok vajon tanulmányozták Jézust, hogy kövessék őt és higgyenek? – tette fel a kérdést a Szentatya. Nem. „Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél”- folytatja Jézus. Pontosan az Atya az, aki a juhokat a pásztornak adja. És az Atya az, aki a szíveket Jézus felé vonzza.

Árva az, aki visszautasítja Atyját

Az írástudók és a farizeusok, bár látják Jézus műveit, mégis visszautasítják, hogy felismerjék Benne a Messiást. Szívük keménysége olyan dráma, ami egészen a Kálváriáig tart. Sőt, tovább folytatódik még a Feltámadás után is, amikor azt sugallják a sírt őrző katonáknak: ismerjék be, hogy elaludtak, így a tanítványokra foghatják, hogy ellopták Krisztus testét. Még a Feltámadás szemtanúi sem mozdítják meg azok szívét, akik visszautasítják, hogy higgyenek. Ennek következménye van: „ők árvák, mert elutasították Atyjukat” – hangsúlyozta homíliájában Ferenc pápa.

Zárva volt a szívük ezeknek a törvénytudóknak, úgy érezték, hogy önmaguk urai, de valójában árvák voltak, mert nem volt kapcsolatuk az Atyával. Igaz, beszéltek Atyáikról, Ábrahám atyánkról, a pátriárkákról, de mint távoli személyekről. Szívükben árvák voltak, az árvaság állapotában éltek és inkább ezt választották, mintsem hogy hagyták volna magukat az Atyához vonzani. Ez a zárt szív drámája.

Vonzz Jézus felé!

A pápa ezután az első olvasmány tanítására utalva (ApCsel 11,19-26) azt elemezte, mit jelent, ha valakinek nyitott a szíve Istenre. Az antióchiai egyház alapítását elbeszélő szakasz az Apostolok Cselekedeteiből arra mutat rá, hogy sok pogány megnyílt a hitnek a Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig elmenekült tanítványok igehirdetését követően. Ennek híre eljutott a jeruzsálemi egyházba is, ezért elküldték Barnabást Antióchiába, hogy ellenőrizze a híreszteléseket. Szíve nem botránkozott meg a pogányok tényleges megtérését látván, mivel „elfogadta az újdonságot”, hagyta, hogy az Atya Jézus felé vonzza.

Nem vagyunk árvák, van egy Atyánk

Jézus arra szólít fel bennünket, hogy legyünk tanítványai, de ehhez szükséges, hogy hagyjuk: az Atya vonzzon bennünket Őfelé. A gyermek alázatos imájával fohászkodjunk így: „Atyám, vonzz Jézus felé; Atyám, vezess el Jézushoz, hogy megismerjem Őt”. És az Atya elküldi majd a Szentlelket, hogy kinyissa szívünket és elvigyen Jézus felé. Egy keresztény, aki nem hagyja, hogy az Atya Jézus felé vonzza, olyan keresztény, aki az árvaság állapotában él; és nekünk van egy Atyánk, nem vagyunk árvák – fejezte be kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Húsvét negyedik hetének keddje

Húsvét negyedik hetének keddje

Jézus nem csupán hasonlatokban, hanem olykor egészen nyíltan is beszélt saját küldetéséről és az Atyával való kapcsolatáról, egységéről. Erre példa a mai evangéliumban olvasható részlet. A beszéd egyrészt válasz az egykori kérdezők számára, másrészt az előzményekben elhangzottak, azaz a jó pásztorról szóló tanítás kiegészítése.
A példabeszédek lehetséges buktatója abban van, hogy valaki nem akarja önmagát felismerni a beszédben felvázolt képben. A jelen helyzetben kérdezők minden bizonnyal ilyen személyek. Azt követelik, hogy Jézus tegyen egyértelmű kijelentést önmagáról: ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan! A későbbiekben már a kijelentések, a szavak sem lesznek elegendőek számukra, hanem olyan égi jelet fognak kérni Jézustól, amivel messiási mivoltát kétségtelenül tudja igazolni. A válaszban Jézus elsősorban nem önmaga szavaira, hanem cselekedeteire hivatkozik, amelyeket az Atya megbízásából tesz. Ő az a pásztor, aki az Atyától hatalmat kapott a juhok, az emberek vezetésére. Boldogok azok, akik hallgatnak szavára és követik őt. A kérdezők viszont nem tartoznak közéjük, mert kérdésükkel éppen saját hitetlenségüket árulják el.
Az Úr Jézus tanításában felismerhetem azt az igazságot, amely az üdvözítő Istenhez vezet. Követem-e az üdvösséget hirdető Jézust?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk: Jézus, a te Fiad megígérte nekünk az Igazság Lelkét. Add, hogy örökre velünk maradjon a Vigasztaló! Add, hogy parancsaid által megismerhessük az élet útját! Kérünk, add, hogy legyen mindig erőnk befogadni az igazságot. Add, hogy ellenállhassunk a hazugság minden csábításának! Add, hogy teljesítve a te parancsaidat szeretetedben éljünk, és velünk legyen mindig az Igazság Lelke!

Az Atya 14.

Miért látod meg

„Miért látod meg a szálkát testvéred szemében?”

 
Jézus az Egyháza alapításában fontosnak tartja, hogy hívei ne mérjenek kettős mércével. A mai korban kifejezetten uralkodó nézet, hogy ugyanazt a dolgot másként bírálják el, ha másnál fordul elő, mint amikor saját életüknek a része. Ugyanez a kísértés már Jézus idejében is nehézséget okozott. Jézus azért foglalkozik vele, és próbálja egy mindenki által könnyen érthető hasonlattal érzékeltetni. Abban az időben mindenki ismerte a gerendát, hiszen a ház belsejében is szabadon volt látható, és azt is gyakran megfigyelhették, hogy az ácsok milyen sok forgácsot faragnak le a fáról, amíg szép gerenda válik belőle. A forgács és annak egy szilánkja, a szálka, könnyen dobálható, a gerendát viszont szemet kidüllesztve cipeli két markos iparos. A szem szerepeltetése hogyan kerül a hasonlatba? Nyilván nem fizikailag, hiszen a gerenda nem fér el sehogy az emberi szemben, a pici szálka is teljesen tönkretenné, ha beleszúrná valaki. Tehát átvitt értelmű hasonlat. Nem lenne szabad észrevenni, meglátni más hibáját, és elítélni, amikor mindenkinek van komoly saját vétke és bűne. Másrészt azt is jelentheti, hogy a saját bűnt kiirtani sokkal nehezebb. Politikai ellenfelek között sokszor elhangzik a kettős mérce vádja. Elítélendő, igazságtalan, ha fennáll. Tisztességünk, és Jézus tanítása szerint is.

Himnusz CIXL.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

Az új Sionnak kórusa

fogjon csodás új dalba ma,

és bölcs örömben ülje meg

a szent húsvéti ünnepet.

Mint hős oroszlán, Krisztusunk

fölkel, s a sárkány porba hull.

Szavára mind, ki rég halott,

bűnből életre támadott.

Mit zsákmányként az alvilág

elnyelt, ma mindent visszaád,

a rabsereg már ott halad

Krisztust követve: mind szabad.

Győzött az Úr nagy fényesen,

ragyogva hódít szélesen,

és egybefoglal két hazát:

eget, földet, s lesz egy család.

Énekkel most a nagy Királyt

kérlelje mind a nagy világ,

trónjához minket felvegyen,

örök fényével töltsön el.

Maradj örökre, Jézusunk,

fényes húsvéti örömünk,

s kiket kegyelmed újraszült,

oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

Ferenc pápa: Jézust kövessük, ne a jósokban bízzunk

Április 18-án, hétfőn reggel Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén hangsúlyozta, ha Jézus hangját halljuk és követjük Őt, nem tévedünk el.

A pápa kiemelte, hogy Jézus, a Jó Pásztor, az egyetlen kapu, amelyen át az örök életbe juthatunk. Ne bízzunk tehát azokban, akik látóknak nevezik magukat, sem a kártyavetőkben, akik téves útra visznek.

A napi evangéliumi szakaszban Jézus kijelenti: „Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló” (Jn 10,1). Ő a kapu, nincs másik bejárat. Jézus mindig egyszerű képekben beszélt az emberekhez, akik mind jól ismerték a pásztorok életét, amit mindennap láttak és tapasztaltak. Megértették, hogy csak a kapun lehet bejutni a juhok aklába, és akik máshonnan próbálkoznak, azok bűnözők. Ilyen világosan beszél az Úr – magyarázta Ferenc pápa.

Az örök életbe nem lehet máshonnan bejutni, csak a kapun, vagyis Jézuson át. Ő a mi mindennapi életünk kapuja is, nemcsak az örök életé. Éppen ezért föl kell tennünk magunknak a kérdést: egy adott döntést Jézus nevében hozunk-e meg, a jézusi kapun haladunk-e át vagy máshol? Csakis a kapun, vagyis Jézuson keresztül lehet belépni az akolba – hangsúlyozta a Szentatya.

Jézus az útról beszél nekünk. A pásztor ismeri juhait, kivezeti őket és előttük halad, a juhok pedig követik, mert ismerik a hangját – folytatta a pápa. – Ez tehát az út: követni Jézust a mindennapi életünkben. Ő megy elöl és mutatja az utat. Aki Jézust követi, nem téved. Mondhatjuk: „De atyám, a dolgok bonyolultak…, sokszor nem látom tisztán, mit kellene tennem… Azt mondták, van egy látó, aztán elmentem ide-oda, voltam kártyavetőnél és kirakta nekem a lapokat…” Azonban ha így teszünk, nem követjük Jézust! Olyasvalakit követünk, aki egy másik útra vezet minket. Jézus megy elöl és mutatja az utat. Nincs senki más, aki megmutatná, merre menjünk. Jézus figyelmeztetett minket, hogy jönni fognak mások, akik azt mondják: a Messiás útja ez és ez… de ne hallgassatok rájuk! Én vagyok az út, ezt mondta Jézus. Ő a kapu és az út is. Ha Őt követjük, nem tévedünk.

Ferenc pápa végül a Jó Pásztorról beszélt. Rámutatott: a juhok követik őt, mert ismerik a hangját. Mi hogyan ismerhetjük föl Jézus hangját? Hogyan védekezhetünk azok ellen, akik nem Jézus hangjai, akik az ablakon próbálnak bejutni, akik tolvajok, akik pusztítanak, becsapnak minket? A Szentatya szerint egyszerű a recept: Jézus hangját a nyolc boldogságban találjuk meg. Ha valaki a boldogmondásokkal ellentétes útra akar tanítani minket, akkor az az ablakon jött be, és az nem Jézus. Akkor ismerhetjük meg Jézus hangját, amikor az irgalmasság cselekedeteiről beszél, például Máté evangéliumának 25. fejezetében. Ha valaki azt mondja, amit ott mond Jézus, akkor Jézus hangját halljuk. És végül: Jézus hangját akkor ismerhetjük meg, amikor megtanítja azt a szót, hogy „Atya”, amikor megtanítja imádkozni a Miatyánkot.

Egyszerű a keresztény élet – foglalta össze gondolatait a pápa. – Jézus a kapu, Ő vezet minket az úton, és mi a nyolc boldogságból, az irgalmasság cselekedeteiből ismerjük a hangját és abból, hogy megtanítja nekünk azt mondani: „Atya”. Ne feledjétek: a kapu, az út és a hang. Az Úr adja meg nekünk, hogy megértsük ezt a képet, ezt az ikont Jézusról: a pásztor, aki a kapu, megmutatja az utat, és megtanít rá, hogyan hallgassuk az Ő hangját.

 

Húsvét negyedik hetének hétfője

Húsvét negyedik hetének hétfője

Amikor mondanivalójának megvilágítására Jézus képeket és hasonlatokat használ, akkor a prófétai hagyományt, stílust követi. A képes beszéd az ószövetségi próféták jellegzetessége volt, akik nemcsak beszédjükben igyekeztek könnyen érthetően fogalmazni, hanem életmódjuk is felismerhető jel volt az embereknek. Jézus példázataiban felismerhetők az utalások a prófétai üzenetekre és az üdvtörténeti eseményekre. E beszédstílus arra hívja a hallgatóságot, hogy önmagára és saját vallási életére vonatkoztassa a tanítást.
A pásztorról és a nyájról szóló beszéd egy ilyen példázat. A korabeli emberek a nyájra vigyázó pásztorról hallván azonnal Isten és az ő választott népe kapcsolatára gondoltak, mert a prófétai szövegekben és a zsoltárokban többször megjelenik ez a kép, s a zsinagógai istentiszteletek alkalmával rendszeresen hallották ezeket. Isten jó pásztorként vigyáz azokra, akiket kiválasztott, az ő népére.
Jézus beszédében új elem az, hogy önmaga küldetéséről is tanítást, kinyilatkoztatást ad, azaz a hasonlatokat önmagára alkalmazza. Ily módon úgy mutatja be Isten üdvözítő szándékát, mint ami az ő személyében valósul meg. Ő a mennyei Atya küldötte, ő maga a jó pásztor, aki Isten megbízása alapján összegyűjti és vezeti a nyájat. Ő minden embert az Atyához akar vezetni.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jézus, te vagy az ember egyetlen Megváltója! Testvéreinkért imádkozunk hozzád, akik igent mondtak neked a papságra, a megszentelt életre, vagy a misszióra szóló hívásodra. Add, hogy életük napról napra megújuljon, és élő evangéliummá váljanak!
Szent II. János Pál pápa

 

Az Atya 13.

Bármit kérünk

„Bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket"

 
Akik minden ateista üldözése ellenére kemény szenvedéseket kiállva megőriztük hitünket Istenért, látva, hogy hitehagyó vagy üldözőnek szegődött emberek milyen vígan élnek, gyarapodnak, talán hajlunk afelé, hogy a kezdőmondatból „az ő akarata szerint” szavak adják meg a mondat értelmét. Isten, ha akarja, úgy látja jónak, hogy meghallgasson, akkor meghallgat. Jézusnak az Atyáról festett képe pontosan az ellenkezőjét javallja: van nektek Atyátok az égben:„Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek.”(Mt 7,7)Szent János apostol, Jézus jó ismerője maga is ezt sugallja a következő sorban: „S ha tudjuk, hogy meghallgat minket, bármit kérünk is tőle, azt is tudjuk, hogy kéréseinket már meg is hallgatta.”(15) Az anyagiaknál fontosabb a lélek kincse, a kegyelem állapota, különösen, ha halál közelében van az ember. A halált hozó és halált nem hozó bűn között a teológusként gondolkodó János apostolnál valószínűleg más a különbség, mint a mi gyakorlatunkban. Vissza kell idéznünk: „Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban az Isten benne marad, és ő Istenben”(4,15) „Az ő parancsa az, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást”(2,23) a hit, igazság és szeretet megőriz a végső elbukástól. Ezt kérjük vétkes népünknek, hogy visszaálljon a jó viszony Isten és hazánk között, és felvirágozzék az istenes élet.