Ferenc pápa: A papok legyenek derűsek, mint Don Bosco
Ferenc pápa Bosco Szent Jánosról elmélkedett homíliájában a szent liturgikus ünnepén, január 31-én a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott reggeli szentmisén.
Szentbeszédében
Ferenc pápa arra buzdított, hogy a papok az atya és a mester szívével
tekintsenek a valóságra, ahogy Bosco Szent János tette. Ez a tekintet jelölte
ki számára az utat: meglátta az utcán a szegény fiatalokat, megrendült, és
kitalált módszereket, amelyekkel segíthette felnőtté válásukat. Együtt haladt
és együtt sírt velük – fogalmazott a pápa.
A
Szentatya emlékeztetett: Don Bosco pappá szentelésének napján édesanyja, aki
egyszerű földműves volt, nem tanult teológiát, azt mondta fiának: „Ma megkezdődik
a szenvedésed”. Felhívta a figyelmét a valóságra és arra, hogy ha a szenvedést
nem veszi észre, akkor valami nincs rendben vele. Egy anya próféciája ez,
akinek szíve eltelt a lélekkel – mondta Ferenc pápa. – Egy pap számára a
szenvedés tehát jel, hogy minden rendben van, nem azért, hogy fakír legyen,
hanem hogy azt tegye, amit Don Bosco, akinek volt bátorsága az ember és Isten
szemével a valóságra tekinteni. A szabadkőművesség, az egyházellenesség, a
bezárkózott arisztokrácia jellemezte korszakban, amikor a szegények valóban
szegények és kiselejtezettek voltak, Don Bosco meglátta a fiatalokat az utcán,
és azt mondta: ez így nem mehet tovább!
Elkezdett
gondolkodni azon, milyen módon nevelhetné a fiatalokat, hogyan segíthetné őket
a lelki növekedésben. Emberi utakat keresett, és volt bátorsága észrevenni az
igazságtalanságot és feltenni a kérdést: Mit tegyek? Az atya szeretetével
tekintve a valóságra – atya és mester, mondja a napi liturgia – és egy koldus
szemével tekintve Istenre, világosságot kérve tőle, Don Bosco elindult előre.
A pápa
egy másik torinói papra is utalt, Giuseppe Cafassóra, aki a 19. században a
börtönben vigasztalta a rabokat, és gyakran a végsőkig elkísérte a
halálraítélteket. Don Bosco közeli barátja volt.
A pap
rendelkezzen ezzel a polaritással: tekintsen a valóságra az ember és az Isten
szemével. Ez azt is jelenti, hogy sok időt kell töltenie az Oltáriszentség
előtt – fejtette ki Ferenc pápa. – Don Bosco ezzel a polaritással látta meg, mi
történik az utcán. Nem csak a katekizmussal és a feszülettel indult el a
fiatalokhoz, hogy tegyétek ezt vagy azt – amire ők azt válaszolták volna: „Jó
éjt, viszlát holnap”. Nem, ő közel lépett hozzájuk, a rájuk jellemző
életvidámsággal. Játékra ösztönözte, csoportba rendezte, testvérként kezelte
őket; velük haladt, együttérzett velük, és velük tekintett a valóságra, együtt
sírt velük, és ösztönözte őket az előrehaladásra. Olyan pap volt, aki
emberségesen tekintett a hívekre, és mindig a rendelkezésükre állt.
A
Szentatya figyelmeztetett: a papok ne legyenek funkcionáriusok vagy
hivatalnokok, akik délután 3 és fél 6 között tartanak fogadóórát. Ha az ember szívével
tekintenek a hívekre, ráéreznek, bölcsen megértik, hogy a hívek a gyermekeik és
a testvéreik. Így bátorságra lelnek, hogy küzdjenek értük: a pap Istennel
együtt küzd – fogalmazott Ferenc pápa. Felmerül annak veszélye, hogy túlságosan
emberi módon és egyáltalán nem isteni szemmel tekintünk a valóságra, vagy
fordítva. Ám ha nem kockáztatunk, nem jutunk semmire az életben. Egy apa
kockázatot vállal gyermekéért, ahogy egy testvér is a testvérért, ha szeretik
egymást. Ez persze szenvedéssel jár; s elindul az üldözés, a pletyka.
Megjegyzéseket tesznek rá, hogy „ez a pap az utcán tölti az időt a neveletlen
gyerekekkel, akik labdával betörik az ablaküveget”.
Ferenc
pápa köszönetet mondott Istennek, hogy nekünk adta Bosco Szent Jánost, aki már
gyermekként elkezdett dolgozni. Tudta, mit jelent, hogy megkeresse a
kenyérrevalót, és megértette, mit jelent az irgalom, és mi a valódi igazság. Ez
az ember Istentől nagy atyai és mesteri szívet kapott.
Mi az a
jel a pap számára, hogy rendben mennek a dolgok, amikor az ember és az Isten
szemével tekint a valóságra? – tette fel a kérdést a Szentatya. – Az öröm.
Amikor egy pap nem érez magában örömöt, azonnal tegye fel a kérdést magának,
hogy miért nem. Don Bosco öröme ismert: ő az öröm tanítómestere; ő velük örült.
Ő is szenvedett. Kérjük az Urat: Don Bosco közbenjárására adja meg a kegyelmet,
hogy papjainkat betöltse az öröm, és az ember és az Isten szemével tekintsenek
Isten népére és a lelkipásztori feladatokra – zárta csütörtök reggeli
homíliáját Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése