Hívom a családokat 2015 januárjában – Bíró László püspök levele
Hívom a családokat, a házaspárokat, a jegyeseket és a szerelmeseket, a szerzetes- és paptestvéreket, és mindenkit, aki a család és az élet mellett áll!
Rövidesen el kellene döntenünk, hogy milyen különórákra járatjuk a
fiunkat – szólt feleségéhez a férj –, mert manapság csak az érvényesül,
aki idejében specializálódik. A nyelvek is fontosak, nyelvek nélkül nem
fog tudni tájékozódni a legfrissebb tudományos eredményekről. A sportot
sem szabad elhanyagolni, ép testben ép lélek! Értelek – válaszolt a
feleség –, csak nehogy úgy járjunk, mint a szomszédék a gyerekükkel,
akit egész kicsi korában ráállítottak a biológiára, a „jövő
tudományára”, vettek neki akváriumot, terráriumot, tücsköt-bogarat,
kígyót-békát, aztán érettségi előtt kiderült, hogy a gyereket a holt
nyelvek érdeklik, és esze ágában sincs biológusnak mennie. Apja
kétségbeesve mondta, hogy mennyi pénzt öltek bele a „biológiába”, a
gyerek meg olyan pályára akar menni, amelyen nem lehet normálisan
keresni, még nyugdíjas korukban is nekik kell majd őt segíteniük.
Joggal merül fel a kérdés: hogyan lehet megalapozni a jövő
nemzedékének jól-létét? Vajon a politikai, gazdasági folyamatok adnak-e
reménykedésre okot? 2014. november 25-én Ferenc pápa az Európai
Parlament ülésén mondott beszédében hangsúlyozta, hogy az Európai Unió
alapító atyái ambiciózus politikai tervüket az emberekbe vetett
bizalomra alapozták, nem annyira mint állampolgárokra, vagy a gazdasági
élet tényezőire, hanem mint transzcendens emberi méltósággal bíró nőkre
és férfiakra.
Ferenc pápa egész beszédének központi eleme volt a határozott kiállás
minden egyes ember egyenlő méltósága mellett. „Olyan önző
életstílusokkal találkozunk, amelyeknek a pazarlása nem tartható fenn –
mondta –, ezek az egocentrikus emberek pedig legtöbbször közömbösen
tekintenek a körülöttünk lévő világra, különösen a szegények
legszegényebbjeire. Döbbenten tapasztaljuk, hogy a politikai vitákat
gazdasági és technikai kérdések uralják, az emberi személyről való méltó
gondoskodás rovására. A férfiak és a nők annak a veszélynek vannak
kitéve, hogy őket csupán egy gépezet fogaskerekének tekintik,
kihasználható fogyasztási cikknek. Ennek pedig az a következménye – mint
ahogy ez tragikusan be is következik –, hogy ahol az emberi élet már
nem látszik a gépezet számára hasznosnak, lelkiismeret-furdalás nélkül
eldobják, például a halálos betegeket, az elhagyott és gondozásra
szoruló öregeket, vagy az anyjuk méhében halálra ítélt gyermekeket. Ezek
a súlyos veszedelmek akkor törnek ránk, ha megengedjük, hogy a technika
vegye át a hatalmat, ha a célok és eszközök összegabalyodnak. Mindez az
„eldobhatóság kultúrájának”, az ellenőrizhetetlen fogyasztásnak a
következménye. Ezzel szemben az emberi méltóság tisztelete akkor
tartható fenn, ha elismerjük az emberi élet értékét. Az életet ingyen
kapjuk, tehát nem lehet adás-vétel tárgya.”
Mondjatok példákat arra, hogy hogyan sértik meg az emberi
méltóságot! Mire hivatkoznak azok, akik igazolni akarják ilyen
viselkedésüket? Milyen következményei vannak annak, ha valaki a saját
emberi méltóságát sem becsüli meg?
A Szentatya rámutatott: „Ahhoz, hogy Európa reményteli legyen, el
kell ismernünk az emberi személy központi jelentőségét, és segítenünk
kell minden férfit és minden nőt képességeik kibontakoztatásában. Azaz
fordítsunk gondot a személyekbe való befektetésre és azokra a
kezdeményezésekre, amelyek tehetségeiket fejlesztik és gyümölcsözővé
teszik. A legelső terület tehát az oktatás-nevelés, kezdve a családdal,
minden társadalom alapsejtjével és legértékesebb elemével.”
Megállapította továbbá, hogy „családok nélkül a jövő azon bukik meg,
hogy homokra épült, és ennek szörnyű következményei lesznek.” Amikor a
család fontosságát hangsúlyozzuk, „nem csupán a felnövekvő új
generációknak adunk reményt, hanem sok öregnek is, akik egyedül
kényszerülnek élni és valósággal elhanyagoltak, mert nincs már
körülöttük a melegítő, támogató és kísérő család.” Az egységes,
termékeny és megbonthatatlan családok alapozzák meg jövőbe vetett
reményünket – mondta Ferenc pápa. A család képét véve alapul kiemelte
minden egyes európai tagállam kultúrájának tiszteletét és a szolidaritás
és szubszidiaritás fontosságát. „Az egység azonban nem jelent
egyformaságot a politikai, gazdasági és kulturális életben, vagy a
gondolkodásmódban. Valójában a hiteles egység a különbözőségek
gazdagságából ered: ebben az értelemben Európa hasonlít a családhoz,
amely annál inkább egységes, minél inkább lehet minden tagja szabadon és
teljesen önmaga. Európát úgy tekintem, mint a népek családját, amelyben
a népek az Unió intézményeinek közelségét akkor érzik, ha az Unió képes
bölcsen kombinálni az elérni kívánt egység ideálját minden egyes
különböző hagyományokat ápoló ember számára, tiszteletben tartva a
múltjukat és gyökereiket, megszabadítva őket annyi sok manipulációtól és
fóbiától. Az emberi személy központi szerepének megerősítése
mindenekelőtt azt jelenti, hogy mindenki számára lehetővé tesszük
egyediségének és kreativitásának kibontakoztatását, legyen akár
egyénekről, akár népekről szó. Az egyesek különlegességei akkor
képviselnek hiteles gazdagságot, ha ezeket a többiek szolgálatába
állítják. Mindig tartsuk szem előtt az Európai Uniónak a szolidaritásra
és szubszidiaritásra alapuló konfigurációját, hogy a kölcsönös bizalomra
építő kölcsönös segítség a haladást szolgálhassa.”
Idézzetek fel példákat a hagyományoktól, a gyökerektől való
elszakadásnak! Milyen következményei vannak ennek? Hogyan tudjátok
megkülönböztetni a jó és értékes hagyományokat a káros és elvetendő
hagyományoktól?
A gazdaságról szólva a Szentatya javasolta, hogy a munkahelyek
létesítése azt a követelményt is magába foglalja, „hogy megfelelő
társadalmi környezet alakuljon ki, ahol a személyt nem zsákmányolják ki,
hanem biztosítják, hogy éppen munkája révén családot tudjon alapítani
és gyermekeit fel tudja nevelni.”
Ferenc pápa végül bátorította az Európai Parlament tagjait, hogy
„dolgozzanak együtt egy olyan Európa felépítésén, amely nem a gazdaság
körül forog, hanem szentnek tekinti az emberi személyt,
elidegeníthetetlen értékeket állít a középpontba”.
Milyen lehetőségeit látjátok az emberi személy középpontba
állításának saját munkahelyeteken, lakóhelyeteken, környezetetekben?
Hogyan szolgálhatjuk közösen – az Egyházban és a világban – az emberi
méltóságot és az ország, Európa és az egyház jövőjét?
Kétségtelen, mondta a férj, hogy találnunk kellene egy olyan iskolát,
amelyiknek az a célkitűzése, hogy minden gyerekből hozza ki azt, ami
benne van. Mert biztos, hogy a mi fiunknak is sok adottsága van, csak
most még nehéz kitalálni, hogy miben tudna igazán jó lenni. Talán mégse
az a helyes, ha százféle különórára járatjuk, ha megpróbáljuk rávenni,
hogy ez vagy az érdekelje, hanem ha arra irányítjuk, hogy mindenben
törekedjen a tőle telhető maximumot nyújtani. Ha pedig valami különösen
érdekli, biztosítsuk neki a lehetőséget, hogy elinduljon abba az
irányba. Legyen magával szemben igényes, és akarja kibontakoztatni magát
úgy, hogy közben törődik társaival is, hiszen nincs, és soha ne is
legyen egyedül.
Bíró László
az MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése