Ferenc pápa: Jézus
kezében a legkisebb kő is drágakővé válik!
A Szentatya augusztus 27-én délben a napi
evangéliumról elmélkedve azt hangsúlyozta, hogy a legkisebb kő is nagyon
hasznos az Egyház épületében, amely állandó felújításra szorul.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai vasárnap evangéliuma (Mt 16,13–20) Jézus
tanítványaival járt útjának kulcsmomentumát tárja elénk: amikor Jézus meg akarja
vizsgálni, milyen is az ő hitük őbenne. Először azt akarja tudni, mit gondolnak
róla az emberek. Az emberek prófétának tartják, ami igaz is, de ez nem ragadja
meg személyének lényegét, küldetésének középpontját. Aztán felteszi a kérdést
tanítványainak, mely leginkább a szívén fekszik, vagyis egyenesen megkérdezi
tőlük: „De ti, ti kinek tartotok?” (Mt 16,15). Ezzel a „de”-vel Jézus
határozottan elkülöníti az apostolokat a tömegtől, mintha azt mondaná: de ti,
akik velem vagytok mindennap, és ismertek közelről, mi többet fogtatok fel? A
Mester mélyből fakadó és az általános vélekedéstől eltérő választ vár övéitől.
És tényleg épp ilyen válasz tör fel a Péternek hívott Simon szívéből: „Te vagy
a Krisztus, az élő Isten Fia” (Mt 16,16). Simon Péter önmagánál nagyobb
szavakat talál ajkán, olyan szavakat, amelyek nem természetes képességeiből
származnak. Valószínűleg ő még általános iskolába sem járt, mégis ki tudja
mondani ezeket az őt meghaladó szavakat, amelyeket a mennyei Atya adott az
ajkára (vö. Mt 16,17), aki feltárja a tizenkettő közül az első apostolnak Jézus
igazi mivoltát: ő a Messiás, ő Istennek az emberiség megmentésére elküldött
Fia. És ebből a válaszból Jézus megérti, hogy – az Atyától kapott hitnek
köszönhetően – van egy szilárd alap, amelyre építheti közösségét, az ő
Egyházát. Ezért mondja Simonnak: „Te, Simon, Péter leszel – vagyis petra,
kőszikla –, és erre a sziklára fogom építeni Egyházamat” (Mt 16,18).
Jézus ma velünk is folytatni akarja Egyházának,
ennek a szilárd alapokra épült háznak az építését, amelyen azonban repedések is
vannak, és amely állandó felújításra szorul. Mindig! Az Egyház mindig reformra,
felújításra szorul. Nyilvánvalóan mi nem szikláknak, hanem csak apró köveknek
érezzük magunkat. Ugyanakkor egyetlen kövecske sem hasztalan, mi több, Jézus kezében
a legkisebb kő is drágakővé válik, mert ő kézbe veszi, végtelen gyengédséggel
rátekint, Lelkével dolgozik rajta, és aztán a legmegfelelőbb helyre teszi,
amelyet ő öröktől fogva kigondolt, és ahol a leghasznosabb lehet az egész
építkezés szempontjából. Valamennyien kövecskék vagyunk, de Jézus kezében részt
veszünk az Egyház építésében. És bármilyen kicsik legyünk is, mindannyian „élő
kövekké” váltunk, mert amikor Jézus kezébe veszi a követ, a maga tulajdonává
teszi, élővé teszi, olyanná, amely telve van élettel, telve van a Szentlélek
életével, telve van az ő szeretetének életével, és így helyünk és küldetésünk
van az Egyházban, amely életközösség, rengeteg, egymástól eltérő kőből áll,
melyek egyetlen épületet alkotnak a testvériség és a szeretetközösség jegyében.
A mai evangélium arra is emlékeztet minket,
hogy Egyháza számára Jézus a közösség látható jelét is akarta Péterben – ő sem
nagy kő, hanem csak kövecske, de Jézus által kézbe véve a közösség
középpontjává válik –, Péterben és azokban, akik őt követik az elsőség
ugyanazon felelősségében, akiket a kezdeti időktől fogva Róma püspökeivel
azonosítunk, Róma ugyanis az a város, ahol Péter és Pál vérükkel tettek
tanúságot.
Bízzuk rá magunkat Máriára, az apostolok
királynőjére, az Egyház anyjára! Ő ott volt az imateremben, Péter oldalán,
amikor a Szentlélek leszállt az apostolokra, és arra indította őket, hogy
kilépjenek, és hirdessék mindenkinek, hogy Jézus az Úr. Támogasson és kísérjen
ma minket közbenjárásával a mi anyánk, hogy teljesen megvalósítsuk azt az
egységet és szeretetközösséget, amelyért Krisztus és az apostolok imádkoztak és
életüket adták!
A Szentatya szavai az Angelus után:
A Szentatya szavai az Angelus után:
Kedves testvéreim!
Az elmúlt napokban nagy áradások sújtották
Bangladest, Nepált és Indiát. Szeretném kifejezni közelségemet az ott élő
népekhez! Imádkozom az áldozatokért és mindazokért, akik e természeti csapás
miatt szenvednek.
Szomorú hírek érkeznek rohingya testvéreink
vallási kisebbségének üldözéséről. Szeretném kifejezni szoros közelségemet
hozzájuk. Mindannyian kérjük az Urat, hogy mentse meg őket, és támasszon
jóakaratú férfiakat és nőket, akik segítik őket, és visszaadják összes
jogaikat! Imádkozzunk tehát rohingya testvéreinkért!
Köszöntelek mindannyiatokat, római hívek,
Olaszországból és más országokból érkezett zarándokok! Köszöntöm a családokat,
az egyházközségi csoportokat, a társulatokat.
Külön is megemlítem a kármelita harmadrend
tagjait, a tombellei fiatalokat a padovai egyházmegyéből – ti aztán tudtok
zajongani! –, akik nemrég bérmálkoztak, azután a lodivecchiói csoportot: derék
fiatalok, mert gyalogos zarándoklatban tették meg a Via Francigena utolsó
szakaszát. Életetekben is legyetek ilyen derék emberek!
Szép vasárnapot kívánok
mindenkinek! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése