2014.11.27. Csütörtök

Evangelii Gaudium - az Evangélium öröme

2014.11.27. Csütörtök

 

„A negyedik (angyal) a napra öntötte csészéjét. Hatalmat kapott, hogy az embereket űzze el gyötörje. Az emberek kínlódtak a nagy hőségben, mégsem kaptak észbe, nem hódoltak előtte, hanem káromolták az Isten nevét, akinek hatalma kiterjed e csapásokra” (Jel 16,8-9) Az első, második és a harmadik csapás, a földre öntött három büntető csésze a földet, az ember lakhelyét érte, és annak erőforrásait tette tönkre. Így gyötörte az Istentől elrugaszkodott embert. A negyedik csapás azonban a tőlünk százötven millió kilométerre lévő napunk hatását rontotta meg. Talán éppen ezt akarta megmutatni az Úr, hogy a tőle kapott javakat az általa adott utasításoknak megfelelően,normálisan kell felhasználnunk, különben tönkreteszik az életünket. Ne akarjon az ember okosabb lenni az Istennél. „Az ötödik a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire sötétség lett országában. Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg.(10-11) A vadállat imádása a belső elsötétülést jelképezi. A végtelen jó és okos Isten helyett egy állatot, méghozzá vadállatot imádni butaság. Olyan tönkretétele az ember istengyermeki szépségének és okosságának, mint a gyönyörű emberi külsőt fekélyes, külsővel felcserélni. A hatodik angyal a nagy Eufrátesz folyóba öntötte csészéjét. Erre kiszáradt a vize, hogy utat nyisson napkelet királyainak. S láttam, hogy a sárkány szájából, a vadállat szájából és a hamis próféta szájából három békához hasonló tisztátalan lélek jött elő. Ördögi lelkek, akik csodákat művelnek, és elmennek a földkerekség királyaihoz, hogy harcra toborozzák őket a mindenható Isten nagy napjára. Íme, úgy jövök, mint tolvaj. Boldog, aki virraszt, és vigyáz ruhájára, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét. Összegyűjtötték őket arra a helyre, amelyet héberül Harmagedónnak hívnak”(12-16) Ezek a békák kicsik, csúnyák, jelentéktelenek, mégis ezek vállalják, hogy az istenellenes hatalmakat összegyűjtik az utolsó nagy ütközetre Harmagedónhoz. Azért szárad ki az Eufrátesz vize, hogy a gonoszok seregei össze tudjanak jönni az utolsó nagy ütközetre. Az írástudók azért is békához hasonlítják ezeket a csúnya kis lényeket, mert a béka csak brekeg,Isten szolgái pedig remekül énekelnek és hárfáznak.„A hetedik a levegőbe öntötte csészéjét. Erre az égi templomból, a trónusról egy hatalmas hang hangzott és mondta: Végbement!’Villámlás, égzengés, mennydörgés és akkora földrengés támadt, olyan nagy, amilyen még nem volt, amióta ember él a földön. A nagyváros háromfelé vált, és a pogányok városai romba dőltek. Az Isten színe előtt megemlékeztek a nagy Babilonról, és izzó b haragja borának kelyhét nyújtották neki. Minden sziget eltűnt, és a hegyeket nem lehetett többé megtalálni. Az égből mázsás szemekben jégeső zúdult az emberekre. Az emberek káromolták az Istent a jégverés csapása miatt, mert rettenetesen nagy csapás volt.”(17-21) „Ezután láttam egy másik angyalt, amint alászállt az égből. Nagy hatalma volt, s fénye beragyogta a földet. Teljes erejéből kiáltozott: Elesett, elesett a nagy Babilon! Ördögök tanyája lett, minden tisztátalan szellem hajléka, minden tisztátalan madár fészke, minden tisztátalan és gyűlöletes állat odúja” (18,1-2) „Egy erős angyal ekkor fölemelt egy malomkő nagyságú követ, és bedobta a tengerbe ezekkel a szavakkal: Ilyen lendülettel vetik majd el Babilont, a nagyvárost, és többé nyomát sem találni. Többé nem zeng benned hárfa, ének, fuvola és harsona, nem él benned semmiféle mesterember, még malomzúgás sem hallatszik” (21-22) „Aztán hallottam, hogy nagy sokaság zengi a mennyben, ez mondva: Alleluja! Üdv, dicsőség és hatalom legyen a mi Istenünknek, mert igazak és igazságosak ítéletei! Elítélte a nagy kéjnőt, aki megrontotta a földet paráznaságával, és megbosszulta rajta szolgái vérét, melyet keze ontott ki. Másodszor is felhangzott: Alleluja! És a parázna asszony füstje felszáll, örökkön-örökké” (19,1-3) Dicsőség, szent áldás, tisztesség a föltámadt Úrnak, Húsvéti Báránynak Dicsőség, szent áldás, tisztesség!” (Ho 86,1)