Nagycsütörtök

Nagycsütörtök

Példát adtam nektek

 
Jézus szívesen tanította az embereket példabeszédekben. E képes és jelképes beszédeket a hallgatóság hamar maga elé tudta képzelni, könnyen beleélték magukat az elhangzott élethelyzetbe, így könnyebben meg is értették azok mondanivalóját, illetve meg tudták jegyezni a tanítást. A példabeszédek magukért beszélnek, nincs szükség arra, hogy megjelenítsük azokat. A példabeszédeket elég hallani, nem szükséges képi látvány hozzájuk. Jézus kortársaival ellentétben a mai ember sokkal inkább vizuális beállítottságú, a látvány jobban megragadja, mint a szóbeli üzenet. Jézus egykor nem mutatta be, nem jelenítette meg példázatait, hanem egyszerűen csak elmondta azokat. Amikor a magvetőről beszélt, nem egy szántóföldön állt, kezével magot hintve a földbe. Amikor az eltévedt bárányt kereső és megtaláló pásztorról tanított, nem vett egy igazi bárányt a vállára. Amikor az Isten országát jelképező halászhálóról tanított, akkor nem egy bárkában volt a tengeren és nem hálót vetve a vízbe. Tulajdonképpen egy alkalom van, amikor bemutatja, előadja azt, amiről mindig is beszélt, és ez a lábmosás. Nem látványos színészi előadás ez, hanem annak bemutatása, hogy nem a szavak embere, hanem a cselekedeteké. Mert vannak dolgok, amelyekről nem beszélni kell elsősorban, hanem meg kell tenni. És vannak élethelyzetek, amikor bármiféle beszédnél többet ér a tett.
Ma, nagycsütörtök este Jézus utolsó vacsorájára emlékezünk. Az utolsó vacsora legjelentősebb eseménye az, amikor az Úr a kenyeret az ő testeként, a bort az ő véreként adta apostolainak. E tettének köszönhetően mennybemenetele után is valóságosan jelen van köztünk, a szentmisében jelenvalóvá válik az átváltoztatott kenyérben és borban. Azt kívánta, hogy cselekedetét követői ismételjék meg: adjunk hálát az Istentől kapott adományokért, ajánljuk fel velük együtt önmagunkat Istennek, fogadjuk magunkba az ő szent testét.
E szeretetből fakadó cselekedet mellett az utolsó vacsora emlékezetes és fájdalmas pillanata Júdás távozása, aki arra készül, hogy elárulja Mesterét. Távozása a Krisztussal való kapcsolat megszakítását és a testvéri közösségtől való elszakadást jelenti. Júdást nem a szeretet, hanem a gonoszság indítja az árulásra.
Nem feledkezhetünk meg az utolsó vacsora legmegindítóbb jelenetéről sem. Jézus azzal mutatja meg alázatát, szolgálatkészségét és szeretetét, hogy megmosta tanítványai lábát. Apostolai megdöbbentek cselekedetén. Ha Péter apostol nem tiltakozik, akkor talán egyetlen szó nélkül mosta volna meg sorban mindenki lábát. A lábmosás után ezt mondja: „Ha én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.” Talán még erre a szóbeli magyarázatra sem lett volna szükség, mert a lábmosás cselekedete önmagáért beszélő tett. Mert vannak cselekedetek, amelyek nem szorulnak magyarázatra. Vannak cselekedetek, amikor az ember elcsendesedik vagy szinte megnémul. Vannak cselekedetek, amelyek az igazi szeretetről tanúskodnak. Gondoljunk majd erre holnap, az Úr szenvedése és halála láttán!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te az utolsó vacsorán úgy rendelted, hogy életed folytatódjon tanítványaid, követőid életében, a mi életünkben. Szent tested az Atyának szóló áldozat és nekünk adott ajándék, amely által áldozatod naponta megújul és életed bennünk folytatódik. Az általad adott csodálatos kenyér keresztény életünk forrása. Segíts, hogy áldozatodhoz kapcsolódva mi is felajánljuk életünket a mennyei Atyának! Te példát adtál nekünk az alázatosságra és a szolgálatra. Adj nekünk buzgóságot, hogy embertestvéreinkben felismerjünk téged és neked szolgáljunk!

 

Nagyböjti kalendárium – március 23., nagyszerda

Idei nagyböjti kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Szent II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű, az isteni irgalmasságról szóló enciklikáját idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!

„… az út, amelyet Krisztus az irgalmasoknak ígért boldogsággal mutatott nekünk, sokkal gazdagabb, mint amit az emberi közvéleményből az irgalomról megtudhatunk. Az emberi megítélés szerint ugyanis az irgalom egyoldalú tett, illetve magatartás, mely föltételezi és fönntartja az irgalmasságot gyakoroló és irgalmasságot nyerő, a jót cselekvő és a jótettet elfogadó közötti távolságot. Ebből adódik az emberekben az a követelmény, hogy az emberi kapcsolatokat és társadalmi kötelékeket meg kell szabadítani az irgalomtól, hogy csak az igazságosság erősítse azokat. Ám ezek a vélekedések nem ismerik az irgalom és az igazságosság mély összefüggését, melyről az egész szentírási hagyomány, főleg pedig Krisztus messiási műve tanúskodik. Elmondhatjuk: az igazi irgalom az igazságosság legmélyebb forrása. Ha ugyanis az igazságosság egymagában alkalmas arra, hogy döntőbíró legyen a javak egyenlő elosztásánál, akkor vele szemben a szeretet, és egyedül a szeretet (mégpedig a jóságos szeretet, melyet »irgalomnak« nevezünk) képes arra, hogy emberré tegye az embert.”

(Dives in misericordia, 85.)

Istenünk, te azt akartad, hogy szent Fiad vállalja értünk a kereszt gyalázatát, és így megszabaduljunk a gonosz lélek hatalmából. Kérünk, add meg híveidnek, hogy elnyerjük a feltámadás kegyelmét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Himnusz CXVI.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.

HIMNUSZ

Hittel, mely buzgó szívben él,

reménnyel, melyet hit kísér,

és égi lánggal, mely szeret,

Krisztusnak zengjünk éneket.

Ez órán vitték őt oda,

hol várta véres Golgota,

vállán kereszttel halni megy,

hűtlen juhát így menti meg.

Kérjük most, hívő népei,

szabaddá váltott vérei:

ne ejtse tőrbe földi vágy,

kit vádlevél nem köt tovább.

Kérleljük Krisztust s az Atyát,

kettőjük Lelkét egyaránt:

egyetlen Úr az ég felett,

imánk hallgasd meg, Hármas-Egy! Ámen.

Ferenc pápa: A brüsszeli támadás vak szélsőségesek kegyetlen és gyalázatos műve

Ferenc pápa az általános kihallgatáson - AP

A szerdai általános kihallgatás végén Ferenc pápa a Szent Péter-téren összegyűlt hívek előtt megemlékezett a keddi brüsszeli merényletekről, amelyek következtében 31 ember meghalt és 250 megsebesült.

Csöndes ima a belga népért

A Szentatya fájdalmas szívvel értesült a Brüsszelben végrehajtott terrortámadásokról. Imáiról és lelki közelségéről biztosítja a belga népet, az áldozatok hozzátartozóit és minden sebesültet. A pápa újból felhívást intéz minden jóakaratú emberhez, hogy egységesen ítéljék el ezeket a gyalázatos és kegyetlen tetteket, amelyek csak halált, terrort és szörnyűséget okoznak. „Mindenkit arra kérek, hogy kitartóan imádkozzon a Nagyhéten és kérje az Urat, hogy vigasztalja meg a megtört szíveket; a kegyetlen szélsőségességtől elvakult személyek szívét pedig térítse meg”. Ferenc pápa ezután elimádkozott egy Üdvözlégyet a Szent Péter-téren összegyűlt hívekkel, majd egy perc csöndes imát kért a halottakért, sebesültekért, a családtagokért és az egész belga népért.

Arab zarándokok: Isten óvjon a gonosztól

Az  Egyiptomból, Irakból és a Közel-Keletről érkezett,  arab nyelvű zarándokokhoz intézett köszöntésében a pápa emlékeztetett rá, hogy az élet erősebb a halálnál. Fohászkodjunk, hogy Isten alakítsa át a szenvedők fájdalmát örömmé, szenvedésüket üdvösséggé és keresztjüket feltámadássá. Isten áldjon mindenkit és óvjon meg a gonosztól.

Nagyszerda

Nagyszerda

Júdás árulásának esetét tegnap Szent János, ma Szent Máté evangéliumából olvassuk. A két leírás lényegében megegyezik, de Máté röviden említést tesz a főpapok és Júdás megbeszéléséről és megállapodásukról, miszerint 30 ezüstpénz az árulás jutalma. Sokan megpróbálták már feltárni Júdás indítékát. Mi vezette őt Mesterének elárulásához? Talán csalódott volt és egészen más Messiást várt, mint amilyen Jézus akart lenni? Talán elveszítette tekintélyét az apostoli testületben? Vagy talán csak a kapzsiság és a pénzsóvárság vezette őt? A kevés evangéliumi adat alapján nehéz egyértelműen válaszolnunk ezekre a kérdésekre. Azt nem érdemes állítanunk, hogy Isten akarta, hogy áruló legyen és az isteni gondviselés tette Júdást a megváltás eszközévé, mert akkor elvennénk az ember személyes szabadságát és felelősségét, és felmentenénk Júdást a bűne alól.
A bűn mindig titok. És titok marad az is, miért engedi valaki, hogy a gonosz hatalmába kerítse őt. Titok, hogy miért lép valaki a bűn útjára. Titok, hogy miért áll valaki a sátán szolgálatába. Titok, hogy miért gondolja valaki azt, hogy ember létére szembeszállhat az Istennel. Titok, hogy miért utasítja el valaki az Istentől felé áradó szeretetet. Titok, hogy miért nem tér le a bűn útjáról. Minden ember szabadon választhatja a bűn útját vagy az Istennek való engedelmesség útját.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Előtted, Uram, bűnös és por vagyok: irgalmadból élek, neked köszönhetek mindent; alárendelem magam neked, hagyom, hogy fájdalmaid és szenvedéseid teljesen átalakítsanak; teljes engedelmességben és akaratodhoz simulva hagyatkozom terád.

Nagyböjti kalendárium – március 22., nagykedd

Idei nagyböjti kalendáriumunkkal az irgalmasság rendkívüli szentévéhez kapcsolódunk. Szent II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű, az isteni irgalmasságról szóló enciklikáját idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus feltámadásának ünnepére!

„… az evangéliumi átalakulás nem egyszer s mindenkorra lezáródó történés, hanem állandó folyamat, életstílus, mely a keresztény hivatásnak szükségszerű és elmaradhatatlan tulajdonságát jelenti. Ezen felül a szeretet állandó megtalálását és állhatatos megőrzését is megkívánja; a szeretetét, mely minden pszichológiai és szociológiai nehézség ellenére összeköt és fölemel egyszerre. Itt ugyanis az irgalmas szeretetről van szó, amely természete szerint teremtő szeretet. A kölcsönös emberi kapcsolatokban azonban az irgalmas szeretet soha nem csak az egyik fél tette, illetve magatartása. Még akkor sem, amikor minden jel arra mutat, hogy az egyik fél csak fölajánlja és adja, a másik pedig csak kapja és élvezi az irgalmat (pl. a gyógyító orvos, a tanító pedagógus, a gyermekét tápláló és nevelő szülő esetében), mert aki ajándékoz, a jótettében maga is mindig ajándékokat nyer.”

(Dives in misericordia, 83.)

Mindenható, örök Isten, segíts úgy ünnepelnünk Urunk szenvedésének szent titkát, hogy elnyerjük bűneink bocsánatát. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Himnusz CXV.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.

HIMNUSZ

Epeital elepeszti,

vérzi testét szeg, tövis;

lándzsa forrást nyit szívében:

ömlik drága vér s a víz;

ez a szent hab mos fehérre

eget, tengert, földet is.

Hű keresztfa, minden fánál

százezerszer nemesebb:

virág, lomb, fa, drága termés

erdőn nem nő becsesebb.

Édes ág te, édes szeg te,

de a terhed édesebb.

Hajtsd meg lombod, ó, magas fa,

nyisd ki védő ágaid.

Születtél bár oly keménynek,

most az egyszer légy szelíd,

és öleld át puha-lágyan

nagy Királyod tagjait!

E világnak áldozatját

méltón csak te fogtad át,

hullámhányta életpályánk

révbe rajtad át talált,

s mert a Bárány vére mosta,

le is győzte a halált.

Jézust, Atyját és a Lelket

szent himnuszunk zengje meg,

Hármas-Egynek dicsőségét

énekeljék mindenek,

mert az ő nagy kegyességük

a világnak üdve lett! Ámen.