2016. április 1., péntek

A pápa egy beteg gyermekkel találkozott: bátorítást és erőt adott a családnak



A pápa egy beteg gyermekkel találkozott: bátorítást és erőt adott a családnak


Ferenc pápa a kis beteggel - RV

Ferenc pápa szerdán délután a Szent Márta-házban magánaudiencián fogadta a kis Ignazio Fuccit és családját. A nyolc éves kisgyerek egy rendkívül ritka betegséggel küzd, amelyből mindössze negyven esetet tartanak nyilván a világon. Ignazio az első kisgyermek, aki Olaszországban aláveti magát a csontvelő-átültetésnek, amelyet édesanyja adományoz neki. 2014 októbere óta a Bernadett Ház (Casa Bernadette) ad otthont a családnak. Az Unitalsi olasz katolikus jótékonysági szervezet gyermekprojektjének intézményéről van szó, amelyet ingyen ajánlanak fel olyan családok részére, akiknek gyerekeit a római Bambin Gesù (Gyermek Jézus) gyermekkórházban ápolják. A pápai audiencián jelen volt Emanuele Trancalini, a római Unitalsi elnöke, a gyermekprojekt országos igazgatója is. A Vatikáni Rádió olasz műsorának így nyilatkozott a megindító találkozóról:
Megható és gyöngéd találkozás a Szentatyával
Nagyon megható pillanat volt. Egy olyan családot kell elképzelni, amelyik évek óta szenved, és már lemondani készül a kisfiú életéről, amikor egyszeriben a Szentatya előtt találják magukat, aki meghallgatja őket. Igazán nagyon megható és gyöngéd pillanat volt. A pápa szeretettel szólt az Unitalsi munkájáról, amit a befogadó központokban végeznek. Ferenc pápa személyesen úgy fogalmazott, hogy szeretné, ha az emberek tudnák, mennyire örül és milyen nagy hatással van rá az odaadás, amivel a gyengébb és beteg személyeket segíti ez a katolikus szervezet.
Ferenc pápa: ha csodát tehetnék, meggyógyítanék minden gyereket
Ferenc pápa nemrég egy gyermeki kérdésre válaszolva azt mondta, hogy ha csodát tehetne, akkor minden gyermeket meggyógyítana. A szenvedést megmagyarázni lehetetlen, csupán a hit szemével nézve lehet elfogadni egy súlyosan beteg gyermek szenvedését. Saját bevallása szerint gyakran fölteszi magának a kérdést: miért ez a szenvedés? Ez a fajta nagy figyelem a szenvedés iránt megmutatkozott most a beteg kisfiúval történt találkozón is. A család bűntudattal megvallotta a Szentatyának, hogy volt egy időszak, amikor haragudtak Istenre a kialakult helyzet miatt. A pápa nagyon gyengéden igyekezett megnyugtatni őket. Azt mondta, hogy a lelkifurdalásukat alakítsák imádsággá, és kérjenek erőt és bátorságot. A tiszta gyöngédség pillanatai voltak ezek. A családra nagy hatással volt, hogy találkozhattak a pápával, és hogy a Szentatya őszinte érdeklődéssel hallgatta meg őket. Ez bátorítást és erőt adott nekik. Ez a találkozás bizonyos értelemben az irgalmasság szentévének nagy jelei közé sorolható - mondta el a Vatikáni Rádiónak az olasz katolikus jótékonysági szervezet elnöke.


Húsvét csütörtökje



Húsvét csütörtökje


A mai evangéliumi jelenetben jól megfigyelhetők a feltámadt Krisztussal való találkozások sajátosságai, elemei. Az apostolokat kezdeti félelmük és bizonytalanságuk megakadályozza abban, hogy rögtön felismerjék a Feltámadottat. János evangélista félelemről beszél. Jézus halálát követően attól félnek, hogy azok, akik Jézus halálát okozták, nem elégednek meg az eredménnyel, hanem tanítványai ellen fordulnak. Félnek, hogy felkutatják őket és hasonló sorsra jutnak, mint Mesterük, ezért bezárkóznak és nem mennek az emberek közé. Félelmüket fokozza a megjelenés módja, Jézus úgy jelenik meg közöttük, hogy az ajtó zárva van, ahogyan ezt több leírás is említi.
Annak érdekében, hogy félelmüket eloszlassa, Jézus igazolja magát. Megnézhetik a sebhelyeket a kezén és a lábán, amelyeket a keresztrefeszítéskor szerzett, s amelyek egyértelműen tanúsítják, hogy valóban ő az. Különleges jelként a szemük láttára eszik, amit mi kissé furcsának tartunk annak ismeretében, hogy a feltámadt, megdicsőült test egészen más tulajdonságokkal rendelkezik, mint a földi, emberi test, tehát nincs szüksége táplálékra. Jézus ezzel akarja bizonyítani, hogy nem egy szellem jelent meg nekik.
A jelenet záró elemeként az apostolok küldetést kapnak: „Ti tanúi vagytok ezeknek.” A tanúságtétel Jézus egész életére vonatkozik, beleértve tanítását, cselekedeteit, szenvedését, halálát és feltámadását. Az Úr engem is arra hív, hogy az ő tanúja legyek.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Köszönjük, Urunk, hogy meghívtál bennünket lakomádra. Köszönjük ajándékodat, hogy kiválasztottál bennünket, bár tudatában vagyunk méltatlanságunknak. Meghívottaid között talán sokkal méltóbbak is vannak nálunk, mégis elfogadjuk meghívásodat. Köszönjük, hogy mindig megtisztítod ruhánkat, – ha mi kérjük – hogy méltóak legyünk a találkozásra veled. Küldd el Szentlelkedet, hogy felismerjük ennek ajándékát, és ne félelemmel, hanem örömmel öltöztessük ünnepi díszbe lelkünket, szívünket, mielőtt megvendégelsz bennünket, hogy veled örvendezhessünk mindörökké a te országodban!
 


Hívom a családokat 2016 áprilisában – Bíró László püspök levele



Hívom a családokat 2016 áprilisában – Bíró László püspök levele


Hívom a családokat, házaspárokat, jegyeseket és szerelmeseket, a családokat szerető szerzetes- és paptestvéreket, és mindenkit, aki a család és az élet mellett áll!


Hálát adok a jó Istennek, hogy megérhettem ezt a napot – mondta a kilencvenéves nagymama születésnapján gyermekei, unokái és dédunokái körében –, hogy itt vagytok körülöttem. Most ajándékokkal halmoztok el, köszönöm nektek, mindegyikőtöknek külön-külön! Ebből is látom, hogy szerettek engem. Minden nap imádkozom mindegyikőtökért külön-külön, mert nagyon szeretlek titeket. Tudjátok, Isten végtelenül jó; attól függetlenül nagyon szeret titeket, hogy ti mikor, mit gondoltok Róla. Én pedig azért imádkozom, hogy ti is mindig szeressétek Őt, akármi történik veletek, mert csak így lehettek boldogok. A nagymama itt könnyekben tört ki. A szobában percekig meghatott csönd volt. A legnagyobb fiú, maga is nagyapa, aki vallásos neveltetése ellenére karrierje érdekében nem kötött egyházi házasságot, gyerekeit se kereszteltette meg, ugyancsak könnyeivel küszködve törte meg a csendet: Édesanyám, honnan van benned ennyi szeretet?
Élete során mindenki követ el bűnöket. Sokan sokszor esnek bűnbe, kevesen kevésszer. Még Péter is vétkezett, mikor – mai szóval – elhatárolta magát az Úrtól! Hátat fordított az Úrnak, ő, aki szem- és fültanúja volt sok csodájának, aki ott volt Vele a Tábor hegyén, aki hallotta a valaha is elhangzott legfenségesebb tanítást. Azt mondja, hogy nem is ismeri, amikor ajkán talán még meg sem száradt az átváltoztatott bor egy cseppje! Hányan, hányszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy vélt vagy kilátásba helyezett előnyökért elfordulunk az Úrtól, letérünk követésének útjáról, nem az Ő tanítványához méltóan viselkedünk!
A vétkezőben előbb-utóbb megszólal a lelkiismeret, felébred a bűntudat. Sajnálni kezdi, hogy úgy viselkedett, ahogy nem kellett volna; saját magához nem illően cselekedett. Megbánja azt, amit tett, és elhatározza, hogy hasonló esetben nem így fog eljárni. Sajnálkozik, sajnálja azt, ami megtörtént, sajnálja önmagát, sajnálja, hogy nem felelt meg a saját magával szemben támasztott ideálnak. Jó és örvendetes, ha valaki belátja, hogy hibázott, és a továbbiakban el akarja kerülni a hasonló hibát. Ez a fajta bánat azonban nem igazi bűnbánat, sokkal inkább megsebzett önszeretet. A vétkest az bántja, hogy gyenge volt, csalódnia kellett önmagában. Júdás árulása után rádöbbent, hogy nagyon nagy bűnt követett el, hogy a kapott harminc ezüst éppúgy nem ér semmit, mint ő maga. Megveti saját magát, önszeretete öngyűlöletbe csap át. Eldobja életét, mintegy leselejtezi önmagát.
Idézzetek fel olyan eseteket ismerőseitek, barátaitok köréből, amelyekben valaki vállalta hibájának, bűnének következményeit, és őszintén igyekezett jóvátenni az okozott kárt! Hogyan tudjátok segíteni a kölcsönös el- és befogadást olyan esetben, amikor valaki egészségi, vagy egyéb állapotának megromlása miatt érez bűntudatot, és hajlamos magát értéktelennek tekinteni?
Jézus példabeszédében (Lk 18, 9–14) a farizeus önszeretete olyan nagy, hogy önmagában csak szépet és jót lát. A bűnbánat, a megtérés igénye fel sem merül benne. A vámos viszont bűnössége tudatában Isten irgalmát kéri. Az igazán mély és őszinte bűnbánathoz hozzá tartozik annak belátása, hogy gyengék és esendők vagyunk, csak saját magunkra támaszkodva eleve kudarcra vagyunk ítélve, de Isten irgalmában bízhatunk. A tékozló fiú is, amikor felmérte saját nyomorúságos helyzetét, magába szállt és belátta, hogy csak apja segíthet rajta, hozzá kell fordulnia (Lk 15, 17–18). Az apa pedig várja fiát, megbocsájt neki és visszafogadja fiának. Isten irgalmassága nem abban nyilvánul meg, hogy meg nem történtnek tekinti az elkövetett bűnt, hanem abban, hogy mindig készen áll a bűnét őszintén megbánónak megbocsátani.
Hogyan tudjátok gyerekeiteket úgy irányítani, hogy ne csak a megsebzett önszeretet, hanem Istentől való elfordulásuk miatt érezzenek bánatot, és így induljanak el a megjavulás útján?
Péter harmadik tagadása után megszólalt a kakas, „akkor az Úr hátrafordult, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, hogy azt mondta neki: »Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is megtagadsz engem.« Péter ekkor kiment, és keservesen sírni kezdett” (Lk 22, 61–62). Isten nem mennydörgés és villámlás közepette parancsolta meg Péternek, hogy szálljon magába, elég volt a Jézus szavára emlékeztető kakasszó. Ezt a kakasszót csak Péter érthette meg; Jézus nem megszégyeníteni akarta Pétert, hanem elindítani a megtérés útján. Isten gyengéden bánik a bűnössel, nem akarja összetörni a lelkét, a bűnöst is feltétel nélkül szereti. Isten nem türelmetlen, éveken, évtizedeken át várja haza elkóborolt gyermekeit, anélkül, hogy éreztetné velük rosszallását. Isten irgalmas pedagógiájáról a zsoltáros így szól: „Nem akarom az istentelen halálát, hanem azt akarom, hogy letérjen útjáról, és éljen.”
Idézzetek fel életetekből olyan eseteket, amikor egy-egy fontos döntésetekben meghatározó szerepet játszott egy halk, mások által talán észre sem vett jel, egy szó, amelyről azonban tudtátok, hogy Isten ezzel üzen nektek!
Isten irgalmas szeretete a legtöredelmesebb bűnbánatot, a legfájdalmasabb megtérést is szívmelengető élménnyé teszi.
Este, mikor a születésnapi ünnepség után kettesben maradtak, a legidősebb fiú felesége elgondolkozva mondta: Csodálatos asszony a te édesanyád! Mindig árad belőle a szeretet, az ő szeretetének a forrása kiapadhatatlan. Igen – vette át a szót férje –, erre jöttem rá én is. Tudom a választ kérdésemre, hogy honnan van benne ennyi szeretet. Isten végtelen, irgalmas szeretetével szeret. Mi akkor, amikor karrierünk érdekében tartózkodtunk hitünk nyilvános megvallásától, nem akartuk Istent elutasítani, de nem mertünk ráhagyatkozni, nem bíztunk eléggé szeretetében, vagyis nem szerettük igazán. Édesanyám imádságos szeretete értette meg velem, hogy Isten szeretete nem fogyatkozott meg irántunk. Anélkül, hogy ezt szorgalmazta volna, mindig azon volt, hogy megértesse velünk: Isten hazavár, sohasem késő magunkba szállni, és bízva Isten irgalmas szeretetében felkerekedni, és elindulni Feléje.

Bíró László
az MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke



Húsvéti idő, 1. hét Péntek



Húsvéti idő, 1. hét Péntek
ApCsel 4, 1-12 Tudjátok meg mindannyian, hogy a Názáreti Jézust Isten feltámasztotta a halálból.
Jn 21, 1-14 Tudták, hogy az Úr az.

Péter és János igehirdetése sokakat zavar. Felborítja a megszokott rendet. A zsidó nép vallási elöljárói közbelépnek, és börtönbe vetik az apostolokat. A feltámadottat azonban nem lehet többé bezárni, az üdvösség bármilyen körülmények között felkínált ajándék, mely életet és szabadulást ad mindannak, aki hittel befogadja.
Nincs másban üdvösség, csak Jézus Krisztusban. Az Ő nevében bűnbocsánatot és új életet nyer az ember. Vérében szövetséget kötött az emberrel, és ez a szövetség a kiengesztelődés szövetsége. Egyetlen törvénye van, a szeretet parancsa, mert a tökéletes szeretetben minden benne van. A szeretet egyesít Krisztussal, és teszi élővé cselekedeteinket. Akik Krisztusban a kiengesztelődést elnyerték, már az új szövetségben élnek, és Krisztus különleges oltalma alatt állnak. A bűn és e világ vonzása nem árthat, mert Jézus Krisztus megóvja őket.

 

Himnusz CXXV.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.


HIMNUSZ

Ím, vár a Bárány asztala:
öltsünk fel tiszta gyolcsruhát,
átkelve már a tengeren,
zengjük most Krisztus himnuszát.
Kereszten értünk szenvedett,
szent teste lelkünk étele,
vérének éltető bora
Istenhez fűzi életünk.
Húsvétest dúló angyala
minket nem sújthat: Vére véd,
hiába zúg a fáraó:
kínzó rabságunk véget ért.
A Bárány immár Krisztusunk,
az ártatlan feláldozott,
s az új kovásztalan kenyér
szent teste, melyet ránk hagyott.
Igaz, méltó, szent áldozat!
Hatalmad megtör poklokat,
raboknak nyitja zárait,
örök jutalmat visszaad.
A sírból Krisztus fényesen
felkel, legyőzve a halált:
rabláncra fűzi zsarnokunk,
megnyitja égnek ajtaját.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.


Georges Cottier bíboros életrajza: zsinati teológus, nagy kultúrával



Georges Cottier bíboros életrajza: zsinati teológus, nagy kultúrával


II. János Pál pápa teológusa volt - AFP

Svájci órásmesterek sarja
Georges Marie Martin Cottier 1922. április 22-én született Svájcban a Genf környéki Carouge-ban, ahol a Cottier család nemzedékek óta élt. A nagyapa és az apa is jómódú órásmesterek, akiknek emlékét a városka a Cottier-król elnevezett parkkal őrzi. Georges apja volt a kézműves órásmesterek utolsó nemzedéke, hiszen a modern kvarcórák gyártása már nem igényli a régi órások kézügyességét. A gimnáziumot Genfben végezte el, 1941-ben érettségizett. A genfi egyetem bölcsészkarára járt és 1944-ben klasszikus nyelvekből diplomázott.
Az ateizmus gyökereinek kutatója
Éppen a háború végén, 1945-ben lépett be a domonkosok rendjébe, filozófia és teológiai tanulmányait a római domonkosrendi egyetemen, az „Angelicumban” végezte 1952-ig. Közben 1951 júliusában pappá szentelték. Rómából Genfbe tért vissza, hogy teológia és filozófiai kutatómunkát végezzen, ennek lett gyümölcse a genfi egyetemen a doktori disszertációja, melyet a „Fiatal Marx ateizmusa” címmel írt. Az ötvenes évek elején a domonkos szerzetes jó érzékkel tapintott rá korának egyik problémájára, az ateizmusra, melynek hegeliánus filozófia gyökereit kutatta. 1971-től kezdett tanítani a genfi egyetem bölcsészkarán, ahol 1987-ig, nyugalomba vonulásáig megtartotta katedráját.  Időközben 1973-tól a svájci Fribourg egyetemén modern és kortárs filozófiát tanított 1990-ig, és vendégprofesszorként a kanadai Montrael egyetemén, a párizsi Katolikus Intézetben, a milánói Szent Szív és a bolognai egyetemen is tanított.
Zsinati szakértő, a párbeszéd embere
A II. Vatikáni Zsinat alatt 1962 és 65 között „peritus”-ként vett rész az előkészítő munkálatokban, először az Aix en Provence-i érsek, majd Charles Journet bíboros mellett. Konzultori kinevezést nyert a nem hívőkkel folytatott párbeszéd bizottságába és ennek jegyében kiterjed tárgyalásokat vitt Európa szerte, mint a Ljubljana, Budapest, Strasbourg, Moszkva székhellyel tartott tanácskozásokon.
II. János Pál pápa teológusa
Sokrétű tanítói tevékenysége elismeréseként 1986-ban kinevezték a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagjává, melynek titkára is lett 1989-ben. Publikáció mellett többek között az ateizmus témakörében szerzett jártassága váltotta ki II. János Pál pápa bizalmát, amikor 1990-ben kinevezte a Pápai Ház teológusává. Még abban az évben megbukott a kommunizmus és vele a bolsevik típusú ateizmus, de a nyugati gyakorlati ateizmus máig egy nagy kihívás az egyház és benne a teológusok számára.
Széles látókör, nagy kultúra
Georges Cottier domonkos atya a Vatikánban is széleskörű tevékenységet folytatott: a Hittani Kongregáció és a Kultúra Pápai Tanácsának a konzultora, tagja számos nemzetközi intézetnek. Részt vett a 2000-es nagy Jubileum előkészítésében. II. János Pál pápa Georges Cottier-t 81 éves korában bíborosi kinevezéssel jutalmazta 2003. október 21-én. 2005. december elsejével Ferenc pápa felmentette a Pápai Ház teológusa megbízatásából.
Georges Cottier domonkos atya 94 éves korában hunyt el, a lelkiüdvéért mondott szentmisét április 2-án szombaton reggel Angelo Sodano bíboros végzi, majd a temetési szertartást, a beszentelés szertartásával maga Ferenc pápa.
 


Húsvét péntekje



Húsvét péntekje


A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy a feltámadt Jézus megjelenik Péternek és apostoltársainak. Ebben az esetben nem a szokásos megjelenés elbeszélésről van szó, bár itt is megfigyelhető, hogy kezdetben nem ismerik fel az Urat és csak később egy jel hatására jutnak el a felismerésre. Nem is egy csoda bemutatása a fő cél. Az evangélista a csodálatos halfogás eseményét és a Jézussal való találkozás élményét elsősorban azzal a szándékkal írja le, hogy Péter apostol elsőségét hangsúlyozza. Ezt a következők igazolják: Péter a kezdeményező, aki halászni indul és őt követi hat társa, köztük maga János evangélista is. Péterhez fordul a „szeretett tanítvány,” amikor felismeri az Urat. Péter előbb akar találkozni Jézussal, mint a többiek, ezért a vízbe ugrik, hogy a partra ússzon, majd pedig egyedül vonja partra a halakkal teli hálót.
A történet ugyanakkor rávilágít az Egyház életére és az Egyház kapcsolatára Jézussal. Az apostolok az Úr távollétében nem fognak egyetlen halat sem, munkájuk teljesen eredménytelen. Fáradozásuk csak az Úr jelenlétében hoz eredményt. Ugyanígy az Egyház bármiféle szolgálata csak akkor lesz eredményes és gyümölcsöző, ha őrzi a Krisztussal való egységet. A Krisztushoz való hűség teszi hitelessé tanúságtételünket a Feltámadottról.
© Horváth István Sándor
Imádság:

A beteg testvérek tapasztalataiban való tevékeny részvétel útján kísérjen bennünket a boldogságos Szűz Mária, aki a kereszt tövében részt vett Fia szenvedéseiben, és „szakértő” a fájdalomban. Ő kísérje állandóan és szeretetteljesen mindazokat, akik testükön, lelkükben és szellemükben az emberi lét korlátait és sebeit tapasztalják.
Reá, a betegek gyógyítójára és a béke királynéjára bízom a betegeket és a hozzájuk közelállókat: anyai közbenjárásával segítse őket, hogy a szeretet civilizációjának terjesztői legyenek.
Szent II. János Pál pápa