Ferenc pápa: Árvaságtól szenvedő világunkban van egy Anyánk, aki megvéd minket
A Szentatya szeptember 15-én, a Fájdalmas Szűzanya emléknapján a Szent Márta-házban bemutatott szentmise homíliájában a nyugati kereszténység első Mária-antifónáját idézte: „Sub tuum presidium…” – „Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Anyja”.
A napi
evangélium a Golgotára vezet el bennünket (Jn 19,25–27). Jézus követői mind
elmenekültek János és néhány asszony kivételével. A kereszt tövében ott állt
Mária, Jézus anyja, akiről a jelenlévők így beszéltek: „Az ott ennek a
bűnözőnek az anyja! Az az asszony ennek a lázadónak az anyja!”
Mária,
aki hallotta ezeket a szavakat, rettenetesen szenvedett a megaláztatástól. És
hallotta a „nagyokat” is, néhány papot, akiket tisztelt, mert papok voltak,
akik így gúnyolták fiát: „Te, aki olyan ügyes vagy, szállj le a keresztről,
szállj le!” Mária ott állt mezítelen fia mellett, és nagyon szenvedett, de nem
menekült el. Nem tagadta meg fiát, saját vérét!
Ferenc
pápa felidézte, hogy amikor Buenos Airesben a börtönökben felkereste a
foglyokat, mindig asszonyok hosszú sorával találkozott, akik várakoztak, hogy
beléphessenek. „Anyukák voltak, de nem szégyellték magukat: a saját vérük volt
ott bent. Ezek az asszonyok nemcsak azért szenvedtek megaláztatást, mert a
börtön előtt kellett várakozniuk, hanem azért is, mert a legcsúnyább
megszégyenítést kellett elviselniük, amikor megmotozták őket, mielőtt
beléphettek volna a börtönbe. De anyák voltak, és saját vérüket keresték fel.
Így állt ott Mária is fia mellett, ilyen nagy szenvedéssel” – fogalmazott
homíliájában Ferenc pápa.
Jézus
megígérte, hogy nem hagy árván bennünket, és a kereszten nekünk adja anyját
mint a mi Anyánkat – tette hozzá a pápa.
Nekünk,
keresztényeknek van egy édesanyánk, ugyanaz, aki Jézus édesanyja. Van egy
édesapánk, ugyanaz, aki Jézus édesapja. Nem vagyunk árvák! És Mária olyan nagy
fájdalommal szül meg bennünket abban a pillanatban: igazi vértanúság! A
fájdalom tőrétől átszúrt szívvel elfogadja, hogy mindnyájunkat világra hozzon.
És a fájdalomnak attól a pillanatától kezdve Mária mindnyájunk Anyja lesz, aki
gondoskodik rólunk és nem szégyell bennünket: megvéd minket – fogalmazott a
Szentatya.
Az
első keresztény évszázadok misztikusai azt tanácsolták, hogy a lelki
zaklatottság idején keressünk menedéket Isten Anyjának palástja alatt. Oda nem
tud behatolni az ördög, mert ő, aki anya, anyaként oltalmat nyújt. A nyugati
kereszténység követte ezt a tanácsot, és erről szól első Mária-antifónája: „Sub
tuum presidium” – oltalmad alá futunk, ó Anyánk, ott biztonságban vagyunk.
Világunkban, amelyet nevezhetünk „árvának” – folytatta homíliáját a pápa
–, az árvaság nagy válságában szenvedő világunkban segítségünkre lehet, ha ezt
mondjuk: „Nézd, az Anyád!” Van egy anyánk, aki megvéd, tanít és elkísér
bennünket; nem szégyelli bűneinket. Nem szégyell bennünket, mert ő az Anya. A
Vigasztaló Szentlélek, barátunk és útitársunk, szószólónk, a Paraklétosz, akit
az Úr küldött el nekünk, értesse meg velünk Mária anyaságának ezt a hatalmas
misztériumát – zárta homíliáját Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése