Szent István első vértanú

Szent István első vértanú 

„István pedig, telve kegyelemmel és erővel, csodákat és nagy jeleket művelt a nép között”

Isten a teremtés megkezdése előtt kialakította a teremtendő világ legaprólékosabb tervét. Nem csupán a kezdő mozzanatot, hanem a hatalmas mű minden részletét. Különös gonddal kezelte a megváltás eseményeit. Amikor az Egyház már a Mester látható, hallható irányítása nélkül működött, a gondviselés akkor is zavartalanul vezette nagy művét.„Azokban a napokban a tanítványok megszaporodtával zúgolódás támadt a görögök között a zsidók ellen amiatt, hogy özvegyeiket elhanyagolják a mindennapi kiszolgálásnál. A tizenkettő egybehívta tehát a tanítványok sokaságát, és így szóltak: Nem volna rendjén, hogy az asztaloknál szolgáljunk, és közben elhanyagoljuk az Isten igéjét. Azért, testvérek, szemeljetek ki magatok közül hét jó hírű, Szent-lélekkel és bölcsességgel teljes férfit, s bízzuk rájuk ezt a feladatot. Mi meg majd az ige szolgálatával foglalkozunk Ez a beszéd tetszett az egész sokaságnak”. (ApCsel 6,1-5) Rájöttek, hogy a Szentlélek ezeket az embereket nemcsak jó szívvel, ügyességgel, szolgálatkészséggel teremtette meg, hanem már fiatalon, megkeresztelkedésük előtt alaposan kiképeztette az Ószövetség ismeretében, adott nekik jártasságot a beszéd-technikában, úgy, hogy adott alkalmakkor tudós rabbikkal, sőt magával a főtanáccsal is bátran szembeszálltak, és megállták a helyüket. A teológiailag képzett férfiakból papok lesznek, hogy misét mutathassanak be,és gyóntathassanak. Mindenki ott állja meg a helyét ahová a Gondviselés szánta, hogy az igazság szolgálata sose csorbuljon.Istvánnal szemben is csendben hallgattak a főtanács tagjai, csak akkor ugráltak fel, amikor az Úr ereje kinyitotta előtte a mennyország ablakát, és örömmel kiáltott fel: „Íme, nyitva látom az egeket, és az Emberfiát állni Isten jobbja felől”(7,56) Erre feldühödtek, halálra ítélték és meg is kövezték azonnal a városon kívül.

Ferenc pápa első Karácsonya

Ferenc pápa első Karácsonya: Jézus, a megtestesült Szeretet bevilágítja a történelmet

December 24-én este fél 10-kor kezdődött Karácsony vigíliájának szertartása a Szent Péter bazilikában Ferenc pápa vezetésével. A Szentatyával koncelebrált 30 bíboros, 40 érsek és püspök, valamint 250 pap.

A pápa homíliájában hangsúlyozta: Jézus a megtestesült Szeretet. Nem pusztán a bölcsesség tanítómestere, nem egy eszménykép, amely felé tartunk, és akiről tudjuk, hogy elérhetetlenül messze vagyunk, hanem ő az élet és a történelem értelme, aki közöttünk vert sátrat. 

Az alábbiakban közzétesszük Ferenc pápa szentbeszédének teljes szövegét.

»A nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát« (Iz 9,1).

1. Izajásnak ez a próféciája mindig újra megindít minket, különösen akkor, amikor Karácsony éjszakájának liturgiájában halljuk. De nem csak érzelmi, szentimentális dologról van itt szó; azért indít meg minket, mert a mélységes igazságot mondja ki arról, amik vagyunk; úton lévő nép vagyunk, és körülöttünk – és bennünk is – jelen van a sötétség és a fény. Ezen az éjszakán, miközben a sötétség szelleme beborítja a világot, megújul a történés, amely mindannyiszor szíven üt és meglep minket; az úton lévő nép nagy fényességet lát. Olyan fényt, amely elgondolkodásra késztet erről a misztériumról, az úton levés és a látás misztériumáról.

Úton lenni. Ez az ige eszünkbe juttatja a történelem folyamát, azt a hosszú utat, amely az üdvtörténet, kezdve Ábrahámon, atyánkon a hitben, akit egy nap arra hívott meg az Úr, hogy elinduljon, hogy kilépjen országából, s menjen afelé a föld felé, amelyet Isten kijelölt számára. Ettől kezdve hívő identitásunk ez: az ígéret földje felé zarándokló nép vagyunk. Ezt a történelmet mindig kíséri az Úr! Ő hűséges szövetségéhez és ígéreteihez: „Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség” (1Jn 1,5). A nép részéről azonban váltakoznak a fény és az árnyék, a hűség és a hűtlenség, az engedelmesség és a lázongás pillanatai; a zarándokló nép és a tévelygő nép pillanatai.

Személyes élettörténetünkben is váltakoznak a fényes és homályos pillanatok, a fények és árnyékok. Ha szeretjük Istent és testvéreinket, akkor a fényben járunk, ám ha szívünk bezárul, ha a gőg, a hazugság, az önérdek keresése győzedelmeskedik bennünk, akkor leszáll a sötétség bennünk és körülöttünk. „Aki gyűlöli testvérét – írja János apostol –, az sötétségben van, a sötétségben jár, és nem tudja, hová megy, mert a sötétség megvakította” (1Jn 2,11).

2. Ezen az éjszakán a legtisztább fény sugaraként visszhangzik az Apostol igehirdetése: „Megjelent megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára” (Tit 2,11).

A kegyelem, amely megjelent a világban, Jézus, aki Szűz Máriától született, és aki valóban ember és valóban Isten. Eljött a történelmünkbe, osztozott úton levésünkben. Eljött, hogy megszabadítson minket a sötétségtől, és nekünk ajándékozza a fényt. Benne megjelent az Atya kegyelme, irgalmassága és gyöngédsége, Jézus a testté lett Szeretet. Nem csak a bölcsesség tanítómestere, nem egy ideál, amely felé tartunk, s akiről tudjuk, hogy elérhetetlenül messze vagyunk tőle. Ő az élet és a történelem értelme, aki közöttünk ütötte fel sátorát.

3. A pásztorok voltak az elsők, akik láthatták ezt a „sátrat”, megkapták Jézus születésének hírét. Azért voltak ők az elsők, mert az utolsók, a peremre szorultak közül valók voltak. És azért voltak elsők, mert virrasztottak az éjszakában, őrizték a nyájukat. Velük együtt álljunk meg a Gyermek előtt, álljunk meg csöndben. Velük együtt köszönjük meg az Úrnak, hogy nekünk ajándékozta Jézust, és velük együtt engedjük, hogy szívünk mélyéből felszálljon a hála Isten hűségéért. Áldunk Téged, magasságos Úristen, aki alászálltál értünk. Hatalmas vagy, és kicsivé lettél; gazdag vagy, és szegénnyé lettél; mindenható vagy, és gyengévé lettél.

Osszuk meg ezen az éjszakán az evangélium örömét; Isten szeret minket, annyira szeret, hogy testvérként nekünk ajándékozta Fiát, aki fény a sötétségeinkben. Az Úr megismétli nekünk: „Ne féljetek!” (Lk 2,10). És én is megismétlem nektek: Ne féljetek! Atyánk türelmes, szeret minket, nekünk ajándékozza Jézust, hogy vezessen utunkon az ígéret földje felé. Ő a fény, amely eloszlatja a sötétséget. Ő a mi békénk. Ámen.

Adventi kalendárium 21

Adventi kalendárium

Az idei adventben, mindennap Ferenc pápa gondolataival szeretnénk készülni Jézus születésének megünneplésére, karácsonyra.

A mi hívő életünkben is fontos tudni és érezni, hogy Isten szeret minket, nem kell félnünk attól, hogy szeressük őt: a hit szájjal és szívvel, szóval és szeretettel tesz vallomást.

Urunk, Istenünk, hallgasd meg kegyesen néped kérő imáját.
Örvendezve várjuk Egyszülöttedet,
aki emberi testben eljött közénk.
Add, hogy amikor dicsőségben újra eljön,
elnyerjük tőle az örök élet jutalmát.
Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké.

Karácsony első napja

Karácsony első napja

December 25.Szerda

Kedveseim! Izajás próféta szavaival köszöntelek benneteket, akikre nyugodtan alkalmazható a csaknem háromezer éves jövendölés

„a nép, amely sötétségben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál árnyékának országában laknak, azoknak nagy világosság támad"(Iz 9,1) Amikor Izajás ezeket a sorokat leírta, Asszíria készülődött, hogy lerohanja az északi zsidó államot, Izraelt. De megfenyegette a déli országot, Júdeát is, hogy lerombolja és tönkreteszi, népét fogságba hajtja. Az északi ország bálványokat imádott az egy igaz Isten helyett, elszegényítette népét a király és udvara fényűző életmódjának fianszíroztatása miatt.A pusztulás veszélyében üzente Isten Júdeának a fentebbi örömhírt: nektek, híveimnek nagy világosságot támasztok. Mi volt ez a vigasztaló fény?„íme, a szűz fogan és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogják hívni" (Iz 7,14), 
ami annyit jelent: Velünk az Isten! Nekünk ezt a világosságot ragyogtatta fel az Úr, amikor őseink letelepedtek, és mi, a tiszta egyistenhívők megtanultuk, hogy Szűz Mária már ezer évvel korábban méhébe foganta Isten egyszülött Fiát, akit a betlehemi éjszaka sötétjében világra szült egy barlang mélyén. Aztán angyalokat küldött a pásztorokhoz, akik nyájukat őrizték az éjszakában. Ezek a pásztorok látva a mennyei fényt, amely a nappal fényénél százszorta világosabb, megrémültek. De az angyal, aki legelőször szólt hozzájuk, megnyugtatta őket: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz nektek a jel: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve".(Lk 2,10-12)„Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!" (13-14) Az angyalok ezután visszamentek a mennyekbe, a pásztorok pedig a hunyorgó csillagfényben elgyalogoltak Betlehembe. Ott „megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Amikor meglátták őket, elbeszélték nekik, amit a gyermek felől hallottak." (16-17). A jó hír tehát hozzánk is eljutott. Népünk befogadta a betlehemi fényt. Ezt a fényt tovább növelték bennünk a századok. Tudósaink: Temesvári Pelbárt, Pázmány Péter és még sokan Európát is gazdagították hitük fényével. Európa is megtanulta, hogy a magyar nép Mária országa lett. Nem is volt végzetes bajunk mindaddig, amíg a szép fehér fényű csillagokat be nem mázolták piros embervérrel, Istenragyogó igazságait el nem kenték az ideológiával a tudatos mellébeszéléssel, hazugságok özönével, a megváltói önzetlen szeretetet pedig fel nem váltotta a legbarbárabb önzés. Mit tehetünk, hogy újra Isten boldog népe legyünk? Kövessük Szent Pál Tituszhoz írt gondolatait: „Testvéreim! Istenüdvözítő kegyelme megnyilvánult minden ember számára, és arra tanít minket, hogy szakítsunk az istentelenséggel és az evilági vágyakkal. Éljünk becsületesen, buzgón és szentül ezen a világon. Várjuk reményünk boldog beteljesülését: nagy Istenünknek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét. Hiszen ő önmagát adta értünk, hogy minket minden gonoszságtól megváltson, megtisztítson és jótettekben buzgólkodó, választott népévé tegyen"(Tit 2,11-14) 
Adja az Úr, hogy mihamarabb így legyen.

Köszöntés!

Áldott, békés, szeretettben teljes Karácsonyi ünnepeket kíván minden kedves olvasójának a  Muth család! Teljenek el ezek a napok mindenkinek a szeretteinek kőrében, ismerjük fel egymásban ezekben a napokban a megszületett Jézus képmását, őrizzük meg a betlehemi barlangistálló egyszerű, de örökké lobogó fényét lelkünkben. Pálinkás jó pihenést kívánok!

Muth József

Advent kedd december 24.

Rorate, coeli desuper, et nubes pluant justum.

Harmatozzatok, egek onnan felülről, és felhők hozzák az igazat.

Advent kedd december 24. 

„állandó lesz házad és királyságod mindörökké színem előtt, és szilárd lesz trónod mindenkor”

Divat volt a királyok korában, hogy a Libanon erdeiből vásároltak magas, erős és jó illatú cédrusfa törzseket. Ilyenekből építették a királyi palotákat. Szilárd lett a cédrusfa palota, elegáns, jelentősen kiemelkedett a környező házak közül és jó illatot lehelt. Mindenképpen az előkelő rang és jólét szimbóluma lett. Dávid is ilyen rangos palotát építtetett magának.„Történt pedig, hogy amikor a király már a palotájában lakott, s az Úr már nyugodalmat szerzett neki mindenfelől valamennyi ellenségétől, így szólt a király Nátán prófétához: Nem látod-e, hogy én cédruspalotában lakom, az Isten ládája pedig bőrök között van? Azt mondta erre Nátán a királynak: Eredj, tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert az Úr veled van”. (2Sám 7,1-3) A két jó barát kevés szóból is megértette egymást: Nátán tudta, hogy a király roppant boldog az új palotában, de azt is megértette, hogy a kétszázötven éves deszkákból, agyon javított állatbőrökből álló szent sátor már nagyon nem illik a benne ragyogó isteni fényözönhöz, és királyi barátja e miatt szégyelli magát. Isten azonban rögtön visszaüzent Dávidnak: „Hát te házat akarsz építeni nekem lakásul?” (5) Aztán az Úr felsorolja Izrael vezetőit, hogy nem kért senkitől ilyet, és nem fogadja el szeretett királyától sem. Viszont azért kedves volt neki Dávid figyelmessége, ezért nemcsak azt sorolja fel, hogy Ő, az Isten milyen rengeteg jót tett vele, a kis nyolcadik szülöttel, hanem nyilatkozik arról, hogy a szándékot is nagyra értékeli, és ígéretet tesz: „Állandó lesz házad és királyságod mindörökké szemem előtt, és szilárd lesz trónod mindenkor”. (16) Az újkori nyelvhasználat szerint: a te egyszerű falusi házadat én dinasztiává emelem.Mi persze nagyon jól tudjuk, hogy Dávid halála után négyszáz évig uralkodtak az ő leszármazottai. Utána soha többé nem lett önálló állam Izrael. Ezer év telt el Dávid után, amikor igazán beteljesült házának felmagasztalása az Ige megtestesülése alkalmával:„Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél.Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni.Nagy lelsz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának királyi trónját és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége”(Lk 1,30-33) Igazi Király lett Ő, aki elmondhatta magáról: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok a világ végéig!”(Mt 28,18-20)

Adventi kalendárium 20.

Adventi kalendárium

Az idei adventben mindennap Ferenc pápa gondolataival készülünk Jézus születésének ünnepére, karácsonyra.

A csendes mindennapokban Szent József, Máriával együtt figyelmét egy valakire koncentrálta: Jézusra. Odaadóan és gyengéden szolgálták és óvták Isten értünk emberré lett Fiának növekedését, gondjuk volt mindenre, ami vele történt. Ahhoz, hogy meghallhassuk az Urat, meg kell tanulnunk szemlélni őt, felfogni állandó jelenlétét életünkben; meg kell tanulnunk megállni, hogy beszélgessünk vele, hogy teret adjunk neki imádságainkban.

Istenünk, az angyali üdvözletkor

a te végtelen, örök Igédet

úgy fogadta a Szeplőtelen Szűz,

mint Isten szent temploma,

melyet elárasztott a Szentlélek fénye.

Engedd, kérünk, hogy példáját követve

alázattal vállaljuk szent akaratod teljesítését.

A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,

aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,

Isten mindörökkön-örökké.