Nagyböjt második hetének keddje
Jézus
úgy beszél a farizeusokról és az írástudókról, mint akik helytelen
magatartásukkal akadályozzák az embereket a vallási törvények helyes
megtartásában. Buzdítanak ugyan másokat, hogy pontosan tartsák meg a mózesi
törvényeket, ők maguk azonban e parancsokat sokszor kijátszották és semmibe
vették azok mélyebb szándékát. Az volna a feladatuk, hogy példát mutassanak, de
felszínes vallásosságuk az Úr megítélése szerint egyáltalán nem követendő.
Ennek kapcsán megkérdezhetjük magunktól, vajon mennyire akadályozzuk vagy segítjük mások üdvösségét? Nem egyedül törekszem a mennyország felé, s nem egyedül leszek ott, mert akkor az már nem is az üdvösség volna. Isten nem akarja senkinek a vesztét, hanem minden embert üdvözíteni akar, ezért minden kereszténynek azt a feladatot adja, hogy segítsük egymást az örök üdvösség felé vezető úton. Az üdvösség kulcsa Krisztus kezében van. Vele járjunk az úton! Az ő szavaiból és cselekedeteiből egyaránt Isten szeretete sugárzik és az Atyának való engedelmességből fakadnak. Ugyanezt a lelkületet kéri tőlünk, követőitől is. Ne csupán szavainkkal tegyünk tanúságot az irgalmas Isten jelenlétéről a világban, hanem cselekedeteink is legyenek követésre méltóak és példamutatóak!
© Horváth István Sándor
Ennek kapcsán megkérdezhetjük magunktól, vajon mennyire akadályozzuk vagy segítjük mások üdvösségét? Nem egyedül törekszem a mennyország felé, s nem egyedül leszek ott, mert akkor az már nem is az üdvösség volna. Isten nem akarja senkinek a vesztét, hanem minden embert üdvözíteni akar, ezért minden kereszténynek azt a feladatot adja, hogy segítsük egymást az örök üdvösség felé vezető úton. Az üdvösség kulcsa Krisztus kezében van. Vele járjunk az úton! Az ő szavaiból és cselekedeteiből egyaránt Isten szeretete sugárzik és az Atyának való engedelmességből fakadnak. Ugyanezt a lelkületet kéri tőlünk, követőitől is. Ne csupán szavainkkal tegyünk tanúságot az irgalmas Isten jelenlétéről a világban, hanem cselekedeteink is legyenek követésre méltóak és példamutatóak!
© Horváth István Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése