Adventi kalendárium – 2018. december 20.
Az idei adventben készüljünk együtt Thomas Mertonnal, Kalkuttai Szent Teréz anyával és Henri Nouwennel. Segítségükkel egy-egy elmélkedést nyújtunk át az adventi várakozás minden napján. Induljunk el az adventi misztériumba csöndben, magányban, imádsággal, megtéréssel.
„Miért
vagy szomorú, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert fogom
még áldani őt, arcom üdvösségét, az én Istenemet!” (Zsolt 42,12)
Létezik
egy csöndes énünk, melynek jelenléte éppen azért nem hagy nyugodni
minket, mert néma: nem lehet róla beszélni, némaságra van ítélve. Ha
szavakba próbáljuk foglalni, akkor szembefordulunk vele és bizonyos
értelemben el is pusztítjuk.
Mai
kultúránk megtesz mindent, hogy ne kelljen ezzel a néma bensőnkkel
szembenézni. Valami állandó féléberségben élünk, figyelünk hangokra,
zenére, a forgalom zajára, vagy a körülöttünk hallható általános lármára.
Elmerülünk a zaj és szavak áradatában, ebben a félelmetesen hömpölygő
közegben, amelyben tudatunk felhígul: az eszünk csak félig
jár, felületesen reagálunk, de azért nagyjából „ott vagyunk”. Nem vagyunk
teljesen jelen, de nem is vagyunk távol, nem vonulunk egészen vissza, de
nem is állunk teljesen rendelkezésre. Lebegünk az általános zajban,
felfordulásban, zűrzavarban, mely megfojtja a benső énünk mély, titkos,
állhatatos kívánságait.
A benső
énünket némaságban kell elfogadnunk. Ezért kell a csendhez pártolnunk.
A csendben megismerjük és elfogadjuk a távolságot létünk el nem ismert
mélységei és a valóság hamis felszíne között. Rájövünk, hogy el kell
fogadnunk magunkat ahhoz, hogy nemcsak a kedvesség álarcában, hanem valódi
elkötelezettséggel és szeretettel közelíthessünk másokhoz.
(Thomas
Merton)
Urunk,
Istenünk, hallgasd meg kegyesen néped kérő imáját. Örvendezve várjuk
Egyszülöttedet, aki emberi testben eljött közénk. Add, hogy amikor dicsőségben
újra eljön, elnyerjük tőle az örök élet jutalmát. Aki veled él és uralkodik a
Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése