Ferenc pápa: Nincs szent múlt nélkül, és nincs bűnös jövő nélkül!

Április 13-i, szerdai katekézisében Ferenc pápa Máté apostol meghívása alapján Istennek arról a kéréséről elmélkedett, hogy „irgalmasságot akarok, és nem áldozatot”. A Szentatya katekézisét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Meghallgattuk a Máté meghívásáról szóló evangéliumi szakaszt [Mt 9,9–13]. Máté „vámos” volt, vagyis a római birodalmat gyarapító adók kezelője, s ezért nyilvános bűnösnek tartották. Jézus azonban hívja, hogy kövesse őt, és váljon tanítványává. Máté elfogadja Jézus invitálását, és tanítványaival együtt vacsorára hívja. Ekkor vita támad a farizeusok és Jézus tanítványai között, amiért ők egy asztalhoz ülnek a vámosokkal és a bűnösökkel. „Neked nem szabad ilyen emberek házába lépned!” – mondták. Jézus ugyanis nem tartja magát távol tőlük, sőt felkeresi otthonaikat, és leül melléjük; ez azt jelenti, hogy ők is tanítványaivá válhatnak. De szintúgy igaz: az, hogy keresztények vagyunk, nem tesz minket bűntelenné. Mátéhoz, a vámoshoz hasonlóan bűneink ellenére mindannyian az Úr kegyelmére bízzuk magunkat. Mindannyian bűnösök vagyunk, mindannyiunknak vannak bűnei. Máté meghívásával Jézus megmutatja a bűnösöknek, hogy ő nem a múltjukat nézi, nem a szociális helyzetüket, nem a külső társadalmi szokásokat, hanem új jövőt nyit előttük. Egyszer hallottam egy szép mondást: „Nincs szent múlt nélkül, és nincs bűnös jövő nélkül.” Ez az, amit Jézus tesz. Nincs szent múlt nélkül, és nincs bűnös jövő nélkül. Elég, ha az ember alázatos és őszinte szívvel válaszol a hívásra. Az egyház nem tökéletesek közössége, hanem úton lévő tanítványoké, akik követik az Urat, mert elismerik, hogy bűnösök és bocsánatra szorulnak. A keresztény élet tehát az alázat iskolája, amely megnyit minket a kegyelemre.

Ezt a magatartást nem értik azok, akik öntelten „igaznak” tartják magukat, és azt hiszik, jobbak másoknál. A gőg és a büszkeség nem engedi, hogy megmentésre szorulónak ismerjük fel magunkat, sőt, meggátolja, hogy meglássuk Isten irgalmas arcát, és hogy mi magunk is irgalmat gyakoroljunk. Ezek falat emelnek. A gőg és a büszkeség olyan fal, amely megakadályozza az Istennel való kapcsolatot. Mindazonáltal Jézus küldetése éppen ez: megkeresni mindannyiunkat, hogy begyógyítsa sebeinket, és hívjon, hogy kövessük őt szeretettel. Ezt világosan kimondja: „Nem az egészségeseknek, hanem a betegeknek van szükségük orvosra” (Mt 6,12). Jézus jó orvosként lép fel! Isten országát hirdeti, és az ország elérkezésének jelei nyilvánvalóak: meggyógyítja a betegeket, megszabadít a félelemtől, a haláltól és az ördögtől. Jézus színe előtt egyetlen bűnös sincs kizárva – egyetlen bűnös sincs kizárva! –, mert Isten gyógyító hatalma nem ismer olyan bajokat, amelyek nem lennének gyógyíthatók; és ennek bizalommal kell eltöltenie minket és meg kell nyitnia szívünket az Úr előtt, hogy jöjjön és gyógyítson meg minket. Azzal, hogy a bűnösöket asztalához hívja, meggyógyítja őket, és visszahelyezi őket abba a hivatásba, amelyet elveszettnek hittek, és amelyről a farizeusok megfeledkeztek: hivatalosak Isten lakomájára. Izajás próféciája szerint: „A Seregek Ura minden nemzetnek bőséges lakomát rendez e hegyen. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat, és erős színbor. Azon a napon majd így beszélnek: Íme, a mi Istenünk! Benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Ő az Úr, s mi benne bíztunk. Örüljünk és ujjongjunk segítségén!” (Iz 25,6.9).

Míg a farizeusok a meghívottakban csak bűnösöket látnak, és visszautasítják, hogy egy asztalhoz üljenek velük, Jézus épp ellenkezőleg cselekszik, és emlékezteti őket, hogy ők is Isten asztaltársai. Ily módon asztalhoz ülni Jézussal egyet jelent azzal, hogy ő átalakít és megment minket. A keresztény közösségben Jézus asztala kettős: az ige asztala és az eucharisztia asztala (vö. Dei Verbum, 21). Ezek azok a gyógyszerek, amelyekkel az isteni orvos gyógyít és táplál minket. Az elsővel – az igével – feltárja magát, és baráti párbeszédre hív minket. Jézus nem félt attól, hogy beszédbe elegyedjen a bűnösökkel, a vámosokkal, az utcanőkkel… Nem, ő nem félt: mindenkit szeretett! Igéje átjár minket, és mintegy műtőkésként mélyünkig hatol, hogy megszabadítson a rossztól, mely befészkelte magát életünkbe. Olykor ez az ige fájdalmas, mert kimetszi képmutatásunkat, leleplezi hamis magyarázkodásainkat, felszínre hozza titkolt valóságunkat; ugyanakkor meg is világít és megtisztít, erőt és reményt önt belénk, értékes erősítőszer hívő utunkon. Az eucharisztia pedig magának Jézusnak életével táplál minket, és rendkívül hatékony gyógyírként titokzatos módon állandóan megújítja keresztségünk kegyelmét. Amikor szentáldozáshoz járulunk, Jézus testét és vérét vesszük magunkhoz, ugyanakkor azzal, hogy hozzánk jön, maga Jézus az, aki egyesít minket az ő testével!

A farizeusokkal való párbeszédet azzal fejezi be Jézus, hogy emlékezteti őket Ozeás próféta egyik mondására (6,6): „Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent: irgalmasságot akarok, és nem áldozatot” (Mt 9,13). Izrael népéhez fordulva a próféta megfeddi őket, mert imádságaik csak üres és hiteltelen szavak voltak. Isten szövetsége és irgalmassága ellenére a nép gyakran látszatvallásosságban élt, az Úr parancsát nem élte meg annak igazi mélységében. Ezért hangsúlyozza a próféta: „irgalmasságot akarok”, vagyis tisztességes szívet, amely beismeri saját vétkeit, magába száll, és újra hűségessé válik az Istennel között szövetséghez. „És nem áldozatot”: töredelmes szív nélkül minden vallásos cselekedet hasztalan! Jézus az emberi kapcsolatokra is alkalmazza ezt a prófétai mondatot: azok a farizeusok formálisan nagyon vallásosak voltak, de nem voltak hajlandók egy asztalhoz ülni a vámosokkal és a bűnösökkel; nem ismerték a jó útra térés lehetőségét és ezért a gyógyulásét sem; nem tették első helyre az irgalmasságot: bár hűséges őrzői voltak a törvénynek, bebizonyították, hogy nem ismerik Isten szívét! Ez olyan, mintha kapnál egy csomagot, benne ajándékkal, te viszont ahelyett, hogy kibontanád az ajándékot, csak a papírt nézed, amelybe becsomagolták: csak a látszat, a forma, de nem a kegyelem lényege, nem a kapott ajándék!

Kedves testvéreim! Mindannyian meghívást kaptunk az Úr asztalához. Fogadjuk el a meghívást, hogy vele és tanítványaival egy asztalhoz üljünk! Tanuljunk meg irgalommal tekinteni rájuk, és mindegyikükben asztaltársunkat lássuk! Mindannyian tanítványok vagyunk, akik rászorulunk arra, hogy megtapasztaljuk és átéljük Jézus vigasztaló szavát.

Mindannyiunknak szüksége van arra, hogy Isten irgalmasságából táplálkozzon, mert ebből a forrásból fakad üdvösségünk. Köszönöm!

***

Ferenc pápa az általános kihallgatás végén a hívek imáját kérte szombati útjáért, amikor meglátogatja a menekülteket Leszbosz szigetén.

Húsvét harmadik hetének szerdája

Húsvét harmadik hetének szerdája

Az élet kenyeréről szóló beszéd folytatásában Jézus említést tesz a feltámadásról, de csak később fejti ki, hogy milyen kapcsolat van az általa adott kenyér és az örök élet között. Kijelentése szerint a feltámadás az „utolsó napon” fog bekövetkezni. A Szentírásban több helyen előfordul a „végső idők,” a „világ vége” kifejezés, de az „utolsó nap” szófordulatot egyedül János evangélista használja, mégpedig ezen a helyen, valamint akkor, amikor Márta vallja meg Jézusnak hitét azzal kapcsolatban, hogy testvére, Lázár, fel fog támadni majd az „utolsó napon.”
Hitünk szerint Isten irányítja a történelmet és vezeti az emberiséget egy végső cél felé. Már a teremtéskor terve volt a világgal és az emberrel, s az évszázadok során, amit hívő emberként üdvtörténetnek nevezünk, újra és újra emlékeztet bennünket arra, hogy milyen irányba érdemes haladnunk, s Jézus feltámasztásában reményt ad mindenkinek, hogy eljuthatunk az örök boldogságra. Bár Jézus szava szerint senki ember nem tudhatja előre, hogy mikor jön el ez a bizonyos „utolsó nap,” biztosak lehetünk abban, hogy egyszer be fog következni. Krisztus második eljövetele lesz ez, a végső ítélet napja az ember számára, és a feltámadás napja. Akik hisznek Jézusban, reménnyel várhatják e napot, mert az örök életre juthatnak. E nap várása meghatározza jelen életünket és magatartásunkat.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te összegyűjtöd és őrzöd nyájadat, az Egyházat, és fáradhatatlanul indulsz az eltévedt bárányok után, hogy visszavezesd őket a közösségbe. Ismered és nevén szólítod mindazokat, akik nyájadhoz tartoznak. Te vagy a Jó Pásztor, aki a kereszten életedet adtad juhaidért, az emberekért. Hívj fiatalokat a papságra, hogy téged követve egész életükkel megmutassák a világnak és nekünk szereteted! Segíts minket, hogy a papjaid által hirdetett evangéliumhoz méltóan éljünk!

 

Az Atya 8.

Az örök élet az

Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust."(Jn 17,3) Istent soha senki sem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya keblén van, ő nyilatkoztatta ki."(Jn 1,18) Küldd el Szentlelkedet és újjászületik minden. Divat beszélni a Szentlélekről, szentlelkes közösségek működnek mindenütt. Nem tudom egyesek szemében rendes ember az, aki valamilyen Szentlélek-szemináriumon még nem vett részt. Ez azért jutott eszembe, mert egy alkalommal bérmálás előtt kereken utalt erre egy lelkes fiatalember és azt mondta: azért a bérmálás is sokat jelent,„Új pünkösd?" Ez volt a II. Vatikáni zsinat idején az elemi erővel kitört lelkesedés megnyilatkozása. A Szentlélek az életemben, még inkább az Egyház életében mindig nagyon fontos volt. A Szentháromság egységében öröktől fogva él, hisz Isten háromság. A teremtésben egyformán volt része az Atyával és a Fiúval, mivel a Szentháromság cselekvései kifelé, a teremtett világ felé mindhárom Személy közös műve. Habár az Ószövetség nem ismeri a Szentháromság titkát, a kinyilatkoztatást hallgató Mózes megőrzi ezt a kijelentést is: „a föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység fölött, és Isten Lelke a vizek felett lebegett" (Ter 1,2) a fizikai világ kibontakoztatása elsődlegesen rá volt bízva. Ő ugyanis „mindent kikutat, még az Isten mélységeit is" (1 Kor 2,10) tökéletesen ismeri az Atya terveit. Majd a bűnből való szabadulás, a megváltás első mozzanata is vele kapcsolatos: „Az angyal azt felelte Máriának: „a szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged, azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni” (Lk 1, 35) a Szentlélek lesz a krisztusi mű kibontakoztatója az Egyház és az egyének életében. Ezért találom nagyon fontosnak, hogy megszokott liturgikus fohászunkkal kérjük az Atyát: „Küldd el Szentlelkedet és újjászületünk, és megújítod a föld színét" Az ember látja a neki szőtt isteni tervet, és mellette a tényleges művet is, amit életével kialakított. Ha a kettő egyezik, csodálatos boldogság tölti el, és hallja az Úr dicsérő szavát. Aki viszont nem, vagy csak hézagosan tette a jót, megrémül a látványtól: fércmunka vagyok, nem méltó arra, hogy Isten gyönyörű világába, a szentek társaságába bekerüljek. Ha a tisztítótűzben lehet retusálni, az isteni irgalom ezt az utolsó irgalmasságot is elvégzi rajtunk. Rajtunk múlik, hogy az életmű tökéletes legyen. Igaz katolikus szeretettel arra kell törekednünk, hogy ezt a nagy tervet mindenkivel ismertessük, akivel szót lehet érteni a lelki dolgokról. Isten rajtunk keresztül minden embernek üzen, a nagy bűnösöknek is, akik már nem merik remélni, hogy Urunk szóba áll velük:„Jövök, hogy hasonlóvá tegyem magam teremtményeimhez és helyreigazítsam elképzeléseteket az igazságos Istenről. Azt látom, hogy az emberek a nélkül élik végig életüket, hogy bizalommal fordulnának egyetlen Atyjukhoz. Az Atya tudatni akarja velük egyetlen vágyát: megkönnyíteni földi életük útját, hogy a mennyben egy teljes isteni életet adhasson nekik. Ez bizonyítéka annak, hogy a többi lélek sem ismer Engem jobban, mint ti. Rólam alkotott elképzelésük nem haladja meg a tieteket. Most, hogy ezt a világosságot adom nektek, maradjatok a világosságban és vigyétek el mindenkihez. Ez alkalmas eszköz lesz megtérések elérésére, és ha lehetséges, a pokol kapujának lezárására is, mivel megismétlem itt ígéretemet, amely sohasem kevesebb, és amely így hangzik: MINDAZOK, AKIK ATYA NÉVEN SZÓLÍTANAK MEG, MÉG HA EGYETLEN EGYSZER IS, NEM FOGNAK ELVESZNI, HANEM BIZTOSAK LESZNEK ÖRÖK ÉLETÜKBEN A VÁLASZTOTTAK TÁRSASÁGÁBAN. Ez a kép Atyánk végtelen irgalmáról megdöbbenti, megdobogtatja emberi módon érző szívünket,amely magunk és mások üdvösségéért egyaránt aggódik. „Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: a győztesnek elrejtett mannát adok, és egy kis fehér követ adok neki, a kis kőre írva pedig új nevet, amelyet senki ismer, csak az, aki kapja" (Jel 2,17) Isten ebben az új névben mondja ki egész lényünket, életünket.

Himnusz CXXXV.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Ez óra itt a harmadik,

Krisztust kereszttel terhelik:

elménk hívságtól ment legyen,

imádkozzunk most csendesen.

Krisztust fogadja szív, ajak,

s bensőnk romlatlan, ép marad,

tanúskodjék buzgó imánk:

a Lélek méltán száll le ránk.

Ez óra régi gyászt törölt:

az ősbűn átka megtörött;

Krisztus kegyelme itt fakadt,

feltündökölt a virradat.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

Ferenc pápa keddi homíliája: Napjainkban jólnevelten pusztítják a keresztényeket

A "jólnevelt" egyházüldözésről szólt - OSS_ROM

A „fehérkesztyűs” üldöztetés a társadalom szögletébe szorít vissza téged

„Az üldöztetés az egyház mindennapi kenyere” – hangzott el Ferenc pápa kedd reggeli homíliájában a Szent Márta ház kápolnájában. Ami Szent István első vértanúval, aztán az aprószentekkel, a Heródes megölette kis mártírokkal megtörtént, az ma is folytatódik megannyi keresztény halálával, akiket a Krisztusba vetett hitük miatt öltek meg. Másokat pedig úgymond „jólnevelten” üldöztek, mert ők is meg akarták mutatni, hogy Istennek a gyermekei. Létezik ugyanis vérszomjas keresztényüldözés, ahogy vadállatok tépték széjjel őket a nézőtéren helyet foglalók örömére vagy pedig a szentmise után a kivonuláskor robbantott bombával röpítették a levegőbe őket. És aztán van még „fehérkesztyűs” üldöztetés, mely a kultúra köpenyébe burkolózik és a társadalom egyik szögletébe szorít vissza téged, egészen odáig menően, hogy elveszik a munkádat, ha nem alkalmazkodsz a törvényekhez, melyek a „Teremtő Isten ellenébe mennek” – hangsúlyozta Ferenc pápa a homíliájában.

A mindennapok vértanúi

A napi liturgia István diakónus vértanúsága történetét mondta el az Apostolok Cselekedeteiből, mely Ferenc pápát ismert és új valóságok felismerésére indította, ami a kereszténység kétezer éves történetében az üldöztetés volt. „Az üldöztetés, én azt mondanám – vélekedett a pápa – az egyház mindennapi kenyere. Jézus mondta ezt. Amikor mi turistaként Rómába megyünk és ellátogatunk a Colosseumba, akkor gondoljunk csak a vértanúkra, akiket oroszlánok öltek meg. Ám nemcsak azok a vértanúk, akiket ott öltek meg, hanem férfiak és nők a mindennapok során. Napjainkban is, Húsvét napján, éppen három hete… Azok a keresztények, akik a Húsvétot ünnepelték Pakisztánban, azért szenvedtek vértanúhalált, mert a föltámadt Krisztust ünnepelték. Így megy tovább az egyház története a vértanúival” – állapította meg a pápa.

Keresztényüldözés a kultúra, a modernség, a haladás ruhájába öltözködve

„István diakónus vértanúsága véres keresztényellenes üldözést váltott ki Jeruzsálemben, hasonlóképpen azokéhoz, akik ma nem szabadok abban, hogy megvallják a  hitüket Krisztusban. Van azonban egy másik üldöztetés is, melyről nem beszélnek annyit, és amelyik a kultúra, a modernség, a haladás ruhájába öltözködött üldöztetés. Ezt az üldöztetést nevezem én ironikusan „jólnevelt” üldöztetésnek – emelte ki a pápa. Ez akkor történik, amikor egy embert nem a keresztény hite miatt üldöznek, hanem azért, mert Isten Fiának az értékeit akarja képviselni”.

Ha egy nemzet nem követi a művelt törvényeket, akkor megvádolják és jólnevelten üldözik

„Ez a Teremtő Isten elleni üldözés az ő fiai személyében! Nap mint nap láthatjuk, hogy a hatalmak törvényeket hoznak, melyek arra köteleznek, hogy ezen az úton menjünk és ha egy nemzet nem követi ezeket a modern, „művelt” törvényeket, vagy legalábbis nem akarja belevenni az alkotmányába, akkor megvádolják és jólnevelten üldözik. Ez az üldöztetés elveszi az ember szabadságát és a lelkiismereti ellenvetés lehetőségét is”.

Az üldöztetésnek a feje hitehagyásra kényszerít

„Olyan üldöztetés éri a világot, mely elveszi a szabadságot, amikor pedig Isten szabaddá tett bennünket, hogy tanúságot tegyünk az Atyáról, aki megteremtett bennünket és Krisztusban megváltott minket. És ennek az üldöztetésnek van egy feje – szögezte le a pápa. A keresztényüldözés feje jólnevelt, Jézus meg is nevezte: evilág fejedelme. Amikor a hatalmak Isten Fia elleni magatartásra és törvényekre akarnak kényszeríteni, akkor üldözik ezeket és a Teremtő Isten ellenébe mennek. Ez a nagy aposztázia, a nagy hitehagyás! Így a keresztények élete együtt jár ezzel az üldöztetéssel. Jézus is megígérte nekünk, hogy ne távolodjunk el tőle: Ügyeljetek, legyetek figyelmesek! Ne essetek evilág szellemiségébe! De menjetek tovább, én veletek vagyok” – zárta Jézus bátorító szavaival a kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa a Szent Márta ház kápolnájában tartott szentmise során.

 

Húsvét harmadik hetének keddje

Húsvét harmadik hetének keddje

Jézus Kafarnaumban tartott beszédének folytatását olvassuk a mai napon, amelyben az Úr kijelenti: „Én vagyok az élet kenyere.” Ez a kijelentés hasonlít a következőkhöz: „én vagyok a jó pásztor” (Jn 10,11), „én vagyok az út” (Jn 14,6), „én vagyok a világ világossága” (Jn 8,12), „én vagyok a feltámadás” (Jn 11,25). E sajátos kijelentésekkel Jézus az ő személyének és küldetésének titkát fedi fel. Amikor az élet kenyerének nevezi magát, akkor túlmutat evilági küldetésén. A kenyérben ugyanis minden időkre szólóan önmagát adja nekünk. Akkor is jelen lesz a kenyérben, amikor már felment a mennybe, visszatért az Atyához. A mi Urunk éppen azért adja nekünk az élet kenyerében önmagát, hogy örökre velünk maradhasson, jelenléte szüntelen legyen ebben a világban.
Valóban ő az élet kenyere számunkra. Kenyér, amelyben élet van. Kenyér, amelyben az Úr valóságosan jelen van. Kenyér, amely nekünk az életet ajándékozza és tartalmazza. Kenyér, amely az örök életünket biztosítja. Legalábbis akkor, ha hisszük jelenlétét az Oltáriszentségben és élünk a lehetőséggel, hogy a szentáldozásban egyesüljünk ővele. Az éhség és a szomjúság csak ezen a földön léteznek, mint hiányosságok. Az örök életben már nem érzünk ilyet, mert Istennel együtt élünk, s teljes boldogságunkhoz nem fog hiányozni semmi.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon kövessenek téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a te igéd igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak.

Az Atya 7.

Ki a Szentlélek?

A Szentlélek a Szentháromság harmadik személye, Isten az Atyával és a Fiúval együtt. Az apostoli hitvallás csak ennyit mond róla: „Hiszek Szentlélekben" A nicei és konstantinápolyi zsinat hitvallása már bőségesebben nyilatkozik: „Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik, akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút. Ő szólt a próféták szavával" Úr = Adonáj. Ezt a héber szót csak Istenre alkalmazták. Jézust is csak azután szólították így, amikor Péter megvallotta, hogy Ő a Krisztus. (Mt 16,16) Jézus hivatkozik is erre a lábmosás után: „Ti úgy hívtok engem: Mester és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok" (Jn 13,13) Ugyanez a cím jár a Harmadik isteni Személynek, hiszen Ő is ugyanazt az isteni természetet birtokolja, az egyetlent a másik két isteni Személlyel együtt. A Szentlélek származik, nem születik. A Fiú származása születés, mert a születésnél élő származik az élőtől a természet hasonlóságára. A Fiú az Atya képmása. A Szentlélek az Atya és a Fiú egymás iránti szeretete. Az isteni akarat síkján származik, ezért maga a Szeretet. Az Atya és a Fiú közösen ajándékozzák neki az isteni természetet, mégpedig a latin Egyház megfogalmazása szerint: „a Patre Filioque procedit." Vagyis az Atya főforrás, hiszen Ő adja, hogy az isteni természet a Fiúé is legyen, és így ketten egyetlen leheléssel származtassák a Szentlelket. A keleti Egyház végeredményben ugyanezt állítja, de más szemlélettel: „a Patre per Filium". Óriási viták folytak erről a kérdésről, és mind a mai napig nincs megegyezés. „Éppúgy imádjuk, mint az Atyát és a Fiút". Az értelmes ember lehetősége és rendeltetése is, hogy ismerje fel és ismerje el, hogy Isten a világ és benne az ember legfőbb Ura: ezt jelenti az imádás. Jézus mondja az apostoloknak: „Ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére: „Azt hallottátok tőlem, hogy János csak vízzel keresztelt, néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni." (Ap Csel 1,4-5) Ezzel elismeri, hogy a jóra, a küldetésre való erőt majd Tőle kapják. Meg is erősíti: „a Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt el benneteket" (8) „Ő szólt a próféták szavával." Neki tulajdonítja az Egyház az egész kinyilatkoztatást. Ő ismeri és közli a hit titkait. Vigyázz arra, hogy a nehezen érthető túlvilági titkokat jól értsék, érthetően közöljék, és vigyáz ezek helyes fennmaradására is. Küldetése arra is szól, hogy tovább tanítsa Jézus Egyházát: „Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra, mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém, azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek." (Jn 16,13-15) Az is küldetése, hogy gyűjtse össze Isten szétszóródott gyermekeit. Amikor kiárad az első keresztény pünkösd alkalmával, rögtön ezt a célt szolgálja. Először eltölti az apostolokat a velük együtt ott tartózkodókkal egyetemben, utána arra ösztönzi őket, hogy menjenek ki a térre, mert ott kell folytatódnia a küldetésének. Péter beszéde során felcsillantja a reményt, hogy hallgatói is részesülhetnek a Szentlélekben: „Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, akkor megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek.