„csak ők ketten voltak a mezőn”

„csak ők ketten voltak a mezőn”

Salamon király magára haragította Izrael Istenét azzal, hogy öreg korában pogány feleségeinek Istent súlyosan sértő kérelmét elfogadta, és bálványaik tiszteletére templomokat építtetett. Ezért az Úr tudomására hozta népe kegyvesztett királyának, hogy elveszi utódaitól Izrael tíz törzsét, és ellenlábasának adja, Dávid házának pedig mindössze két hűséges törzse marad: Júda és Benjamin. A mai olvasmány erre az átalakulásra készíti fel a figyelmes olvasót. Salamon továbbra is sokat építkezett. Dávid városában megépítette a Millót. Ezt az épületet vagy más műtárgyat ugyan nem ismerjük, de ennek építésekor tűnt fel Salamonnak egy erős és ügyes férfiú, aki Efraim törzséből származott. Mivel ügyesen és jól irányította a rá bízott munkákat, Salamon megbízta azzal, hogy József két törzsének, Efraimnak és Manasszénak a robotfelügyelője legyen. A két erős akaratú ember jó viszonya azonban idővel megromlott.„Ebben az időben Jeroboám kiment Jeruzsálemből, s az úton találkozott vele a Sílóból való Ahiás próféta, akin új palást volt, és csak ők ketten voltak a mezőn  Ekkor Ahiás megragadta rajta levő új palástját és tizenkét darabra szakította és azt mondta Jeroboámnak: Vegyél magadnak tíz darabot, mert ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Íme, én elszakítom a királyságot Salamon kezétől, s neked adok tíz törzset – egy törzs azonban maradjon meg neki szolgám, Dávid miatt és Jeruzsálem városa miatt, amelyet kiválasztottam Izrael minden törzse közül” (29-32) A próféta nyilván Isten gondviselő irányításával jött szembe Jeroboámmal, amikor senki más nem tartózkodott a mezőn. Akkor már megromlott Salamon és Jeroboám viszonya.  Ha a király meglátta volna őket beszélgetni, főként ha az új palást szétrepegetését nézte volna végig, és azt elmondta volna Salamonnak, éles eszével azonnal visszaemlékezett volna Isten szavára: elveszem tőled a királyságot  és ellenségednek adom. Jeroboámot nem mentette volna meg senki a haláltól. Meghalt Salamon. Rengeteg fia és lánya lehetett. Utódjának Roboám nevű fiát jelölte ki még életében. Az akkori szokásjog szerint azonban a törzsek véneinek is meg kellett erősíteniük az új királyt. Roboám összegyűjtötte őket tanácskozásra. Azt kérték, hogy csökkentse a nagyon felduzzadt adókat, amelyeket apja rakott a nép vállára, mert rengeteg felesége és gyereke eltartása, udvari pompája felemésztett minden pénzt. Roboám azt mondta, hogy megbeszéli tanácsadóival. Az öregek, apja tanácsadói, józannak látták az adók csökkentését. Roboám összehívta kortársait is. Azok azonban azt ajánlották, hogy keményen jelentse ki: inkább növeli az adókat. Az újabb értekezleten aztán bejelentette Roboám: „Apám súlyossá tette igátokat, de én még súlyosabbá teszem igátokat; atyám ostorral vert titeket, én meg skorpióval foglak verni benneteket” (12,14) Ezt hallva, az északi tíz törzs otthagyta Roboámot és királlyá választotta Jeroboámot Ahiás próféta jövendölése szerint. Az elviselhetetlen adókat könnyebbíteni kell! A vezetők legyenek testvéreik szolgái, ne zsarnokai!