Az Eucharisztia nem
viseli el az otthonülést – Ferenc pápa szentmiséje Molfettában
A dél-olasz Puglia tartományba látogatott
április 20-án a pápa, és – miután a molfetta-ruvo-giovinazzo-terlizzi
egyházmegye néhai püspöke, Tonino Bello halálának 25. évfordulója alkalmából
felkereste a főpásztor szülővárosát, Alessanót – szentmisét mutatott be az
egyházmegye székhelyén, Molfettában.
A molfettai kikötőben április 20-án, pénteken
délelőtt bemutatott szentmise homíliájában Ferenc pápa kifejezte, mennyire
hat rá e dél-olasz főpásztor, Tonino Bello életműve. A Szentatya kiemelte: a
kenyér alapvető szükséglet az élet számára, amit Jézus az evangéliumban az élet
kenyereként nyújt át nekünk, jelezve, hogy e kenyér nélkül szinte semmit sem
tehetünk. Ez azt jelenti, hogy életszerű, személyes kapcsolatba kell lépni
Jézussal. Az Eucharisztia ezt a legmélyebb közösséget teremti meg, hiszen a
keresztény élet ettől az asztaltól indul el, ahol Isten jóllakatja a
szeretetünket. Nélküle, az élet kenyere nélkül minden erőfeszítés üres marad az
Egyházban. Miként Don Tonino mondta: „Nem elegendő a szeretetszolgálat – a
szolgálat szeretete is kell.” Ha hiányzik a szeretet, vagyis az Eucharisztia,
amiből a cselekedetek születnek, „minden lelkipásztori elkötelezettség csak
petárdázás marad” – utalt a pápa ismét az apuliai püspökre.
Jézus azt kéri tőlünk, hogy vegyük őt
magunkhoz, együk a testét, mert így lesz ő megtört kenyér számunkra. Aki pedig
őt veszi, maga is megtört kenyérré válik mások számára, hiszen így már nem a
gőg kovásza keleszt meg bennünket, hanem az a szándék, hogy másokéi legyünk. Az
Eucharisztiából élet fakad, és az élet a keresztények márkajele – fogalmazott
Ferenc pápa. – A szentmisék után minden templomra ki lehetne írni hirdetésként,
hogy a szentmise után már nem magunknak élünk, hanem másoknak. Don Tonino így
élt, pásztorként, püspökként egy lett a népével, s olyan Isten népéről
álmodott, mely éhes az Urára, és észreveszi Krisztus testét a nyomorúság, a
szenvedés és a magány tabernákulumaiban is. Az Eucharisztia ugyanis nem viseli
el az otthonülést. Megelégszünk-e azzal, hogy az Úr kiszolgáljon bennünket,
vagy mi is felkelünk az asztal mellől, hogy az Urat szolgáljuk? – tette fel a
kérdést a Szentatya.
Ezt követően a béke kenyeréről beszélt a pápa,
leszögezve, hogy ez a kenyér nem arra való, hogy az ember félrevonuljon vele,
és egyedül fogyassza el. A béke a közös étkezésből születik meg: ezért kell
odaülni mások, különféle emberek közé, hogy felfedezzük, szemléljük és
megsimogassuk arcukat. Ahogy Tonino atya mondta: „A háborúk fészke az arcok
elmosódása és megszűnése.” Mi pedig megosztjuk egymás között az egység és a
béke kenyerét – tette hozzá Ferenc pápa.
Az igéről, Isten szaváról szólva a Szentatya a
következőkre hívta fel a figyelmet: a legnagyobb nehézség abban áll, hogy
rögtön nekiállunk vitatkozni a szavak fölött. Jézus szava nem arra való, hogy
vitatkozzunk róla, hanem hogy azok szerint járjunk. Ezért kérte Don Tonino
húsvétkor: most a szavak után jöjjenek a tények. Hagyjuk el a szakemberek, az
aggodalmas könyvelők zavarkeltését; keljünk fel, mozduljunk meg! Jézusnak nem
számítgatásokkal, nem is pillanatnyi hangulatunkkal válaszolunk, hanem életünk
igenjével. Ő nem megfontolásokat kér tőlünk, hanem a megtérésünket.
Pál apostol megtérésére emlékeztetve Ferenc
pápa kifejtette: Saultól az Úr az élete kockáztatását várta, hogy induljon el,
menjen be a városba, és ott majd megmondják neki, hogy mit kell csinálnia. Ne
maradjon a földön fekve, keljen fel – ahogy Don Tonino mondta: „Talpra! A
feltámadt Úr előtt csak állni lehet!” Nem maradhatunk egyedül, keresni kell a
másikat, a többieket, Cirenei Simon örömével – buzdított homíliájában a pápa,
Saul példáját felidézve. Pál felkel, bemegy a városba, mindenben követi az Úr
szavát. Ilyen az Úr szava: megszabadít, felemel, és elindít előre. Így leszünk
nem saját bravúrjaink világbajnokai, hanem Jézus igazi tanúságtevői testvéreink
között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése