Zsolozsma LXXXI.

Izajás próféta könyvéből 

58, 1-12
Az Istennek tetsző böjt 

Ezt mondja az Úristen: Kiálts teli torokból, ne kíméld magad, emeld föl hangodat, mint a harsona! Hirdesd népemnek hűtlenségét, Jákob házának bűneit!Mert hiszen napról napra keresnek, és szeretnék megismerni útjaimat, mint olyan nemzet, amely az igazsághoz szabja tetteit, és nem hagyja el Istenének törvényét. Igaz ítéletet követelnek tőlem, és Isten közelségét óhajtják: „Miért böjtölünk, ha nem látod meg, és miért sanyargatjuk magunkat, ha nem veszed észre?” De lám, még böjtöléstek napján is csak a hasznot keresitek, és sanyargatjátok munkásaitokat. Veszekedés és perlekedés közt böjtöltök, és ököllel ütitek le a szegényt. Bizony, mostani böjtöléstek soha nem szerez nektek meghallgatást a magasságban. Talán az ilyen böjt tetszik nekem, és ilyen az a nap, amelyen az ember megsanyargatja magát? Lehajtjátok fejeteket, mint a káka, és zsákot meg hamut teríttek magatok alá: ezt nevezitek ti böjtnek, olyan napnak, amely tetszik az Úrnak?T udjátok, milyen az a böjt, amelyet én kedvelek? Ezt mondja Isten, az Úr: Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba! Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől!Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded. Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol; könyörgő szavadra így felel: „Nézd, itt vagyok.”Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik. Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha. Újra felépíted az ősi romokat, és helyreállítod a régi nemzedékek építette alapfalakat. A rések betöltőjének neveznek majd, és a romba dőlt házak felépítőjének.

Ferenc pápa katekézise a testvéri kapcsolatokról az általános kihallgatáson

Ferenc pápa szerdán délelőtt a Szent Péter téren tartott általános kihallgatás során a szinódusi előkészület jegyében folytatta a család témájának elemzését, és ezúttal a testvéri kapcsolatok jelentőségéről beszélt.

A testvériség egyetemes tapasztalat

“A családról szóló katekézis útján, miután eddig az anya, az apa és a gyermekek szerepéről elmélkedtünk, most a testvérekén a sor. „Testvér és nővér”, ezek olyan szavak, melyeket nagyon szeret a kereszténység. A családi tapasztalat révén pedig minden kultúra és minden nép megérti azt. A testvéri kapcsolat különleges helyet foglal el Isten népének a történetében, mely a kinyilatkoztatást az emberi tapasztalat eleven légkörében kapja meg. A zsoltáros a testvéri kapcsolat szépségéről énekel:  „Nézzétek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek a testvérek!” (Zsolt 132,1). Ez igaz, a testvériség szép! Jézus Krisztus teljessé tette a fivér és nővér lét emberi tapasztalatát, amikor felvette azt a szentháromságos kapcsolatba és így lehetővé tette, hogy messze túllépje a családi kötelékeket és felülmúljon minden kívülállást.

A bűn megrontja a testvéri kapcsolatot

Tudjuk, hogy amikor a testvérek között az ilyen testvéri kapcsolat megromlik, akkor megnyílik az út a konfliktusok, az árulás, a gyűlölet fájdalmas tapasztalata előtt. Káin és Ábel bibliai története ennek a negatív végkimenetelnek a története. Ábel meggyilkolása után Isten megkérdezi Káint: „Hol a testvéred? (Ter  4,9a). Ezt a kérdést az Úr minden nemzedék során továbbra is megkérdezi. Sajnos, minden nemzedék meg nem szűnően ismétli Káin drámai válaszát: „Nem tudom. Talán őrzője vagyok a testvéremnek? (Ter 4,9b). Amikor megromlik a kapcsolat a testvérek között, az egy csúnya dolog, rossz az egész emberiség számára.  A családban is hány testvér veszekszik apróságok miatt, vagy egy örökség miatt, aztán nem beszélnek többé egymással, már nem is köszönnek egymásnak.

Az Úr kegyelmével a testvérek egységéért

A testvériség az egy nagy dolog, gondoljatok csak arra, hogy az összes testvér ugyanannak az anyának a méhében lakott kilenc hónapon át és így az anyának a testéből származnak. Nem lehet összetörni a testvériséget! Gondoljunk most egy kicsit azokra az ismerős családokra, ahol a testvérek szemben állnak egymással, összevesztek, kérjük az Úr segítségét ezekért a családokért, talán a mi családjainkban is vannak hasonló esetek. Az Úr segítse, hogy a testvérek egységre lépjenek és újra életre keltsék a családot! A testvérséget nem szabad összetörni!

Amikor mégis összetörik, ugyanaz történik, mint Káinnal és Ábellel történt. Amikor pedig az Úr megkérdezi Káintól, hogy hol a te testvéred, a válasz: „Én nem tudom, nem érdekel engem az én testvérem”. Ez nagyon csúnya, nagyon fájdalmas ezt hallani. Imádságainkban mindig fohászkodjunk ezekért a megosztott testvérekért.

A testvériség családi tapasztalata vezet be a világba

A testvérség köteléke, amely a családban a testvérek között jön létre, az egymás iránti nyitottságra nevelés légkörében születik meg, és ez a szabadság és a béke nagy iskolája. A családban a testvérek között tanuljuk meg azt az emberi együttélést, amit a társadalomban kell élnünk. Talán nem vagyunk mindig a tudatában, de éppen a család az, mely bevezeti a testvériséget a világba. Az érzelmek és a családi nevelés által táplált ilyen első tapasztalatból kiindulva a testvériség stílusa kisugárzik, mint egy ígéret az egész társadalomra és a népek közötti kapcsolatokra.

Isten megáldja a testvéri kapcsolatokat

Az áldás, amit Isten Jézus Krisztusban kiáraszt a testvérség ilyen kapcsolataira, elképzelhetetlen módon kitágítja azt, képessé téve arra, hogy túllépjen a nemzet, a nyelv, a kultúra, egészen a vallásig menően, minden megkülönböztetésen. Gondoljatok arra, mivé is válik az emberi kapcsolat, ami egyébként önmagában véve nagyon is különböző, amikor elmondhatjuk egymás között: Ez valóban egy testvér, ez tényleg olyan, mint az én nővérem! Ez nagyon szép! A történelem egyébként épp elégséges módon megmutatta már, hogy a szabadság és az egyenlőség, a testvériség nélkül, mennyire önző és megalkuvó, és érdekhez kötődő lehet.

A kistestvérek segítése

A testvériség a családban különleges módon felragyog, amikor azt látjuk, hogy törődéssel, türelemmel és szeretettel veszik körül a kistestvért és a kishúgot, a beteget, vagy éppen a fogyatékos testvért. Rengetegen vannak világszerte az ilyen testvérek, akik így tesznek és talán nem becsüljük meg kellőképpen a nagylelkűségüket. A nagycsaládokban pedig, ahol sok a gyermek - ma is köszöntettem egy ilyen családot, ahol kilenc gyermek él - a legnagyobb fiú- és a lánytestvér segíti az apját az anyját a kicsik gondozásában. Szép dolog, amikor a testvérek így segítik egymást a munkában.

A testvériség erős tapasztalata

Az a tény, hogy fiú- vagy lánytestvéred  van, aki szeret téged, egy nagyon erős tapasztalat, amit nem lehet sem megfizetni és semmi mással sem lehet helyettesíteni. A kisebbektől, a gyengébbektől, a szegényebbektől kell nekünk gyengédséget tanulnunk: „Joguk” van arra, hogy törődjünk velünk szívvel és lélekkel. Igen, ők a mi testvéreink, és mint ilyeneket kell őket szeretnünk! Amikor ez megtörténik, amikor a szegények úgy vannak, mintha otthon lennének, akkor a mi keresztény közösségünknek megújul az élete. A keresztények ugyanis eléje mennek  a szegényeknek és a gyengéknek, nem is egy ideológia program iránti engedelmesség jegyében, hanem az Úr szava és példája nyomán, amely azt jelzi, hogy mindnyájan testvérek vagyunk. Ez az Isten szeretetének és az emberek közötti mindenféle igazságosságnak az alapelve.

Imádsággal a testvériség ápolásáért

Egy dolgot javasolnék nektek, mielőtt befejezném, már csak pár sor van hátra: Csendet tartva mindenki gondoljon a testvérére és nővérére, és ebben a csendben szívből imádkozzék érte. (Csend) Ezzel az imádsággal, ezzel a gondolattal most idehoztuk őket erre a térre, hogy áldást kapjanak. Köszönöm.

Ma, sokkal inkább mint valaha, a testvériséget el kell vinni a technokrata és bürokrata társadalmunkba: akkor tehát a szabadság és az egyenlőség megkapja az őket megillető jogos hangsúlyt.  Ezért ne fosszuk meg könnyű szívvel a családjainkat félelemből vagy kisebbrendűségi érzésből a fiú- és leánygyermekek tágasabb testvéri tapasztalatától. És ne veszítsük el a bizalmunkat a távlatok tágasságában, hogy a hit képes meríteni ebből a tapasztalatból, az Isten áldásától megvilágítva.

Felhívás a Közel-kelet és Észak-Afrika békéjéért

Szeretnélek arra felszólítani benneteket, hogy imádkozzunk azokért az egyiptomi testvéreinkért, akiket három napja gyilkoltak meg Líbiában,pusztán csak azért, mert keresztények. Az Úr fogadja be őket a házába, adjon erősítést a családtagjaiknak és a közösségeiknek. Imádkozzunk a Közel-kelet és Észak-Afrika békéjéért, emlékezve az elhunytakra, a megsebesültekre és a menekültekre. A nemzetközi közösség találjon békés megoldást a nehéz helyzetre Líbiában!

Hamvazószerda

Hamvazószerda

 
A húsvétot megelőző negyvennapos nagyböjt kezdete a hamvazószerda idén február 18-ára esik.
Hamvazószerda abból az ősi hagyományból ered, hogy a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Hamvazás, impositio cinerum. A nagyböjt kezdetét jelző szertartás  A 4. századtól a nyilvános bűnbánatot tartó és nagycsütörtökön feloldozást nyerő bűnbánók a nagyböjt első napján mezítláb, zsákszerű vezeklő ruhában, a templom kapujában várták a püspököt, aki a templomba vezette őket. Elmondták a bűnbánati zsoltárokat, majd a püspök fejükre tette a kezét. Megszórta őket hamuval, feladta nekik a ciliciumot, kirótta a penitenciát és meghintve őket szenteltvízzel, miként az Úr a paradicsomból Ádámot, kiutasította őket a templomból. A nagyböjtben többé a templomba nem mehettek, csak az ajtóban állottak és a betérő hívek imádságát kérték. Eleinte a hamuval való megszórás csak nyilvános bűnbánók szertartása volt. A hívek közül azonban sokan csupán alázatosságból szintén meghintették magukat hamuval. A 10. századtól kezdve külön megáldották a hamut, melyet az előző év virágvasárnapi barkáiból állítottak elő. A nyilvános vezeklés megszűntével, a 14. századtól a hamvazás szertartása mint a nagyböjt kezdete általánossá lett. A hamvazás személy szerint szól a hívőnek. A pap az előző évben megszentelt és elégetett barka hamujából keresztet rajzol a hívő homlokára a hamuval, vagy a fejére hinti a hamut, a következő szavak kíséretében: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel” vagy: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumnak. A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást. Mivel a vasárnapokat az Egyház nem számítja böjti napnak, a VII. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt, így hamvazószerdától húsvét vasárnapig a böjti napok száma éppen negyvenet tesz ki. Miért éppen negyven napig tart a nagyböjt? A Szentírásban számos esemény kapcsolódik a negyvenes számhoz, ami ezeknek a jelentőségét hangsúlyozza. Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jónás próféta negyven napos böjtöt hirdetett Ninivében. A böjt vallásos gyakorlata a figyelem középpontjába állítja a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés fontosságát, jelzi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását

Zsolozsma LXXX.

A példabeszédek könyvéből 

8, 1-5. 12-36
Az örök bölcsesség dicsérete 

Hát a bölcsesség nem kiált, és az okosság nem hallatja szavát? Fönt a magaslaton, az út fölött, ott áll, ahol az utak keresztezik egymást. A város kapuinál, a kapuk nyílásánál hangosan kiáltja: „Férfiak, hozzátok intézem szózatom, emberek, nektek szól a szavam! Ó, ti együgyűek, legyetek okosak végre, és ti, balgatagok, térjetek már észre! Nekem, a bölcsességnek birtokomban van az eszesség, én találtam fel az éleslátás tudományát. Az én tulajdonom a jó tanács és a siker, enyém az okosság, és enyém a lelkierő. Az Úr félelme a rossznak utálata. A gőg és a fennhéjázás, a gonosz élet és a száj hamissága gyűlöletes nekem. Akik szeretnek, azokat szeretem, s aki keres, az rám is talál. Általam kormányoznak a királyok, és tesznek igazságot a tisztségviselők. Általam uralkodnak a fejedelmek, és ítélkeznek a főemberek az egész föld fölött. Nálam van a gazdagság, s nálam a dicsőség, a tekintélyes vagyon és az igazságosság. Gyümölcseim jobbak, mint az arany és a színarany, hasznom többet ér, mint a válogatott ezüst. Az igazságosság útjain járok, annak ösvényén, ami jogos. Azoknak, akik szeretnek, vagyont adok, és megtöltöm csűreiket. Alkotó munkája kezdetén teremtett az Úr, ősidőktől fogva, mint legelső művét. Az idők előtt alkotott, a kezdet kezdetén, a föld születése előtt. Amikor létrehozott, még ősvizek sem voltak, és a forrásokból még nem tört elő a víz. Mielőtt a hegyek keletkeztek volna, korábban hívott létre, mint a halmokat, amikor a földet és a mezőket még nem alkotta meg, és a föld első rögét sem. Ott voltam, amikor az eget teremtette, s az ősvíz színére a kört megvonta, amikor a felhőket fölerősítette, s az ősforrások erejét megszabta; amikor kijelölte a tenger határát – és a vizek nem csaptak ki, amikor megrajzolta a föld szilárd részét. Ott voltam mellette, mint a kedvence, napról napra csak bennem gyönyörködött, mindig ott játszottam a színe előtt. Játszottam a földkerekségen, s örömmel voltam az emberek fiai között. Nos hát, fiaim, hallgassatok rám! Jól járnak, akik megtartják útjaimat. Halljátok meg intő szavamat: legyetek bölcsek, s ne tagadjátok meg tőle a figyelmet! Boldog ember, aki hallgat rám, aki napról napra őrködik ajtómnál, s őrzi kapuim félfáit. Aki megtalál, az életet talál, és elnyeri az Úrnak tetszését. De aki vét ellenem, saját lelkének árt, akik elvetnek, a halált kedvelik.”

Pápai szentmise kedd reggel a 21 vértanú kopt keresztényért

"Imádkozzunk a 21 kopt vértanú keresztényért!" - Ferenc pápa miséje kedd reggel a Szent Márta házban - OSS_ROM

„Ajánljuk fel ezt a szentmisét a lefejezett 21 kopt testvérünkért, melynek egyetlen oka az volt, hogy keresztények”. Ferenc pápa a Szent Márta ház kápolnájában kedd reggel tartott szentmise elején kérte: „Imádkozzunk értük, hogy az Úr vértanúként fogadja őket, imádkozzunk a családjaikért, Tawadros (kopt ortodox pátriárka) testvéremért, aki annyit szenved! Légy az én védelmezőm, Istenem, menedékem és mentsváram, vezess engem a neved szeretetéért!”

Ferenc pápa szenvedélyes hangú homíliát tartott kedd reggel a Szent Márta házban:

„Képesek vagyunk mindnyájan a jóra, de arra is, hogy szétromboljuk azt, amit Isten teremtett”. Az özönvíz pusztításáról szóló olvasmányt szemlélve a pápa kijelentette: „Az ember képes szétrombolni a testvériséget és ebből születik a háború és a megosztottság”. Ferenc pápa kemény és határozott hangon ítélte el azokat a „halál-vállalkozókat”, „akik fegyvert árusítanak a háborúban szemben álló feleknek, hogy folytassák a háborút”.

Az ember képes lerombolni az Isten művét és szétzúzza a testvériséget

Ferenc pápa a Teremtés könyvének drámai szakaszához fűzte gondolatait, mely az Isten haragját mutatja be az ember gonoszsága miatt és ami előre jelzi az özönvíz pusztítását. A pápa keserűen állapította meg, hogy „az ember hatalmasabbnak tűnik az Istennél és képes arra, hogy szétrombolja azt, amit az Isten teremtett”. „A Biblia számos példája tanúsítja mindazt a gonoszságot, Szodoma és Gomorra példájától kezdve egészen Bábel tornya építéséig, amire az ember képes. A rossz befészkelte magát a szívének a közepébe”.

A hírek 90 százaléka pusztításról szól

„De atyám, ez a megközelítés nem túlságosan negatív? – tehetne valaki ellenvetést. De ez az igazság! Képesek vagyunk szétrombolni a testvériséget: Káin és Ábel a Biblia első lapjain! Szétrombolják a testvériséget. Ez a háború kezdete, nem igaz? A féltékenység, az irigység, a kapzsiság, a mind nagyobb hatalom vágya. Igen, ez negatívnak tűnik, de valóságos! De vegyétek csak az újságokat, mindegy melyiket, lehet baloldali, centrista  vagy jobboldali, mindegy! Meglátjátok, hogy a hírek 90 százaléka pusztításról szól. Több mint 90 százaléka! És ez napról napra!”

„Mi történik az ember szívében? – tehetjük fel a kérdést. Jézus azt mondta, hogy az ember szívéből származik minden gonoszság. A mi gyenge szívünk meg van sebezve”.

A halál vállalkozói fegyvert árusítanak a szembenálló háborús feleknek

„Mindig létezik az autonómia, a függetlenség vágya - hangsúlyozta a pápa – hogy én azt teszem amit akarok, és ha azt akarom, akkor azt csinálom. És ha háborút akarok csinálni, akkor háborút csinálok”. „De miért vagyunk ilyenek?” – kérdezte a pápa. „Azért, mert lehetőségünk van pusztítani, ez itt a probléma! Aztán a háborúban, a fegyverkereskedelemben…? De mi vállalkozók vagyunk? – lehetne szólni. Igen, de miféle? A halálé? Vannak országok, ahol fegyvert adnak el annak, aki háborúban áll, és azért adják el a fegyvert, hogy az tovább folytassa a háborút. Képesség a pusztításra! És ez nem jön közelről, tőlünk?  A szív minden belső szándéka nem más, mint a rossz! Bennünk van ez a mag, ez a lehetőség. De a miénk a Szentlélek is, aki megment! De választanunk kell, a kis dolgokban!”

A pápa óva intett a fecsegéstől, a megszólástól, akár a plébánián, akár a közösségben, amikor féltékenyég és irigység jelentkezik, amikor a plébánoshoz megyünk megrágalmazni valakit. Ez az a gonoszság, a rombolás képessége, ami mindannyiunkban megvan. Az egyház most, Nagyböjt közeledtével erről elmélkedik.

Vigyázzunk, hogy a szívünk meg ne keményedjen

Ferenc pápa ezután a napi evangéliumra figyelt, melyben „az apostolok egymással veszekednek, mert elfelejtettek kenyeret hozni magukkal. Az Úr arra inti őket, hogy óvakodjanak a farizeusok kovászától és Heródes kovászától. Ezt a két példát használja az Úr. Heródes gonosz és gyilkos,  a farizeusok képmutatók! Majd az Úr arra emlékezteti őket, hogy megtörte nekik az öt kenyeret és arra buzdítja őket, hogy gondoljanak az üdvösségre  és mindarra, amit az Úr tett értünk. De ők nem értették, mert a szívük megkeményedett ettől a gonoszságtól, ahogy így vitatkoztak egymás között, azt keresve, ki a vétkes azért, hogy elfelejtkeztek a kenyérről”.

Válasszuk a jót azzal az erővel , amit Jézus ad nekünk

„Komolyan kell vennünk az Úr üzenetét – hangsúlyozta a pápa – ezek nem idegen dolgok tőlünk, nem egy marslakó beszéde ez! Az ember képes arra, hogy nagyon sok jót tegyen!” Ferenc pápa Teréz anya példájára utalt, aki „napjaink egy asszonya volt”. „Mindnyájan képesek vagyunk megannyi jót tenni, de képesek vagyunk pusztítani is, pusztítani kicsiben és nagyban, akár a saját családunkban! Elpusztítani a gyerekeket, amikor nem hagyják felnőni őket a jóban, megsemmisíteni a gyerekeket. Éppen ezért szükséges az állandó szemlélődés, az imádság, az egymással szembesülés, hogy ne essünk ebbe a gonoszságba, ami mindet elpusztít.”

„Legyen erőnk, Jézus erre emlékeztet és ma ezt mondja: Emlékezzetek rám, hogy én értetek ontottam a véremet, emlékezzetek rám, hogy megváltottalak benneteket, emlékezzetek rám, hogy nekem van erőm végigkísérni benneteket az élet útján, nem pedig a gonosz útján, hanem a jóság, az egymás segítése útján, nem a rombolás útján, hanem az építés útján, hogy családot építsünk, várost építsünk, kultúrát, hazát.”

A böjt során imádkozzunk, hogy ne csapjanak be minket a kísértések

„Kérjük az Úrtól, hogy ma, a Nagyböjt kezdete előtt, adja meg nekünk a kegyelmet, hogy segítségével mindig ezt az utat válasszuk, és ne engedjük, hogy a kísértések elcsábítsanak bennünket és rossz útra vigyenek” – fejezte be homíliáját Ferenc pápa a kedd reggel tartott homíliájában.

Merjetek boldogok lenni! – pápai üzenet a 2015-ös ifjúsági világnapra

A brazil fiatalok átadják a világtalálkozó keresztjét lengyel társaiknak

Virágvasárnap, március 29-én ünnepeljük a 30. ifjúsági világnapot, amelyre Ferenc pápa a nyolc boldogság témaköréből a következőt választotta üzenetéhez: „Boldogok a tisztaszívűek: ők meglátják Istent” (Mt 5,8). 2016 júliusában Krakkóban kerül sor a következő nemzetközi ifjúsági világnapra.

A boldogság vágya Krisztusban teljesül be

A boldogságkeresés mindig, minden életkorban meghatározó az ember számára. Isten ültette szívünkbe a boldogság, a teljesség keresésének elnyomhatatlan vágyát. Mielőtt a bűn belépett volna az emberi történelembe, ez a boldogság teljes volt, mert semmi nem választott el minket Istentől. Egységben éltünk Istennel, az emberekkel, a természettel, önmagunkkal. Ez a harmónia azonban megtört, elvesztettük az irányt; a hatalom és az élvhajhászás a szomorúság és szorongás szakadékába taszított minket. Jézus azért jött el, hogy életével, halálával és feltámadásával megváltson minket a bűntől, és új távlatokat nyisson meg előttünk. Krisztusban beteljesülnek a jó és a szépség utáni álmaink. Csak ő válthatja valóra sok-sok kívánságunkat, a világ hamis ígéreteinek csalódása után.

Boldogok a tisztaszívűek: őrizzétek a szerelmet

Az ifjúság időszakában virágzik ki a szívekben az igaz, szép és nagy szerelem mély vágya. Ne engedjétek, hogy ezt az igaz értéket meghamisítsák, beszennyezzék! Megsebzi a szívet, amikor az emberi kapcsolatokat megrontja az önzés, az élvezet mindenáron való keresése. Ne féljetek az igazi szerelemtől, de vigyázzatok, hogy azt ne banalizáljátok pusztán szexuális síkra. Szépség, szeretetközösség, hűség és felelősség kéz a kézben járnak. Merjetek árral szemben úszni, a pillanatnyi élvezetek helyett örökre elkötelezni magatokat. Én bízom bennetek, merjetek boldogok lenni! – buzdítja üzenetében Ferenc pápa a fiatalokat.

…mert meglátják Istent az imádságban, a Szentírásban és a testvérekben

Boldogok, akik meglátják Isten arcát. De hol találkozhatunk Istennel? Az imádságban, a Szentírásban, és a testvéreink arcában pillanthatjuk meg Őt. Ezért fontos, hogy imádkozzatok! Beszéljetek úgy Jézussal, mint a legjobb és legközelibb barátotokkal. Olvassátok gyakran a Szentírást, kezdjétek az evangéliumokkal. Minden nap egy kis szakaszt, hagyva, hogy Isten szava beszéljen a szívetekhez, megvilágítsa lépteiteket. De rájöttök majd, hogy Isten arcát a testvérekben is megláthatjátok: a szegények, az éhezők, a szomjazók, az idegenek, a betegek, a bebörtönzöttek arcában.

A házasság nem ment ki a divatból. Mondjatok igent a papi hivatásra

Ferenc pápa az ifjúsági világnapra írt üzenetében a házasság, a család és a papság hivatásáról is szólt. Sokan azt hihetitek – írja a pápa a fiataloknak -, hogy a házasság kiment a divatból, pedig ez nem igaz! Éppen ezért az egész egyházi közösség most a családnak az egyházban és a mai világban betöltött küldetéséről elmélkedik (ld. családszinódus). Fontoljátok meg a szerzetesi vagy papi hivatást is. Milyen szép látni olyan fiatalokat, akik elfogadják a hívást, hogy teljesen Krisztusnak és egyházának szenteljék életüket! Ne feledjétek: Isten akarata a mi boldogságunk!

Zarándokolva Krakkó felé

Az idei ifjúsági világnap az utolsó a krakkói nagy találkozó előtt, amelyre az egész világról érkeznek majd fiatalok. Éppen harminc évvel ezelőtt alapította Szent II. János Pál pápa az ifjúsági világnapot, és ez a kezdeményezés valóban gondviselésszerűnek és prófétainak bizonyult. Adjunk hálát az Úrnak a becses gyümölcsökért, amelyeket e világnapok hoztak annyi fiatalnak. Hány életbe hozott változást, mennyi hivatás született e találkozók nyomán. A szent pápa, a világnapok védőszentje járjon közbe zarándoklatotokért Krakkó felé. Szűz Mária anyai tekintete kísérjen az úton.

Évközi 6. hét kedd

Évközi 6. hét kedd

Ha a tegnapi evangélium kapcsán elcsodálkoztunk a farizeusok hitetlenségén, akkor még inkább meglepődünk a mai szövegrészen, amelyben maga Jézus nevezi érzéketlennek, értetlennek tanítványait. A kenyérszaporításra adott válasz a farizeusok részéről az, hogy újabb csodát akarnak, de kérésük hitetlenségükről árulkodik. A tanítványok reakciója sem sokkal jobb a kenyérszaporítás csodájára, hiszen kevésnek tartják a náluk lévő egyetlen kenyeret. Pedig ők látták, miként lett a néhány kenyérből oly sok, hogy több ezer ember jóllakhatott belőle.
A történetből láthatjuk, hogy a tanítványok csak lassan, fokozatosan jutnak el a hitre. Jézus nem megszégyeníteni akarja őket, hanem arra hívja fel figyelmüket, hogy vegyék észre cselekedeteinek, csodáinak jelentőségét. Vegyék észre, értsék meg, hogy a csodák a messiási idők jelei. Az Úr arra akarja nevelni őket, hogy higgyenek benne. Ha ő egyszer képes volt csodát tenni, akkor más alkalommal is képes rá, tehát a tanítványoknak nincs okuk aggodalmaskodásra az ennivaló miatt. Ugyanakkor nem csak a testi táplálékot köszönhetjük az isteni gondviselésnek, hanem a lelki táplálékot is ő adja nekünk. Fogadjuk el az Úr kezéből a megszentelt kenyeret, az Oltáriszentséget, amely valóban az ő teste, lelkünk tápláléka.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Add meg nekem, Uram, hogy minden evilági dolognak meghaljak, és e világban vessenek meg engem, s ne tudjanak rólam a te szereteted miatt! Add, hogy minden kívánságok fölött benned nyugodjon meg, s benned béküljön meg a szívem! Hiszen te valóban a szívek békéje vagy, egyedül te vagy a nyugalom, rajtad kívül minden durva és nyugtalan.
Canisius Szent Péter