2014. június 9., hétfő

Ferenc pápa pünkösdhétfői homilíája



„Jézus boldogmondásai az életszentség gyakorlati programja” – Ferenc pápa hétfő reggeli homíliája


A nyolc boldogság napi evangéliumát kommentálta a pápa a Szent Márta Ház kápolnájában tartott reggeli szentmiséje során, miközben átelmélkedte a Hegyi beszéd nagy nyitányát. Emlékeztetett arra, hogy a nyolc boldogság evangéliumi örömhíre éppen a békéért mondott vasárnapi történelmi ima-találkozó másnapján hangzik el, és a boldogságok között most különösen is fontos figyelni a szelídségre, a gyűlölettel szemben.
„A boldogságok képezik a kereszténység programját, egyfajta személyi azonosságot adnak. Ha valaki azt kérdezi tőlünk, hogyan lehetnénk jó keresztények, Jézus válaszát itt találjuk meg – mondta pápa –, amely nagyon is szemben áll a mai világ szokásos felfogásával. Boldogok a Lélekben szegények, üzeni Jézus, és valóban, a gazdagság nem old meg semmit sem. Sőt, amikor a szív gazdag, amikor nagyon elégedett önmagával, akkor már nincs ott hely Isten Szava számára” – figyelmeztetett a pápa. A jézusi „boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek” kijelentéssel szemben a világ azt mondja nekünk: öröm, boldogság, szórakozás és mindaz, ami az életben szép! A másik oldalról tekintve – tett ellenvetést a pápa – nem ismerik a betegség, a fájdalom problémáját a családban. A világ nem akar sírni, tudomást sem akar venni a fájdalmas helyzetekről és ezért inkább elkendőzi azokat. Ellenben az a személy, aki olyannak látja a dolgokat, amilyenek, amikor sír a szívében, akkor valójában boldog, mert vigasztalást nyer. Jézus vigasztalása nem azonos evilág vigasztalásával”.

„Boldogok a szelídek” – mondja Jézus. „A világ kezdettől fogva a háborúk világa – mutatott rá Ferenc pápa – mindenütt veszekedés és gyűlölet. Jézus pedig így szól: semmi háború, semmi gyűlölet, béke és szelídség. Ha én szelíd vagyok az életben – folytatta a pápa – akkor azt gondolják rólam, hogy bolond vagyok, vagy arra gondolnak: Te valóban szelíd vagy, de nem is fogod ezzel a szelídséggel a földet megörökölni”.

„Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságosságot… és akik üldöztetést szenvednek az igazságosságért, hogy megteremtsék azt. Ennél persze sokkal könnyebb – intett a pápa –, belépni a korruptak klikkjébe, a „do ut des”, vagyis az „adok, hogy adjál” hétköznapi politikába, mert hiszen minden csak üzlet!” Valóban, mennyi az igazságtalanság, hány ember szenved ezektől?! És Jézus mégis mondja: „Boldogok azok, akik harcolnak az igazságtalanság ellen”.

Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek. Azok az irgalmasok, – magyarázta a pápa –, akik megbocsátnak és megértőek mások tévedéseivel szemben. Jézus ugyanis nem azt mondta, hogy boldogok, akik bosszút állnak, akik megtorolják sérelmüket, hanem: Boldogok azok, akik megbocsátanak, akik irgalmasok. Mert mi mindnyájan azoknak vagyunk hatalmas serege, akiknek megbocsátottak. Tehát az a boldog, aki a megbocsátásnak erre az útjára lép. „Boldogok a tiszta szívűek, mert nekik egyszerű a szívük, tiszta és mocsoktalan. Az ilyen szív nagyon tud szeretni, azzal a szép benső tisztasággal.

Boldogok a békességszerzők – haladt tovább a pápa - viszont mennyire közös a sorainkban, hogy béke helyett háborút teremtünk és félreértéseket szerzünk béke helyett. Amikor hallok egy dolgot valakitől, aztán egy másikat, de már az előzőt kibővítve, akkor ez a pletykálás világa. A pletykás világ nem teremt békét, ellensége a békének, nem is boldog!”.

„Boldogok ellenben az igazságosságért üldözöttek. Sok embert azért üldöztek, mert harcoltak az igazságosságért. A boldogmondások sora életprogram, amit Jézus javasol nekünk, és amilyen egyszerű, olyan nehéz is”.

A Máté evangélium 25. fejezetében Jézus mondja: Éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, börtönben voltam és meglátogattatok”. Ezzel a két dologgal, a boldogmondásokkal és a Máté 25-tel, meg lehet élni az életet az életszentség szintjén”.

„Néhány egyszerű szó – foglalta össze a pápa a homíliáját – de gyakorlatiasak mindenkinek, mert a kereszténység egy gyakorlati vallás, nem gondolnivaló, hanem gyakorlatba kell átültetni. Ha lesz ma egy kis időtök – buzdított Ferenc pápa – vegyétek elő a Máté evangéliumot, az ötödik fejezetben vannak a boldogságok, míg a másik rész az evangélium 25. fejezete. Jót tesz nektek, ha elolvassátok egyszer, kétszer, háromszor! Mert ez az életszentség programja. Az Úr adjon nektek kegyelmet, hogy megértsétek az üzenetét!”.



Zsolozsma 156.



Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanúnak a rómaiakhoz írt leveléből

Ne csak kereszténynek hívjanak, de azzá is váljak.

Soha senkit tévútra nem vittetek, másoknak tanítói voltatok. Én is meg akarom erősíteni azt, amit ti tanítotok és hirdettek. Csak kérjetek számomra lelki-testi erőt, hogy ne csak beszéljek, de úgy is tegyek; hogy ne csak kereszténynek hívjanak, de azzá is váljak. Mert ha azzá lettem, akkor lesz igazán krisztusi a nevem; akkor leszek igazán hívő, ha már nem állok a világ szolgálatában. Semmi sem jó, ami csak látszat. Maga a mi Istenünk, Jézus Krisztus ugyanis megint az Atyánál van, s azóta sokkal inkább kinyilvánítja magát. Mert kereszténynek lenni a világban, amely gyűlöl minket, nem meggyőzés dolga, hanem lelki nagyságé. Minden egyháznak írok, és mindnyájatoknak meghagyom, hogy szívesen meghalok Istenért, ha ti meg nem akadályozzátok. Kérlek benneteket, hogy ne akarjatok nekem alkalmatlan jótéteménnyel segíteni. Engedjetek, hadd legyek vadállatok eledele, mert ezáltal juthatok Istenhez. Isten búzája vagyok én, és meg kell hogy őröljenek a vadállatok fogai, hogy Krisztus tiszta kenyerének bizonyuljak. Csalogassátok inkább a bestiákat, hogy sírommá váljanak, és testemből semmit ne hagyjanak meg, mert így legalább elhunytom után senkinek sem leszek terhére. Akkor leszek Krisztus igazi tanítványa, ha már testemet sem látja a világ. Esedezzetek Krisztushoz értem, hogy e vadállatok által Isten számára áldozattá legyek. Nem úgy parancsolom ezt nektek, mint Péter és Pál. Ők apostolok voltak, én elítélt; ők szabadok voltak, én mindmáig rab vagyok. De ha elszenvedtem a halált, Jézus Krisztus szabadosa leszek, és benne szabad emberként fogok feltámadni. Most vasra verve megtanulom, hogy semmi földi dolgot se kívánjak. Szíriától egészen Rómáig vadakkal van küzdelmem, szárazon és vízen. Éjjel-nappal tíz leopárd rabságában vagyok; ezek az engem őrző szakasz katonái. Ha jót teszek velük, annál gonoszabbak. De az ő gonoszságuk javamra szolgál; bár ez még nem jelent megigazulást (1 Kor 4, 4). Csak jussak a vadállatok elé, amelyek számomra már készenlétben vannak. Az a vágyam, hogy gyorsan rontsanak rám. Ingerelni is fogom őket, hogy hamar felfaljanak, nehogy megrettenve érintetlenül hagyjanak, mint néhány esetben megtették. Ha pedig visszakoznának, kényszerítem majd őket. Bocsássatok meg nekem, de én tudom, mi válik javamra. Most kezdek csak tanítvány lenni. Semmi látható vagy láthatatlan dolog el ne ragadja a lelkemet, hogy így csak Jézus Krisztust bírhassam. Jöjjön rám bármi: tűz, kereszt, bestiák hada, szétdarabolás, szétmarcangolás, csontjaim megtörése, tagjaim levágása, az egész test összezúzása, az ördög minden vad kínzása: csak eljussak Jézus Krisztushoz! 


Pünkösdhétfő



Pünkösdhétfő 2014.

„A lélek adományait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.”

Csodálatos erő a Szentléleké. Az apostolokat bátorrá, nyelvtudóssá, okossá, szerető szívűvé és gondoskodóvá tette. Isten igazi gyermekeivé és egymásnak testvéreivé. Az őket hallgatókat is átformálta, és egy Egyházzá ölelte össze. Két jelet kaptak: zúgást és a tüzet. Rohantak, láttak meg nem égett idegeneket, akik boldogok. Beszélnek, és mondókájukat húsz nyelven megértették tolmács nélkül. Mi ez? – kérdik! Péter felel: beteljesülés! Joel próféta már szólt róla, az ígéretet pedig a Názáreti Jézus beteljesítette: megváltott minket, majd elküldte a Szentlelket. Ő bennünk él, a mienk, de belőlünk felétek is árad, hiszen Jézus mindenkit megváltott, és az ajándékai mindenkié. Csodák-csodája pár perc alatt megértik az egész üdvtörténetet. Nemcsak értik, de kérik is Isten ajándékait, a keresztséget, a bérmálást és Jézust az Eucharistiában. A Lélek, a végtelen erő műveli mindezt. Egymilliárd katolikus él a világon, legtöbbjüket éveken át készítették fel a hit dolgaira. Ennek ellenére tekintélyes részük nem tud lelkesen hinni és egymásnak igazi testvére lenni. Nem békességesek, hanem önzők. Elhanyagolják az imát és a szentmisét is. Hol van a Lélek? Erőtlen? Nem adja a kegyelmeit? De igen. Csakhogy a kapott kegyelmek rajtunk keresztül mások javára áramlanak, s ha ezt nem akarjuk, eltorlaszoljuk magunknak, akkor elhalnak, és hatástalanokká válnak. A kegyelmek temetőivé válik az ilyen keresztény ember. A temető pedig nem az élet forrása. Szítsuk fel a már megkapott kegyelmeket, szolgáljuk általuk az emberek, a mások előnyét, békéjét és boldogságát, s akkor mi is eltelünk Istennel. Amilyen világot alakítunk, olyat kapunk mi maguk is.” Tegyetek tanítványommá mindennépet!”(Mt 28,19) Ez volt Jézusküldő parancsa. Sok fajta, sokérzésű és műveltségű, soknyelvű az emberiség.„Ne induljatok addig, amíg a magasságból erővel nem ruháztak fel benneteket.”(Lásd: Lk 24,49) a jelek nem az apostoloknak és társaiknak kellettek, hanem a zarándokoknak, akik vagy húsz országból jöttek Jeruzsálembe keresni az üdvösséget. Zsidók és prozeliták, a zsidó templomban keresték. A küszöbig jutottak, ahol Jézus szerint „ültek” a törvénytudók, akik maguk sem mentek be az Isten igazi országába, és másokat sem engedtek be. Az üdvösség már az utolsó vacsora termében volt megtalálható. A vihar és tűz odavonzotta a tömeget, amelyből háromezren meg is tértek. A megtéréshez érteni kellett, miről van szó. Péter beszélt, és a Szentlélek adta, hogy a soknyelvű emberek meg is értsék azt, hogy a Názáreti Jézus beteljesítette Isten ígéretét, meghalt és feltámadt. Ő az üdvösség. A nyelvcsoda és az általa fakadó megértés, megtérés a Szentlélek nagy pünkösdi ajándéka.


2014.06.09. hétfő



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.06.09. hétfő

Mindenki számára érthető nyelvezet

Amikor a Központi Szeminárium kispapja lettem, énektanárunk a százhuszonhat kispapot maga elé rendelte, és mindenkinek meghallgatta az énekét. Csak azt válogatta be az énekkarba, akit megfelelő hallású és hangúnak minősített. Urunk, Jézus Krisztus a tanítványokat nem így válogatta ki. Igaz, belelátott mindenki lelkébe. Nem ellenőrizte, hogy legalább az ószövetségi hittanból van-e megfelelő előképzettségük, még kevésbé tartott megfelelő artikulációs, hanganyag-próbát. Nevelte tanítványait, majd rábízta irányításukat a Szentlélekre. Utódai, a püspökök és a szemináriumi nevelők. Az ő feladatuk biztosítani a megfelelő szellemi szintet és a fizikai képességeket, amelyek a jövendő szolgálathoz nagyon fontos. Az egyik követelmény a prédikálás mikéntje. Jézus megparancsolta a tanítást. Komoly parancs hogy a szentbeszédben tanítanunk kell a híveket. Mire? Az Isten szavára. Az Anyaszentegyház előírja, hogy a szentmisében milyen szentírási részleteket kell felolvasnunk. Ezzel akarja biztosítani, hogy az egész kinyilatkoztatást ismerjék meg a hívek is, és minden igazság kellő képen legyen megmagyarázva. Bele kell állítani a kor és a hely kereteibe. Nem szabad levegőben lebegtetni, mint a meséket: hol volt, hol nem volt. A teológia és történelem nehezebb problémáit őszintén és megalapozottan kell előadnunk, hogy hallgatóinkban ne maradjanak kételyek, és meg tudják védeni a kinyilatkoztatás tényeit és Egyházunk tanítását a rosszakaratú kritikák ellen. A legkisebbeknek is a tiszta igazságot kell tanítanunk, amilyen szinten igazán megértik.


2014. június 8., vasárnap

Zsolozsma 155.



Szent Iréneusz püspök és vértanú „Az eretnekségek ellen” című értekezéséből

A Szentlélek elküldése

Az Úr megadta az Istenben való újjászületés hatalmát tanítványainak, amikor így szólt hozzájuk: Menjetek, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében!Azt ígérte ugyanis már a próféták által, hogy a végső időkben majd kiárasztja magát szolgáira és szolgálóira, hogy prófétáljanak. Ezért leszállott az Isten Fiára, miután az az ember Fiává lett, és általa kedve telt abban, hogy az emberi nemben lakjék, az emberek között maradjon, és szállást vegyen Isten teremtményeiben, teljesítse bennük az Atya akaratát, és megújítsa őket az elöregedésből Krisztus újdonságára. Lukács írja, hogy a Szentlélek az Úr mennybemenetele után Pünkösdkor leszállt az apostolokra. Ő az, akinek hatalma van arra, hogy az összes népet elvezesse az életre, és megnyissa számukra az új szövetséget. Ezért minden nyelven egybehangzóan dicsőítették az Istent, mert a Szentlélek hozta egységre a különálló törzseket, és ő ajánlotta fel őket az Atyának, mint az összes nép zsengeáldozatát. Az Úr is megígérte már előre, hogy elküldi a Vigasztalót, aki bennünket előkészít Istennek. Amint ugyanis a száraz búzaliszt víz nélkül nem lehet egy tésztává és egy kenyérré, úgy mi sem lehetünk Krisztus Jézusban egyek a mennyből származó víz nélkül. S ahogy a száraz föld képtelen termést hozni, ha nem jut nedvességhez, úgy mi is, akik előzőleg száraz fák voltunk, soha nem teremhetnénk az élet gyümölcseit a magától jövő isteni eső nélkül. Testünk ugyanis a fürdő által nyeri el az egységet a romolhatatlansággal, lelkünk pedig a Lélek által. Isten Lelke leszállt az Úrra, a bölcsesség és az értelem Lelke, a tanács és az erősség Lelke, a tudás és a jámborság Lelke és Isten félelmének Lelke (Iz 11, 2), akit azután az Úr továbbadott Egyházának, amikor elküldte a Vigasztalót az egész földre, ahová az Úr szava szerint a sátán: mint a villám, bukott le az égből (Lk 10, 18) Éppen ezért van szükségünk az Isten harmatára, hogy meg ne égjünk, és terméketlenné ne váljunk, s ahol vádlónk van, legyen ott a Védelmezőnk is. Hiszen az Úr a Szentlélekre bízta emberét, aki rablók kezébe esett, akin ő maga megkönyörült, és bekötözte sebeit, aztán két királyi dénárt adott, hogy a Szentlélek által az Atya és a Fiú képét és belénk írt jelét magunkba fogadva gyümölcsöztessük a ránk bízott dénárokat, és megsokszorozva számoljuk le az Úrnak. 


Zsolozsma 154.



Egy VI. századi afrikai szerző beszédeiből

Az Egyház egyetemessége minden nyelven beszél

„Sokféle nyelven beszéltek.” Úgy akarta ugyanis Isten nyilvánvalóvá tenni a Szentlélek jelenlétet, hogy különféle nyelveken beszéltek azok, akik elnyerték őt. Értsük meg, kedves testvéreim, hogy arról a Szentlélekről van szó, akivel a szeretet kiárad szívünkbe.A szeretetnek kellett ugyanis összegyűjtenie Isten Egyházát az egész földkerekségről. Akkor a Szentlelket elnyert egy ember is elegendő volt arra, hogy sokféle nyelven beszéljen. Ma már a Szentlélek által összegyűjtött Egyház egysége beszél minden nyelven. Ezért ha valaki számon kérné valamelyikünktől: „Megkaptad a Szentlelket, miért nem beszélsz minden nyelven?”, azt mondhatnánk neki: „Hiszen az összes nyelven beszélek, mivel tagja vagyok Krisztus ama titokzatos testének, vagyis az Egyháznak, amely minden nyelven beszél. Hiszen mi mást tett nyilvánvalóvá Isten a Szentlélek jelenlétével, mint az ő Egyházát, amely minden nyelven beszél?”Így teljesedett be az Úr ígérete: Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe. Az új bor új tömlőbe való, hogy mindkettő megmaradjon (Lk 5, 37-38). Amikor hallották az apostolokat minden nyelven beszélni, találóan jegyezték meg egyesek: Ezek teleitták magukat édes borral (ApCsel 2, 13). A szentség kegyelme által megújítva ugyanis már új tömlőkké váltak, hogy az új borral: vagyis a Szentlélekkel eltelve, és minden nyelven beszélve, kezdjenek mintegy forrani, és ezzel az egészen nyilvánvaló csodával már előre jelezzék az eljövendő katolikus Egyházat, amely az összes nemzet nyelvén beszél. Ezt a napot tehát úgy ünnepeljétek meg, mint Krisztus teste egységének tagjai. Nem fogtok hiába ünnepelni, ha azzá váltok, amit magasztaltok: ha ahhoz az Egyházhoz ragaszkodtok, amelyet az Úr eltölt Szentlelkével, és az egész világon gyarapítva elismeri saját Egyházának, az Egyház pedig elismeri őt Urának. Hiszen a vőlegény sem felejtkezik el menyasszonyáról, mivel senki idegen nem pótolja őt számára. Nektek, akik az összes nemzetből gyűltetek egybe, vagyis Krisztus Egyházának, Krisztus tagjainak, Krisztus testének, Krisztus jegyesének szól az Apostol intése: Viseljétek el egymást szeretettel! Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet! (Ef 4, 2) Látjátok, amikor megparancsolja, hogy viseljük el egymást, rögtön hozzátette a szeretetet is; és amikor az egység eléréséről beszél, azonnal rámutat a béke kötelékére is. Ez az Isten háza, amely élő kövekből épült; boldogan él benne a családfő, mert nem kell látnia szemének a romlásba döntő széthúzást. 


Pünkösd 2014



Pünkösd 2014.

„Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek”

Pünkösd a beteljesült isteni öröm áldott, szép ünnepe. Az utolsó vacsorán, amikor Urunk Jézus szomorú szívvel készült megváltó szenvedésére és halálára, amikor apostolait csüggedéssel töltötte el, hogy Mesterük iszonyú szenvedések között indul a Golgotára, Jézus azzal vigasztalja őket – és minket is,- „Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra, mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek” (Jn 16,13-14) Jézus tehát az Atya küldötte. Minden ige, amire tanítja hallgatóit, az Atyáé. Ezt fogja megerősíteni a Harmadik Isteni Személy is. Így teljesül be az igazság: Hárman tanúsítják, abszolút igaz (1Jn 5,9-12) Jézus azért szenvedett és halt meg, hogy az emberek Isten ellen elkövetett bűneiért kiengesztelje a világ Urát. Az apostolok szégyellni fogják Mesterüket, amikor iszonyú szenvedések között látják: a rabló és gyilkos Barabással szemben szorul háttérbe, istenkáromlással ítéli halálra a zsidók főtanácsa, két gonosztevővel együtt cipeli keresztjét Jeruzsálem utcáin, és ruháitól, becsületétől megfosztva hal meg a keresztfán. Tehát minden bűnnel Őt terhelik. Jézus pedig szótlan elviseli. Amikor azonban feltámad halottaiból, azonnal megmutatja, hogy ő a világ minden bűnéért meghalt, ezeknek megbocsátását a Szentlélek erejéből apostolaira bízza: „Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. E szavak után rájuk lehelt és így folytatta: Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot”. (Jn 20,20-23) Micsoda öröm lenne, ha ma az egész világon ezt lehetne hallani: Megadom nektek bűneitek bocsánatát! S nem lenne többé gonosz ember, elvérezne a gyűlölet örökre. Jézus mennybemenetele után is együtt maradtak követői. A mintegy százhúsz Krisztus-hívő őszinte hittel és nagy bizalommal várta, hogy eljöjjön a Lélek-áradás csodálatos napja. Az Úr olyan nagy szeretettel beszélt a Másik Vigasztalóról, hogy teljes bizalommal fordultak felé. Tanítása Jézus igazságait erősíti majd. Szelleme az Ő jóságából forrásozik. A tízedik nap a zsidók hetek-ünnepe volt az ószövetségi törvény szerint. Ugyanolyan módon szoktak részt venni ezen az ünnepen is a hívek, mint a peszach (húsvét) ünnepén. Ezen a pompás napon reggel kilenc óra körül hirtelen megváltozott minden: olyan viharzúgás hallatszott, hogy mindenki felkapta fejét: kereste a viharfelhőket az égboltozaton, a hajladozó fákat a földön. Semmi nyugtalanítót nem lehetett tapasztalni kivéve a viharzúgást. Aztán felfedeztek valami tűzfészket a magasban. Nagy sebességgel száguldott lefelé. A templomtérről megindult az embertömeg a tűz felé. A tér egyik házára szállt az égből indult láng-gomoly. Bement a tetőn át a házba. Semmit fel nem gyújtott. De a megrettent tömeg földbegyökerezett lábakkal bámult: Semmi füstszag, semmi sérülés, a kifelé rajzó százhúsz boldog embercsillogó szemmel szorította szívére a kezét: akit ott bent észlelt, köszöntött, imádott nem lehetett más, csak Jézus végtelen ajándéka, a Szentlélek. Mindenki egyformán boldog volt. A bámuló tömegnek mondták csodálatos élményüket. Nem értették. Végül Péter apostol állt a kíváncsiak gyűrűjébe: Beszélt Jézusról, az Isten Fiáról, aki nem rég meghalt a bűnösökért. Ő küldte el a Joel próféta által megígért isteni ajándékot, a Lelket, aki Jézus erejével megújítja a világot. Ő kezdte el csodálatos működését. Íme, ti is legalább húsz féle nyelven beszéltek, és máris értitek a mi nyelvünket, mi is megértünk minden szavatokat. És bízunk abban, hogy ezen túl válogatás nélkül szeretni is tudja egyik ember a másikat, és boldog világot alkot Isten általunk. Higgyetek az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben, keresztelkedjetek meg nevükre, és éljetek parancsaik szerint. Rajtunk a sor: velünk átalakítja az újra elromlott világot.