196. nap a Hit Évében.

Katekézis a Hit Évében

2013.04.24. szerda

Isten mindenek fölött

Mivel a testünk elsősorban, de a lelkünk is közvetlenül a teremtett világban él, sokkal könnyebben lehorgonyoz az ember a természetes tennivalókban és élvezetekben, mint az égiekkel kapcsolatos lehetőségekben. A munkánk azt ígéri, hogy ha nagyobb igyekezettel dolgozunk, több pénzhez jutunk. Az anyagi gondokat elkerüljük. Családunk, baráti körünk, véletlen találkozásunk kedves ismerősökkel, ezek is lelkesíthetnek bennünket. Sport, olvasás, zenei élmények mind lendíthetnek emberi értékeinken. Néha úgy érzi az ember, hogy ezek az értékek jelentik bennünk a maradandó kincseket. Aztán rá kell döbbennünk, hogy minden, amiben kedvünket leltük, elkopik, tönkremegy, elvész. Az emberi kapcsolatok leépülnek, közbejönnek saját és barátaink életében is nem várt körülmények: betegség, költözés, család bővülése. Jön a nagy változás, a nyugdíjas kor. Igen sokan nem találják a helyüket az életben, mert túlzottan egysíkú volt a munka ideje. Erre készülni kell. A munkakör bővülhet otthoni segítéssel, de találhatunk elég lehetőséget szomszédoknál, rokonoknál, egyházközségek keretében is. Isten ad új meg új feladatokat. Ilyenkor érezzük, hogy igazán fontosak vagyunk Urunknak, mert a rászorulók is az Ő gyermekei. De az legyen a legfontosabb egész életünkben, hogy ne az önérdek hajtson, hanem mindig Urunk akarata. Akkor, ha mindig ő a számunkra legfontosabb, a külvilágban bármi változás jön létre, akárhogyan alakulnak körülményeink, az állandóan változatlan Isten megoldja testi-lelki gondjainkat. Kellenek a stabil életű istengyermekek, mert a modern földközpontú világ emberei rájuk fognak szorulni. Tőlünk tudják megtanulni, hogy nemcsak ez a világ létezik. Van örökkévalóság is.