A Pápai Ház szónokának negyedik adventi prédikációja: „Mária Jézus, Isten Fia és a lelkek Anyja”
Az
utolsó beszéd: Mária lelki anyasága
December
23-án pénteken délelőtt kilenc órakor tartotta meg Raniero Cantalamessa
kapucinus atya negyedik ádventi beszédét az Apostoli Palota Redemptoris Mater
kápolnájában, Ferenc pápa és a római kúria tagjai jelenlétében. A szónok a
Szentlékről szóló sorozatában ezen utolsó alkalommal Mária anyaságának testi,
szentségi és lelki vonásairól elmélkedett.
Csak
ketten voltak tudatában minden idők legnagyobb eseményének
„Midőn
az egész világra csend borult” – emlékeztetett beszéde kezdetén a szónok a
karácsonyi liturgia első mozzanatára, mellyel minden évben újjáteremti az
egyház a Születés ünnepét, amikor Jézus a világba jött. Akkor a világ kevésbé
volt zaklatott, mint mostanában. Az utakat és a fogadókat elözönlötték a
népszámlálás miatt útra kelt emberek, köztük ketten, Mária és József, akik
tudatában voltak a nagy eseménynek, minden idők legnagyobb eseményének.
Kilépve
a világ zajából lesz Karácsonyom
A
helyzet megismétlődik minden Karácsonykor. A terrorizmus , a háborúk hírei
tömegeket kényszerítenek útra kelni, és mint Mária és József, elhagyva
otthonukat szállást keresnek. Csak aki el tudja magában egy kis időre csendesíteni
a Szentlélek kegyelmével a világ zaját, tudja majd elmondani, hogy „volt
Karácsonyom”, mert ki tudott lépni az otthonából vagy rendházából.
Értünk
emberekért, a mi üdvösségünkért: a Karácsony miértünk van
A
kapucinus atya Szent Ágostont idézte, aki szerint az üdvtörténet eseményeit a
titok szerint szentségileg és egyszerű évfordulós emlékezés szintjén
ünnepelhetjük. Az utóbbi során az évforduló egyszerűen csak felidézi az
eseményt, ellenben a misztérium szakramentális, szentségi ünneplése nemcsak
emlékezik, hanem értelmez és befogad.
Az
egyház gyermekei Krisztussal együtt születnek az ő Születésekor
Karácsony
a titok ünnepe, a dátum szerinti emlékezés csak jelképes, ellenben annak a
szentségi ünneplése azt igényli, hogy vegyük annak nekünk szóló személyes
üzenetét. Már Nagy Szent Leó pápa tanította, hogy „Krisztus születésének a
misztériuma megvilágosítja, hogy az egyház gyermekei Krisztussal együtt
születnek az ő Születésekor.
Az
üdvtörténet titkainak történelmi, szentségi és lelki szintjei
Mindennek
a kezdetén egy biblikus tény áll, mely egyszer s mindenkorra megtörtént
Máriában : a Szűz Jézusnak anyja lesz a Szentlélek által. Az üdvösség
történelmi titka meghosszabbodik szentségi szinten az egyházban és erkölcsi
szinten minden egyes hívő lélekben. Mária, mint Anya és Szűz, aki megszüli
Krisztust a Lélek által, lesz a tökéletes példa az egyház és a hívő ember
számára. Ezt a patrisztikus látásmódot viszi tovább a II. Vatikáni Zsinat,
amikor három külön pontban beszél a Szűz és Anya Máriáról az üdvösség
rendjében, az egyház közösségében és végül az egyes hívő ember életében.
„A
Szentlélek erejéből”
A
hitvallás cikkelyét elemezve, miszerint Jézus Krisztus „a Szentlélek erejéből”
született, Szent Ambrus a Lélek művének tulajdonítja a foganást és a szülést
is: ő a Teremtő és Éltető Lélek. Ő az, aki a kezdetben a semmiből teremtett,
most is ez történik: emberi képesség nélkül alkot és ez a hiány, ez az űr az,
amit Mária esetében az ő szüzességének hívunk. Ez a szüzesség tehát egy
nagyszerű jel, amit nem szabad eltávolítani, mert különben kiüresítjük magát a
bibliai elbeszélést.
Karácsonyi
titkának személyes és egzisztenciális jellege
A
Szentlélek műve révén Mária titokzatos módon testet ad Krisztusnak, de a Lélek,
túl azon, hogy Creator Spiritus, egyszerre „fons vivus, élő forrás, tűz és
szeretet és lelki kenet” is Mária számára. Elszegényítenénk a karácsonyi
titkot, ha annak csak objektív oldalát szemlélnénk és elhanyagolnánk annak
személyes és egzisztenciális jellegét. A Pápai Ház szónoka utalt Szent
Ágostonra: Miközben Krisztus teste Mária méhében kialakult, Krisztus igazsága
belevésődött Mária szívébe, vagy ugyanez a híressé vált szavaival: „prius
concepit mente, quam corpore”, előbb foganta lélekben, mint testben. A
megtestesülést Mária a legmagasabb fokon mint „karizmatikus eseményt” éli meg,
ez a ő Pünkösdje, amit szavai és gesztusai, például Erzsébet meglátogatásakor,
felfednek, mert az egy példa nélküli tapasztalat.
Mária
alázata a megtestesülés után továbbra is megmarad
Ami
egyébként a Lélek kegyelmével eltelt emberi személyben a szeretet, az öröm, a
béke és a fény jellegét ölti, az Máriában páratlan módon valósul meg. Mária az
Angyali üdvözletben elsőként tapasztalja meg a „Lélek józan mámorát”.
Mindenesetre ez a mámor mérsékletes, vagyis alázatos. Mária alázata a
megtestesülés után úgy mutatkozik meg, mint az isteni kegyelem legnagyobb
csodáinak az egyike. Hogyan is tudott ellenállni e gondolat súlyának: Te vagy
az Isten anyja! Te vagy a legnagyobb emberi teremtmény! Lucifer nem tudott ellenállni
e kísértésnek és elbukott. Mária ellenben alázatos és szerény marad, mintha
semmi olyan nem történt volna az életében, mely őt előbbre vinné! Sőt, egy
alkalommal, az Evangélium, úgy mutatja, mintha koldulná másoktól annak a
lehetőségét, hogy a Fiát láthassa: „Anyád és testvéreid kint állnak és téged
keresnek” – szólnak oda Jézushoz (Lk 8,20).
Az
Egyház kezdetben Mária anyaságát fizikai, biológia anyaságként szemléli
Cantalamessa
atya a továbbiakban azt vette szemügyre, hogy az egyház milyen felismerések
révén jutott el ahhoz a hallatlanul merész kijelentéshez, hogy Mária az Isten
Anyja. Egy teremtmény, a Teremtő Anyja! Dante Isteni Színjátékéban a Paradicsom
képében Szent Bernát így köszönti Máriát: „Szűzanyánk, Fiadnak Anyja, alázatos
és magasztosabb minden teremtménynél!”. Az egyházi eszmélés kezdetét az
eretnekek és a gnosztikusok elleni magatartás jellemzi és ebben Mária anyaságát
fizikai, biológia anyaságként szemlélik. Ugyanis ezek az eretnekek tagadták,
hogy Krisztusnak igazi emberi test lenne, vagy ha az is lenne, akkor az egy
asszonytól eredne és ha mégis tőle születne, akkor valójában nem az ő igazi
hús-vér gyermeke lenne. Ezekkel a téveszmékkel szemben nagy erővel kellett
leszögezni, hogy „Jézus Mária fia, méhének gyümölcse”.
Mária isteni
személyt szült, joggal nevezhető az Isten anyjának
Ez idő
tájt a 3. században Origenésszel tűnik fel a Theotokosz, Istenszülő név, mely
mind mélyebb értelemben jelöli az anyaság metafizikai titkát. Az ötödik
század krisztológiai vitáiban, amikor az igazi kérdés immár nem az ő igazi
embersége, hanem személyének az egysége, Mária anyaságát ekkor már nem Krisztus
emberi természete összefüggésében szemlélik, hanem az emberré lett Ige egyetlen
személyének viszonylatában. A Mária által testben megszült személy pedig nem
más, mint a Fiú isteni személye, és ebből következik, ha Mária isteni személyt
szült, akkor ő joggal az Isten anyja. Mária és a Fia között már nemcsak a
fizikai rend szintjén van kapcsolat, hanem metafizikai szinten is az efezusi zsinattal
431-ben mondhatjuk: „Az Isten Emmánuel, vagyis Velünk az Isten, mert a Szent
Szűz, aki test szerint szülte az emberré lett Isten Fiát, Istenszülőnek
hívható”.
Mária
anyaságát hitbeli, spirituális anyaság
A
kapucinus szónok ezután rámutatott, hogy ez a dogma sem maradt végső
felismerés, hiszen Mária anyaságának a Krisztus személyével kapcsolatos
értelmezése után hiányzott az ő személyének és főként páratlan szentségének a
számba vétele. Testi és metafizikai anyasága utána egyre inkább a lelki anyaságára
figyelt fel az egyház. Itt főként latin szerzők jeleskedtek, közülük is
elsőként Szent Ágoston. Mária anyaságát hitbeli anyaságként is látták. „Aki
hite révén hitt és fogant, az tette is az Atya akaratát és így Mária számára a
nagyobb dolog volt az, hogy Krisztus tanítványa lett, minthogy Isten anyjává
lett”. Ez a merész ágostoni kijelentés – emelte ki a szónok – azon a bibliai
kijelentésen alapul, ami szerint „még boldogabbak azok, akik teszik az én
mennyei Atyám akaratát (Lk 11, 27-28). Máriára az egyház egyre inkább úgy
tekintett, mint akiben a szentségét szemlélte. A latin egyház ezt az
Immacolata, szeplőtelen jelzővel fejezte ki, míg a keleti ortodox egyház a
Panhagia, az Egészen Szent jelzővel mondta ugyanazt.
Jézus
Krisztus harmadik születése
De mit is
jelent a számukra mindez? – tette fel a kérdést az elmélkedése végén a
kapucinus szerzetes. Sajátos módon van egy közös hangja a Máriára tekintésnek,
mely átível a századokon. Origenésszel kezdve, Szent Ágoston, Szent Bernát és a
többiek mind mondják, hogy „mit is használ nekünk, ha egyszer Krisztus
megszületett Betlehemben Máriától, ha a hit által nem születik meg a mi
szívünkben? Szent Ambrus így kérdez: „Hol születik meg Krisztus, ha nem a
lelked és a szíved legmélyén?” Az egyház soha nem felejtette el ezt a személyes
jelleget, a modern korban sem. XXIII. Szent János pápa 1962 Karácsonyán, a
zsinat megnyitása után így imádkozott: Óh, Atya örök Igéje, Isten Fia és Mária
Fia, újítsd meg lelkünk mélyén ma is a te születésed csodálatos titkát!” Cantalamessa
atya ádventi beszédsorozatának utolsó részét az egyház legősibb, harmadik
századvégi himnuszának az idézésével zárta, melyben így imádkozunk: „Sub
tuum praesidium confugimus, Sancta Dei Genetrix - Oltalmad alá futunk, Istennek
Szent Szülője” . Az a “Dei Genetrix” kifejezés azt jelenti, hogy Isten Szülője,
Istennek az Anyja. Végül áldott Karácsonyt kívánt a szónok Ferenc pápának és
munkatársainak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése