Ferenc pápa: Ünnepeld meg újjászületésnapodat is!
Április 11-én a Szentatya – miután múlt héten befejezte a szentmise témáját – a keresztségről, a keresztény élet alapjáról tartotta katekézisét a szokásos szerda délelőtti általános kihallgatás keretében a Szent Péter téren. Arra biztatta a hívőket, hogy mindennap élesszék fel magukban a keresztségben kapott kegyelmet, hogy egyre jobban hasonlóvá váljanak Krisztushoz.
Kedves
testvéreim!
A
húsvéti liturgikus idő ötven napja kiválóan felhasználható arra, hogy
elgondolkodjunk a keresztény életről, amely lényegénél fogva Krisztusból fakadó
élet. Annyira vagyunk ugyanis keresztények, amennyire engedjük, hogy Jézus
Krisztus bennünk éljen. Honnan induljunk hát, hogy felélesszük ennek tudatát,
ha nem a kezdettől, attól a szentségtől, amely belénk oltotta a
keresztény életet? Ez a keresztség. Krisztus húsvétja, a maga
roppant újdonságával, a keresztégen keresztül ér el minket, hogy saját képére
alakítson át: a megkereszteltek Jézus Krisztuséi, létüknek ő az Ura.
A keresztség „az egész keresztény élet alapja”. [1] A szentségek közül ez az
első, mert ez az a kapu, amely lehetővé teszi Krisztus
Urunknak, hogy lakást vegyen személyünkben, nekünk pedig, hogy alámerüljünk az
ő misztériumába.
A görög
„baptidzó” ige jelentése: „alámerít, bemerít”. [2] A vízben történő megfürdés
sok vallásban meglévő szertartás, mely az egyik állapotból a másikba történő
átmenetet fejezi ki, egy új kezdet érdekében történő megtisztulás jele. Nekünk,
keresztényeknek azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy bár a testnek kell
alámerülnie a vízbe, a léleknek Krisztusba kell alámerülnie,
hogy elnyerje a bűnbocsánatot és isteni fényben tündököljön. [3] A Szentlélek
erejében a keresztség alámerít minket az Úr halálába és feltámadásába,
belefojtva az Istentől elválasztó bűn hatalmában lévő régi embert a
keresztelőkútba, és megvalósítva a Jézusban újjáteremtett új ember
megszületését. Őbenne Ádám minden gyermeke új életre kapott meghívást. A
keresztség tehát újjászületés.
Biztos,
egészen biztos vagyok abban, hogy mindnyájan ismerjük születésünk dátumát.
Biztos vagyok benne. De kérdezem tőletek, mert van bennem egy kis kétely:
mindnyájan tudjátok megkeresztelésetek dátumát? Néhányan igennel válaszolnak,
helyes! De ez az igen elég gyengén hallatszik, valószínűleg sokan nem
emlékeznek rá. De ha megünnepeljük a születésnapunkat, hogyhogy nem ünnepeljük
meg – vagy legalább nem idézzük fel – újjászületésünk napját? Adok nektek egy
házi feladatot mára. Akik nem ismerik keresztségük időpontját, kérdezzék meg
otthon az édesanyjuktól, a nagybácsitól vagy nagynénitől, a nagyszülőktől:
„Tudod, mikor kereszteltek meg engem?” Utána pedig soha többé ne felejtsd el!
Azon a napon adj hálát az Úrnak, hiszen az volt az a nap, amikor Jézus beléd
költözött, a Szentlélek beléd költözött. Megjegyeztétek jól a házi feladatot?
Mindnyájunknak ismernünk kell megkeresztelésünk dátumát. Ez egy másik
születésnap: újjászületésnapunk. Kérlek titeket, ne felejtsétek el elvégezni
ezt a feladatot.
Idézzük
fel a feltámadt Jézus utolsó szavait, melyeket az apostoloknak mondott; világos
megbízást ad: „Menjetek, és tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelvén
őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében” (Mt 28,19). A keresztségben
történő megtisztulás által az, aki hisz Krisztusban, magának a Szentháromságnak
az életébe merül bele.
A
keresztég vize ugyanis nem akármilyen víz, hanem olyan víz, amelyre lehívtuk a
Lelket, az „életadót” (Hitvallás). Gondoljunk csak arra, amit Nikodémusnak
mondott Jézus, hogy megmagyarázza neki az isteni életre születést: „Ha valaki
nem születik vízből és Lélektől, nem mehet be Isten országába. Ami testből
született, test; ami Lélektől született, lélek” (Jn 3,5–6). Ezért
„újjászületésnek” is hívják a keresztséget: hisszük, hogy Isten „megmentett
minket a Szentlélek újjászületést és megújulást adó fürdője által (Tit 3,5).
Ezért a
keresztség az újjászületés hatékony jele, hogy új életben járhassunk. Erre
emlékezteti Szent Pál a Rómában élő keresztényeket: „Nem tudjátok, hogy mi,
akik Krisztus Jézusba lettünk keresztelve, az ő halálába lettünk alámerítve? A
keresztség által ugyanis vele együtt el lettünk temetve a halálba, hogy amint
Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is egy új életben
járjunk” (Róm 6,3–4).
A
keresztség azáltal, hogy alámerít minket Krisztusba, az ő
testének, az Egyháznak is tagjává tesz minket, és részesévé tesz
minket az Egyház világban teljesítendő küldetésének. [4] Mi, keresztények nem
vagyunk elszigetelődve: Krisztus testének tagjai vagyunk. A keresztkútból
fakadó életerőre világítanak rá Jézus következő szavai: „Én vagyok a szőlőtő,
ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem”
(vö. Jn 15,5). Ugyanaz az élet, a Szentlélek élete árad Krisztusból a
megkereszteltekbe: egyetlen testbe egyesíti őket (vö. 1Kor 12,13), felkeni őket
szent krizmával és táplálja őket az eucharisztia asztaláról.
A
keresztég lehetővé teszi, hogy Krisztus bennünk éljen, mi pedig vele egységben
éljünk, hogy együttműködjünk az Egyházban – mindenki saját állapotának
megfelelően – a világ megváltoztatásán. Miután egyszeri alkalommal megkaptuk a
keresztségi megtisztulást, az megvilágítja egész életünket, vezeti lépteinket a
mennyei Jeruzsálemig. Van egy keresztséget megelőző és egy azt követő időszak.
A szentség felvétele megkíván egy hitbeli fejlődést, amelyet katekumenátusnak
hívunk, természetesen akkor, amikor felnőtt kéri a keresztséget. A gyermekeket,
az ókortól kezdve, a szülők hitében kereszteljük meg. [5]
Szeretnék
ehhez hozzáfűzni valamit. Némelyek így gondolkodnak: „Miért keresztelnénk meg
gyermekünket, aki nem is értené, mi történik vele? Reméljük, hogy felnő, eljut
értelme használatára, és majd ő maga eldönti, meg akar-e keresztelkedni.” Ám ez
azt jelenti, hogy nincs bizalmunk a Szentlélekben, mert amikor megkeresztelünk
egy gyermeket, abba a gyermekbe beköltözik a Szentlélek, és a Szentlélek elindítja
benne – amikor még kisgyermek – azoknak a keresztény erényeknek a növekedését,
amelyek később teljesen kibontakoznak. Mindig meg kell adni ezt a lehetőséget
mindenkinek, minden gyermeknek: hogy magukban hordják a Szentlelket, aki vezeti
őket életükben. Ne felejtsétek el megkeresztelni a gyermekeket!
Senki sem
érdemli ki a keresztséget, az mindig ingyenes adomány mindenkinek, felnőtteknek
és újszülötteknek egyaránt. De ahogy egy életteli maggal történik, ez az
adomány gyökeret ereszt és gyümölcsöt terem a hit által táplált földben. A
keresztségi fogadalmainkat, melyeket minden évben megújítunk a húsvéti vigília
szertartásán, mindennap fel kell élesztenünk, hogy a keresztség „krisztusivá
tegyen” minket. Ne féljünk a „krisztusiság” szótól! A keresztség „krisztusivá
tesz” minket. Mi, akik megkaptuk a keresztséget, „krisztusivá” válunk,
Krisztushoz hasonlítunk, átalakulunk Krisztusba. A keresztség valóban másik
Krisztussá tesz minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése