Himnusz LXXII.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Megváltó Jézus, jó Urunk,

az égben örök koszorúnk,

ma kegyesen figyelj reánk

s hallgasd meg esdeklő imánk.

Szent hitvallódat e napon

fogadta fényes jutalom,

azóta évenként a nép

buzgón megüli ünnepét.

Minden viszontagság között

derűs békességben maradt,

hűségében töretlenül

az üdvösség útján haladt.

A világ tűnő öröme

szívét nem csábította el,

most égi angyalok között

boldog vígságban ünnepel.

Kérjük, kegyelmed adja meg,

hogy kövessük lépéseit.

Esdő imái ereje

szolgáid bűnét mossa le.

Áldjon, Krisztus, kegyes Király,

dicséret téged és Atyád,

s a Lelket, a Vigasztalót

meg nem szűnő időkön át. Ámen.

Úrangyala imádság: Ima Szíriáért és a Kirill pátriárkával való találkozóért

Ferenc pápa a vasárnapi Úrangyala elimádkozásakor - AFP

Vasárnap délben az Úrangyala elimádkozásakor Ferenc pápa számos időszerű témát érintett beszédében: a hívek imáját kérte a „kedves Kirill testvérével”, Moszkva és egész Rusz pátriárkájával való közelgő találkozója sikeréért, mexikói apostoli látogatásáért, valamint Szíria háborútól sújtott lakosságáért. Az olaszországi életvédő napra utalva sürgette, hogy minél előbb szüntessenek be minden életellenes merényletet, valamint felemelte szavát az emberkereskedelem szégyenletes bűne ellen. Végül jókívánságait küldte a Távol-Kelet családjainak a február 8-án beköszöntő holdújév alkalmából.

Beszédében, amelyet a napi evangéliumi szakasz elemzésével kezdett, Ferenc pápa emlékeztetett Szent Mandics Lipót és Szent Pió atyákra, akiknek földi maradványai ezekben a napokban a Szent Péter-bazilikában vannak elhelyezve.

A csodálatos halfogás

A vasárnapi evangéliumi szakaszban Szent Lukács Jézus első tanítványainak meghívását beszéli el (Lk 5,1-11). Az eseményre a mindennapi élet keretein belül kerül sor: a Genezáreti-tó partján néhány halász hálóit mosogatja egy eredménytelen, halfogás nélküli éjszaka után. Jézus beszáll Simon Péter bárkájába és megkéri, hogy kissé távolodjanak el a parttól. Majd a csónakról tanítja a parton összegyűlt sokaságot. Amikor befejezte tanítását, arra szólítja fel Simon Pétert, hogy evezzen a mélyre és vesse ki a hálót. Simon, aki már ismerte Jézust és megtapasztalta szavának csodálatos hatalmát, így válaszol: „Mester, egész éjszaka fáradoztunk, de semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót” (5).

Jézus az Úr, Isten megnyilvánulása

És nem csalatkozik hitében: a hálók valóban megtelnek, méghozzá olyan nagy mennyiségben, hogy szakadozni kezdenek (vö. 6). Ennek a rendkívüli eseménynek a láttán a halászokat nagy ámulat tölti el. Simon Péter Jézus lábához veti magát és így szól: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok” (8). Ez a csodás jel meggyőzte őt, hogy Jézus nem pusztán egy bámulatos mester, akinek szava igaz és hatalommal bír, hanem Ő az Úr, Isten megnyilvánulása. Jézus közelsége rádöbbenti Pétert saját kisszerűségére és méltatlanságára. Emberi szempontok szerint úgy gondolja, hogy mint bűnösnek, távolságot kell tartania a Szenttől. Valójában azonban éppen bűnös mivolta kívánja meg, hogy az Úr ne távolodjon el tőle, mint ahogy egy orvos sem távolodhat el a betegtől.

Az egyház küldetése, hogy mindenkivel megismertesse Isten ingyenes szeretetét

Jézus válasza Péternek megnyugtató és határozott: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel” (10). A galileai halász újból ezekbe a szavakba helyezi bizalmát és mindenét elhagyva követi Őt, aki Mesterévé és Urává vált. Ezt tette Jakab és János is, Péter munkatársai. Ez Jézus, és egyben az egyház küldetésének a logikája: útra kel és megkeresi, „kihalássza” a férfiakat és a nőket, nem prozelitizmusból, hanem azért, hogy mindenkinek visszaadja teljes méltóságát és szabadságát a bűnök megbocsátása által. Ez a kereszténység lényege: terjeszteni Isten megújító és ingyenes szeretetét, a befogadás és az irgalmasság mindenki felé irányuló magatartásával, hogy minden ember találkozhasson Isten gyöngédségével, és élete teljes legyen.

A pápa itt külön utalt a gyóntatókra: ők az elsők, akiknek az Atya irgalmasságát kell közvetíteniük, követve Jézus példáját, mint ahogy ezt tette a két szent szerzetes, Lipót atya és Pió atya is.

Isten irgalmassága sokkal nagyobb bűneinknél

A mai evangélium nyomán tegyük fel a kérdést: valóban bízunk-e az Úr szavában? Vagy elbátortalanodunk kudarcaink láttán? Az Irgalmasság Szentévében arra kaptunk meghívást, hogy vigaszt nyújtsunk mindazoknak, akik bűnösnek és méltatlannak érzik magukat az Úr szeretetére. Jézus szavaival forduljunk hozzájuk: „Ne félj!”. Az Atya irgalmassága nagyobb bűneidnél! Sokkal nagyobb, ne félj!”.

Szűz Mária segítsen bennünket, hogy megértsük: tanítványnak lenni annyit jelent, hogy a Mester nyomdokaiba lépünk. Ezek az isteni kegyelem nyomdokai, amely megújítja mindenki életét.

Csak politikai megoldás biztosíthatja Szíria békéjét – Ferenc pápa felhívása

Az Úrangyala elimádkozása után a Szentatya felhívással fordult a hívekhez és a nemzetközi közösséghez Szíria helyzetét illetően. A pápa aggodalommal követi a szeretett Szíria polgári lakosságának drámai sorsát. A háború borzalmai következtében hazájuk elhagyására kényszerülnek. A pápa bízik a nemzetközi közösség nagylelkű szolidaritásában: nyújtsanak megfelelő segítséget a menekülőknek, biztosítsák megélhetésüket és méltóságukat. Ezen felül minden erőfeszítést tegyenek meg arra, hogy mielőbb tárgyalóasztalhoz üljenek a konfliktusban érdekelt felek. Csak politikai megoldás biztosíthatja a kedves és háborútól sújtott ország számára a kiengesztelődés és a béke jövőjét. Ferenc pápa mindenkit arra kért, hogy imádkozzon sokat az ország békéjéért, majd a Szent Péter- teret megtöltő több tízezer hívővel együtt a Szűzanya közbenjárásáért fohászkodva olaszul elimádkozta az Üdvözlégy Mária-imát.

Ezután utalt rá, hogy Olaszországban ezen a vasárnapon tartották az Életvédő napot, amelynek idén a következő témát válaszották: „Az irgalmasság kivirágoztatja az életet”. A pápa csatlakozott az olasz püspökök kívánságához: az oktatási és szociális intézmények kötelezzék el magukat az emberi élet védelmében, fogantatásától kezdve természetes alkonyáig. Társadalmunkat meg kell gyógyítani az életellenes merényletektől. Ehhez szükség van a belső megtérésre, amely az irgalmasság cselekedeteiben nyilvánul meg.

Ferenc pápa üdvözlete Távol-Kelet népeinek a holdújév alkalmából

Ferenc pápa üdvözletét küldte mindazoknak a millióknak, akik a Távol-Keleten és a világ különböző részein a holdújévet köszöntik. Mindnyájuknak békét kívánt családjaik körében, hiszen a család az az elsődleges hely, ahol tagjai megélik és átadják egymásnak a szeretet és a testvériség, a javakban való osztozás, az egymás iránti figyelem és gondoskodás értékeit. Az újév hozza el mindnyájuk számára az együttérzés, az irgalmasság és a szolidaritás gyümölcseit. A pápa arra kérte a Szent Péter-téren összegyűlt híveket, hogy tapssal köszöntsék távol-keleti testvéreinket.

Végül a Szentatya köszöntötte a bérmálkozásra készülő fiatalokat, a különböző országokból érkezett zarándokokat, majd a római Mexikói Kollégium papi közösségét, akik hatalmas zászlójukkal jelentek meg a téren, jelezve, hogy imáikkal kísérik a pápa hazájuknak szóló, néhány nap múlva kezdődő apostoli útját.

A pápa megköszönte elkötelezettségüket, majd hozzátette, hogy Havannában találkozik kedves testvérével, Kirill pátriárkával. Mindenkinek szép vasárnapot, jó ebédet kívánva búcsúzott a hívektől, arra kérve őket, hogy ne feledkezzenek el imádkozni érte.

Évközi ötödik hét hétfője

Évközi ötödik hét hétfője

Sokan azt feltételezik Istenről, hogy a betegség, a szenvedés és a sokféle emberi nyomorúság tőle származik. Ehhez még azt is hozzáteszik, hogy így akarja büntetni a bűnös embereket. Elsősorban a nem hívők vélekednek így, de vallásukat gyakorló emberek szájából is hallani hasonló kijelentéseket, amikor váratlanul találkoznak a szenvedéssel, főként ha ők annak elszenvedői. A „Miért büntet így az Isten?” típusú kérdések mögött ez a felfogás húzódik meg. Úgy tűnik, a betegséget és a szenvedést nehezebb elfogadni, de könnyebb érte Istent hibáztatni. Ez az Isten-kép valójában teljesen torz és helytelen. Ez az elképzelés Istenről egyáltalán nem felel meg annak, amilyennek Isten megmutatkozik Jézus személyében, s amilyennek Jézus megmutatja előttünk a mennyei Atyát.
Éppen ellenkezőleg: Isten nem a betegségek okozója. Isten nem leli örömét abban, hogy szenvedések érik az embert. Isten az ember testi és lelki egészségét akarja. Nyilvános működése évei során ezért gyógyított meg oly sok beteget Jézus, visszaadva a testi egészséget, és hirdette, közvetítette Istentől a bűnök bocsánatát, visszaadva a lelki egészséget.
Ezt a hetet a betegek szolgálatára, látogatására szentelem. Nem csupán együttérzésemet akarom kifejezni, hanem együtt akarok lenni azzal, aki számára próbatételt jelent a betegség vagy a szenvedés.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Istenem, szívből bánom egész életem minden vétkét, mert ezzel rászolgáltam büntetésedre; mivel hozzád, legnagyobb jótevőmhöz hálátlan voltam; különösen pedig azért, mert téged, végtelenül jó Istent ezáltal megbántottalak!
Ígérem, hogy életemet megjavítom, és többé nem akarok vétkezni. Jézusom, add ehhez kegyelmedet!

A Harmadik Lelki Ábécéskönyv 18.

8. Tégy mindenkit mesterré, s míg mindet szereted, egyhez menekülj.

Harás maestros a todos, y amándolos, huye az uno.
Mindenkinek joga van ahhoz, hogy megtanulja ezt az imádságot

 
A szent próféta kifejti a fő okot a sok közül, ami miatt a szemlélődő embert egy sashoz hasonlíthatjuk: "Olyan, mint a sas, mert fiókáit repülésre bíztatja, gyakran fölöttük repül kiterjesztett szárnnyal" Nem helyes, hogy aki tudja, hogyan kell elérni a szemlélődés szárnyaló magasságait és ott fészket rakni, az megfeledkezzen a lent maradókról. Inkább bíztatnia kell minket, hogy mi is repüljünk, és ha tudunk és szeretnénk repülni, akkor helyes, ha kiterjeszti fölöttünk szárnyait és tanít minket a szárnyalás művészetére. És ha egy lecke nem elég, adjon nekünk többet, főleg mert az újoncnak jó képzés kell, ha repülésre szánja rá magát a szédítő magasságokban, ahol a szemlélődő oly magasan szárnyal, hogy már önmagát is elveszíti szem elől, mint aki azt írta magáról, hogy "testben-e vagy testetlenül, nem tudom" Mint a sas madár: a szemlélődőnek bíztatnia kell másokat, hogy szárnyaljanak a hegycsúcsokra, és olyan gondosan kell tanítgatnia őket, mint ahogy a madár tanítja fiókáit, mikor látja, hogy már készek a repülésre. Bíztassa őket és repüljön felettük: vagyis szóval és példával egyaránt tanítson, mert nem elég szóval noszogatni, mikor a tett, ami sokkal beszédesebb, hiányzik. Lebegjen ott fölöttük: mert úgy illik, hogy a mester múlja felül a tanítványt, és nem fordítva, és előrerepüljön az imádságban, kiesdve Annak segítségét, aki felé mindannyian repülünk. Így tanít meg sokakat a repülés művészetére, amire mindannyiunknak vágyakoznunk és minden erőnkkel törekednünk kell: Tégy mindenkit mesterré, s míg mindet szereted, egyhez menekülj. Mivel a betű két dolgot jelent, magyarázatunkat is két részre osztjuk. A betű első jelentése, hogy jó szóval és példával mindenkit mesterré tegyünk, adjuk át másnak az összeszedett ima művészetét, ha mi már megtanultuk, és nagyon szeressük tanítványainkat, hogy mind együtt siessünk ahhoz az Egyhez, aki a legfőbb tanító a mennyben. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy nem szabad minden időnket a külső tanítására fordítani, elhagyva a belső, titkos iskolát, ahol Isten tanítja a lelket, mert ha így tennénk, botcsinálta tanítók lennénk, akik amint úgy-ahogy elsajátítottak egy tárgyat, otthagyják a saját tanulmányaikat mások kedvéért, és ezért többé nem tanulnak tovább. Ehelyett mások tanítása közben mi magunk is szüntelenül repüljünk az összeszedett ima állandó tanulásában, ahol egyre magasztosabb dolgok várnak ránk. A betű második jelentése arra inti az összeszedett ima minden gyakorlóját, hogy mindenkitől tanuljon, mindenkit tekintsen mesterének valamilyen adott dologban vagy utánzásra méltó erényben. Minden egyéb dologban pedig szakadj el mindenkitől, bár szeresd továbbra is őket, és gyorsan szaladj ahhoz az Egyhez, akit mesterednek választasz, hogy ezt az utat tanítsa neked. Ne tárgyalj meg mindenféle dolgot bárkivel, hanem csak azt a jót kövesd, amit meglátsz bennük, és továbbra is szeresd őket. Ezért mondom, hogy az Egyhez menekülj, mert amikor valakihez menekülünk, azt reméljük, hogy megvéd, segít, szeret és dédelget minket. Én főleg azért szántam rá magamat ennek a könyvnek a megírására, hogy mindenkit tájékoztassak az összeszedett ima áhítatgyakorlatáról, és azért vettem be ebbe a betűbe a "mindenki" szót, hogy ezzel is megmutassam, hogy nem szabad válogatni, hanem mindenkit tanítani kell, aki szeretné tudni, hogyan járuljon a mindenség Urához, aki maga is azt kívánja, hogy mindenki szeresse és neki szolgáljon. Meg van írva, hogy az édes, fölöttébb ízletes bölcsesség kiáltó szóval hívja az embereket, nemcsak a magas hegyeken, hanem a városkapuknál és a piactereken is, ahol finom illatát árasztja. Vannak azonban némelyek, akik nem osztják a hitet, hogy bűnbe keveredett, testi örömöknek hódoló és világi ügyekben elmerülő emberek is gyakorolhatnának egy ilyen kiváló áhítatgyakorlatot, és még olyat is mondanak, hogy a házas ember aligha gondolhat Istenre.

Himnusz LXXI.

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Háromszor három óra már

az Úr kegyelméből lejár:

ki három és egy teljesen,

őt áldjuk dallal lelkesen.

Isten szentséges titkait

hűséggel tartsa tiszta szív:

Szent Péter itt a mesterünk,

gyógyító csodával tanít.

Lélekben zsoltározva így

a szent apostolok nyomán,

Krisztustól kérjünk általuk

a gyenge lábnak új erőt.

Dicsérjük őt, ki jó Atyánk,

és egyszülött örök Fiát,

s a Szentlelket, ki vigaszunk

meg nem szűnő időkön át. Ámen.

Ferenc pápa: Erősítsük meg azokat, akik bűnösnek és az Úr előtt méltatlannak érzik magukat!

Ferenc pápa a vasárnapi úrangyala előtt azt hangsúlyozta, hogy Péterhez hasonlóan mi azt gondoljuk, hogy a bűnös nem mehet Isten közelébe, Jézus viszont épp a közelünkben marad, miként az orvos sem hagyhatja a beteget magára.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai vasárnap evangéliuma Szent Lukács megfogalmazásában Jézus első tanítványainak meghívását beszéli el (Lk 5,1–11). Ez a mindennapi élet szokásos körülményei között történik: ott van néhány halász a Galileai-tó partján, akik, miután átdolgoztak egy éjszakát anélkül, hogy fogtak volna valamit, hálóikat mossák és rendezgetik. Jézus beszáll egyikőjük, a Péternek hívott Simon hajójába, megkéri, hogy távolodjon el kicsit a parttól, aztán hirdetni kezdi Isten szavát a nagyszámban odasereglett embereknek. Amikor befejezte beszédét, azt mondja Simonnak, hogy evezzen a mélyre és vesse ki a hálókat. Simon már ismerte Jézust, és tapasztalatot szerzett szavának csodatevő erejéről, ezért így válaszol: „Mester, egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk, de szavadra kivetem a hálókat” (Lk 5,5). E hitében pedig nem csalatkozik: a hálók ugyanis olyan sok hallal telnek meg, hogy majd szétszakadnak (vö. Lk 5,6).

Látva ezt a rendkívüli eseményt, a halászok teljesen elámultak. Simon Péter Jézus lábához veti magát, és kéri: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös vagyok” (Lk 5,8). Ez a csodajel meggyőzte arról, hogy Jézus nemcsak egy roppant nagy tanító, akinek igaz és hathatós szava van, hanem ő az Úr, Isten megnyilvánulása. Ez a közeli isteni jelenlét Péterben azt váltja ki, hogy erősen átérzi saját nyomorúságát és méltatlanságát. Emberi szempontból azt hiszi, távolságnak kell lennie a bűnös és a szent között. Valójában azonban éppen az ő bűnös állapota kívánja meg, hogy az Úr ne távolodjon el tőle, ahogyan az orvos sem hagyhatja magára a beteget.

Jézus megerősítő és határozott választ ad Simon Péternek: „Ne félj, mostantól emberhalász leszel” (Lk 5,10). És a galileai halász bízik ebben a szóban, ismét mindent otthagy, és követi azt, aki mesterévé és Urává vált. Így tett Jakab és János is, Simon munkatársai. Ez az a logika, amely Jézus küldetését és az egyház küldetését vezeti: megkeresni, „halászni” férfiakat és nőket, nem téríteni, hanem visszaadni mindenkinek a teljes méltóságot és szabadságot a bűnbocsánat által. Ez a kereszténység lényege: terjeszteni Isten újjászülő és ingyenes szeretetét, befogadóan és irgalmasan viselkedve mindenkivel, hogy mindenki találkozhasson Isten gyengédségével, és mindenkinek teljes élete legyen. Most különösen is gondolok a gyóntatókra: ők az elsők, akiknek az Atya irgalmát tolmácsolniuk kell, Jézus példáját követve, ahogyan a két szent szerzetestestvér is, Lipót atya és Pio atya tette.
A mai evangélium felteszi nekünk a kérdést: Tudunk-e valóban bízni az Úr szavában? Vagy engedjük, hogy elbátortalanodjunk bukásaink miatt? Az irgalmasság mostani szentévében az a feladatunk, hogy megerősítsük mindazokat, akik bűnösnek és az Úr előtt méltatlannak érzik magukat, akik levertek hibáik miatt; Jézus szavait kell mondanunk nekik: „Ne félj!” „Az Atya irgalmassága nagyobb a bűneidnél! Nagyobb, ne félj!” Segítsen minket Szűz Mária, hogy egyre jobban megértsük: tanítványnak lenni azt jelenti, hogy a Mester nyomdokaiba lépünk, és ezek a mindenkinek új életet adó isteni kegyelem nyomdokai.

A Szentatya szavai az Angelus után:

Nagy aggodalommal követem a heves harcokba keveredett civil lakosság drámai sorsát a szeretett Szíriában, akik mindenüket maguk mögött hagyva menekülni kénytelenek a háború borzalmai elől. Kívánom, hogy nagylelkű szolidaritást tanúsítva az emberek adják meg nekik a szükséges segítséget az életben maradáshoz és méltóságuk megőrzéséhez, és felhívást intézek a nemzetközi közösséghez, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az érintett felek sürgősen tárgyalóasztalhoz üljenek. A konfliktusnak csak a politikai rendezése képes a kiengesztelődés és a béke jövőjét biztosítani annak a szeretett és meggyötört országnak, amelyért, kérlek, sokat imádkozzatok; de most is mindannyian imádkozzunk Máriához a szeretett Szíriáért: Üdvöz légy, Mária…

Kedves testvéreim!

Ma Olaszországban az élet napját tartják, melynek témája: „Az irgalmasságtól kivirágzik az élet.” Csatlakozva az olasz püspökökhöz azt kérem, hogy az oktatási és szociális intézmények megújult elköteleződéssel dolgozzanak az emberi élet érdekében, fogantatásától annak természetes végéig. Segíteni kell társadalmunkat, hogy kigyógyuljon az élettel szembeni minden merényletből, merjen belsőleg megváltozni, ami az irgalmasság cselekedetein keresztül is megmutatkozik. Üdvözlöm és bátorítom a római egyetemi oktatókat és mindazokat, akik igyekeznek kiállni az élet kultúrája mellett.

Holnap tartjuk az emberkereskedelem elleni küzdelem világnapját, amely lehetőséget kínál mindenkinek, hogy segítse korunk új rabszolgáit kizsákmányolásuk súlyos láncainak összetörésében, valamint szabadságuk és méltóságuk visszaszerzésében. Gondolok a sok nőre és férfira, továbbá a sok-sok gyermekre! Mindent meg kell tennünk, hogy legyőzzük ezt a bűncselekményt és ezt a tűrhetetlen szégyent!

Távol-keleten és a világ számos részén férfiak és nők milliói ünneplik holnap a holdújévet. Mindannyiuknak kívánok, hogy derű és béke töltse el őket családjuk körében, amely az elsődleges hely, ahol az emberek megélik és átadják egymásnak a szeretetnek és a testvériségnek, az együttélésnek és az osztozásnak, az egymásra figyelésnek és az egymással való törődésnek az értékeit. Kívánom, hogy az újév az együttérzés, az irgalmasság és a szolidaritás gyümölcseit hozza! Ezeket a távol-keleti testvéreket és nővéreket, akik holnap ünneplik a holdújévet, köszöntsük innen tapssal!

Köszöntöm a zarándokokat, a plébániai csoportokat és a társulatokat, akik Olaszországból, Spanyolországból, Portugáliából, Ecuadorból, Szlovákiából és más országokból érkeztek. Túlságosan sokan vannak ahhoz, hogy felsoroljam mindegyiket. Csak a bérmálkozókat említem, akik a trevisói, a padovai, a cuneói, a lodi, a comói és a crotonei egyházmegyéből jöttek. Mind itt vannak, látom őket! Köszöntöm a római mexikói kollégium papi közösségét, a többi mexikóival együtt: köszönöm, hogy imáitokkal kíséritek apostoli utamat Mexikóba, melyre néhány nap múlva indulok, valamint találkozómat is az én kedves Kirill testvéremmel Havannában.

Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Évközi ötödik vasárnap

Évközi ötödik vasárnap

Kivetem a hálót

 
Ernest Hemingway, az 1954-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett regényíró azzal kezdi Az öreg halász és a tenger című művét, hogy a halász már nyolvannégy napja nem fogott semmit. Kezdetben, negyven napig egy fiú is vele járt halászni, de szülei megbélyegezték a halászt, szerencsétlennek nevezték, ezért nem mehetett többé vele. A fiú sajnálta az öreget, ezért esténként lejárt hozzá a partra, segített neki megfoltozni a vitorlát, amely a hajó árbocára csavarodva olyan volt, mint az örökös vereség lobogója. Egy napon aztán az öreg halásznak szerencséje van, hatalmas hal akad a horgára. A cápák azonban megtámadják, megeszik a halat, amelynek csak a csontvázát tudja napokkal később partra vinni. A regény a küzdelemről szól. Küzdelem a tengerrel, a hallal, a ragadozókkal, az időjárással, a természet erőivel. Az ember küzdelme önmagával, önmaga emberségével. A történet végére a fiú újra csatlakozik az öreghez, mert abban bízik, hogy majd ő fog szerencsét hozni neki.
A mai evangéliumban szereplő Péter apostol ugyan nem nyolcvannégy, hanem csak egy napig nem fogott semmit, de már ezt is kudarcként élte meg társaival együtt. Mesterségéhez jól értett, az évek során sok tapasztalatot szerzett, tudta jól, hogy mikor és hol tud eredményesen halászni. Ezen a bizonyos napon talán ő maga sem értette, hogy munkája miért volt sikertelen. Mindenesetre nem aggódott, jogosan remélte, hogy majd a következő napon nagyobb szerencséje lesz. Aznapra befejezte a munkát, és a többiekkel együtt mosták hálóikat. Ma már nem lesz szükség a bárkára, nyugodtan használhatja Jézus, ha onnan szívesebben tanítja az embereket. Úgy tűnik, hogy Jézus kérése váratlanul éri őt. Talán arra gondolhatott, hogy a tanításhoz biztosan ért a Mester, de a halászathoz kevésbé. Mégsem utasítja vissza a kérést, hanem készséggel teljesíti azt. Utalást tesz ugyan arra, hogy egész éjszaka dolgoztak, de mégsem tartja reménytelennek az ötletet. Készségét, engedelmességét és beleegyezését így fejezi ki: „de a te szavadra kivetem a hálót.” Engedelmességét Jézus csodával jutalmazza, annyi halat fognak, amennyit korábban még soha. A csoda láttán megvallja bűnösségét, majd pedig új feladatot kap Jézustól, aki ezt mondja neki: „Ezentúl emberhalász leszel.”
Az Egyház az emberhalászat csodálatos feladatát végzi évszázadok óta és ezt fogja tenni a világ végezetéig. Az apostolok mai utódai azzal a meggyőződéssel végzik feladatukat, hogy Isten hívta meg őket erre és Isten munkatársai. Nem fogságba akarják vetni az embereket hanem elvezetni őket arra az igazi szabadságra, amelyet Isten adhat mindenkinek. Isten hálójába kerülni azt jelenti, hogy Isten országához tartozunk. Azok az emberek, akik elfogadják, hogy az emberhalászok titokzatos hálója kifogja őket, döntésükkel az üdvösséget választják és elindulnak Isten felé. Az irgalmas Isten az ember üdvösségét akarja. Meg akar menteni minket a kárhozattól és az örök boldogságot adja nekünk. Az emberhalászat tanúságtételt jelent. Törekedjünk arra, hogy keresztény életünk jel legyen mindazoknak, akik keresik az irgalmas és üdvözítő Istent.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te Péter apostolt és halásztársait követésedre és emberhalászatra hívtad meg. Ők kezdetben nem értették pontosan mit jelent új feladatuk, az emberhalászat, mégis olyan erővel ragadta meg őket a te hívásod, hogy nem tiltakoztak és nem ellenkeztek, hanem rögtön indultak és tanítványaid lettek. Benned felismerték az Isten Fiát, akinek odaadhatják életüket, s akit érdemes szolgálniuk. Segíts minket, akiket szintén meghívsz követésedre és szolgálatodra, hogy mi is készséggel fogadjuk hívásodat, és bátran vállaljuk az emberhalászatot, amivel megbízol minket!