Húsvéti idő, 1. hét Csütörtök
ApCsel
3, 11-26 Hittel segítségül
hívtuk a nevét.
Lk
24, 35-48 Megnyitotta értelmüket,
hogy megértsék az írásokat.
A
keresztség által új hivatást kaptunk: tanúságot kell tennünk Isten örök
tervének megvalósulásáról, Krisztus feltámadásáról. A tanúságtétel megszerzi
számunkra az áldást, és alkalmassá tesz, hogy mások megtérésének és
kiengesztelődésének eszközei legyünk. Törékeny és gyarló emberi természetünk
nem akadálya a kegyelem kiáradásának, mert tanúságtételünk nem az emberi
erőfeszítés műve, hanem a Szentlélek ajándékának kegyelme.

Ezt
a Jézust, Isten feltámasztotta a halálból. Mi tanúi vagyunk ennek. Térjetek
meg, és térjetek vissza Istenhez – ebben áll Péter igehirdetése. Számunkra is
minden jó a Jézus Krisztusba vetett hitből fakad.
„Maradj velünk Urunk!” – imádkozzuk mi is egyre gyakrabban és buzgóbban
az emmauszi tanítványokkal és a Szentatyával együtt az Eucharisztia évében. És
az Úr teljesíti kérésünket. Jelen van közöttünk, valahányszor az ő nevében
összegyűlünk. Jelen van tanítása által, amikor közösségben vagy egyénileg
olvassuk a Szentírást. Jelen van bennünk, amikor általa fohászkodunk az
Atyához. Jelen van Lelke által az Egyházban és annak minden tagjában.
Valóságosan megjelenik a szentmisében a kenyér és a bor átváltoztatásakor, hogy
testével és vérével tápláljon bennünket a szentáldozáskor. Már nem idegenként
tekintünk tehát rá, akivel véletlenül találkoztunk, hanem elmondhatjuk, hogy
láttuk és felismertük őt. Lángoló szívvel tanúskodjunk feltámadásáról!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése