A dicsérő ima nehéz, de örömöt ad – Ferenc pápa csütörtök reggeli szentbeszéde

A Szentatya csütörtökön, a szokásos reggeli szentmiséje homíliájában a dicsérő imáról beszélt, amely bár kicsit nehéz, de Isten atyai közelségének örömét adja számunkra.

„Nagyon jól tudunk imádkozni, amikor kérni akarunk dolgokat, még akkor is, amikor megköszönünk valamit az Úrnak, de a dicsérő ima kicsit nehezünkre esik: nem igazán szokás Istent dicsőíteni.” A dicsérő ima akkor könnyebb, ha végiggondoljuk, amit az Úr tett velünk: Krisztusban kiválasztott minket a világ teremtése előtt. „Áldott légy Uram, mert kiválasztottál! Az atyai közelség és gyengédség öröme ez.” A dicsérő ima által részünk lesz ebben az örömben – csak fel kell idéznünk magunkban azt, hogy az Úr kiválasztott minket.

„Az Úr ismert engem a világ teremtése előtt és nevem szívébe volt írva. Ez a valóság! Ez a kinyilatkoztatás! Ha ezt nem hisszük, nem vagyunk keresztények. Örömet ad szívünkbe, ha arra gondolunk: kiválasztott vagyok. Biztonságot ad.”

Kiválasztottságunk olyan dolog, amit nem érthetünk meg pusztán az eszünkkel. Még pusztán szívünkkel sem. Ennek megértéséhez be kell lépnünk Krisztus misztériumába: „Őbenne nyertük el a megváltást a vére árán, és bűneink bocsánatát bőséges kegyelme folytán, amelyet végtelen bölcsességében és megértésében gazdagon árasztott ránk. Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát.” (Ef 1,7-9a)

„Amikor Eucharisztiát ünnepelünk, akkor belépünk ebbe a misztériumba, amelyet teljesen nem lehet megérteni: az Úr él, velünk van, itt, dicsőségében, teljességében és egy újabb alkalommal életét adja értünk. A keresztény olyan ember, aki megpróbál belépni a misztériumba.”
A dicsérő ima tehát mindenekfölött az öröm imádsága, az emlékezés imádsága: mennyi mindent tett értem az Úr, lehajolt hozzám, mint egy apuka, amikor a kisgyerekének segít járni – mondta homíliájában Ferenc pápa.