Pápai Lajos győri püspök
újévi körlevele
Pápai
Lajos megyéspüspöknek az újév alkalmával írott, s újév napján a Győri
Egyházmegye templomaiban felolvasott körlevelét az alábbiakban teljes
terjedelmében közöljük.
Kedves
Testvérek!
Miután
megünnepeltük az Úr Jézus születését karácsony napján, ma az ünnep nyolcadán
megemlékezünk arról, aki az Úr Jézust a világra szülte: vagyis Szűz Máriáról,
Isten Anyjáról. Az evangélium arról szól, hogy a Jézus nevet adták a Gyermeknek
a 8. napon, így az új évet Jézus nevével kezdjük el. Ezzel nem ellenkezik Szűz
Mária istenanyaságának mai ünnepe, hiszen amikor az Efezusi Zsinat (431)
kimondta, hogy Szűz Mária Theotokosz, azaz Istenszülő, ezzel valójában az Úr
Jézus istenségét fogalmazta meg.
Krisztus
Király ünnepén zártuk le a hit évét, amit XVI. Benedek pápa hirdetett meg. A
hit éve rendezvényei, konferenciái, beszédsorozatai, zarándoklatai újra és újra
Jézus Krisztus személyére irányították figyelmünket. Jóllehet, elvben a
gondolkodás útján is fel lehet ismerni Isten létét, de mégis igaz P. Couchoud
(ejtsd: pier kusu) megjegyzése, aki szerint „az Örökkévalót” a nyugati világban
nem imádják, csak Jézusban és Jézus által.” (Jean Guitton: Jézus.
Grasset, Paris, 1956, 338. lap) Akik megtapasztalják Krisztust, azok számára „a
kereszténység nem eszme, nem rendszer, és nem erkölcs, hanem Személy.” (A
Frossard: Il y a un autre Monde.)
Ezért nekünk is szembe kell nézni a kérdéssel, amit az Úr Jézus tett fel
apostolainak: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?” (Mt 16,15) Ki tehát ez a Jézus
Krisztus?
Vértanú
püspökünk, Boldog Apor Vilmos unokaöccse, a világhírű teológus, Hans Urs von
Balthasar Jézus csodálatos „alakjáról” beszélt, és azt írta, hogy ez az alak
három abszolút egyedülálló, lényeges vonásból áll, egymást kölcsönösen
megerősítő és megvilágító vonásból, és egyedülálló egységet alkot. (A. Léonard: Miért
hiszünk? Szent István
Társulat, Budapest, 2012, 99. lap)
Jézus
alakjának első vonása: az isteni egyenrangúság igénylése. Ő nem egyszerűen egy
tudós rabbi, nem is csak egy próféta. A próféták Isten üzenetét közvetítették,
de nem voltak azonosak vele. Tőlük nem azt kérdezték, hogy „Ki vagy te?”, hanem
ezt: „Ki küldött téged?” De Jézus nem is csak Messiás. Péter megvallotta Fülöp
Cezáreájában róla: „A Messiás vagy.” (Mk 8,29) De Jézus megtiltotta, hogy ezt
hirdessék, mert kortársai evilági messiás-elképzeléseit nem osztotta. De Jézus
több is, mint Messiás. Magatartásával, szavaival jelezte isteni öntudatát is. Ő
ura a szombatnak is – pedig az isteni törvény volt; bűnöket bocsát – pedig azt
csak Isten teheti meg; Atyjának nevezi az Istent. A zsidók jól meg is értették
mindezt, amikor így vádolták: „Mivé teszed magadat?” (Jn 8,53). És ma is
látjuk, hogy sokan elfogadnák őt, mint erkölcstanítót, szociális apostolt,
vallási vezetőt, de mikor isteni öntudatáról van szó, ma is sokan azt mondják:
„Kemény beszéd ez. Ki hallgathatja?” (Jn 6,60)
Jézus
alakjának másik vonása a hallatlan igény mellett a tökéletes alázat. Jézus
tudatában van annak, hogy Isten küldöttje, hogy mindent Atyjától kapott, és
célja az Atya akaratának teljesítése tökéletes engedelmességben és fiúi
áttetszőségben. Tökéletes kontrasztban isteni öntudatával, Jézus végsőkig való
alázatáról van szó szenvedésének idején. Atyja látszólag magára hagyta:
„Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Mk 15,34) – imádkozta a 22.
zsoltár szavaival. A legfelsőbb fokon Élőt („Én vagyok az Élet”, Jn 14,6) a
halottak közé számítják. A legfelsőbb fokon vett Ártatlant, az Isten Szentjét
mint bűnöst látják meghalni, hiszen az Írás mondja: „Átkozott, aki a fán függ.”
(Gal 3,13) A Mindenható most a tehetetlenség fogja, és semmit nem válaszol a
gúnyolódóknak: „Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” (Mt 27,40)
Végül Jézus
alakja egy tökéletesen egyedülálló vonással egészül ki: a halálból való
feltámadással, illetve az arról szóló tanúságtétellel. E három vonás egységét
Péter apostol így hirdette meg az első pünkösdkor: „Ezt az embert az Isten
elhatározott terve szerint kiszolgáltattátok, és gonosz kezek által keresztre
feszítve elveszejtettétek. Az Isten azonban feloldotta a halál bilincsét és
feltámasztotta. (…) Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá
és Messiássá tette.” (ApCsel 8,22-24,36) Benne, az Ő alakjában a teljesség jött
el, a felülmúlhatatlan, az emberré lett Isten. Jézus alakja egyszerűségében,
egyetlenségében, szétfeszít minden kategóriát. Sík Sándor versének szavaival
lehetne szépen jellemezni:
„Az nem
a nagyobb, az a MÁS,
Az a kinyilatkoztatás.”
Az a kinyilatkoztatás.”
Az Ő
eljövetele jelentette az idők teljességét, ahogy a szentleckében hallottuk
Szent Páltól: „Isten elküldte Fiát, (…) hogy kiváltson minket a törvény
szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük. Fia Lelkét árasztotta
szívünkbe az Isten, (…) tehát nem vagy többé szolga, hanem fiú, s ha fiú, akkor
Isten kegyelméből örökös is.” (Gal 4,6-7) Ez a mi örömünk forrása is, és hálát
adunk, hogy Isten gyermekei, Egyházának tagjai, az örök élet örökösei lehetünk.
Az Úr Jézus csodálatos alakja biztos iránytű számunkra a mai világ
szellemi-erkölcsi zűrzavaraiban. Feladatunk ebben az új esztendőben a hitből
fakadó megújulás, a következetes keresztény élet.
Mert
hiába csodáljuk Jézus alakját, ha lélekben távol vagyunk Tőle. Ha családunkban
nincs imádság, ha gyermekeink számára a hitoktatást csak egynek tartjuk a
sokféle különórák között, ami akár el is maradhat, ha nem járunk rendszeresen
szentmisére, ha elhagyjuk a gyónás-áldozást, elszakadunk Jézus Krisztustól. Ha
mi is természetesnek tartjuk a szentségi házasság nélküli együttélést, a
válást, a meg nem született emberi élet elpusztítását, akkor már döntöttünk, de
Jézus Krisztus ellen. Legyen ez az új esztendő alkalom arra, hogy megálljunk
Jézus alakja előtt, és átgondoljuk hitünket.
Sokszor
panaszkodunk, hogy kevés a hívő, hogy szinte lehetetlen átadni hitünket a
következő nemzedéknek. Pedig ez ma is lehetséges. De átadni csak azt a hitet
lehet, ami valóban létezik. Azt a hitet, amit nemcsak szóban vallunk, hanem
élettel, meggyőződéssel is tanúsítunk. Azt látjuk, hogy a keresők, kereső
fiatalok – akik sokan vannak – ha ilyen valódi, hívő emberrel találkoznak,
készek megnyílni a hit előtt.
Végül,
VI. Pál pápa rendelkezése óta január 1-je a béke világnapja a Katolikus
Egyházban. Imádkozzunk a békéért, a háborúk áldozataiért – akik közül igen
sokan keresztény testvéreink – a Közel-Keleten, Szíriában, Egyiptomban, Irakban
és a világ sok más országában is.
Az
Istenszülő Szűz Mária közbenjárására Isten áldása kísérje egyházmegyénk, magyar
hazánk és az egész világ életét az új esztendőben!
Győr,
2014. január 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése