Évközi huszonkettedik hét keddje
Názáreti
sikertelen fellépése után Jézus Kafarnaumba indul. Feltehetően itt is a
zsinagógai istentisztelet alkalmával beszélhetett az emberekhez, hiszen
tanítása szombaton történt. Lukács evangélista szembeállítja a sikertelen
názáreti és a sikeres kafarnaumi fellépést. Mindkét helyen a hallgatóság
elcsodálkozik, ámulatba esik, de amíg a názáretieknél ez ellenségeskedésbe és
gyűlöletbe vált át, addig a kafarnaumiak esetében inkább lelkesedéssé. Érdekes
és sokatmondó a megjegyzés, amely szerint Jézus „szavának hatalma volt.” Az
evangéliumokban többször is előfordul ez a kifejezés, amely azt jelenti, hogy
meggyőzően, hihetően, prófétai módon, elfogadhatóan, bölcsességgel és
közérthetően beszélt. A Jézus szavaiban rejlő titokzatos erőt és hatalmat az
emberek már annak hallgatása során is megtapasztalták, majd pedig a tisztátalan
lélek kiűzése során újabb bizonyítékát látják ennek, hiszen az Úr egyszerűen
csak parancsol az embert megszálló gonosz léleknek, szavának erejével űzi ki őt
az emberből.
A jelenet kapcsán gondolkozzunk el a következőkön: érdeklődéssel és nyitott szívvel hallgatom-e Jézus szavait? Eltölt-e valamiféle csodálkozás, ámulat az Úr tanításának hallgatása során? Elfogadom-e életem iránymutatásaként a hallottakat? Kész vagyok-e életemben megvalósítani mindazt, amit megértek?
© Horváth István Sándor
Imádság: A jelenet kapcsán gondolkozzunk el a következőkön: érdeklődéssel és nyitott szívvel hallgatom-e Jézus szavait? Eltölt-e valamiféle csodálkozás, ámulat az Úr tanításának hallgatása során? Elfogadom-e életem iránymutatásaként a hallottakat? Kész vagyok-e életemben megvalósítani mindazt, amit megértek?
© Horváth István Sándor
Uram, sokszor bizonyítani, meggyőzni, igazolni szeretnék. Érvek zászlait lengetem a levegőben. Beszélek. Hatalmas gesztusokat osztok szerteszéjjel, hogy az emberek figyelmét megragadjam. Önts szívembe, Uram, tisztelettudást és békés türelmet, hogy tudjak csendesen kérni, szeretni. És várni a küszöb előtt, hogy megnyissák az emberek szívük ajtaját.
M. Quoist
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése